Leiner Laura: A Szent Johanna gimi kalauz

Jól éreztem én, hogy nem sürgős elolvasnom ezt a kiegészítő kötetet. Valószínűleg nem vagyok óriási hatalmas rajongó, hát ez van. Őszintén, nem sok minden újdonság volt benne, ami kimondottan tetszett az Reni levele - a legötletesebb plusz dolog, az elvetett borítótervek,  az érdekességek az SzJG-ről rész, meg kicsit a rajzok.

A Gyakran ismételt kérdések és válaszok már olvashatóak voltak nem egyszer az interneten.

A Best of fejezetet teljesen feleslegesnek tartom, köszönöm, de egyszer már megvettem/olvastam ezt, nem igénylem a duplázást.

A kimaradt jelenetek igazából nem rosszak, csak így különválasztva a könyvektől nem igazán tudtam elhelyezni "időben", ezért azt nem is olvastam végig, és inkább félreraktam arra az esetre, ha majd hiányzik az SzJG, és szeretnék új jeleneteket - újraolvasásra úgyis kicsi az esély.

Az Előszó meg a Búcsú érdekes volt, mégsem tartom különösképp kihagyhatatlannak. Az, hogy Laura jó fej, átjött a szövegből, de twitterről és a blogjából már amúgy is tudtam.

Szép, mutatós kötet meg minden, azonban tartalom tekintetében majdnem semmiség, az ára miatt szerintem csak azoknak érdemes beruházni rá, akik a kiegészítő kötettel érzik teljesnek a sorozatot a polcukon.

Read More

Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 8. - Örökké

Igyekeztem elhúzni, hogy ne érjen véget számomra, felfüggesztettem az olvasását tudatosan, több könyvet (ki)olvastam közben, ám végül csak befejeztem Reni naplóját.

Nagyon imádtam ezt a könyvsorozatot, úgy, hogy látom a hibáit is, és nem mindig maradtam elvakult rajongó közben. Az írónő is maximálisan szerethető személyiség, tetszik, ahogy szemmel láthatóan törődik az olvasóival.

A befejező rész igen terjengős lett, a leghosszabb az összes közül, néha úgy éreztem, több is, mint kellene. Mivel újat már nem nagyon tudott mutatni, a karakterekkel sem történtek jelentős változások, ezért szerintem rövidebben is biztosan le lehetett volna zárni a gimnázium utolsó félévét. Persze nem voltam az olvasása ellen, szó sincs ilyesmiről.;)

SPOILERES a folytatás!
Tetszettek a megoldások, amiket Laura bevetett a hogyan tovább témában. Mindenki megtalálta az útját szerintem, Reni és Cortez helyzetén pedig nem kellett sokáig aggodalmaskodni. Na, hát ez a fiú, tényleg nem jutok szóhoz vele kapcsolatban, de azt azért elégedetten állapítottam meg, hogy ő sem tökéletes, bár nem tudok konkrét hibát megnevezni, mert nem olyan értelemben gondolom ezt. Inkább csak olyan érdekes lett az egész lénye, miután a múlttal kapcsolatban kaptunk kis infókat, hogy mi is zajlott benne. És itt a kulcs is, mert hogy ő pontosan úgy volt, ahogy Reni, hogy nem gondolta, hogy érdeklődhet egy olyan lány, mint ő (ráadásul Arnold hatása alatt..), egy olyan fiú iránt, amilyen ő. Jól ki lett ez az egész találva.:))

Még ott a kalauz, amit lapozgathatnék, amivel kapcsolatban azonban eldöntöttem, hogy nem fogom megvenni, és ha lehet egy negatív gondolatom, szerintem nem véletlenül van lefóliázva. Hiába drága maga a kiadvány a kivitelezése miatt, engem mégis a tartalom érdekelne, ami nincs összhangban számomra azzal az összeggel, amit ki kellene adnom rá. Szóval ráérek azt még olvasni.

