Gwen Cooper: Homér – Egy varázslatos vak kismacska története

Mit tennél, ha egy állatorvos ismerősöd felhívna, hogy egy kiscicát elaltatnak, ha valaki nem veszi magához, és te vagy az utolsó, akinek telefonál? A címből kitalálható, hogy egy vak cicáról van szó, de nem egyszerűen vak, egyáltalán nincsenek szemei. Így kerül tehát Homér Gwenhez.

Minden macska egyedi, csodálatos lény, akárcsak Homér, aki a vaksága nélkül is igazán különleges cica. Nem kell sajnálni, egyáltalán nem szánni való, sokkal inkább irigylésre méltóan bátor, életrevaló, barátságos. A könyv nem csak róla szól, hanem a gazdájáról is, elvégre fontos része az életének, illetve a másik két lakótársáról (Vashti és Scarlett) is sokszor szó esik. Az írónő nagyon szimpatikus volt, nem éreztem azt, hogy nem vagyok kíváncsi rá, csak Homérra. Láthatjuk, milyen nehéz elkezdeni a felnőtt életet, munkát találni, anyagilag függetlenné válni vagy épp saját lakást szerezni (jelen esetben bérelni) a semmiből. Az is érdekelt, vajon ki lesz a párja, és mikor találja meg végre.

Homér
Azért egy vak macska több odafigyelést igényel, mint azok, akik nem csak a hallásukra és a szaglásukra hagyatkozhatnak, Homér mégis meglepően önálló lett, nem olyan, amilyennek mások jósolták. Úgy tűnhet, sok áldozatot hozott Gwen az érdekében, ám ha szeretünk valakit, az áldozatok nem is annyira azok, hiszen szívesen tesszük őket, mert fontos nekünk a másik és azt szeretnénk, hogy neki a legjobb legyen.

Nem tudtam, milyen befejezésre számítsak, vidám lesz vagy szomorú, de felkészültem a legrosszabbra, papírzsebkendő a közelbe, amire egyébként amúgy is szükség volt egyszer-kétszer. Na, nem kell megijedni, egyáltalán nem érzelgős, sokkal inkább derűs és aranyos a könyv. Összességében kedves, néhol vidám, máskor persze szomorúbb történetként könyvelem el, amilyen az élet is, melyben jobb és rosszabb időszakok váltják egymást. Öröm lesz a polcon látni, mert olyanok jutnak róla eszembe, mint a kitartás, szeretet, egymással való törődés és ragaszkodás a másikhoz, ember és állat esetében egyaránt.

Gwen 30 évig Miamiban élt, amikor néhány hét gondolkodás után 2001-ben New Yorkba költözött. Egy ilyen változás nagyon izgalmas, és ez a költözés nem csak Gwen, hanem a macskák életében is hatalmas változást hozott. Elsősorban Homérról szól a könyv, de szorosan hozzákapcsolódnak még hárman, az ő történetüket ismertem meg, mely az állatok szeretetéről szól, a kötődésről, ami kialakulhat állat és ember között.

A borítója nagyon tetszik, és puhafedeles, mégis nagyon strapabíró.

Gwen és Homér

Az írónő honlapja, ahol láthattok érdekességeket és még több képet Homérról.

A könyvet köszönöm szépen a K.u.K. Kiadónak!

5/5

David Safier: Pocsék karma

Kim Lange híres tévébemondónő, mindene megvan, sikeres, van egy kislánya, a házassága azonban már nem úgy működik, ahogy kellene, és nem olyan kedves ember, megcsalta a férjét a kollégájával, nem tölt elég időt a lányával, és még van néhány dolog, amik hozzájárultak ahhoz, hogy halála után a rossz karmáknak köszönhetően hangyaként szület újjá. Innen pedig már csak rajta múlik, hogy miként él tovább. Újjászülethet sokkal rosszabb testbe is, de amennyiben elegendő jó karmát gyűjt, lehetősége van feljebb jutni a reinkarnációs ranglétrán.

Már nagyon vártam a könyvet, de érdekes módon a borítója először arra sem késztetett, hogy a fülszöveget elolvassam. Kár lett volna érte, mert egy könnyed, szórakoztató, humoros, mégis elgondolkodtató történetről maradtam volna le. Eseménydús, egy pillanatra sem unatkoztam az olvasása alatt. A vége kicsit fura lett, nem az történt, amit vártam, viszont nem vett le az összképből.

Kim mellett fontos szerepe van még Casanovának, aki sok humor forrása, és egy kicsit tapasztaltabb reinkarnálódó, mint a főhős. A lábjegyzetei nélkül nem lenne teljes a sztori.

