A következő címkéjű bejegyzések mutatása: K.u.K. Kiadó. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: K.u.K. Kiadó. Összes bejegyzés megjelenítése

Isa Schneider: Kísértetek, rejtelmek, átkok - egy orvosnő szemével

Minden mondának, minden legendának kell legyen valamilyen kiindulási alapja.
És a népek meséi hasonlítanak...

A hit gyönyörű, de egy kis kételkedés roppant egészséges.

A véletlenről még egy mondat: soha senki nem tudta eddig bebizonyítani, hogy a véletlen tényleg véletlen.

Nagyon érdekelnek a különféle paranormális jelenségek, ezért rögtön felfigyeltem erre a könyvre. Ez az első olvasmányom Ïsa Schneidertől (valódi nevén Dr. Schneider Izabella). Mint olvasás közben rájöttem, nem annyira az én stílusom a könyv, de azért érdekes kitérő volt, és sok információt tartalmaz mindarról, amit a fülszöveg említ, és aminek ezen részletei fogtak meg: "Leginkább parapszichológia, paranormális jelenségek leírása, értelmezése, vizsgálata (...) egy tapasztalt orvos mai tudásával felvértezve." - kár, hogy az elbeszélő stílusból kifolyólag mindez nem lett annyira konkrét.

Két fő részre van bontva a kötet, az első főként Rózsi néniről szól, akit az írónő gyerekkorától kezdve ismert. Gyakorlatilag analfabéta jósnő volt, akihez sokan fordultak tanácsért, útmutatásért, és a szerzőre is nagy hatással volt egészen kislánykorától kezdve, ennek köszönhetően a könyv Korbita Rozália emlékére is íródott, ez szerintem nagyon szép.  Ïsa Schneider a saját életének bizonyos epizódjait is megörökíti a kötetben, miközben többek között olyan témákkal foglalkozik, mint a babonák (azt hiszen, mindannyiunknak vannak saját kis babonái is:), boszorkányság, hatodik érzék, homeopátia, a köztudatban az ezotériához kapcsolódó aura, gyógynövények, legendás lények, okkultizmus, stb. Mítoszokat is vizsgál, a tündérek, törpék, és még a gyerekek képzeletbeli barátai is képbe kerülnek. Több történetet mesél az állatok meglepő viselkedéséről (pl. megérzik, mikor indul haza a gazdi) példákat hoz fel a véletlenekről (pl. gondolunk valakire, és épp akkor telefonál) vagy épp azzal az érdekes jelenséggel foglalkozik, hogy az emberek képesek megálmodni dolgokat. A kártyavetést is elsajátíthatjuk, melynek leírását függelékben közli a szerző. 224 oldalba természetesen egyik téma sem fér el nagyon kifejtve, úgyhogy mikor helyenként kicsit unatkoztam, hamar jött a váltás. A könyv második részében Rózsi nénit, a gyerekkori emlékeket elhagyjuk, és inkább már csak a hatására koncentrálva jönnek az információk, továbbra is félig-meddig történetek formájában. Az írónőre, akárhogy is, hatással volt Rózsi néni, fogékonyabb lett a furcsaságokra, az orvosi pályára terelte, de arról fogalmam sincs, mennyire voltak neki köszönhetőek bizonyos dolgok, jelenségek. Talán sok minden inkább fejben dől el.

A könyvben az aktuális tartalomhoz kapcsolódó fekete-fehér rajzok is találhatók, melyek ugyancsak a szerző alkotásai. A jól megválasztott borítószínekkel figyelemfelkeltő, keményfedeles kiadás.


A könyvet köszönöm szépen a K.u.K. Kiadónak!
 

3/5

Gwen Cooper: Homér – Egy varázslatos vak kismacska története

Mit tennél, ha egy állatorvos ismerősöd felhívna, hogy egy kiscicát elaltatnak, ha valaki nem veszi magához, és te vagy az utolsó, akinek telefonál? A címből kitalálható, hogy egy vak cicáról van szó, de nem egyszerűen vak, egyáltalán nincsenek szemei. Így kerül tehát Homér Gwenhez.

Minden macska egyedi, csodálatos lény, akárcsak Homér, aki a vaksága nélkül is igazán különleges cica. Nem kell sajnálni, egyáltalán nem szánni való, sokkal inkább irigylésre méltóan bátor, életrevaló, barátságos. A könyv nem csak róla szól, hanem a gazdájáról is, elvégre fontos része az életének, illetve a másik két lakótársáról (Vashti és Scarlett) is sokszor szó esik. Az írónő nagyon szimpatikus volt, nem éreztem azt, hogy nem vagyok kíváncsi rá, csak Homérra. Láthatjuk, milyen nehéz elkezdeni a felnőtt életet, munkát találni, anyagilag függetlenné válni vagy épp saját lakást szerezni (jelen esetben bérelni) a semmiből. Az is érdekelt, vajon ki lesz a párja, és mikor találja meg végre.

Homér
Azért egy vak macska több odafigyelést igényel, mint azok, akik nem csak a hallásukra és a szaglásukra hagyatkozhatnak, Homér mégis meglepően önálló lett, nem olyan, amilyennek mások jósolták. Úgy tűnhet, sok áldozatot hozott Gwen az érdekében, ám ha szeretünk valakit, az áldozatok nem is annyira azok, hiszen szívesen tesszük őket, mert fontos nekünk a másik és azt szeretnénk, hogy neki a legjobb legyen.

Nem tudtam, milyen befejezésre számítsak, vidám lesz vagy szomorú, de felkészültem a legrosszabbra, papírzsebkendő a közelbe, amire egyébként amúgy is szükség volt egyszer-kétszer. Na, nem kell megijedni, egyáltalán nem érzelgős, sokkal inkább derűs és aranyos a könyv. Összességében kedves, néhol vidám, máskor persze szomorúbb történetként könyvelem el, amilyen az élet is, melyben jobb és rosszabb időszakok váltják egymást. Öröm lesz a polcon látni, mert olyanok jutnak róla eszembe, mint a kitartás, szeretet, egymással való törődés és ragaszkodás a másikhoz, ember és állat esetében egyaránt.

Gwen 30 évig Miamiban élt, amikor néhány hét gondolkodás után 2001-ben New Yorkba költözött. Egy ilyen változás nagyon izgalmas, és ez a költözés nem csak Gwen, hanem a macskák életében is hatalmas változást hozott. Elsősorban Homérról szól a könyv, de szorosan hozzákapcsolódnak még hárman, az ő történetüket ismertem meg, mely az állatok szeretetéről szól, a kötődésről, ami kialakulhat állat és ember között.

A borítója nagyon tetszik, és puhafedeles, mégis nagyon strapabíró.

Gwen és Homér

Az írónő honlapja, ahol láthattok érdekességeket és még több képet Homérról.

A könyvet köszönöm szépen a K.u.K. Kiadónak!

5/5