Tetszett a középiskoláról alkotott véleménynyilvánítás, hogy megbeszélhetik, hogy tartják a kapcsolatot meg stb., de az életben úgyis máshogy alakul, csak a szorosabb barátságok élhetik túl a ballagást, és az osztály már sosem tud úgy együtt lenni utána, miután kirepülnek az iskolából. Az a korszak utána elmúlik, és átveszi a helyét valami más. És ez így van jól.:)

Egy élmény volt, köszönöm Renit és Cortezt, Virágot és Ricsit, Kingát, és az egész hangulatot, történetet, imádtam vagyis hát imádom továbbra is a SzjG-t.:) < 3

Read More

Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 7. - Útvesztő

Megkezdődött Reniék negyedik éve a Szent Johannában, és ezzel vészesen közeleg a könyvsorozat befejezése is. Szinte végig éreztem a szomorúságot a könyvben, hogy ez az utolsó együtt töltött év, amikor még összeköti a csapatot az iskola, aztán szétszéled a társaság. Bízom benne, hogy maradnak összetartó elemek, de semmi sem biztos, és a pályaválasztásnál amúgy sem feltétlenül pozitív, ha a szerelmi vagy baráti kapcsolatok a döntőek. Erre jó eséllyel valamennyi diák rájön, amikor a jövőjéről ilyen fontos döntést hoz meg, mint a továbbtanulás.

A végzős év sok újdonságot hoz, például a szalagavatót. Mialatt az osztály készül az eseményre, tánc és ruhapróbák meg ilyesmik, a "hogyan továbbról" is döntést kell hozniuk, nincs már sok idő gondolkodni rajta. Először azt hittem és úgy éreztem, mintha Renit befolyásolná az iskolaválasztásban az, hogy nem akar elszakadni Corteztől, és ez nem tetszett, de hamarosan tisztább képet kaptam az egészről, és eléggé szimpatikus hozzáállásnak tűnik, amire jutott. Na, de hagyjuk ezeket a komoly dolgokat, egy része amúgy is lógva maradt a levegőben (nekem ez a befejezés nem lett túlzottan aggasztó egyébként, de nem is baj), hiszen móka és vidámság is akadt bőven. Az osztály továbbra is szuper, az egész közösség, a suliban lévő élet beszippant. Igaz, az elején nehezen indult, úgy voltam vele, hogy biztos elmúlt a varázs, hónapokra kizökkentem az egészből és ennyi volt. Aztán elég hamar mégis újra elkapott a hangulat, nem láttam semmi hibát, vagy ha mégis egy kicsit, cseppet sem érdekelt, és egyfolytában mást sem akartam, mint olvasni a könyvet. Annyira imádok így rajongani valamiért!:)

Az egyik titkos fegyvere a könyvnek nyilvánvalóan Cortez, szinte tökéletesre kreált fiú, akiért igencsak oda lehet lenni. Csak csepegtetve kapjuk az infókat róla, és úgy vagyok vele, hogy még mindig alig tudok róla valamit, régi dolgok is érdekelnek (épp, mint Renit), meg egyáltalán jó lenne jobban belelátni a fejébe. Érdekes az egész kép, a totál menő gimis fiú, akinek valójában csak néhány ember számít az életében, a többiek csak körülveszik, de érdektelenek a számára.

Ami kicsit fura a könyvben, az a tinik lefestése (már a főbb szereplőké), nem vagyok róla meggyőződve, hogy minden életszerű benne. Pl. ez a nagy "önmegtartóztatás" vagy nem is tudom, nekem kicsit fura, ha már jelen van benne Justin Bieber meg Lady Gaga, a facebook, az már a mai világ, és a mai kölykökre nem az ilyesfajta viselkedés a jellemző, szóval ezt a hozzáállást korábbra tenném 1-2 évvel, de itt már érettségi előtt álló, szinte felnőtt emberekről beszélünk. Ugyanakkor mégis szimpatikus a kép, és az sem negatív, hogy nem mindenki szeret a hányásában fetrengeni, és nem az a hétvégi program, hogy jól berúgunk. Visszakanyarodva a zenéhez, az is érdekes, hogy a főszereplők évekkel korábban felkapott bandákat szeretnek, gondolok itt pl. a Limp Bizkitre. Szerintem ez Leiner Laura zenei ízlését tükrözi, ami szintén teljesen oké, csak mégis furcsán illeszkedik az egészbe, mikor ma már más zenei irányzatok, bandák az aktuálisak. De igazából megszoktam, meg nem igazán fontos, csak mégis ott van előttem a dolog.