Nekem is az jut eszembe, mint sokaknak, ezentúl másképp nézek a hangyákra, de a karma dolog valahogy jobban megmaradt.

Nagyon vicces könyv, de nem csak az, hiszen bőven van min elgondolkodni is. Ne hanyagoljuk el a szeretteinket, a külső nem minden, és mindannyian igyekezzünk jó karmákat gyűjteni az életben, és nem feltétlenül azért, mert nem akarunk hangyává vagy valami sokkal rosszabbá válni a halálunk után.

5/5

Silvano Agosti: Pinokkió visszatér

Éjszaka minden szebb. Éjszaka a világ csak félig látszik, a többit meg hozzáképzelheted.

Nem gondoltam, hogy tényleg köze van az eredeti alkotáshoz, úgy hittem, biztos csak a név hasonló. Pinokkió történetére nem teljesen emlékszem, azonban a könyv azt is feleleveníti. Kiragad néhány részletet az eredeti műből, illetve a főszereplő kislány a könyv elején fejezi be a mese olvasását. Lefekvés után megjelenik az ablakában egy hozzá hasonló korú kisfiú, aki azt állítja, ő Pinokkió. A kislány kiszökik vele az éjszakába, és körbejárják az ilyenkor kicsit más oldaláról megmutatkozó várost. Találkoznak például egy "kedves" betörővel, aki mindennek csak a felét lopja el. Talán az idősebb gyerekeknek inkább való, mert azért megjelennek benne mindenféle olyan dolgok is, amit ők még másképp értelmezhetnek, pl. egy drogos, és bár nem pozitívan van ábrázolva, mégis picit furcsának találtam. Egy felnőtt tudja, mi a helyes, de egy gyerek még nem feltétlenül. Viszont amennyiben egy gyerek elég érett hozzá, megfelelő időben és módon találkozik a könyvvel, akkor ilyen esetben nem elhanyagolható szempont illetve számomra pozitívum, hogy nem mindenféle mesevilágot tár a gyerekek elé, hanem próbálja nekik bemutatni a valódi életet egy ilyen kis mesén keresztül, és ha innen nézzük, jól sikerült. Továbbá elgondolkodtató, hogy a gyerekek még mentesek az előítéletektől, így például az éjszakai pillangókról is másként vélekednek kicsit. Érdekes volt figyelni, ahogy Pinokkió megmutatja a kislánynak a nem is annyira alvó várost, és a kislány neve is érdekelt (csak a végén tudjuk meg), és úgy egyáltalán kíváncsi voltam, mi fog ebből kisülni a végén. Egyfajta tisztelgésnek is tekinthető, Carlo Collodi tanulságos könyve előtt, ami a maga idejében ugyan váltott ki ellenérzéseket, mégis fontos mondanivalója volt/van.

Az íróról olvasva pedig valahogy jobban megértem, mi ihlette a rövid kis könyv megírására, úgy gondolom, érdekes kalandokat élhetett át, mielőtt visszatért folytatni a tanulmányait. Az jut eszembe, hogy Silvano Agosti is sok mindent átélhetett utazása során, és mindazok amiket átélt és tapasztalt, tették aztán azzá aki (ahogy mindnyájunkat), akárcsak Pinokkió esetében, csak ő éppen igazi emberré vált általuk.

A kivitelezés igazán szép, igényes, szeretem a sziluettes képeket, és a borítón lévő rajzhoz hasonló képek díszítik végig a könyv lapjait is.

A könyvet köszönöm szépen a Pongrác Kiadónak!

4/5

Kerstin Gier: Rubinvörös

Elvigyorodtam. Kilenc hét kellett egy levélnek! És az emberek még panaszkodnak a megbízhatatlan brit postára. Oké, tehát olyan időbe érkeztem, amikor a leveleket még postagalambbal továbbították. Vagy postacsigával.

A borítója fogott meg elsőként, aztán elolvastam a tartalmat: az időutazás mint téma, kezd az egyik kedvencemmé válni, emellett még családi titkok, mellékszálként szerelem? Reméltem, hogy a szép külső tükrözni fogja a belső tartalmat, és szerencsére nem kellett csalódnom. Kicsit még jobb is lett, mint amire számítottam - mivel már többen dicsérték, valahogy óvatosabb lettem, nehogy nagyok legyenek az elvárásaim.

