Gail Carriger: Soulless - Lélektelen

Emlékszem, mikor anno megláttam a borítót a Könyvmolyképzős kis katalógusban, majd elolvastam a fülszöveget, utána alig vártam a megjelenését. Aztán elég sokára jött ki a könyv ténylegesen, de megérte türelemmel lenni.:) Egyébként imádom ezeket a pöttyös kategóriákat, már az aranynál is nagyjából tudom előre, hogy milyen jellegű írásra számítsak.

A vámpíros és farkasemberes világban ezúttal egy lélektelen hősnőé a főszerep. Alexia szó szerint lélek nélküli, ami roppant hasznos, mert például egy vámpír agyarait visszakényszeríti, ezzel nagyjából ártalmatlanná téve a vérszívót. Ezen felül Alexiának van egy esernyője is, ami cseles módon szintén kiváló fegyver a természetfeletti lények ellen. Egy tudatlan agyaras azonban mégis megpróbálja bántani a vénkisasszonyt (ez olyan izé kifejezés, de a könyvben annak van bélyegezve, így használom), és ez a halálát okozza, majd több érdekes esemény következik, ami beindítja a cselekményt. A regény mozgalmas, nyomoznak benne (semmi komoly), viszont szerelmi szál is helyet kap egy rokonszenves vérfarkasnak köszönhetően. Szerethető szereplőket sikerült teremteni egy jól kitalált világban, igazság szerint negatívumot nem is tudok nyilatkozni a könyvről. Jane Austen stílusa sejlett fel, ám ezúttal vegyítve lett egy kis steampunkkal és persze a természetfelettiekkel, aminek eredménye a kellőképpen egyedi és sajátos világ. Sziporkázó, szellemes párbeszédek váltakoznak a vicces és választékos gondolatokkal, nem lehet nem élvezni a nyelvezetét.
Nem a legkönnyedebb kategória, azonban maximálisan szórakoztató, és hát az a helyzet, hogy az ilyen könyveknél, mint amilyen ez is, cseppet sem bánom, hogy vannak könyvsorozatok!

Tetszett, hogy az utolsó oldalakon helyet kapott egy röpke interjú a szerzővel, meg egy kis ízelítő a következő részből. További érdekesség, hogy képregény is jelent meg a könyvből (én nem különösebben érdeklődöm irántuk, de más biztosan:).


374 oldal
Könyvmolyképző Kiadó


Tera Lynn Childs: Forgive My Fins – Hableányok kíméljenek

"Szent Halikra!"

Vámpírok, tündérek, sellők... sellők? Hát ez nekem teljesen új volt, és kezdetben tartózkodtam is a dologtól, gondolván, hogy igazán vége lehetne a természetfeletti lényes témáknak, ráadásul különösen az ifjúsági regényekben kezdtem kissé fárasztónak érezni. Tehát először nem érdekelt ez a könyv, ránézésre a borító nem fogott meg, de mégis csak egy új Könyvmolyképzős kiadvány, minimum a tartalmat kötelező elolvasni. Megtettem, ám ennyiből nem tudtam eldönteni, hogy vajon nekem való-e. Picit filóztam rajta, és végül úgy láttam, hogy ha ez jó, akkor nagyon az, majd nagy örömömre már az első oldalakon biztosra vettem, hogy bizony így van. Hangyányit elfogult lettem, úgyhogy negatívumot a továbbiakban ne nagyon várjatok.:) Leszámítva a borítót, ami továbbra se igazán jön be, esetleg csak a színei.

Kapunk egy tizenéves sellőlányt, Lilyt, két különböző világhoz tartozó legjobb barátnővel, és két - egyazon világhoz (a miénkhez) tartozó - fiút. Lily szárazföldi léte óta, három éve odáig van Brody-ért, ám érzései viszonzatlanok maradnak, ami nem meglepő, tekintve, hogy nem nagyon teszi meg a szükséges lépéseket a fiú figyelmének felkeltésére. Azonban lassan kifut az időből, már csak néhány hete maradt, aztán visszatér a tengeri világba. Ezt a titkot, nevezetesen, hogy ő Thalasszinia hercegnője, az emberekkel nem oszthatja meg, mert negatív következményei lehetnek, ha birodalmuk kilétére fény derül. Ezért nem árulja el származását még barátnőjének, Shannennek sem. Épp azon van, hogy a Tavaszi Bálra felkérje partnernek Brodyt, aki szakított a barátnőjével és így szabad lett, amikor Quince, az idegesítő szomszéd fiú ismét az útjába áll. A terv tehát kudarcba fullad, Lily továbbra is a háttérben maradva rajong Brody-ért. Majd az események tovább haladnak, aminek az lesz a vége, hogy a sellőlány Quince segítségével (váratlan fordulat) próbálja elnyerni Brody szívét. Ezen a ponton, illetve vsz. már korábban a gyakorlott romantikus könyvek olvasói előtt, nyilvánvalóvá válnak dolgok, amiket Lily egyelőre nem sejt, és a regény akár unalmasan kiszámíthatóvá is bélyegeződhet, ám nem ez történik. Egy félresikerült csók, és a tengeri lét, mint helyszín felbukkanása egyből feldobja az egészet, amire nálam egyébként nem is volt szükség, mert már előtte is megfogott.

