Imádom a macskákat, ezért ahogy értesültem a könyvről, rögtön az elolvasandók listájára került, amikor pedig megpillantottam a könyvtárban, gondolkodás nélkül kikölcsönöztem.
Hát elég csalódás volt, a címét még kiegészíteném valahogy úgy, hogy "és Vicki Myron önéletrajza + Spencer város rövid történelmi áttekintése". Egyik sem kellett volna bele, untam ezeket az oldalakat, és szívesebben vettem volna, ha kimaradnak, akkor is, ha úgy rövidebb a könyv. Úgy éreztem, mintha Vicki felhasználta volna ezt a macskát, hogy egy kicsit kiírhassa magából a saját életének szenvedésit is. Az írónő egyébként sem volt szimpatikus, hiába érte sok szomorúság, szenvedés, amik miatt sajnálni lehet. A stílus sem tetszett.
Tudom, hogy milyen elfogultan, rajongva szeretni egy állatot, hajlamos vagyok én is elkényeztetni a saját macskámat, és tapasztaltam mekkora űr keletkezik, ha elveszítjük a szeretett kedvencünket. Viszont ahogy olvastam a könyvet, néha azt láttam, hogy kicsit többet gondol bele, például amikor arról írt, hogy éppen mit gondolt a macska. Mert macskagondolatolvasó? Mégis honnan tudhatná? Oké, ez kötözködés is, amiért nem tetszett. Legalább, ha aranyosan írta volna, de nem, még ezeket is elrontatta a stílusa. Olyan tárgyilagos vagy nem tudom, nem jöttek át az érzelmek, egyedül a végén sírtam, de az sem neki köszönhető.
Dewey nagyon szerencsés kis macska volt, jó környezetbe került, ahol gondoskodtak róla és szerették. Amúgy mindenféle macska szín tetszik, cirmos, bármilyen tarka, fekete, szürke, fehér... kivéve a vörös.:)) A könyvtárnak természetesen van honlapja is, a cicának külön oldal szentelve.