Gwen rádöbben, hogy képes az időutazásra, örökölte az ezért felelős gént, azonban idáig semmit nem tanítottak meg neki ezzel kapcsolatban, úgyhogy mi is épp annyit tudunk az egészről, mint ő. A családja nem szokványos és nem akármilyen múltra tekint vissza a történetük. A már tapasztaltabb és felkészültebb fiú, Gideon is képes az időutazásra, és kénytelenek együtt helyrehozni néhány dolgot, ami félresiklott és a családjaik több évszázados munkáját tette majdnem tönkre. Mindez viszont csak a múltba való kalandos visszatéréssel lehetséges, aminek köszönhetően megjelennek a különböző korok viseletei, a fűző vagy a férfiaknál a színes ruházat, ilyesmiről pedig mindig kíváncsian olvasok. Gwen nem tudja, hogy a jelenben vagy azok közül az ősei közül, akiket az adottsága nélkül nem ismerhetne, kiben lehet bízni, kinek lehet hinni, most csöppent bele ebbe a bonyolult helyzetbe, és végig ott lebegett előttem a kérdés, vajon mi lehet az igazság? Mi a célja Saint Germain grófnak? A főhős egyébként majdnem (mindent azért közel sem árultam el:) olyan hétköznapian éli vagy inkább már csak élte az életét, mint bármely más 16 éves, iskolába jár, stb. Tetszettek a reakciói, gondolatai, és nem olyan elveszett vagy esetlen, mint ahogy esetleg látja magát. Az időutazásban is rengeteg lehetőség van, ám ezt sikerült egy külön kis rejtélyes összetevővel megspékelni, és mivel a Tizenkettek Köréhez olyan történelemből vett dolgokat illetve személyeket kapcsol (pl. Newton, Szabadkőművesek), szinte elhittem, hogy valóság lehet. Ahogy fogytak az oldalak egyre érdekesebb lett, több kérdés vetődött fel, a vége pedig meglepő csattanóval zárult.

A fejezetek elején különböző régi feljegyzések, "krónikák" vannak, sőt még családfa is található azokról, akik eddig örökölték a gént, külön örültem minden új információnak. A betűk egyébként nem feketével, hanem sötétebb pirosas árnyalattal vannak nyomtatva, ilyennel még nem találkoztam, nagyon tetszik.

Könnyű olvasmány, gyorsan lehet haladni vele, mégsem legyinthetünk, hogy egyszeri, felejtős szórakozás, én legalábbis elismerő pillantásokkal tettem le a kezemből. Nem hosszú könyv, mégis rendesen ki van dolgozva, nincs hiányérzetem. A szereplők szerethetőek, a stílus egyszerű de olyan különlegességeket vonultat fel, lekötött és teljesen kikapcsolt, hogy nem tekintem miatta szegényesnek vagy kevésbé értékesnek. Tökéletes ifjúsági könyvnek gondolom, amit az idősebbek is élvezettel tudnak forgatni. Néha kicsit olyan volt, mintha tizenévesként olvasnám, jópofa elnevezések vannak benne, a titkok mellett pedig humoros és olyan kis aranyos is tudott lenni, többször mosolyt csalt az arcomra.

Köszönöm szépen a könyvet a Könyvmolyképző Kiadónak!

5/5

Ha minden igaz, 3 részes lesz, legalábbis eddig annyi íródott, de a címekből kiindulva akár 12 kötetes is lehetne - én nem bánnám jelenleg, és kíváncsian várom a folytatást, mely várhatóan 2011-ben jelenik meg Zafírkék címmel. Az eddigi borítók (kattra megnő), csodaszépek:




Agatha Christie: Holttest a könyvtárszobában

- Mi az, hogy! Szereti a krimiket? Én nagyon. Mindet elolvasom, és szereztem autogramot Dorothy Sayerstől és Agatha Christietől és Dickson Carrtól és H. C. Baileytől. Benne lesz a gyilkosság a lapokban?

Az idézeten jót mosolyogtam, és az egész nagyon hangulatos volt. Ez a második Agatha Christie könyvem, és igazából a Tíz kicsi négerből nem jött át rendesen az a megkapó hangulat, amit képes megteremteni. Az is végig fenntartotta a figyelmet, nagyszerű volt, viszont ez a könyve másképp jó. Ha minden könyve után ezt fogom érezni, akkor csatlakozom az olyan véleményekhez, miszerint az írónő zseni, stb. volt. Erős a gyanúm, hogy valamennyi könyvében találok valami újat majd.

