Kerstin Gier: Smaragdzöld

"- És még mindig itt vagyok neked én. Örök életed hátralevő részére. - Xemerius valami nedves puszifélét adott. - Én sokkal frankóbb vagyok. És veszélyesebb is. És hasznosabb. (...) Én vagyok a leghűségesebb és legszebb és legokosabb társ, akit az ember csak kívánhat magának.
- Igen, tudom - mondtam megint, (...)
Xemerius szemtelenül vigyorgott. - De ha egyedül érzed magad: mi lenne, ha beszereznél egy macskát?
- Talán később - feleltem."

Aki már belekezdett a sorozatba, azoknak nyilván nem kell ajánlani, nekik első körben csak annyit jegyeznék meg, hogy mindenképpen érdemes befejezni a trilógiát, mert több mindenről lehull a lepel, vannak még meglepetések számunkra - amellett, hogy még utoljára elmerülhetünk a humoros, szerethető nyelvezetében, és a már ismert karakterekkel az utolsó (jaj, ez elég baljóslatúan hangzik, de ne lássatok bele semmit;) - szóval nekünk mindenképpen utolsó, hacsak nem születik a jövőben még több kötet) kalandjaikat élhetjük át. Ha valaki még sosem hallott a sorozatról (ugye nincs ilyen??), az első kötetről itt, a másodikról pedig itt írtam.

Elég hamar elmerültem a könyv atmoszférájában, lekötöttek az olvasottak, nem voltak elkalandozó gondolataim, tehát sikerült belemerülni. Úgyhogy újra nagyon szeretném, ha valami folytán lenne egy saját Xemeriusom. Ő egyébként legalább olyan fontos szereplő, mint egy ember, úgyhogy ideje volt, hogy feltűnjön a borítón - ugye ő ugrik ott középen?

Gwen sok segítséget kap a nagypapájától, akit szintén megkedveltem, és Leslie sincs hanyagolva. Charlotte sem tűnt el, és idegesítő módon minden olyanba beleüti az orrát, amibe nem kéne. Az események zajlanak rendesen, tényleg új és meglepő ismeretekre teszünk szert az időutazással kapcsolatban, és ne gondoljuk, hogy már minden kiderült a kronográf és az elapszálások kapcsán. Mialatt olvassuk a meglepő meg időközben kinyomozott dolgokat, arra is rájövünk, hogy Gwen valószínűleg különlegesebb, mint gondoltuk (és talán Gideon sem egy pukkancs). Ők természetesen továbbra is kerülgetik egymást, és a kettősük is megkapja a maga lezárását. Nem mondhatnám, hogy 100%-ig elégedett vagyok a befejezéssel, mert van némi hiányérzetem, amit megmagyarázni egyelőre nem tudnák, de azért tetszett és örülök, hogy az olvasmányaim között szerepel ez a könyvsorozat. Aki még nem tette meg, kezdjen bele, mert jó.;)

Most pedig megyek és megnézem a Rubinvörösből készült filmet.

Ja, a betűk ezúttal zöldek, ami nagyon tetszik!

4,5/5

446 oldal

Könyvmolyképző Kiadó

Read More

Kerstin Gier: Zafírkék

"Virsliszáj mester valamelyest megnyugodott, visszaeresztette szokásos helyére a szemöldökét, és mivel nem hallhatta Xemeriust, aki a mennyezetről hangosan lekiabált, hogy "Tökfej!", nekifogott a lehangoló leltárnak. Arra volt kíváncsi, mit tudok az 1782-es évről a politika, az irodalom, a társasági szokások és a divat vonatkozásában, majd a válaszom hatására ("Azt tudom, hogy mi nem volt akkoriban. Például nem volt automata vízöblítéses vécé, és a nőknek nem volt választójoguk.") néhány másodpercre a tenyerébe temette az arcát."

Már nagyon vártam Kerstin Gier trilógiájának második részét, mégis amikor végre olvashattam, valahogy nem volt hangulatom hozzá. De nem hagytam magam és nem engedtem a hangulatingadozásnak, amit jól tettem, mert pillanatok alatt berántott ismételten ez a jól kitalált, időutazásal megáldott világ. Persze sokat felejtettem az első kötet tartalmából, így szükség volt az emlékeztetőkre, amik nem lettek eltúlozva, pont megfelelő mennyiségben utalt vissza az írónő az eddig történtekre.

Gwendolyn fő tennivalójává vált, hogy elsajátítsa mindazt a tudást, amit helyette tévedésből Charlotte tanult meg. Gwen nincs elragadtatva ettől, és ha ez még nem lenne elég, egyesek nem akarják elfogadni az új helyzetet, és még nem is bíznak benne, továbbá nem avatják be a dolgokba. Mindezek hatására nem csoda, hogy Gwen maga kezd nyomozásba (amiben Leslie is segédkezik, bár kevesebbet szerepelt most), hogy némi információhoz jusson, és nem tudja, kiben bízhat. Nagy segítség számára Xemerius, a vízköpő szellem-démon, először kicsit idegesített, de aztán megkedveltem, és a beszólásai inkább viccesek, mint zavaróak lettek. A titkokhoz és kérdésekhez hozzájön természetesen Gideon, aki mit sem változott az első rész óta, ugyanolyan jóképű és megnyerő és stb.:) mint amilyen volt. Sajnos egyúttal kiismerhetetlen is, nem igazán lehet követni, hogy éppen mi vezérli a cselekedeteit...

