Amanda Stevens: A birodalom

"Egy hely, ahol megállt az idő. Egy otthon, amely közelebb állt a halálhoz, mint az élethez."

A szellemeket látó Amelia világával már megismerkedtünk a könyvsorozat nyitó részében, ami az Örök kísértés címet viseli. Szerettem azt a regényt, amiben főleg a történet fogott meg, a főhős maga nem lett olyan hangsúlyos. Nos, azok a személyes dolgok, melyek a kezdésnél kimaradtak vele kapcsolatban, itt szépen be lettek pótolva.

A helyszín ezúttal Asher Falls, ahol a temetőrestaurátort egy félig víz alá került sírkert rendbehozatalára kérték fel. Kapóra jön Devlin felejtése szempontjából, csak hogy az ideiglenes otthonává vált kisváros elég furcsa, több nyugtalanító dolog van. A különös helybéliek meg a szellemek kiegészítéseként ismét gyilkosságra derül fény - mindezek együttese miatt én tuti elmenekülnék nagyon gyorsan és nagyon messzire és örökre, ám Amelia bátor, így ő nem megy sehova, sőt mi több, nyomozni kezd.

A hangulat változatlanul rémisztő, mindjárt Halloween, úgyhogy kiváló választás lehet, ha valaki hozzáillő olvasnivalóra vágyik. (Természetesen akinek még nem volt meg az első kötet, azzal kezdjen.:)

A korábbiakhoz hasonlóan remekül átadja az írónő a tájleírások és helyszínek lefestése során azt a sajátos légkört, hangulatot, ami egy elhagyatott temető és egy szellemeket érzékelő ember kettőséből születik. A hegyvidékből jövő "rezgést" én is éreztem, tökéletesen kirajzolódott előttem a babérerdő, és összerezzentem a víz alatt megszólaló harangok hangjától. Ja, az edzőkutyás dolgon pedig nagyon kiakadtam, felkavaróbb részlet volt a szellemeknél. Ami még így érdekes így utólag, hogy nem tudom azt mondani, hogy nyomozós lett volna, ellenben az első kötettel, szóval valóban tudott más lenni.

Olyan szépen ki lett találva minden, összefutottak a szálak, ezt a részét ismét élveztem, viszont a romantikáról nem teljesen megfeledkezve a szerelem kicsit hanyagolva lett, ami egyáltalán nem baj, mert ez a kötet mást helyez előtérbe. Jobban megismerjük Ameliát, sok mindenre fény derül vele kapcsolatban, és ezek közül van, ami még neki is újdonság. Nem találtam előre ki, hogy mik lesznek a válaszok a kérdésekre, viszont talán idő előtt elkezdtem sejteni a lényeget. 
Kíváncsi vagyok ezek után, hogy a következő rész milyen lesz, esetleg visszatér az Örök kísértés "forgatókönyvéhez", vagy pedig teljesen új dolgot kapunk megint
Voltak gondolataim egyébként, mielőtt nekikezdtem ennek a könyvnek, azt hittem, hogy talán elmegy fantasztikusabb irányba a sztori, de nem így történt. Több emberi szereplő jelent meg, akik pont hogy afelé igazgatták a történetet, hogy az valóságosabb legyen, és megjelentek olyan nem kimondottan pozitív emberi tulajdonságok, mint pl. a féltékenység. Volt azért némi egyéb erő emlegetése is, de szerintem az majd esetleg később kerül jobban előtérbe.

Igyekeztem nem spoilerezni, és a lehető legkevesebbet elárulni a sztoriról, hiszen a fülszöveg egyáltalán nem lő le semmit (nagyon helyesen), így minden felfedezés megmarad az olvasónak.
Jó volt megint borzongani, és mire jön a folytatás, addigra ki is heverem a dolgot.:D

Ó, és a borító, hát az csodálatosan szép!