Egy holttestet találnak a könyvtárszobában, innen indul a sztori, és valami elképesztő, hogy ilyen egyszerűnek tűnő szituációból micsoda bonyodalmas történetet kreált. A nyomozás filmekben sem mindig köt le, most is néha már belefáradtam, de akkor meg a karakterek, a párbeszédek, a stílus tartott fogva. Na és ki ne kedvelné Miss Marple-t?

Ha volt olyan olvasó, aki ezt kitalálta...

5/5

Alex Flinn: Beastly – A szörnyszívű

Mióta először láttam a könyvet, és hogy film is készül belőle, alig vártam mindkettőt. Természetesen elsőként a könyvet szerettem volna olvasni, és ahogy reméltem, még a film előtt megjelent.

A Szépség és a Szörnyeteg történetét helyezte az írónő modern környezetbe, és remekül sikerült. Egy pillanatra sem jutott eszembe, hogy ilyesmi a valóságban nem történhet meg, pláne nem a mai New Yorkban. Kyle Kingsbury tökéletes külsejű 16 éves fiú, gazdag, és az iskolában is népszerű. Tisztában van vele, hogy jól néz ki, azonban a jelleme egyáltalán nem tükrözi a külső tulajdonságait. Annyira szívtelen és kegyetlen, komolyan felidegesített egy-egy gondolata és megmozdulása, ahogy viselkedett a kevésbé szép emberekkel. Az iskolában közeleg a bál és az ilyenkor szokásos király-királynő választás. Kyle nagy gonoszságot követ el, és valaki úgy érzi, eljött az idő, hogy móresre tanítsa, így átkot bocsát rá. Aki eddig kihasználhatta a külsejéből adódó előnyeit, és a híres, tv-bemondó apja gazdagságát, hirtelen magára marad, testét sűrű fekete szőr borítja el, karmai nőnek, tehát többé már cseppet sem vonzó. Egyetlen esélye van, az is 2 év múltán elvész, addig kellene találnia egy lányt, aki szeretni tudja, ő pedig viszontszereti, és amint megcsókolják egymást, visszakapja eredeti ember alakját. A fiú élete tehát óriási fordulatot vesz, helyzete reménytelennek látszik.

Az iskolákban jelen lévő ellentéteket a különböző családi háttérrel rendelkező gyerekek között jól ábrázolta a könyv. Nem csak az alapján ítélik meg a másikat, hogy hogy néz ki, hanem, hogy kik a szülei, és ha egy szegényebb gyerek ösztöndíjjal kerül be egy elitebb iskolába, egyből másképp néznek rá.

Érezhető, hogy az írónő nem csak úgy összecsapta a könyvet, és hogy szereti az eredeti változatot. Kyle-t nem nagyon tudtam kedvelni az elején, és nem tudok visszaemlékezni, hogy mikor volt az a pont, amikor ez megváltozott, méghozzá azért, mert nem volt ilyen. Fokozatosan alakult át a véleményem, ahogy a történet haladt, vele együtt, észrevétlenül. Ez is nagyon tetszik, emiatt kedvem lenne újraolvasni, hogy meglássam az apró változásokat. Kyle mesélte el, hogy mi történt vele, érdekes volt az ő szemével látni mindent. A történet vége nem titok senki előtt, mégis voltak kétségeim, szurkoltam, izgalmas volt olvasni, a befejezés pedig egy kis pluszt is tartogat.

A rózsák szinte külön szereplőként jelennek meg a könyvben. Általuk Kyle megtanul gondoskodni valamiről, és szép lassan egy teljesen más emberré formálódik. Barátokat talál, megtanulja, mi az, ami igazán számít, meglátja a szépséget olyan dolgokban, amiket korábban észre sem vett.

Van néhány chat-beszélgetés (ha már modern, nem maradhat ki az internet sem:) amikben megjelennek más mesék szereplői is, mint Ariel, a kis hableány vagy a békakirály. Ez a pár oldalnyi kis kitérő is nagyon szórakoztató. Továbbá különösen tetszett a Jane Eyre, a Kisasszonyok, és egyéb híres regények említése is.

Igazán szép történet, szerettem olvasni, teljesen belemerültem, és nem eresztett egészen a végéig.

Köszönöm szépen a könyvet a Könyvmolyképző Kiadónak!

