Amanda Stevens: A próféta

"A Sírkertek királynője-trilógia befejező részében hősnőnk, a szellemekkel suttogó Amelia Gray visszatér Charlestonba, hogy pontot tegyen az őrjítő kísértet-históriák végére. A szívdöglesztő detektív, John Devlin nyomában még mindig ott lohol elhunyt kislánya és csodaszép felesége szelleme, ám ezúttal Amelia szeme alatt is sötét karikák gyűlnek: az ő életerejét is parazitaként szívja el egy kísértet, akinek csak ő segíthet.
Vajon beteljesedik Amelia és Devlin szerelme, és nyugovóra térhetnek a kósza lelkek? Elhagyja végre a várost a Gonosz? A próféta romantikus történet, kalandregény és kísértet-sztori egyben, a paranormális románcok rajongóinak új kedvence."

Annyira szerettem a könyvsorozat 1-2. részét, viszont ebbe valahogy nehezen rázódtam bele, nem fogott meg túlzottan. Miután már túl voltam néhány fejezeten, szerencsére egyre inkább kíváncsi lettem, és így megjött a kedvem az eredetileg utolsónak szánt kötethez. Sajnálatomra, ahogy utánaolvastam, megtudtam, hogy lesz még legalább három további rész. Nekem ez tökéletes lett volna trilógiának, erre most kiderül, hogy mégsem, hát csalódott vagyok. Nagyjából csak az epilógus miatt "bír el" ennél többet ez a sorozat, és csak remélni tudom, hogy nem fullad kudarcba a project.

Devlin visszatér a történetbe - magával hozva több romantikát a borzongás mellé - de sajnos egy nővel az oldalán: Isabel különös személyiség, azonban nem ez az egyetlen nyugtalanító dolog ebben a részben. Ami azt illeti, elég összetett lett ez a könyv, Ameliát sok tényező foglalja le, és a szellemek mellett egy drog és terjesztője utáni szaglászás miatt is veszélybe kerül, ráadásul nagyon úgy néz ki, hogy valaki követi. Több mindent tudunk meg Devlin szellemeiről, és a túlvilág mellé betolakodott valamiféle misztikum, a furcsasága miatt meglehetősen ijesztő formában.

Az írói stílussal, a hangulat megteremtésével ezúttal sincs gond, kiválóan működik minden, csak valahogy nem tűnt olyan erőteljesnek, és már nem féltem annyira, mint pl. az első könyv olvasásakor. Érdekes, de az utóbbi időben olvastam "más krimit" (azért az idézőjel, mert ez nem annyira az, mégis ez hozta meg a kedvem hozzájuk), és meglehet, hogy megedződtem ezen a téren. A sztori ezúttal sajnos kevésbé fogott meg, talán túl zavarosnak tűnt, vagy túl nyomozós, nem is tudom. Mindenesetre sikerült megújulni szerintem - most az eddiginél is nagyobb hangsúly a szövevényes gyilkosságokon volt, a temetők valahogy eltűntek, elenyésző szerep jutott nekik. Devlin múltja előtérbe került, és nagy titkokra derült fény. Összességében nem lett rossz, csak elmarad az előző rész mögött, az elsőről nem is beszélve. Azok annyira szépen egyben voltak, és bár most is összefutottak a szálak és minden értelmet nyert a végén, mégis valami nem úgy sikerült, hiányérzetem van. Ezért is tartok a folytatástól, mert mi van, ha teljesen elrontják vele az egyébként teljesen jó, egyedi, izgalmas és szerethető világot, meg ezt a tök érdekes temetőrestaurátorságot. Ne legyek ilyen negatív, ugye?

Lehetséges, hogy azért, mert említették a regényben, de most tök folytatnám a Szellemekkel suttogó című sorozatot.

Jaj, most úgy tűnhet, hogy nem tetszett, pedig nem így van, szerettem olvasni, és érdekelt a karakterek sorsa. És igazából ha pozitívan állok/állnék hozzá, akkor örülnöm kellene a további részeknek, és ki tudja, lehet, hogy tök jó lesz.

3/5

352 oldal

Athenaeum Kiadó

Read More

Amanda Stevens: A birodalom

"Egy hely, ahol megállt az idő. Egy otthon, amely közelebb állt a halálhoz, mint az élethez."