4,5/5 (szerintem most kicsit szigorú kedvemben vagyok)


376 oldal


Az Ulpius jövőbeli New Adult könyvei

Most annyira meglepődtem, hogy ez posztot érdemel. A szóban forgó kiadó kínálata sosem foglalkoztat túlzottan, mert alapvetően az az irányvonal, amiben mozog, nem egyezik az ízlésemmel, bár az utóbbi időben komolyabban felfigyeltem egy-egy már megjelent kötetre. Még egyiket sem olvastam, de várólistán vannak (nem a vsz. sosem kerülök oda, hogy olvassam, hanem a valóságos listán).
Ezektől még érdekesebb, amikre tegnap bukkantam, könnyű egy csokorba szedni őket, mert tök ötletesen %-os felsorolást láthatunk a borítók alján, úgymint pl. 20% arrogancia, 20% önbecsülés, 30% bizalmatlanság, 30% love, amivel az adott könyvet gondolom jellemezni lehet, és ezek olyan jók szerintem. Egy Monica Murphy könyv már megjelent, ez lesz a soron következő, úgyhogy a Heti csajt tényleg ideje lenne előrevennem.


J. Sterling: A hibátlan játék - The Perfect Game

Nem így és nem ezt akarták.
És mégis...
Két fiatal, Cassie Andrews és Jack Carter kezdi meg tanulmányait a főiskolai előkészítőn. Amikor Cassie megismeri az emelkedő csillagú baseballreménységet, Jacket, határozott szándéka, hogy nagy ívben elkerüli ezt a beképzelt fölényes alakot. Ám Jack egészen másképp képzeli: randizni akar a lánnyal.
Mindketten sérült lelkűek, tele bizalmatlansággal, félnek kitárulkozni a másik (és önmaguk) előtt, és így vágnak bele ebbe az érzelmi utazásba, amely a szerelemről és a megbocsátásról szól. De a hosszú út végén talán meg lehet ragasztgatni az összetört szíveket...
Mert az élet néha durva és kegyetlen, mielőtt gyönyörűvé válna...

Várható megjelenés: 10.28

Amire számítok: a fülszöveg jól hangzik, szerintem érzelmes lesz és szórakoztató, és ha szerethetőek lesznek a karakterek, az már félig nyert ügy.
Borító: 4,5/5





Jay Crownover: Rule


Shaw Landon attól a pillanattól fogva szerelmes Rule Archerbe, hogy meglátta őt.
A lányt nem taszítják piercingjei, tetoválásai és vad természete. Noha tisztában van vele, hogy Rule nem hozzá való, szívének nem tud parancsolni.
Rule tökéletes ellentéte mindannak, amit Shaw, a tiszta lelkű orvostanhallgató képvisel.
Egy olyan fenegyereknek, mint Rule Archer, Shaw Landon egy beképzelt királykisasszony - és nem utolsó sorban halott ikertestvére ex-barátnője. A lány mások szabályai szerint él, Rule csakis a saját feje után megy. Nincs ideje a Shaw-féle jóravaló, rendes lányokra, még akkor sem, ha ő az egyetlen, aki igazán ismeri őt.
De a rövid szoknya, a túl sok pohár születésnapi koktél és a megvallott titkok egy olyan estéhez vezetnek, melyet egyikük sem tud feledni.
A párnak most azzal a nehézséggel kell szembenéznie, hogy egy olyan lány, mint Shaw és egy olyan fiú, mint Rule hogy tudnak együtt maradni anélkül, hogy tönkretennék szerelmüket, vagy ami még rosszabb... egymást.

Várható megjelenés: 10.30.

Amire számítok: Tipikus nem illünk össze de mégis összetartozunk sztorit.
Borító: 2/5




Addison Moore: Someone to love - Szeretni valakit 

Mi történik, amikor két ember, aki nem hisz a szerelemben, őrülten egymásba esik úgy, hogy azt életükben elképzelni sem tudták? Vonatszerencsétlenség.
Amikor a húszéves Kendall Jordan átkel az országon a Garrison egyetemre, az utolsó dolog, ami eszébe jutna, egy egyéjszakás kaland. Sajnos az elbűvölő Cruise Elton pontosan ezt kínálja neki.
Kendall már régen ráébredt, hogy a szerelem illúzió, amely nem tart örökké, és ezt Cruise is teljes mértékben osztja - valami a lány lelkében mégis azt súgja, hogy szőröstül-bőröstül magának követelje a fiút. Ezért azután maga is szeretne részt venni a játszmában, és azt javasolja, hogy Cruise tanítsa ki őt a Garrison egyetem női playboyának szerepére.
Közben feltámadnak az igazi érzelmek, és sem Kendall, sem Cruise nem tudja, miképp kezelje ezeket. Minden, amiről úgy képzelték, hogy tudják, megváltozik akkor, amikor megtalálják egymásban azt, akit szeretni kell.