5/5


A filmre kíváncsi leszek, az előzetes alapján több dolgot megváltoztattak az írott anyaghoz képest:




Kampány A méhek titkos élete című könyv újrakiadásáért

Ez a sokakat érdeklő könyv sajnos nehezen beszerezhető. Andiamo felkereste ezzel kapcsolatban a Tericum Kiadót, és azt a választ kapta, hogy ha 1500 embert sikerül összegyűjtenie, akkor újra kiadják. Itt tudtok erről bővebben olvasni, feliratkozni, illetve molyon is tudtok csatlakozni az eseményhez. A legegyszerűbb viszont, ha a  petíciót választjátok, azt mindenki aláírhatja az adatai közzététele nélkül is, és így biztosan követhető a támogatók száma. Pár pillanat az egész, töltsd ki a név, város, ország és e-mail-re vonatkozó adatokat, az utolsó kérdésnél pedig a No-t kell kiválasztani. Köszi, ha segítesz!:)

A könyv molyos adatlapja (4,46-os átlagot ért el!)


Egyébként az én várólistámon is régóta szerepel, úgyhogy örülnék, ha újra láthatnám a könyvesboltok polcain!

Nyitott Könyvműhely akció a Librinél

Már 990 Ft-tól vásárolhatók egyes könyvek. A teljes lista itt megtekinthető, de kiragadtam külön négyet, amit kinéztem:



A legtöbb nyelvből hiányzik egy szó. Ha valaki elveszíti a férjét vagy a feleségét, azt mondjuk rá: özvegy. Ha valakinek meghalnak a szülei, úgy nevezzük: árva. De mit mondunk arra az édesanyára vagy édesapára, aki a gyermekét veszítette el? Az Árnykislány Thomése megindító megemlékezése halott kislányáról. Siratóének, amelynek gyászos dallamába már belevegyülnek egy kényszerű újrakezdés hangjai. Hitvallás a szeretet mellett. "Megindító és gyönyörű. Igazi kincs" - Publishers Weekly. "Szívszorító és briliáns. Szembehelyezkedik a modern irodalom azon törekvésével, amely a súlyos érzelmeket és a valódi tapasztalatokat száműzni igyekszik az alkotásokból." -Die Zeit



Ryan Bingham a nagyvállalati leépítések szakembere, folyamatosan úton van, és tömegével rúgja ki az embereket. Élete nagy részét szállodákban és repülőkön tölti, legközelebbi barátai az alkalmi utastársak és a légiutas-kísérők. Nincs lakása, mindene, amije van, belefér egy kézitáskába, amit örökké magával hordoz. Bőszen gyűjti a kilométereket, és egyetlen szenvedélyének él, hogy elérje az egymillió mérföldes álomhatárt. Ám ahogy egyre közelebb jut hozzá, különös dolgok kezdenek történni körülötte, és a jól megszokott, biztonságos élete hirtelen a feje tetejére áll. Az utolsó utazására készül: nyolc város hat nap alatt, hogy végül valahol Dél-Dakota felett egy utasszállító gép első osztályú, folyosó melletti ülésén ülve végre értelmet nyerjen az élete. A regényből készült film George Clooney főszereplésével február 18-án kerül a mozikba, több Oscar-jelöléssel és a legjobb forgatókönyvnek járó Golden Globe díjjal. "Walter Kirn stílusa olyan szikrázó és éles, mint az égbolt egy Jumbo Jet ablakából nézve."- Chicago Tribune 



A Madárevő hipnotikus meséi rémisztő kegyetlenséggel bontják le a valóság falait. A nyers és idegenszerű szokatlanba különös módon keveredik bele a hétköznapi: egy felborult ásó, a konyha padlóján fekvő halott feleség, az út, a zajok, egy vadászat a pusztán, a pestis dühe, a feszültség, a kétségbeesés. Nevezhetnénk ezt a világot abszurdnak, ha a valóság nem bizonyította volna be már annyiszor, hogy semmi sem lehetetlen. A gördülékeny és precíz stílusban megírt elbeszélések Franz Kafkára vagy éppen David Lynchre emlékeztethetnek. A kötet, mely 2008 legkiemelkedőbb latin-amerikai kulturális alkotásáért a Casa de las Americas díját is elnyerte, Samanta Schweblint az új generációs argentin elbeszélők legfontosabb és legeredetibb alakjai közé emelte. 