A szellemeket látó Amelia világával már megismerkedtünk a könyvsorozat nyitó részében, ami az Örök kísértés címet viseli. Szerettem azt a regényt, amiben főleg a történet fogott meg, a főhős maga nem lett olyan hangsúlyos. Nos, azok a személyes dolgok, melyek a kezdésnél kimaradtak vele kapcsolatban, itt szépen be lettek pótolva.

A helyszín ezúttal Asher Falls, ahol a temetőrestaurátort egy félig víz alá került sírkert rendbehozatalára kérték fel. Kapóra jön Devlin felejtése szempontjából, csak hogy az ideiglenes otthonává vált kisváros elég furcsa, több nyugtalanító dolog van. A különös helybéliek meg a szellemek kiegészítéseként ismét gyilkosságra derül fény - mindezek együttese miatt én tuti elmenekülnék nagyon gyorsan és nagyon messzire és örökre, ám Amelia bátor, így ő nem megy sehova, sőt mi több, nyomozni kezd.

A hangulat változatlanul rémisztő, mindjárt Halloween, úgyhogy kiváló választás lehet, ha valaki hozzáillő olvasnivalóra vágyik. (Természetesen akinek még nem volt meg az első kötet, azzal kezdjen.:)

A korábbiakhoz hasonlóan remekül átadja az írónő a tájleírások és helyszínek lefestése során azt a sajátos légkört, hangulatot, ami egy elhagyatott temető és egy szellemeket érzékelő ember kettőséből születik. A hegyvidékből jövő "rezgést" én is éreztem, tökéletesen kirajzolódott előttem a babérerdő, és összerezzentem a víz alatt megszólaló harangok hangjától. Ja, az edzőkutyás dolgon pedig nagyon kiakadtam, felkavaróbb részlet volt a szellemeknél. Ami még így érdekes így utólag, hogy nem tudom azt mondani, hogy nyomozós lett volna, ellenben az első kötettel, szóval valóban tudott más lenni.

Olyan szépen ki lett találva minden, összefutottak a szálak, ezt a részét ismét élveztem, viszont a romantikáról nem teljesen megfeledkezve a szerelem kicsit hanyagolva lett, ami egyáltalán nem baj, mert ez a kötet mást helyez előtérbe. Jobban megismerjük Ameliát, sok mindenre fény derül vele kapcsolatban, és ezek közül van, ami még neki is újdonság. Nem találtam előre ki, hogy mik lesznek a válaszok a kérdésekre, viszont talán idő előtt elkezdtem sejteni a lényeget. 

Kíváncsi vagyok ezek után, hogy a következő rész milyen lesz, esetleg visszatér az Örök kísértés "forgatókönyvéhez", vagy pedig teljesen új dolgot kapunk megint. 

Voltak gondolataim egyébként, mielőtt nekikezdtem ennek a könyvnek, azt hittem, hogy talán elmegy fantasztikusabb irányba a sztori, de nem így történt. Több emberi szereplő jelent meg, akik pont hogy afelé igazgatták a történetet, hogy az valóságosabb legyen, és megjelentek olyan nem kimondottan pozitív emberi tulajdonságok, mint pl. a féltékenység. Volt azért némi egyéb erő emlegetése is, de szerintem az majd esetleg később kerül jobban előtérbe.

Igyekeztem nem spoilerezni, és a lehető legkevesebbet elárulni a sztoriról, hiszen a fülszöveg egyáltalán nem lő le semmit (nagyon helyesen), így minden felfedezés megmarad az olvasónak.

Jó volt megint borzongani, és mire jön a folytatás, addigra ki is heverem a dolgot.:D

Ó, és a borító, hát az csodálatosan szép!

4,5/5 (szerintem most kicsit szigorú kedvemben vagyok)

376 oldal

Athenaeum Kiadó

Read More

Amanda Stevens: Örök kísértés

"- Maga szereti a temetőket, igaz?
- Belőlük élek - vontam vállat.
- Ennél azért többet jelentenek magának, nem? - vonta fel a szemöldökét. A képek felé fordult. - Ott is van egyfajta elszigeteltség-érzés. Mármint nem a temetőkben, hanem a városokban. Az emberek között. Ez a képek üzenete. Szerintem."