Várható megjelenés: 11.04

Amire számítok: igazán jó kis szerelmi történetre, pontosan olyanra, amit a fülszöveg ígér.
Borító: 1/5



Monica Murphy: Second Chance Boyfriend - Második esély pasi 

Romokban hever az életem. Így tudnám összefoglalni jelenlegi helyzetemet. A futballedzőm engem hibáztat a szezonzáró meccs kudarcáért, ahogy az egész csapatom is.
Két teljes hónapot töltöttem azzal, hogy a sebeimet nyalogattam, mint egy igazi lúzer. Elvesztettem a barátnőmet, Fable Maguire-t, az egyetlen lányt, aki igazán fontos nekem, mert azt gondoltam, hogy csak szenved mellettem.
Most rájöttem, én vagyok az, aki nem tud nélküle létezni. Ő hiába csinál úgy, mintha már túltette volna magát a dolgon, tudom, hogy legalább annyit gondol rám, mint amennyit én őrá. Túl jól ismerem. Annyira sebezhető... én csak segíteni szeretnék neki, átölelni és szeretni őt.
Csak annyit kérek, hogy adjon még egy lehetőséget.
Egymás nélkül elveszettek vagyunk, de együtt az örök szerelem vár ránk!

Várható megjelenés: 10.30

Amire számítok: itt tulajdonképpen "megelőlegezem a bizalmat", mivel az első könyvet még nem olvastam, csak szeretném.
Borító: 4/5



Igazán kíváncsi leszek a fenti könyvecskékre, a Goodreads szerint elméletileg jók, a Szeretni valakit leszámítva mindegyiknek 4 feletti a pontozása, és annak is csak alig van alatta. Mondjuk ezekre én már egyre kevésbé adok, de most úgy érzem, mindenképp jelent valamit. (És persze sorozatok mind.. amire már tojok újabban:)


Őszi sorozatok, amiket passzolok

Néhány pilot epizódba már belenéztem, amik alapján eléggé nem jó a felhozatal, meg kellett állapítanom.:/ A képesek azért még nem estek ki teljesen.

Reign: ezt néztem utoljára, borzalom. Hozzátartozik, hogy nem is akartam szeretni, úgyhogy ez van. 14 percet néztem belőle amúgy.

Witches of East End: végülis nem olyan rossz, csak olyan kis gagyi. Még fontolgatom a folytatást.



Hostages: tűrhető volt, csak valahogy mégsem akarom nézni a második részt.

Brooklyn Nine-Nine: szörnyű.

Marvel's Agents of S.H.I.E.L.D: kikapcsoltam a második rész közepén, engem ez marhára nem érdekel.:/

Sleepy Hollow: nem volt olyan rossz, viszont akkor is, szerintem inkább kihagyom.

The Tomorrow People: Őszintén, nem nagy szám, de a többihez képest fantasztikus.





D.A.C. bemutató

Új hazai tiniregény került a boltok polcaira, aminek bemutatója csütörtökön lesz. A részleteket lentebb találjátok. Én egészen izgatott lettem, mert az SzJG-t nagyon szerettem, és ez biztos másféle lesz, de Kalapos Éva szintén magyar írónő, a könyv pedig tiniknek szól, emiatt nem tudok teljesen elvonatkoztatni. Várom, hogy olvashassam! Aki részt tud venni a bemutatón, ne hagyja ki, mert biztos jó lesz.;)

https://www.facebook.com/pages/DAC/204827186359847
http://dac-world.tumblr.com/
https://twitter.com/dacworld