Iszonyú kíváncsi vagyok, hogy fog befejeződni a sorozat, valahogy remélem, hogy maradnak meg párok, vagy legalábbis egy, mert simán lehetséges, hogy a gimis szerelmek lehetnek olyan erősek, hogy egy életre szóljanak.

(Az első kötetről itt, a többiről pedig itt írtam.)

Read More

Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 2-6.

Együtt - Egyedül - Barátok - Remény - Ketten

"Melyik szeptember 8.?"

Az elmúlt másfél hónapom a Szent Johanna Gimiben telt, könyvileg. Az első kötetnél még sejtelmem sem volt, hogy ennyire meg fogom szeretni ezt a sorozatot. Ahogy befejeztem egy részt, folytattam a következőt, nem is igényeltem más könyvet ezalatt az idő alatt. Ez egyrészt tök jó, másrészt kicsit fura is, mert nem gyakran történik velem ilyen, ám most, hogy nincsen folytatás (egyelőre, mert még hátravan 2 meg nem jelent kötet), elég rosszul érzem magam. Azt hiszem, ez függőség.:D A második kötetnél sejtettem, hogy nem tűr halasztást a folytatás, miután kiolvastam, és visszafordíthatatlanul elmerültem az egészben, csak a sztori érdekelt, Reni és Cortez meg a többiek, minden napot és eseményt vártam, minden kis apróságot élveztem, tökre nem érdekeltek a hibái, csak a szereplők és az egész, a helyszínen zajló események. Lényegtelen volt, hogy magyar-e, vagy, hogy aktualizáltan megemlítenek hazai együtteseket, éppen futó filmeket meg ilyesmiket, ami a mai világba emeli. És persze legfőképp az érdekelt, hajtott előre, hogy Reni és Cortez mikor jönnek össze, megtörténik-e egyáltalán, és ezt a huzavonát mesterien sikerült úgy megírni, hogy huhh, és néha olyan ideges voltam már a szerencsétlenkedéseken.:D Komolyan drukkoltam, és közben nem tudtam, mi az Isten van, hiába voltak olykor sejtéseim, végeredményben, csak annyit tudtam, amit Reni megoszt az olvasóval. De most nem oszt meg velem semmi újat egy ideig.:(

Eléggé felkapott lett egyébként az szjg, ebből próbálok kimaradni, aminek szerintem az az oka, hogy félő, kiszeretnék belőle a hisztéria miatt, nem ez lenne az első könyv(sorozat), amivel így járnék. Nyilván nem osztom az olyan véleményeket, amik szerint a "világ legjobb könyve" meg hasonlók, egyrészt mert fogalmam sincs, milyen-melyik könyv érdemelné meg ezt a státuszt, másrészt, azt így is tudom, hogy nem ez lenne az. Ez egy remek ifjúsági könyvsorozat, ami megállja a helyét a külföldi társai között is akár (hány szörnyűbb külföldi könyv van, Atya Ég) hiszen szerethető, szerelmi szálak, barátságok zajlanak a lapok közt, és humorával mindig belopja az ember szívébe magát. Drámában kevésbé erős, de talán nem is célja, és bosszankodni amúgy is igencsak lehet rajta.:)

Amikor már csak 30 oldal volt hátra, nem akartam, hogy elfogyjon, 2 napig vártam vele, míg végül rávettem magam, hogy befejezzem.:D Na, de elég a siránkozásból, inkább felidézem a felidéznivalókat. Kissé összefolyik bennem minden, úgyhogy nem tudom, mennyire sikerül szétválasztanom az egyes kötetek történéseit.

Nos, megpróbáltam. Nem megy. Improvizálok, és rázúdítok a blogra mindent a 6 könyvről, úgyhogy aki nem naprakész, most inkább ne olvasson tovább, mert erős SPOILEREK következnek!