A gyönyörűszép borító kiválóan érzékelteti azt a hangulatot, melyet a könyv olvasása közben éreztem. A legutóbbi temetős-szellemes olvasmányom A Highgate temető ikrei volt, amit a szerzője miatt már előre imádtam, itt viszont csupán a fülszövegre támaszkodtam, ami bizony ígéretesen hangzott.

Amelia különös képessége, hogy látja az alkonyat beköszöntével megjelenő szellemeket, és felettébb fontos, hogy erről viszont a szellemek ne szerezzenek tudomást. Mivel a hivatása a temetőkhöz köti, a dolog nem a legegyszerűbben kivitelezhető, de a lány eddig mindig jól megoldotta a feladatot. Munkája mellett elismert blogot is ír, amit más "temetőrajongók" előszeretettel látogatnak. Aktuális megbízatása az Oak Grove-i temető rendbetétele, azonban egy friss holttest felbukkanása megzavarja ezt a tevékenységet... egy vonzó nyomozó pedig az életét, akivel az őt kísértő két szellem miatt még legvégső esetben sem szabadna kapcsolatba bonyolódnia, mert következményként más veszélyek is leselkedhetnek rá, vagy valami ilyesmi, Amelia sajnos nem kapott tökéletes felvilágosítást az apjától ezen a téren.

Nagyon egyben van ez a könyv, a szerelmi szál pedig egyáltalán nem hangsúlyos, és nem szorul rá a történet sem. A nyomozás során egy tizenöt éves gyilkosság is újra előtérbe kerül, de mondhatni két nyomozós szál van, hiszen Amelia részéről a szellemek ügye is elég valóságos probléma. Különállónak tekintettem az ügyet és a szellemeket, ám így a végére rájöttem, hogy valamikor mégis összefonódtak, csak ez számomra észrevétlenül zajlott.

Sajátos, baljós hangulat járt át a nappali jeleneteket kivéve szinte végig, amíg olvastam, és komolyan olyan hatása volt, mintha ilyen nyirkos, ködös, hűvös idő lenne körülöttem. Nem mellesleg pedig rémisztő a megfoghatatlan dolgok jelenléte, és rövid időre némi boszorkányság is felbukkant a sztoriban, meg démoni árnylények, melyekről nem tudtam meg túl sokat. És a legérdekesebb az egészben, hogy ezek mellett tökéletesen evilági maradt az egész, nem éreztem úgy, hogy valami fantasy sztorit olvasnék. Rengeteg információhoz jutunk a temetőkről, sok történelmi érdekességet mutat be velük kapcsolatban a könyv, és az egyetemi titkos társaságokat is megpiszkálja kicsit az írónő.

Maga a nyomozás sem emészthetetlenül van jelen, jól elvoltam vele, pedig sokszor kikapcsol az agyam a krimi műfajban, de itt jól működött minden, kellemesen eloszlottak, és jól megfértek egymás mellett a többi történetelemmel. Végig elég borzongató volt az olvasás, és a vége felé egyre csak nőtt a feszültség, amikor a gyilkos megtalálásához közelebb kerültek, és a csattanó sem maradt el.

A Sírkertek Királynője trilógia (logo)

Nekem ez egy kellemes olvasmányélményt nyújtott, és azt hiszem, nem a karakterekkel fogott meg, akikkel mondjuk semmi gond nincs, hanem sokkal inkább a hangulatával, meg nagyon tetszett, ahogy összefésülte az egészet, szóval jó kis történet született.

Kíváncsian várom a folytatást, mert hogy ez egy trilógia első kötete, egyrészt mert maradtak bennem kérdések, másrészt szívesen olvasnék még többet ezzel az egésszel kapcsolatban, hiszen tetszettek az eddigieket.

Kedvemre való hír, hogy az NBC tv sorozatot tervez belőle. Az írónő honlapján akadtam az alábbi videóra, jól kifejezi a zene (a képi világa csak részben) a könyv hangulatát, aminek egyébként trailere is van.

352 oldal

Athenaeum Kiadó

  

Read More