A következő címkéjű bejegyzések mutatása: lost. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: lost. Összes bejegyzés megjelenítése

Sharon M. Kay (szerk.): Eltűntek és a filozófia – A sziget, ahol semmi sem véletlen

2004-ben kezdődött a Lost - Eltűntek című sorozat, ami az elmúlt évek egyik legnézettebb szériája volt, rengeteg rajongót tudhat magáénak, és bizonyos tekintetben úttörő volt a televíziózásban. A 6 évad alatt megannyi kérdés sorakozott fel, a válaszokat pedig csak apránként potyogtatták a nézőknek, ezzel is növelve a feszültséget. Egy repülőgép lezuhan egy ismeretlen szigeten, a túlélőknek pedig alkalmazkodni kell az új, általuk eddig soha nem tapasztalt körülményekhez, meg kell küzdeniük a Többiekkel és sokuknak önmagukkal is. Az amúgy sem egyszerű helyzetet több furcsaság is bonyolítja, ellentétek alakulnak ki a szigetlakók között is, és fokozatosan egyre titokzatosabb és meglepőbb dolgokra derül fény. A történet végéig hosszú az út, a lezárás megosztotta a közönséget. Én elégedett voltam, úgy gondolom, méltó befejezése lett a sorozatnak.

Nagyon okos alkotásról van szó, a legapróbb részletekig alaposan kidolgozva, nem meglepő tehát, hogy ebben a könyvben nem 1, hanem 27 kortárs gondolkodó, köztük filozófiaprofesszorok vagy éppen hallgatók elemzik a látottakat. 22 tanulmányt tartalmaz, amik 4 fő csoportba vannak rendezve: L, mint Love - szeretet; O, mint Origin - eredet; S, mint Survival - túlélés; T, mint Transformation - átalakulás.

Az, hogy az ember megszabadul környezete korlátaitól, még nem jelenti, hogy önmaga korlátait is képes levetni magáról. Önmagunkat is ugyanúgy fel kell szabadítanunk.

A könyvet olvasva kicsit újra belemerülhetünk a történetbe, ami egyszer már odaszegezett minket a képernyő elé. Több részletre, amik említésre kerültek, nem is emlékeztem, most azonban újra megelevenedtek előttem. Filozofikussága révén találkozhatunk olyan szavakkal, kifejezésekkel, melyeket egy átlagember nem használ, de ettől nem lesz nehezen érthető vagy bonyolult, megmagyarázzák a jelentésüket, és a hétköznapokból merített példák is könnyedebbé teszik. Olykor egy kicsit elrugaszkodnak a sorozattól a filozofikus gondolatok és tudományos elméletek felé, de ezek is nagyon érdekesek. A csoportokon belül több dologra kitér a könyv, néhányat kicsit hosszúnak éreztem, de a figyelmet sikerült fenntartaniuk. Különböző etikai, erkölcsi kérdéseket boncolgatnak, például, hogy tartozunk-e valamivel a szüleinknek - Jack vagy éppen Locke viszonya az apjához. Több könyvet (pl. Óz, a nagy varázsló, A harmadik rendőr, Odüsszeia) kapcsolnak a történethez, amikből vagy merítettek a készítők, vagy pedig párhuzamok vonhatók közöttük. Az is kirajzolódik előttünk, hogy a készítőkre milyen társadalomfilozófiai és -lélektani  problémák voltak hatással. A 23-as szám is elég hangsúlyosan van jelen a sorozatban, nem véletlenül, és Carlton Cuse (az egyik legfontosabb ember a Lost készítői közül) katolikus hite is közrejátszott a sorozat írása során, épp ezért a vallási nézeteket sem kerülték el, a szereplők közül többen képviselnek egyet. (Locke például a taoizmus világfelfogását jeleníti meg, ami szerint a természetben működik egy különleges erő/rendezőelv.) Részletesen kitértek a szereplők neveinek jelentőségére, túl azon, akit teljesen ugyanúgy (John Locke) vagy majdnem ugyanúgy (Rousseau) hívnak. A híres emberek nevét viselők a nézőnek is feltűnhettek, viszont azon meglepődtem, hogy még Jack Shephard neve is tudatosan kiválasztott. Megtudhatjuk, milyen mélyebb mondanivaló gyökeredzik a Többiek és a túlélők között, valamint egy kicsit körbejárják a sorozat címének jelentését is. Közel sem soroltam fel mindent, csupán kiragadtam néhány dolgot, a könyv ennél sokkal több értelmezést, kérdést, érdekességet vonultat fel. Számtalan témát körüljárnak tehát, végül a végzet és a véletlen különbözőségét taglalják, valamint a hit és a tudás eltérő jellegét. Az utolsó oldalak után elégedetten tettem le a kezemből.

Az elején kicsit tartottam attól, hogy ez nehéz olvasmány lesz, nem igazán ilyenre számítottam, de aztán mikor belejöttem az olvasásába, ez az érzés elmúlt. A Lost egyébként nem kifejezetten volt az "én sorozatom", mégis nagyon tetszett a könyv. Rajongóknak kötelező!


4,5/5

Lost 6. évad

A Lost sosem volt az "én sorozatom", de a nagyszerűsége vitathatatlan.

Folyton kérdések sorakoztak, egymást követték, választ viszont alig kaptunk. Az első évadokban még elég lelkes voltam, aztán úgy félúton, vagy kicsivel később kezdtem belefáradni. A 6. évadhoz nem úgy viszonyultam, mint egy rajongója a sorozatnak, éppen csak le akartam tudni, mert nem azért néztem meg 5 évadot, hogy a nagy befejezést ne lássam. Az első pár rész untatott, úgy éreztem, nem történik semmi, hiányoltam az előrelépést. Utólag persze már másként látom, eltekintve a kelleténél több kitérőtől ez egy folyamat volt, és a készítők végig tudták mit csinálnak.


 A befejezés nem maradéktalanul kielégítő, bennem is maradtak megválaszolatlanul hagyott kérdések, mégis kellően méltó az eddigiekhez, és megható lett a sorozatzáró epizód. Mindehhez szerintem szükség volt vagyis inkább hozzájárult a Final Journey. Azon túl, hogy a színészek nyilatkoztak a karakterükről, és hogy mennyire a szívükhöz nőtt ez a projekt, és a többiek, néhány érdekes információhoz is jutottunk a sorozattal kapcsolatban. Akadt olyan, ami nem volt újszerű hír, pl. hogy a neveket előszeretettel adták híres emberek (Faraday, Locke, stb.) után. Viszont az komolyan meglepett, hogy 3 helyszín kivételével mindent Hawaii-on forgattak. Továbbá aranyos, hogy a színészek közül többen maguk is nézték a sorozatot, hiszen ők sem tudtak mindent. Pl. Terry O'Quinn az első részekben nem is tudta, hogy ő ült a tolószékben. Nagyon érdekesen zajlódhat egy forgatás, elképesztő mennyi minden, illetve munka van egy film, sorozat mögött.

A színészek/szereplők közül sosem tudtam kedvencet választani, valahogy mindenki majdhogynem egyformán hatott rám.

Innentől spoileres leszek, de óvatosan kattinthattok, mert egy gyors görgetés után lesz 4 tetszetős kép is.