Guillaume Musso: És azután

Nathan Del Amico nyolcéves korában megmenti egy kislány életét a vízbe fulladástól, ő azonban elsüllyed, elnyeli a sötétség... Azután hirtelen fényességet lát. Visszatért a halálból, de csak jóval később tudja meg, hogy ennek mekkora és milyen jelentősége van. Napjainkban, 20 évvel később Nathan sikeres ügyvéd New Yorkban, karrierje szárnyal, házassága azonban válással végződött, pedig még mindig szereti a feleségét. Egy nap, Goodrich személyében váratlan látogatója érkezik az irodába. Különös ember, aki bizonyos dolgokban igen csak előrelátó, mondhatni, szó szerint. Furcsa kapcsolat alakul ki köztük, Nathan pedig hamar átértékeli mostani életét, visszagondol arra, mit rontott el, és mi az, ami valóban fontos számára.

Akárcsak az Ott leszel? című könyve az írónak, ez is elrugaszkodik a valóságtól, de emellett szokatlanul közeli és ismerős marad a számunkra minden, amit elénk tár. Ez a kettősség nagyon tetszik benne. Viszont az Ott leszel? engem jobban megfogott, ez a könyve kezdetben nem, majd fokozatosan fogadtam el és barátkoztam meg vele, épp úgy, ahogy Nathan is a vele történtekkel.

Az elmúlás, a halál a központi téma, amire mostanában valahogy nem szívesen gondolok, talán ezért sem tetszett kezdetben. Viszont ott lebeg a kérdés is, hogy mi lesz azután? Mondjuk nem tartozom azok közé, akiket ez különösebben foglalkoztat, de azért hiszek dolgokban, illetve szeretném ha néhány dolog létező jelenség lenne. Nagyon szép és fontos üzenete van a könyvnek, még ha meglehetősen agyonemlegetettnek tűnik is, akkor is igaz, levonható a tanulság.

Először kicsit csalódott voltam, valahogy másra (jobbra?) számítottam, az előző könyve után ez nem adott semmivel többet, sőt. Aztán ahogy fogytak az oldalak, egyre jobban összebarátkoztunk. Szerettem a visszaemlékezéseket, a befejezés miatt pedig mindenképpen megérte végigolvasni.

Kíváncsi vagyok Musso többi könyvére is, a Visszajövök érted lesz a soron következő, amit olvasni fogok tőle, aztán pedig várni fogom egy újabb könyve magyar megjelenését, szerintem érdemes lenne rá. Remélem, azért nem egy kaptafára írja őket, az nem lenne jó.

4/5