A mai háborúkat idegileg szétroncsolt, AK-47-esekkel felszerelkezett kábítószerfüggő gyerekekkel vívják. Világszerte háromszázezerre teszik a gyerekkatonák számát. Ishmael Beah egy volt közülük. Megélte a poklot, és túl is élte azt. Tizenkét évesen a lázadók elől hosszú hónapokig menekült az erőszaktól a felismerhetetlenségig torzult vidékeken. Tizenhárom évesen a kormányhadsereg besorozta, és az egyébként finomlelkületű Ishmael rájött, hogy kepes akár gyilkolni is. Tizenhat évesen az UNICEF eltávolította a harcoktól, és megtanulta, hogyan bocsásson meg önmagának, hogyan viselkedjen újra emberként, és végül, hogyan kezdjen új életet. Ez a különleges és megigéző beszámoló egy őszinte irodalmi alkotás, amely immár a világ húsz nyelvén több millió olvasóhoz jutott el. A szerzőről: Ishmael Beah 1980-ban Sierra Leonéban született. 1998-ban költözött az Egyesült Államokba, ahol középiskolai tanulmányai utolsó két évét az ENSZ, New York-i Nemzetközi Iskolájában végezte. 2004-ben szerzett diplomát az Oberlin Főiskolán. Tagja a Human Rights Watch Gyermekjogi Részleg Tanácsadói Bizottságának, és a háború kiskorú elszenvedőiről tartott előadásaival rendszeresen részt vesz nemzetközi konferenciákon. Jelenleg New Yorkban él. 


Ezek közül mind érdekel, három már eddig is a várólistámon volt. Ennyiért nagyon megéri mindegyik!

Tonya Hurley: Szellemlány

Amikor először hallottam erről a könyvről, egyből megtetszett, és arra gondoltam, nekem ezt muszáj elolvasnom. Elsősorban ifjúsági könyv, de felnőttek számára is élvezetes olvasmány lehet.

Charlotte Usher nem túl népszerű lány az iskolában, igazából észre sem veszik. Elhatározza, hogy ezen változtat, új külső, beáll a pompomcsapatba, és onnan majd bizonyára egyenes út vezet a kiszemelt fiú, Damen megszerzése felé. Ez a dolog nem tart sokáig, mivel szegény már a könyv elején meghal, de ahogy a címből is kitalálható, szellemként jelen marad. Az eleje nagyon szomorú volt, sajnáltam, ugyanakkor nem értettem, miért nem lát reálisabban bizonyos dolgokat. A halála után kicsit leült a történet, de nem tartott sokáig, hamarosan Charlotte és a mi szemünk előtt is kirajzolódik, milyen is a szellemvilág. A fülszöveg nem árul el sokat, ezért én sem szeretnék.

Minden iskolában, közösségben vannak klikkek, népszerűek és kevésbé ismert személyek egyaránt. Ezt remekül bemutatja a könyv, akárcsak a kisebb gonoszkodásokat, amiket képesek elkövetni egymás ellen a gyerekek. Kezdetben hiányoltam a család megjelenését, a szülőket, egyáltalán nem kerültek képbe. Hamarosan jött a magyarázat, és egyben nézve, elgondolkodtató. A tizenévesek hajlamosak megfeledkezni róluk, megvan a saját kis világuk a saját kis problémáikkal. Erre rávilágított, és úgy gondolom, érdemes picit belegondolni ebbe.

Charlotte, miután rádöbben, hogy szellem, és nem látják az emberek, az elkeseredettség után kezdetben örül, hogy ezentúl bárhonnan figyelheti Dament, és közben egyre többet tanul a szellemlétről. Továbbra is inkább csak a saját, emberi dolgaival törődik, ami azért nem jó, mert el kellene gondolkodnia azon, hogy miért nem lépett még tovább.

Minden fejezet egy idézettel kezdődik, amik illenek a történethez, illetve sötét alapon, díszes keretbe foglalva kis okosságokat is olvashatunk. Zeneszámok címei többször feltűnnek a könyvben, és az idézetek is több alkalommal együttesektől valók. Néhány szlenget viszont tudnék belőle nélkülözni, ahogy pár híresség említését is, mint például Brad és Angelina. Szerencsére nem sok helyen találkoztam ilyennel.


A borító gyönyörű, meg úgy az egész könyv egyben az, igazi könyvkülönlegesség. Minden lapon kis virágokkal díszített rajzok vannak, a fejezetcímek szintén rajzzal és a már említett idézetekkel vannak feldobva, a lapok szélei pedig ezüstözöttek. Amikor megláttam, alig mertem hozzáérni, nehogy véletlenül kárt tegyek benne.:) Ha a borítóra kattintotok, nagyra nő, itt pedig bele tudtok lapozni a könyvbe, igaz, nem a magyar változatba, de külsőre ugyanúgy néznek ki.

Nekem nagyon tetszett ez a könyv, remélem, nem kell sokat várni a második és harmadik részre.

