Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 1. - Kezdet

Bevallom, az égvilágon semmit nem hallottam a közelmúltig erről a könyvsorozatról, egyáltalán nem ismertem (vagy ha mégis olvastam róla, nem raktároztam el a memóriámban), és nem is tudom, most hogy sikerült belefutnom, de gyanítom, hogy egy molyos kihívásnak köszönhetően jött velem szembe. Mivel ennyire időben kezdtem neki, rögtön öt kötet vár rám, vagyis már csak négy, hogy az elsőt már olvastam, bár mivel hamarosan megjelenik a hatodik rész, lehet mégis helytálló az öt.:D

Nagyon helyes kis sorozat, fiatalos és menő köntösben, jól esett az olvasása. Imádtam a középiskolát, és ez a napló annyira sulicentrikus, hogy akaratlanul is felrémlett a saját négy évem is néha-néha, miközben olvastam. Rentai Reni nem volt népszerű diák általánosban, viszont most új fejezet kezdődik az életében, Pestről Budára költöznek, és megkezdi a kilencedik osztályt a Szent Johanna Francia Tagozatos Gimnáziumban. 

Ez ilyen elit magánsuli, mindig is odavoltam a filmekben bemutatott hasonló iskolákért, tök jó lenne, ha Magyarországon is kicsit elterjedtebb lenne az ilyesmi. Az elején nagyon érdeklődő voltam, de picit belerondított a képbe, amikor azt éreztem, hogy na ez azért nem túl életszerű, de jobbára elhessegettem az ilyen gondolataimat. Reni szülei, a gyereknevelési (szak)könyveket bújó, legszülősebb szülők a világon... komolyan rácsodálkoztam néhány dologra, meg szóhasználatra, de tulajdonképpen nem vészes, a poénok mindig működtek, csak még ami érdekes, hogy olyan tökéletes gyereknek van beállítva a főszereplő, amitől - felületesen nézve - még egyéniség se nagyon jutott neki. Stréber, de nem túlságosan, azért látom benne a lehetőséget, ám eddig tényleg az iskola, az órák, az osztályzatok körül forgott szinte minden, legalábbis a naplójában javarészt csak ilyenekről ír, hogy délután mi történik vele, vagy a téli szünetben, az vagy le van zavarva néhány mondatban, vagy csak egy az egyben átugorja. Én nem bánom, hiszen így is jó meg szerethető az egész, voltaképp kötekedésnek is lehetne venni, hogy  ezt így felhozom, csak belegondolva akkor is fura, de a címet figyelembe véve már annyira nem is. Ja, és nagyon tetszett, hogy a Sims, WoW, msn és a "közösségi portál" mellett jutott 2 percnyi idő arra is, hogy a srácok sorozatokat is néznek - na ez már életszerűbb.XD
Adatlapokkal kezdődik a könyv, amiből minden osztálytársának látszik az érdeklődési köre, hobbija, és még az ülésrendet is mutatja. Ezeket visszaolvastam a könyv végeztével, és úgy, hogy már ismertem őket, egész máshogy szemléltem a "profilukat".:) A szereplőket könnyű megszeretni, a diákokat és a tanárokat egyaránt, és az iskola hangulatát, szellemiségét is igazán jól sikerült megteremteni, nálam találó és helytálló az "egy gimi, ahova mindenki szívesen járna" szlogen.


Azt gondoltam amúgy, hogy egy ilyen iskolában mindenki jó tanuló, ám itt szembesültem azzal, hogy nem is... a legviccesebb a francia diák, aki remekelt a francia nyelven zajló felvételin, ám magyarból koránt sem olyan jó.:D Virág se semmi, butuska, ám nagyon jó barát, és emós (Istenem:D). A szuperintelligensként lefestett Arnold azonban már teljesen különbözik tőlük. Három lány van egyébként a mindössze 12 fős osztályban, a többiek mind fiúk. Kinga meglehetősen érdekes jellem, többször elképedtem rajta. Cortez meg egyfolytában csak a vállát vonogatja, miközben hihetetlenül laza és menő, de Reni odavan érte, így az olvasó is, vagy legalábbis én.:D Komolyan kíváncsi vagyok, mi lesz ebből.:) Reni pedig megfontolhatná Kinga tanácsát (váó), mert rávilágított a lényegre.

