Kedvenceim 2013-ból

A cím egy kicsit sántít, mert nem tudok egyből kiemelni szinte semmit, ami kimondottan húú, ez de jó volt gondolatokat váltana ki. Nem vittem túlzásba se a filmeket, se a könyveket, de még a sorozatokat se. Ami egyébként erősen meglátszik a blogon. Idén leginkább a munka foglalt le, ez főként az év első felére volt jellemző. A jövő évet egészen máshogy tervezem, mert igazából kicsit megelégeltem a fentieket.

2013-ban 37 könyvet olvastam, 26 filmet néztem meg, és nagyjából 9 sorozat van, amire azt mondhatom, hogy többé-kevésbé rendszeresen nézem.

Kis listázás következik sok képpel.

Legemlékezetesebb könyvek:


Stephanie Perkins: Anna és a francia csók 
Monica Murphy: Heti csaj - One Week Girlfriend

Joss Stirling: Lélektársak - Sky  

Tammara Webber: Easy - Egyszeregy
 

E. L. James: A szürke ötven árnyalata 


A legnagyobb meglepetés, és egyben kellemes csalódás is a szürke (a részletekről jövőre).

A legnagyobb csalódás pedig az Egy különc srác feljegyzései.


Kedvenc sorozatok:


Az Arrow az aktuális nagy kedvenc, a Teen Wolf jó volt nyáron, bár nem annyira, mint a Camp, a Hart of Dixie-t hirtelen nagyon megszerettem, a Suits alap, a Walking Dead még mindig jó, az m2-nek pedig örök hála, amiért elkezdte adni a Táncakadémiát. A Hemlock Grove első évadát -érthetetlen okból- még nem sikerült befejeznem, viszont az eddigiekkel is meggyőzött.


Legjobb filmek:




Kedvenc színésznők:


Dena Kaplan (Dance Academy)
Willa Holland (Arrow)
Jaime King (HoD)
Rachel Bilson (HoD)
Emily Bett Rickards (Arrow)
Holland Roden (Teen Wolf)


Kedvenc színészek:



Colin Donnell (Arrow)
Colton Haynes (Arrow)
Wilson Bethel (HoD)
Norman Reedus (TWD)
Patrick J. Adams (Suits)
Landon Liboiron (Hemlock Grove)
Luke Mitchell (The Tomorrow People)

Jordan Rodrigues (Dance Academy)



Boldog Új Évet!:) 



Dynamo: Semmi sem lehetetlen

"Ez a könyv nem csak az életemről szól, hanem annál sokkal többről: arról, hogy eltökéltséggel és szorgos munkával bárki képes lehet változtatni a sorsán. Remélem, mindaz, amit én megtanultam, téged is ösztönözni fog az életed során. Ezért aztán az eseményeket nem is a szokásos időrendben mesélem el -  a fejezeteket inkább olyan helyek köré építettem fel, amelyek valamiért fontosak a számomra, és néha előre-hátra fogok ugrálni az időben, amikor egy adott hely bizonyos emlékeket idéz fel bennem. Szeretem a játékosságot."

"Véleményem szerint a mágia egy érzés: az, amit akkor érzünk, amikor valami olyasmit látunk, amit nem tudunk megmagyarázni. Ilyenkor arra gondolunk: "Fogalmam sincs, hogy csinálta, úgyhogy csak varázslat lehet!""

Steven Frayne, vagyis művésznevén Dynamo eddig is szimpatikus lehetett a bűvésztrükkök és a mágia kedvelőinek, azonban önéletrajzi könyvének olvasása után bizonyára a szimpátia erősebbé válik majd. Őszintén ír gyerekkoráról, többek között arról, hogyan bántották az iskolatársai, mivel mindig picike volt a kortársaihoz képest és nem tartozott a "menők" közé, továbbá a bűnöző életet folytató apjáról, akit igazság szerint életében alig látott, és a rossz tapasztalatai miatt nem is vágyik a vele való kapcsolattartásra. Nyíltan beszámol a betegségéről, és arról a mélypontról, ami majdnem a halálát okozta. És még egy fontos elemet kiragadnék: végig nagy szeretettel emlékezik meg dédapjáról, akinek hatására elindult ezen a pályán.

Mindemellett nagy hangsúly van a varázslaton, áthatja az írást a bűvészet iránti rajongása. Némi történelmi visszatekintésnek is jutott hely a mágia területén, és többször szó esik más elismert bűvészekről is. Végigkövethetjük azt a fejlődést, amit végigjárt (fejben is), míg odáig eljutott, ahol most tart. Megélte az álmait, és a mai napig van kitűzött célja.

Rengeteg helyen, a világ szinte minden táján járt már, és mesél többek közt olyan dolgokról, hogy milyen élmény volt számára, amikor találkozott más bűvészekkel, és az miként alakította a saját munkásságához való hozzáállását. Tanulmányozta ezt a művészeti ágat, rendületlenül gyakorolt, újabb és újabb ötletei voltak, melyeket addig fejlesztett, míg nem érezte teljes egészében a saját stílusának. Nem lehet azt állítani, hogy nem dolgozott meg a sikerért. A kezdetleges üzleti tervéből sok idő és munka útján született egy életképes üzleti vállalkozás, melyet megkoronázott egy saját tv-műsorral. Bár sokan ismerik a nevét, úgy vélem, ebből a könyvből lehet eddig a legjobban megtudni, ki is Stephen Frayne - hiába hallhattunk már egyet s mást az életéről, ebből az írásából ismerhetjük meg igazán.

Több híresség kerül szóba a könyvben és gazdagon illusztrált kiadvány a sok fényképnek köszönhetően, amik közül a róla készült fekete-fehér fotók a kedvenceim, a legemlékezetesebb pedig (nem tudom, talán a hozzá köthető tartalom miatt) a gyerekkori lakhelyéről készült kép lett.