Kezdem Renivel és Cortezzel, mert amit ezek összeszerencsétlenkedtek, az valami fájdalmas volt már néha.:D Azt hiszem, a 3. kötetben jelent meg Viki, hát előtte sem fűztem nagy reményeket ahhoz, hogy Cortez egyáltalán érdeklődik Reni iránt, viszont a görény szőke rockhercegnő vagy punk vagy a mi a rosseb a stílusa, szóval utána már egyáltalán nem gondoltam, hogy lehet esélye, legalábbis, amíg Viki képben van, és mivel ott volt az együttes, a közös pont, előrevetítve gondoltam, hogy egy darabig nem megy sehova. Aztán amikor ment, az vicces volt.:D Ja, igen, visszakanyarodva, szilveszterkor minden megváltozott, annyira örültem, közben pedig utáltam Reni szüleit, hogy ilyen fontos eseményt így elcsesznek, meg Virágra is haragudtam, azt hittem, nem is igazi barát, de figyelembe véve, hogy Virágról van szó, megbocsátható, mert hát olyan buta szegényke... A későbbiekben viszont nagyon megszerettem, irtó aranyos.:)) Kingát mindig kedveltem, igazi egyéniség. Zsolti sokat változott, legalábbis külsőleg, belsőleg nem nagyon. És Ricsi... miután összejöttek Virággal, víííííí :D De amúgy is, tökre bírom, és jó barátnak tartom. Meg helyesnek is képzelem el, ami azt illeti.:) És persze Cortez: sokáig eléggé kiismerhetetlen volt számomra. Például nem gondoltam, hogy odalenne Reniért, maximum tetszik neki, aminek idővel mutatta jelét, de az még most sem tiszta, hogy pontosan mióta is viszonyul úgy hozzá, ahogy. Ja, és még Arnoldra szeretnék külön kitérni, sosem szimpatizáltam vele túlságosan, viszont azért kicsit sajnáltam, amikor elutazott, leginkább azért, mert Reni sajnálta, de valahogy tudtam, hogy nem fog hiányozni, sőt utólag, épp ideje volt, hogy kikerüljön a képből. Reni mennyivel korábban lehetett volna boldogabb, meg egyáltalán, nagyon nem tetszett, ahogy miatta nem csatlakozott szinte soha a többiekhez, azért az "antiszociálisságnak" is van határa, na de mindegy, mert minden jó, ha a vége jó. Dave, és a többi fiú, róluk nem tudok mit mondani, inkább háttérszereplőként funkcionálnak számomra. A stílusváltásokról: Virág nagyon helyesen megszabadult az emóságtól, Ricsi rasztája, Cortez kevésbé deszkás stílusa - mind telitalálat.:)

A borítókkal kapcsolatban még egy óriási dicséretet kell megejtenem! Nehezen tudnék kedvencet választani, a 2-nak a színe tetszik, amúgy meg talán az 5-ös.

Azt hiszem, mindent kiadtam magamból, amit szerettem volna. Most már lezárhatom az szjg-t, közben pedig türelmetlenül várom a 7. részt... remélem, pár nap múlva lesz már kedvem másik könyvhöz.:)

Hogy aggódom-e a nyár miatt? Nem.:)

ja és 5*****/5 ha nem lett volna egyértelmű:)

Read More

Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 1. - Kezdet

Bevallom, az égvilágon semmit nem hallottam a közelmúltig erről a könyvsorozatról, egyáltalán nem ismertem (vagy ha mégis olvastam róla, nem raktároztam el a memóriámban), és nem is tudom, most hogy sikerült belefutnom, de gyanítom, hogy egy molyos kihívásnak köszönhetően jött velem szembe. Mivel ennyire időben kezdtem neki, rögtön öt kötet vár rám, vagyis már csak négy, hogy az elsőt már olvastam, bár mivel hamarosan megjelenik a hatodik rész, lehet mégis helytálló az öt.:D

Nagyon helyes kis sorozat, fiatalos és menő köntösben, jól esett az olvasása. Imádtam a középiskolát, és ez a napló annyira sulicentrikus, hogy akaratlanul is felrémlett a saját négy évem is néha-néha, miközben olvastam. Rentai Reni nem volt népszerű diák általánosban, viszont most új fejezet kezdődik az életében, Pestről Budára költöznek, és megkezdi a kilencedik osztályt a Szent Johanna Francia Tagozatos Gimnáziumban. 

