Rachel Gibson Jégbe zárt szívek című könyve tavaly jelent meg, és teljesen abban voltam, hogy nagyon tetszett, de most visszatekintve a bejegyzésre, nem volt 100%-os. Na mindegy, én úgy emlékeztem vissza rá..:) Meg is örültem, amikor láttam, hogy követi egy újabb kötet, mert hogy ez egy könyvsorozat, de nem teljesen összefüggő történetekből áll, hanem a jéghokis téma kapcsolja őket össze, meg az előző rész szereplői (a fontosabbak: Georgeanne és John Kowalsky, a „Fal") is felbukkannak benne. Most viszont teljesen újak a főszereplők, és más formában kapjuk ugyanazt, amit az ember elvár egy ilyen "rózsaszín" könyvtől.
Jane, a fekete ruhákat előnyben részesítő, visszafogott külsejű újságírónő nagy lehetőséget kap a sportrovatnál, mikor megkap egy olyan munkát, amit a férfi kollégái rigykedve vesznek tudomásul: a Seattle hokicsapatáról tudósíthat, méghozzá úgy, hogy velük is utazhat a meccsek során. Az alacsony, és öltözködése miatt szürke-egér típusú nő azonban titokban egész más fajta cikkeket is ír, ami ha kiderülne, minden bizonnyal meglepné a környezetét. Luc Martineau, a hasa alján patkótetoválást viselő kapus sem tudna róla ilyesmit elképzelni, sőt, kezdetben szinte átnéz Jane-en, majd egy ponton, pontosabban egy kiöltözős rendezvényen ez heves érdeklődésbe csap át. Persze egymásba is bonyolódnak hamarosan, és nekem olyan jól esett olvasni ilyen formában egy kapcsolat kialakulásáról, régen olvastam ilyen típusú könyvet, de most úgy érzem többet kellene. Gyorsan lehet vele haladni, nem is túl hosszú, a 260 oldal nekem pont tökéletes, de inkább elnyújtottam kicsit az olvasást, hogy tovább tartson.:)
A csapat tagjai először nagyon ellenkeznek, hogy egy újságíró ennyire belemászik az öltözőjükbe meg kérdezget, magánéleti dolgokat is. Később eljön az ugratgatások ideje, a végére pedig egészen megfordul a dolog, mert Jane, mondhatni a babonás játékosok kabalája lesz.
Ez a női karakter valahogy sokkal jobban tetszett, mint Georgeanne, nem tudnám megmondani, hogy miért. Talán mert sokszor az alacsonyságát emelték ki, és én is az vagyok, meg pont mostanában jöttem rá, hogy én is több színeset szeretnék hordani, vidámabb színeket - szóval ezek miatt így jobban tudok vele azonosulni, valószínűleg ez lehet az oka.
A borítója nagyon tetszik, csak azt nem értem, miért szőke a női alak rajta, mikor Jane nem az, de ilyen nem most fordul elő először, úgyhogy különösebben nem érdekel. Tetszik, ahogy a lila átmegy rózsaszínbe, meg az egész színvilága, olyan kis vidám, rózsaszín felhős hangulatú, pont, mint a könyv. Ja, és a helyszín is tetszik, bár ez elhanyagolható apróság, de nekem akkor is számít.:)
Volt számomra egy-két fura rész benne, de nem azokra fogok elsősorban emlékezni. Ismét befogadható szexjelenetek voltak csupán, amik nem elárasztották, hanem inkább "megkoronázták" a könyvet, mert hát örültem, mikor úgy látszott, hogy végre összejönnek és minden tök jó lesz. A humoros részeken jókat derültem és fordulatokat is sikerült belevinni, bár minimális izgalmat okozott, mivel sejtettem, hogy csak egyféleképpen lehet vége a történetnek.:)
Szerettem, azt kaptam, amit általában várok ebben a műfajban egy könyvtől. Remélem, a sorozat többi része is kiadásra kerül a jövőben!