A sellősség, az egész mitológiájuk a karaktereknek és a szerelmi szálaknak olyan hátteret ad, aminek köszönhetően egészen egyedivé válik a könyv. A tengeri nyelv pedig számtalan vicces beszólást biztosít, derűssé, humorossá teszi a könyvet, plusz a szereplőket is megkedveltem már a legelején, ami szintén nem utolsó dolog. Nem bánom, hogy könyvsorozat, bár szerintem lezártnak is lehetne tekinteni a sztorit. Ettől függetlenül érdeklődöm a folytatás iránt. Végtére is újabb kedvenc könyvet avattam vagy mi.:)

5/5

264 oldal
Könyvmolyképző Kiadó

Nathalie Somers: Lányok regénye

A három barátnő, Maëlle, Lily és Chiara új tanév előtt áll, ami egyben iskolaváltást is jelent számukra, mert megkezdik az első tanévüket a gimnáziumban. A legtöbb sulitársuk egyelőre ismeretlen számukra, de vannak ismerősök is, köztük az undok Wendy (az ellenség) vagy a helyes Adrien, akiért odavannak a lányok. A jól összeszokott hármas az ősz beköszöntével aztán kiegészül egy negyedik taggal Mélisande személyében, akit már egészen a könyv elején megismerünk. Mindhárom lány elég különböző, Chiarát a színészkedés érdekli, emellett apja különös viselkedése foglalkoztatja, a súlyfelesleggel küzdő Lily titkot őriz, amit még a barátnőivel sem oszt meg, Maëlle életébe beköszönt a szerelem, és Mélisande is érdekes kalamajkába keveri magát egy fiú miatt. A lányok családi háttere eltérő, a jómódú Mélisande mellett az átlagosabb társadalmi rétegek is megmutatkoznak a könyvben. Ezek megtörik az egysíkúságot, a tinis jellegnek némi komolyabb hátteret adnak, és ez tetszik.

Kicsit emlékeztet egyébként az egész a Négyen egy gatyában könyvekre, amiket szintén szerettem, és ahogy néztem, ennek is elérhető már eredeti nyelven folytatása (három kötet is azt hiszem), úgyhogy bízom benne, nálunk is elérhetővé válnak idővel.:) A franciaországi helyszínek üdítő újdonságként hatnak, valahogy az egész történetnek jól állt, még ha túl nagy jelentősége nincs is, nekem számított.

A felépítése is a kedvemre való, váltott nézőpontos, de a mesélő végig mint külső szemlélő számol be a történésekről. A fejezetek pedig mindig egy dátummal kezdődnek - óra/perccel kiegészülve, bár bevallom, ezek felett legtöbbször átsiklottam, hogy most pontosan hány nap telt el vagy hány óra. Mindegyik főszereplő külön egyéniség, így valószínűleg minden olvasó tud kicsit azonosulni valamelyikükkel. Az én kedvencem Mélisande lett, nincs különösebb oka, egyszerűen csak megtetszett a karakter. Igaz, több butaságot csinált, akár csak a többiek, de velük együtt ismertem meg, és az első benyomások után érdekes volt, ahogy kezdett kirajzolódni a jelleme, és hogy nem is olyan hűvös meg stb., mint amilyennek elsőre tűnhet.
Szóval igazán szórakoztató volt nyomon követni a csetlés-botlásaikat, és drukkolni nekik, még az sem szegte kedvem, hogy általában előre lehetett tudni, mi fog történni, bizonyos lépések milyen következményekkel járnak. Ilyen esetekben mindig csak "nagy bölcsen" megjegyeztem magamban, hogy "ajjaj, ennek nem lesz jó vége" vagy ilyesmi.:))


Remek kikapcsolódás, derűs hangulatot varázsol, pihentető - és szerintem nem csak tiniknek. Pedig ez a Bíbor pöttyös könyvek kategória a tizenévesek közül is a kisebbeket célozza meg úgy érzem, de mégsem találtam túl gyerekesnek, számomra még éppen nem gyermeteg túlzottan. Tényleg várom a folytatást! Ja, és a borító szuper!!