Ez ilyen elit magánsuli, mindig is odavoltam a filmekben bemutatott hasonló iskolákért, tök jó lenne, ha Magyarországon is kicsit elterjedtebb lenne az ilyesmi. Az elején nagyon érdeklődő voltam, de picit belerondított a képbe, amikor azt éreztem, hogy na ez azért nem túl életszerű, de jobbára elhessegettem az ilyen gondolataimat. Reni szülei, a gyereknevelési (szak)könyveket bújó, legszülősebb szülők a világon... komolyan rácsodálkoztam néhány dologra, meg szóhasználatra, de tulajdonképpen nem vészes, a poénok mindig működtek, csak még ami érdekes, hogy olyan tökéletes gyereknek van beállítva a főszereplő, amitől - felületesen nézve - még egyéniség se nagyon jutott neki. Stréber, de nem túlságosan, azért látom benne a lehetőséget, ám eddig tényleg az iskola, az órák, az osztályzatok körül forgott szinte minden, legalábbis a naplójában javarészt csak ilyenekről ír, hogy délután mi történik vele, vagy a téli szünetben, az vagy le van zavarva néhány mondatban, vagy csak egy az egyben átugorja. Én nem bánom, hiszen így is jó meg szerethető az egész, voltaképp kötekedésnek is lehetne venni, hogy  ezt így felhozom, csak belegondolva akkor is fura, de a címet figyelembe véve már annyira nem is. Ja, és nagyon tetszett, hogy a Sims, WoW, msn és a "közösségi portál" mellett jutott 2 percnyi idő arra is, hogy a srácok sorozatokat is néznek - na ez már életszerűbb.XD
Adatlapokkal kezdődik a könyv, amiből minden osztálytársának látszik az érdeklődési köre, hobbija, és még az ülésrendet is mutatja. Ezeket visszaolvastam a könyv végeztével, és úgy, hogy már ismertem őket, egész máshogy szemléltem a "profilukat".:) A szereplőket könnyű megszeretni, a diákokat és a tanárokat egyaránt, és az iskola hangulatát, szellemiségét is igazán jól sikerült megteremteni, nálam találó és helytálló az "egy gimi, ahova mindenki szívesen járna" szlogen.

Azt gondoltam amúgy, hogy egy ilyen iskolában mindenki jó tanuló, ám itt szembesültem azzal, hogy nem is... a legviccesebb a francia diák, aki remekelt a francia nyelven zajló felvételin, ám magyarból koránt sem olyan jó.:D Virág se semmi, butuska, ám nagyon jó barát, és emós (Istenem:D). A szuperintelligensként lefestett Arnold azonban már teljesen különbözik tőlük. Három lány van egyébként a mindössze 12 fős osztályban, a többiek mind fiúk. Kinga meglehetősen érdekes jellem, többször elképedtem rajta. Cortez meg egyfolytában csak a vállát vonogatja, miközben hihetetlenül laza és menő, de Reni odavan érte, így az olvasó is, vagy legalábbis én.:D Komolyan kíváncsi vagyok, mi lesz ebből.:) Reni pedig megfontolhatná Kinga tanácsát (váó), mert rávilágított a lényegre.

Egy kötet egy félév, és én most azonnal szeretném tovább olvasni az első tanévet.

Helyén kell kezelni ezt a könyvet, ahol engem teljesen elvarázsolt, belemerülős, vicces (mennyiszer kacagtam fel hangosan:D) és olvasmányos, még a hibák ellenére is remek, ráadásul hazai. Imádom a bögréket, könnyen lehet, hogy beszerzek egy SzJG-set is.:))

4,5/5

Read More