4,5/5


A ghostgirl.com-ra is érdemes ellátogatni, tök jól néz ki, és el lehet vele lenni egy darabig. Van Charlotte öltöztető és más játékok, firkálhatunk a mosdó falára, tölthetünk le szellemlányos könyvjelzőket, küldhetünk képeslapot, stb. Elfogadnék egy Szellemlányos táskát, és ha valamivel fiatalabb lennék, még hordanám is.:))

Stephenie Meyer: Bree Tanner rövid második élete

A bejegyzés spoileres lehet azoknak, akik nem olvasták a Twilight Saga első három részét. Viszont aki csak a filmeket látta eddig, ők is érdekesnek találhatják, nekik is ajánlom, mivel ez csupán 150 oldal, és ki tudja, talán a többi könyvhöz is kedvet kapnának.:)

Bree Tanner története az Alkonyat könyvsorozathoz egy kiegészítő kötet. Az Eclipse-ben megismert fiatal vámpírra nem fordítottam különösebb figyelmet, azon kívül, hogy sajnáltam, azért, ami történt vele. Az írónő viszont meglátta benne a lehetőséget, hogy az általa teremtett világ egy sötétebb oldalát tárhassa olvasói elé. Jasper múltját már ismerjük, ahogy az ő vámpír léte kezdődött, szintén szomorú. Hasonló körülmények között változott át Bree is, az újszülött vámpírok tudatlanságát, és a józan elméjüket elnyomó vérszomjukat kihasználva vette rá Victoria őket, hogy harcoljanak Cullenék ellen. Az okok természetesen hazugságok voltak, és az olvasás közben rádöbbentem, hogy még mennyi mindenben nem mondott nekik igazat. Jobban megismerjük Rileyt is, bár vele kapcsolatban kicsivel több információnk volt a korábbi könyvből. Bree mellett még két új szerethető karakter jelent meg, Frednek igazán különleges képessége van, nem lenne rossz hallani róla később. Diegónak köszönhetően pedig egy újabb kibontakozó szerelem tanúi is lehetünk, ez tovább színesíti a sztorit. Természetesen megjelent a Volturi is, de nem csak a végén, így azt is megtudjuk, hogy zajlott az a beszélgetés, amiben a Cullen család elleni támadást szervezték. Érdekes volt úgy olvasni egy könyvet, hogy a befejezést ismertem, és még ennek tudatában is drukkoltam a címszereplőnek még a végén is, fura.

Az eddigieket jobbára Bella szemén át figyeltük, örültem, amikor a két történet egybeért, mert egy külső szemlélő által még nem láttuk őket. Szórakoztató volt Bree benyomásait, gondolatait olvasni róluk.

Bree okos volt, és megtartotta az emberi jellemvonásait, aminek köszönhetően az állatias ösztönök nem tudták a hatalmukba keríteni. Sajnálom, hogy nem csatlakozhatott Carlisle családjához, mert szerintem könnyedén beilleszkedhetett volna. Szomorú, de érdekes ez a rövid kis könyv, ami egy másik szemszögből mutatja meg Meyer világát, érdemes elolvasni.

A borító a sötét alappal az eddigiek mintáját követi, tetszik a homokóra motívum, a színek pedig tükrözik a könyv hangulatát.

4/5
 

Érdekesség és egyben kis kitekintés a harmadik film és a novella elkészülésének körülményeire: Az Eclipse előkészületeivel egy időben történt a könyv írása, ezért Stephenie a forgatókönyv születése során az újszülötekkel kapcsolatban felmerülő kérdésekre úgy válaszolt, hogy közben még maga is alakította a sztorit. Ezeket az információkat felhasználták a filmben, hogy összhangban legyenek. További érdekességeket ezzel kapcsolatban, és egyben egy interjút az írónővel az olvasoterem.com-on találtok.

Maggie Stiefvater: Linger – Várunk

A szája féloldalasan mosolygott, aztán lehúzott magához, hogy a mellkasomra hajthassa fejét. Behunyta a szemét. Én nem csuktam be az enyémet. Figyeltem őt és a madarak árnyait az arcán, és... akartam. Több boldog emléket akartam, hogy felaggassam őket a mennyezetre, olyan sok boldog emléket ezzel a lánnyal, hogy a madarak telizsúfolják a mennyezetet, kilebbenjenek a folyosóra, és kirobbanjanak a házból.

A Shiver a nagy rajongótábor ellenére engem nem tudott meggyőzni, azonban a Linger sokkal jobban tetszett, amiért kezdem úgy érezni, hogy nem jókor találkoztam ezzel a könyvsorozattal.