331 oldal
Könyvmolyképző Kiadó


Praktikus, könnyen kezelhető e-könyv olvasó a WayteQ-től

Korábban már esett szó a blogon az e-könyvekről illetve a hozzájuk való viszonyomról. Kényelmesnek, helytakarékosnak és modernnek tartom őket, bár jellemzően nem ebben a formában olvasom a könyveket, hiszen még nem rendelkezem e-könyv olvasóval, így marad a laptop, ami azért kissé kényelmetlen, illetve a hagyományos, papír alapú megoldás. Viszont, ha vásárolnék, az alábbi készülék remeknek tűnik, az ár-érték arányt figyelembe véve is. Szóval ennek a megjelenésnek a hírét hoztam most nektek.:)


•    WayteQ xBook-60w e-Ink Pearl kijelzővel
•    4GB tárhely, ami 32 GB-ig bővíthető, Wi-Fi csatlakozás
•    Több száz előretelepített, magyar nyelvű klasszikus irodalmi mű




Tovább bővíti termékkínálatát  a WayteQ Europe Kft. Az újabb könnyen kezelhető, praktikus multimédiás eszköz az olvasást kedvelő felhasználókat veszi célba. Az xBook-60w névre keresztelt e-könyv olvasót 6 hüvelykes kijelzővel szerelték fel, alig több mint 200 gramm és 8 mm vékony, ennek megfelelően munkába járás, vagy akár hosszabb utazás során is kényelmes olvasást biztosít.

A e-book kicsomagolás után akár azonnal használatba is vehető, néhány egyszerű beállítással – úgy, mint betűméret és betűtípus kiválasztása, elforgatható nézet - pedig könnyedén testre is szabható. Az előre telepített Dumas, Mikszáth vagy Gárdonyi klasszikusok mellett számos mást is tárolhatunk e-könyvünk, hiszen a 4GB-os tárhely akár 5000 könyvvel is elbír. A 16 szürkeárnyalatos e-Ink Pearl kijelzőnek köszönhetően pedig a szabadban való olvasás is problémamentes, még erős napfény esetén is.

A kiválasztott könyv a szövegfelolvasás funkciót választva kihangosítva vagy fülhallgató csatlakoztatásával is élvezhető. Ráadásul az xBook-60w a legnépszerűbb e-könyv formátumok támogatása mellett MP3 fájlokat is beolvas.

A 600 MHz-es Rockchip2818 processzort egy 1500 mAh kapacitású akkumulátor táplálja, ami egy feltöltéssel több ezer lapozást, képernyőváltást tud kezelni, Wi-Fi használat nélkül számolva.

A WayteQ xBook-60w 29.900 Ft-os ajánlott bruttó áron kapható.

Sarah Dessen: Altatódal

Már nagyon vártam egy újabb Sarah Dessen könyv magyar megjelenését. Az Egy felejthetetlen év némi csalódást hagyott maga után, de mivel még így is 2-1 volt az állás a jó könyvek javára, izgatottan vetettem bele magam az új, Vörös pöttyösként kategorizált könyvbe.

Remy az utolsó nyara előtt áll, amit még a szülői házban tölt édesanyjával és bátyjával, mielőtt elkezdődik az egyetemi élete, távol a barátnőitől, és minden mástól, ami eddig az élete szerves része volt. Főhősünkről tudni kell, hogy nem szokása lehorgonyozni egy fiúnál, azonban ezt hallva/olvasva mielőtt elhamarkodott következtetéseket vonnánk le, mélyebbre kell ásnunk, hogy ismerjük az okokat. Egészen a születéséig kell visszamenni, amikor is az apja elhagyja a terhes kedevsét, mindössze egy dalt hagyva hátra a kicsinek. Mindemellett édesanyja ötödik házassága felé tartva sem az ver gyökeret benne, hogy a szerelem milyen szép és jó, sokkal inkább az, hogy semmi sem tart örökké, és nem is engedi, hogy egy fiúval komolyabbra forduljon a kapcsolata. A történet elején azonban betoppan az életébe egy (újabb) fiú, aki kezdetben egyáltalán nem jön be a lánynak, sőt, több kizáró ok is van ellene: először is, zenész. Zenészek kizárva. Rendetlen, és több tulajdonsága idegesíti, mégis azon veszi észre magát, hogy a viselkedése megváltozik, eltér az eddig megszokott menetrendtől, és amikor szakítani kellene Dexterrel, valahogy máshogy alakulnak a dolgok... Remy három barátnője is folyamatosan jelen van a könyvben, nem egy szerelmi történetet kapunk, hanem egy komplett kis mikroközösséget, szórakoztatóan és élethűen ábrázolva. A szereplők valamennyien szerethető figurák, Dexter pedig - humorával és az élethez való hozzáállásával - bizonyára minden olvasóval sikeresen megkedvelteti magát.
Tetszett a könyv, tetszett a mondanivalója, a természetessége, és úgy is pozitívan tudok nyilatkozni róla, hogy a végén némi hiányérzet is társult ezekhez.
Az állás tehát 3-1, szóval mikor lesz új Sarah Dessen könyv?:)

4,5/5

398 oldal
Könyvmolyképző Kiadó