Leiner Laura: A Szent Johanna gimi kalauz

Jól éreztem én, hogy nem sürgős elolvasnom ezt a kiegészítő kötetet. Valószínűleg nem vagyok óriási hatalmas rajongó, hát ez van. Őszintén, nem sok minden újdonság volt benne, ami kimondottan tetszett az Reni levele - a legötletesebb plusz dolog, az elvetett borítótervek,  az érdekességek az SzJG-ről rész, meg kicsit a rajzok.
A Gyakran ismételt kérdések és válaszok már olvashatóak voltak nem egyszer az interneten.
A Best of fejezetet teljesen feleslegesnek tartom, köszönöm, de egyszer már megvettem/olvastam ezt, nem igénylem a duplázást.
A kimaradt jelenetek igazából nem rosszak, csak így különválasztva a könyvektől nem igazán tudtam elhelyezni "időben", ezért azt nem is olvastam végig, és inkább félreraktam arra az esetre, ha majd hiányzik az SzJG, és szeretnék új jeleneteket - újraolvasásra úgyis kicsi az esély.
Az Előszó meg a Búcsú érdekes volt, mégsem tartom különösképp kihagyhatatlannak. Az, hogy Laura jó fej, átjött a szövegből, de twitterről és a blogjából már amúgy is tudtam.
Szép, mutatós kötet meg minden, azonban tartalom tekintetében majdnem semmiség, az ára miatt szerintem csak azoknak érdemes beruházni rá, akik a kiegészítő kötettel érzik teljesnek a sorozatot a polcukon.


Beth Reekles: Kissing Booth - Csókot vegyenek!

"Egyesek azt mondják, hogy amikor igazán szerelmes leszel valakibe, az lesz az a személy, akivel majd leéled az életed. Aki ismeri a legmélyebb és legsötétebb titkaidat, de ennek ellenére ugyanúgy szeret téged. Aki mindig pontosan tudja, mit kell mondania, hogy mosolyt csaljon az arcodra, hogy megnevettessen, vagy egyszerűen csak jobb kedvre derítsen. Ő lesz az, aki nélkül nem tudsz majd élni, bármi is történjen."

Elle legjobb barátja egy fiú, ami alapból különleges nekem egy szerelmes regényben, mert azért a lányokkal alapvetően más jelleget tud felvenni pl. egy srác iránti rajongás, közös vihogások, meg ilyesmi, biztos értitek, mire célzok. Picit zavarosak a gondolataim a fiú-lány barátságokat illetően, nem tudom elhessegetni azt, hogy mi van, ha az egyik fél érzései átlépik azt a bizonyos határt, aztán akkor annyi a barátságnak. Először itt is gyanús volt, de hamar rájöttem, mi a szitu. (:D) Ugyanakkor marha jó egy fiú barát, tök más az egész, szóval tényleg klassz tud az is lenni.

A fülszöveg kiválóan ismertet annyit a leendő olvasóval, amennyi éppen elég, de azért néhány szóban: Elle és Lee gyerekkoruktól kezdve legjobb barátok, remekül kiegészítik egymást, az iskola tavaszi karneváljára pedig egy csóksátor ötletével állnak elő, ami meg is valósul. Ott pedig elkezdődik valami Elle és Lee bátyja, Noah között, pedig eddig folyton veszekedtek, és Noah idegesítő dolgokat művelt, meg alapból nem egy klasszikus udvarló alkat, legalábbis állítólag. Lesz tehát romantika, ám bonyodalmak is. (+ Meyert inkább szeparáljuk ettől külön szerintem.)

Ami elsőként megfogott, az nem a karakterek milyensége volt, hanem, hogy annyira érződik, hogy olyan mai, és közvetlen, mintha az olvasó is lehetne egy közülük, akár az egyik szereplőként, illetve sokszor éreztem úgy, hogy tisztára olyan, mintha testközelből hallgatnám/látnám a történteket. További újdonságot hozott számomra az, hogy nem egy friss ismeretség a szerelmeseké, hanem jól tudják, a másik milyen ember, és így jön létre a kapcsolat (ám ettől még nem akadályoktól mentes). Noah inkább csak körvonalakban lett megismertetve velünk, valahogy nem kaptam 100%-os képet róla, de jó volt így, nekem elég volt azt tudni, hogy amolyan rosszfiús, de védelmező és természetesen nagyon vonzó, ami ugye elmaradhatatlan.

Nem egykaptafa, ez teljesen érződik, és utólag főleg, hogy ez különbözik, attól, hogy egymásra találnak és akkor happy end, mindenki boldog és rózsaszínfelhő meg ilyenek. Ez más, a befejezés pedig még életszerűbbé tette, és nagyon pozitív, hogy az írója mert egyedi lenni, és bevállalta az esetleges leszólást emiatt. Hármójuk kapcsolata egyébként elég sajátos, engem az is megfogott. Mondjuk igazából minden megfogott, csak most, miközben írok róla, kezdek rájönni, hogy milyen szinten rajongok ezért a könyvért.:) Már olvasás közben sejtettem, hogy nem lesz felejthető, mindig motoszkált, hogy mikor olvashatom már, nem hagyott nyugodni, hogy vajon mi lesz, hogyan folytatódik tovább, mi fog történni.