Sam immáron tartósan visszanyerte emberi alakját, élheti az életét, de a falka iránti felelőssége továbbra is megvan. Megismerünk egy új farkast, akit a történet előrehaladtával egyre jobban kedveltem (de ugyanez igaz a többi szereplőre is). Bonyodalmak persze most is vannak, Grace szüleinek számomra érthetetlen ellenérzése a kapcsolatuk iránt is nehezíti az életüket, de ami ezek után következik, még inkább aggodalmakra ad okot.

Az első kötetnél nagyon tetszett, hogy fel volt tüntetve az aktuális hőmérséklet aminek a történet szempontjából jelentősége volt, itt viszont elmaradt, de miután ez feltűnt, rájöttem, hogy nem is hiányzik belőle. Most más dolgok, problémák kerültek előtérbe, érdekes fordulatokat vett a történet. Többször elszomorodtam, máskor pedig örült a lelkem, mindeközben pedig megszerettem a karaktereket.

Az egyik nagy erőssége a stílus, ahogy meg van írva, a fogalmazás, és ami furcsa, hogy alig tudtam odafigyelni arra, hogy milyen igényes, annyira lefoglalt a történet, és ez nem negatívum, hanem pont azt mutatja, hogy nem csak egy valami miatt jó a könyv.

Átjárja valami szilárdan jelen levő, különös módon mégsem egészen domináló borongós, szomorú hangulat. A cím kifejező, a szereplők szó szerint vártak. Én is vártam, kíváncsi voltam, mi fog történni, még akkor is, amikor már biztos voltam benne, hogy tudom, már csak az volt a kérdés, mikor és hogyan.

Akinek esetleg nem tetszett annyira a Shiver, mindenképpen ajánlom. (Akinek tetszett, pedig nem kell.:) Legalábbis a folytatás az én estemben tudott annyira erős lenni, hogy még az előző részt is megszerettette velem. Nagyon kíváncsi vagyok a történet végére!

4,5/5

Virtuális könyvespolcom, 2011

Minden idén olvasott könyv felkerül a polcra, a polc alatt pedig a könyvek címei is megtalálhatók (a szerzőjükkel együtt természetesen). Amihez tartozik külön bejegyzés, az linkkel ellátott, amiről nem írtam bővebben, arról esetleg pár szóban megemlékezem itt.




Robert Goolrick: Házasság céljából    
Walter Kirn: Egek ura    
Siobhan Dowd: Éles és gyors sikoly    
Patrick Ness: Kés a Zajban    
Anna Gavalda: Együtt lehetnénk    
Ian McEwan: Vágy és vezeklés    
Jamie Reidy: Kemény üzlet – Szerelem és más drogok    
Lucy Kellaway: Forró túlórák    
Cassandra Clare: Csontváros    
Stacey O'Brien: Wesley, kedvesem    
Claire Loup: Amikor életemben először    
Nalini Singh: Vonzódás    
Sarah Addison Allen: A csodálatos Waverley-kert    
Tonya Hurley: Szellemlány – Hazatérés
Mörk Leonóra: A vámpír vonzásában    
Andrea Cremer: Nightshade – Az őrzők    
Isa Schneider: Kísértetek, rejtelmek, átkok egy orvosnő szemével    
Rose Tremain: Színarany    
Rafał Kosik: Félix, Net, Nika és a Láthatatlan Emberek Bandája    
David Nicholls: Egy nap    
Diana Gabaldon: Outlander – Az idegen    
Kazuo Ishiguro: Ne engedj el…    
Alan Glynn: Csúcshatás    
George R. R. Martin: Trónok harca
Claudia Joseph: Kate
Pernilla Stalfelt: Kakikönyv    
Pernilla Stalfelt: Halálkönyv    
Ta-mia Sansa: Sötét Hórusz    
Sarah Dessen: Egy felejthetetlen év    
Kiss Ádám: Szütyiő    
Delphine de Vigan: No és Én    
Marisa de los Santos: És besétált a szerelem    
Andrea Cremer: Wolfsbane – A keresők    
Jude Deveraux: Madame Zoya látogatói    
Krystyna Kuhn: A völgy – A katasztrófa    
Rachel Gibson: Jane vékony jégen táncol    
Bonny Becker: Medve aludni megy    
Christoph Drösser: Csábító erők    
Rebecca James: Gyönyörű bajkeverő    
Catherine Fisher: Incarceron    
Anna Sewell: Fekete Szépség    
Bear Grylls: A vadon törvényei
Suzanne Collins: Az éhezők viadala    
James Patterson – Gabrielle Charbonnet: Máris hiányzol    
Simone Elkeles: Perfect Chemistry – Tökéletes kémia