Egy kötet egy félév, és én most azonnal szeretném tovább olvasni az első tanévet.

Helyén kell kezelni ezt a könyvet, ahol engem teljesen elvarázsolt, belemerülős, vicces (mennyiszer kacagtam fel hangosan:D) és olvasmányos, még a hibák ellenére is remek, ráadásul hazai. Imádom a bögréket, könnyen lehet, hogy beszerzek egy SzJG-set is.:))

4,5/5

Tari Annamária: Z generáció

"A meg nem ismert dolgok elvesztése nem fájdalmas, és nem vált ki hiányérzetet sem."

"Nem érdemes megvárni, amíg már látszik, hogy probléma van."

"Ma a Z generációs kamasz a párkapcsolati szorongások területén nehezebb helyzetben van, mert ha valóban 12-13 évesen foglalkozik ezzel, az körülbelül olyan, mintha a Gellért-hegy helyett a Himaláját kellene megmásznia. Se gyakorlata, se érettsége, sem felkészültsége nincs hozzá. Csak a kortárs- és médianyomás van, amely azt sugallja, el kell érnie mindazt, ami elérhető."

"Ebben a változáshullámban tehát sokféle régi határ lazul, és ebben a helyzetben a kamaszok valóban csak annyit tesznek, mint amit életkori jellemzőjük diktál: elmennek a határokig."

Tari Annamária Y generáció című könyvét még régebben olvastam, és most itt a folytatásának tekinthető újabb kötet. Míg az Y generáció inkább rólam szólt, a Z-s korosztály egyre jobban távolodik tőlem, de ez nem jelenti azt, hogy nem érnek különböző hatások a fiatalokkal, tinikkel kapcsolatban. Ezzel szerintem valamennyien így vagyunk. A mai gyerekek teljesen más világba születnek, mint amilyenben én felnőttem. A különböző technikai kütyük jutnak először eszembe, hogy mennyire háttérbe szorítanak olyan dolgokat, melyek korábban fontosak voltak, azonban ez csak a felszín, érdemes mélyebbre ásni, mert problémák akadnak bőven. Minden korosztály más gondokkal küzd, eltérő dolgok foglalkoztatják őket, és a mostani fiatalságra ez kiemelten igaz, pl. már én is nehezen tudok lépést tartani a már említett technika fejlődésével, igaz, túlzottan nem is érdekel, melyik a legújabb mobil, vagy milyen táblagép a legjobb választás - hiszen alapból a táblagépek sem érdekelnek, leragadtam a laptopnál, vagy az olyan számítógépnél, ami csak egy monitorból áll. 

Folyamatosan cikáztak a gondolataim, miközben haladtam a könyvvel, mindig megfogalmaztam magamban a saját véleményemet is, vagy előtűntek előttem az ismert, tapasztalt jelenségek, amiket most jobban illetve más szempontokból is átlátok.

Tari Annamária
Könnyed, olvasmányos stílus jellemzi ezt a könyvet is, és nagyon jó meglátások vannak benne, valamint érdekes, olykor megdöbbentő adatokat is felvonultat. A fejezetek elején lévő életképek tökéletes bevezetőként funkcionálnak, rálátást ad a rákövetkező témakörökre, melyeket tárgyal a kötet. Teljes körűen átjár valamennyi szóba kerülhető témát: a tv negatív hatása, ami már 1-3 évesen (!) elkezdődik, a már említett internet, számítógép, facebook kérdéskört, az online személyiség kialakulását, pszichológiai szempontból is, a család átalakulását, és mindezek következményit vizsgálja, az emósság (ez azért eléggé eltűnt már, nem?), koraérettség, agresszió... tényleg nem tudom kellőképp összefoglalni, annyira részletes, jól kidolgozott, alapos és mindemellett tényszerű. Fontos belelátni mindazokba a testi-lelki-érzelmi folyamatokba, amiket taglal, és érdemes lépést tartani a világgal, én is próbálok nyitott szemmel járni, és nem lemaradni túlságosan. Szülőknek és igazából bárkinek hasznos olvasmány lehet, és még jobb, ha komolyabban bele is gondolunk az olvasottakba, nem csak tudomásul vesszük, hogy igen, pontosan így van, mert rengeteg építő jellegű dolgot, összefüggést is találhatunk benne - nagyon tetszett!

5/5

A könyvet köszönöm szépen a Tericum Kiadónak!