Több dologban olyan ez a könyvecske, mint az élet. Nem biztos, hogy úgy alakulnak a dolgok, ahogy tervezi az ember, nem lehet tudni, de bennem annyira kialakult egy kép a regény vége utánra, azt akarom, hogy úgy történjen, és mivel szabadon eldönthetjük, úgy is lesz.;D

Amúgy tudok olyat írni, ami nem tetszett: a borító. Nekem nagyon nem...:)

Hát ez igen jó volt.:)


5*/5

299 oldal



Joss Stirling: Lélektársak - Crystal

"Nagyon sok út vezet a teljességhez, Crystal, bármit mondjanak is a romantikusok."

 A trilógia befejező kötete is megjelent, örülök, hogy nem kellett túl sokat várni rá, szép sorjában követték egymást a könyvek. Új főszereplők, de ismert karakterekkel körülvéve - mindig kellemes egy könyvsorozat újabb kötetébe belemerülni, most is így éreztem. Akik esetleg még nem olvasták a sorozatot ezzel a bejegyzéssel kezdjék, a második részről pedig itt írtam, illetve megjelent (nem papír alapon) egy kiegészítő kötet is.

Az elején rémüldöztem pár pillanatra, attól tartva, hogy Crystal és Xav egymásra találása is olyasmi lesz, aminek tanúi lehettünk, hogy "Te vagy az!" és csók és nagy boldogságban élnek tovább. Ez meglehetősen unalmas és butácska lett volna, és tényleg nem volt hosszantartó az erre vonatkozó gondolatom, de mivel más szereplőkkel így történt, csak mellékesen megjegyzem, hogy hát az tök béna volt szerintem. Itt most az van, hogy Crystal konkrétan utálja a Benedict fiút, és ez a szitu felettébb szórakoztatott, a csipkelődő párbeszédeik kimondottan tetszettek. Kicsit sajnálom, hogy nem tartott hosszabban a dolog, mert aztán elég korán jött a főgonosz, és utána már végig az általa okozott baj/károk helyrehozásán munkálkodtak a szereplők, és a párocska is megvilágosodott emiatt.

Azt hiszem, Crystal az eddigi legkülönlegesebb savant, picit selejtes, mert a telepátia nem megy neki, vagyis nem bírja, ha a fejében turkálnak, és a képessége elsőre picit haszontalannak tűnik. Azonban amikor kiteljesedik... emiatt egyébként valamilyen szinten átértékeltem ezt a savant dolgot. Mert ugye egy sima embernek akár több "nagy Ő" is lehet az életében, ám egy savantnak csak egy dobása van, ha bármilyen tragédia történik, akkor meg tényleg elveszti a másik felét, és olyan boldog egyszerűen nem lehet már még egyszer nélküle. Aztán van az a verzió is, hogy egyáltalán meg sem ismeri valaki a társát. Lehet, attól még szép élete, csak nem lesz olyan módon teljes. Úgyhogy bármennyire romantikusan hangzik hogy van egy nekik szánt párjuk a világban, bőven vannak negatívumok a dologban. És a sima emberek számára sem elérhetetlen (sőt), hogy megtalálja a lelki társát, és még előnyben vagyunk a savantokhoz képest, hiszen nem olyan véresen komoly, előre megírt, mint náluk.

A Benedict család mellett fontos szerepet kap egy filmszínész és egy lány, akik hatására mellékszálként megjelenik a média, hogy mennyire képesek az újságírók elferdíteni a valóságot. Az "ellenség" egyébként egyáltalán nem volt félelmetes, inkább a képessége durva, szörnyű lehet annak, akinél alkalmazza. A filmsztár Steve-et pedig nem is gondoltam volna, de már-már megkedveltem a végére.

Jó volt ez, nem túlírt, olvasmányos, szerettem:) És érdekes, mert nem szomorkodom, hogy befejeződött, pont jó volt így ez a történet, örülök, hogy nem lett elhúzva 600 részen keresztül, pl. hogy minden testvérnek külön kötetet szentel az írónő, pedig lehet, hogy elbírna még folytatást, de én elégedett vagyok ennyivel. A vége talán túl idilli, de nem zavar.:)


5/5

288 oldal
Manó Könyvek