A Gideonos huzavona mellett apránként haladunk előre a titkok feltárásban, az időutazás pedig trükkössé teszi a dolgokat, nagyon izgalmas, szerethető, és szélsebesen olvasható továbbra is ez a könyvsorozat, minden amiért szerettem a Rubinvöröst, változatlanul jelen van. Ahhoz képest, hogy kissé kiestem a történetből, ez a kötet is szinte azonnal és teljesen magával ragadott. Ráadásul megint csak a várakozást hagyta maga után, hát ilyet!!:)

A könyv végén lévő rejtvény... egyelőre függőben maradt számomra.

Köszönöm szépen a könyvet a Könyvmolyképző Kiadónak!

Ui.: a borító <3 természetesen.:)

Read More

Kerstin Gier: Rubinvörös

Elvigyorodtam. Kilenc hét kellett egy levélnek! És az emberek még panaszkodnak a megbízhatatlan brit postára. Oké, tehát olyan időbe érkeztem, amikor a leveleket még postagalambbal továbbították. Vagy postacsigával.

A borítója fogott meg elsőként, aztán elolvastam a tartalmat: az időutazás mint téma, kezd az egyik kedvencemmé válni, emellett még családi titkok, mellékszálként szerelem? Reméltem, hogy a szép külső tükrözni fogja a belső tartalmat, és szerencsére nem kellett csalódnom. Kicsit még jobb is lett, mint amire számítottam - mivel már többen dicsérték, valahogy óvatosabb lettem, nehogy nagyok legyenek az elvárásaim.

Gwen rádöbben, hogy képes az időutazásra, örökölte az ezért felelős gént, azonban idáig semmit nem tanítottak meg neki ezzel kapcsolatban, úgyhogy mi is épp annyit tudunk az egészről, mint ő. A családja nem szokványos és nem akármilyen múltra tekint vissza a történetük. A már tapasztaltabb és felkészültebb fiú, Gideon is képes az időutazásra, és kénytelenek együtt helyrehozni néhány dolgot, ami félresiklott és a családjaik több évszázados munkáját tette majdnem tönkre. Mindez viszont csak a múltba való kalandos visszatéréssel lehetséges, aminek köszönhetően megjelennek a különböző korok viseletei, a fűző vagy a férfiaknál a színes ruházat, ilyesmiről pedig mindig kíváncsian olvasok. Gwen nem tudja, hogy a jelenben vagy azok közül az ősei közül, akiket az adottsága nélkül nem ismerhetne, kiben lehet bízni, kinek lehet hinni, most csöppent bele ebbe a bonyolult helyzetbe, és végig ott lebegett előttem a kérdés, vajon mi lehet az igazság? Mi a célja Saint Germain grófnak? A főhős egyébként majdnem (mindent azért közel sem árultam el:) olyan hétköznapian éli vagy inkább már csak élte az életét, mint bármely más 16 éves, iskolába jár, stb. Tetszettek a reakciói, gondolatai, és nem olyan elveszett vagy esetlen, mint ahogy esetleg látja magát. Az időutazásban is rengeteg lehetőség van, ám ezt sikerült egy külön kis rejtélyes összetevővel megspékelni, és mivel a Tizenkettek Köréhez olyan történelemből vett dolgokat illetve személyeket kapcsol (pl. Newton, Szabadkőművesek), szinte elhittem, hogy valóság lehet. Ahogy fogytak az oldalak egyre érdekesebb lett, több kérdés vetődött fel, a vége pedig meglepő csattanóval zárult.

A fejezetek elején különböző régi feljegyzések, "krónikák" vannak, sőt még családfa is található azokról, akik eddig örökölték a gént, külön örültem minden új információnak. A betűk egyébként nem feketével, hanem sötétebb pirosas árnyalattal vannak nyomtatva, ilyennel még nem találkoztam, nagyon tetszik.

Könnyű olvasmány, gyorsan lehet haladni vele, mégsem legyinthetünk, hogy egyszeri, felejtős szórakozás, én legalábbis elismerő pillantásokkal tettem le a kezemből. Nem hosszú könyv, mégis rendesen ki van dolgozva, nincs hiányérzetem. A szereplők szerethetőek, a stílus egyszerű de olyan különlegességeket vonultat fel, lekötött és teljesen kikapcsolt, hogy nem tekintem miatta szegényesnek vagy kevésbé értékesnek. Tökéletes ifjúsági könyvnek gondolom, amit az idősebbek is élvezettel tudnak forgatni. Néha kicsit olyan volt, mintha tizenévesként olvasnám, jópofa elnevezések vannak benne, a titkok mellett pedig humoros és olyan kis aranyos is tudott lenni, többször mosolyt csalt az arcomra.

Köszönöm szépen a könyvet a Könyvmolyképző Kiadónak!

5/5

Ha minden igaz, 3 részes lesz, legalábbis eddig annyi íródott, de a címekből kiindulva akár 12 kötetes is lehetne - én nem bánnám jelenleg, és kíváncsian várom a folytatást, mely várhatóan 2011-ben jelenik meg Zafírkék címmel. Az eddigi borítók (kattra megnő), csodaszépek:

Read More