Nagyon szerettem olvasni.:)
A borító rendkívül szép, és strapabíró, keményfedeles.

5/5

351 oldal


Bear Grylls: Az élet törvényei - Küzdd le a nehézségeket, és hozd ki magadból a legtöbbet!

"Az, hogy milyen nehézségekkel kerülsz szembe, nem mindig tőled függ, de az igen, hogy miként állsz hozzájuk."

Szép sorjában jelennek meg Bear Grylls könyvei hazánkban, aminek örülök, mert érdekes személyiségnek tartom, és szívesen olvasom a kalandregényeit illetve ugyancsak kíváncsi voltam az élettörténetére, és persze a természetben alkalmazható túlélési tippjeire.

A vadon törvényei után volt egy elképzelésem, hogy milyen lesz ez a kötet, valószínűleg a címe miatt. Valami olyasmire számítottam, hogy a vadonban alkalmazható dolgokat valamilyen módon "átülteti civil módba", nagyvárosba, valami ilyesmi. Hamar kiderült, hogy nem igazán erről van szó.

Azzal kezdi, hogy fiainak írta ezt a könyvet, és ezt egész jól lehet érezni rajta. Nem önsegítő könyv, mégis bele lehet látni, hogy részben kicsit az. Olyan, mint egy nagy lelkesítő beszéd, csak az a baj, hogy én viszonylag gyorsan elvesztettem a lelkesedésem... Sok bölcs gondolattal árasztja el az olvasóit, a könyv szerkezete úgy néz ki, hogy van egy vastagon szedett nagybetűs cím, és ezekhez a pontokba szedett kis fejezetekhez tartozik hol több, hol kevesebb gondolat, valamikor csupán néhány mondat. Sokszor egyébként teljesen egyszerű meglátásokat bont ki, mégis jó volt olvasni, amikor megfelelő kedvvel vettem a kezembe. Általában ezekkel a dolgokkal, amikről ír, tisztában van az ember, de sosem árthat a lelkivilágunknak, ha felelevenítjük.

Szerintem úgy jó olvasni ezt a könyvecskét, hogy nem egyszerre, végigrohanni rajta, hanem hagyni kell ülepedni, tehát félretenni, majd amikor ismét van hangulatunk hozzá, újra elővenni. Nem hosszú, mert nagy betűs és szellős, mégis így érzem. Nem teljesen azt kaptam, amit vártam, mégsem bánom az olvasását, és ha egy rajongó az eddigi köteteket beszerezte, mindenképp szépen mutat majd mellettük.;)

280 oldal


Monica Murphy: Heti csaj - One Week Girlfriend

"Ami mögöttünk van, és ami előttünk van, mind nagyon kicsiny dolgok ahhoz képest, ami bennünk van. - Ralph Waldo Emerson"

Sok múlik egy könyv fülszövegén. Nem csak az a feladata, hogy a borító mellett meghozza a kedvet az olvasásához, persze nyilván elsősorban az - csak nem mindegy, hogy mondjuk elmeséli körvonalakban a történetet (vagy éppen félrevezető, mert olyan is előfordul, és annál rosszabb talán nincs is), vagy csak sejtet. Ennek a könyvnek csillagos ötös a fülszövege, méghozzá azért, mert pont hogy csak sejteti, hogy miről szól a regény, ám nem árulja mégsem el a részleteket, és a kis kiegészítő körülményekről szépen hallgat. Ezzel spoilermentesen (!) érdeklődést vált ki, nálam konkrétabban már kíváncsiság volt, ami erősebb, és ez nagyon tetszik. És egyáltalán nem mindegy, hogy az olvasottakról előzetesen mennyit tudunk, nekem ez nagyon fontos tényező, és megkockáztatom azt, hogy lehet, hogy nem is tetszett volna ennyire a könyv, ha előre tudok bizonyos dolgokat.

Hogy magáról a könyvről is szóljak végre... Váltott nézőpontos! Most össze kell szednem a gondolataimat, amik kicsit messze szaladtak, mert már lassan két hete kiolvastam a regényt. Drew és Fable kapcsolata elég sajátos, teljesen különbözőek és nem is illenek össze az eltérő családi/pénzügyi hátterük miatt, és ha Drew nem kéri a lány segítségét, valószínű sosem léptek volna kapcsolatba egymással. A fiúnak ugyanis szüksége van valakire, aki eljátssza, hogy a barátnője, amíg egy hétre hazalátogat. Ugye milyen izgisen hangzik?:)) Olyan filmszerű, kiszámítható, mégis a női szíveket megdobogtatja. Egészen addig, míg nem eszmélünk rá, hogy cseppet komolyabb dolgok mozognak a háttérben. Onnantól aztán megint kiszámíthatóbb lesz, viszont addigra már annyira szimpatizáltam a szereplőkkel, hogy olyan mindegy volt. Az pedig, hogy mindkét szereplő szemszögéből van lehetőség átélni a dolgokat, sokat hozzátesz az egészhez.

Ez egy tök jó könyv, és nem csak a jól eltalált fülszöveg miatt. A romantika mellett felvonultat keményebb témát is, és együtt rendkívül hatásosak. Nagyon-nagyon várom, hogy nekikezdjek a kövi résznek!

284 oldal
Ulpius-Ház Könyvkiadó

Nyerj iPad 3-at olvasással!

Ha eddig nem ismerted az e-könyveket, vagy csak ismerkedsz velük, most érdemes megfogadnod ezt a tippet: ha most regisztrálsz a Book&Walk oldalán, egy 64 GB-os Apple iPad 3-at nyerhetsz! 


Ráadásul most egy 30%-os e-könyv kupont is kapsz ajándékba, amivel tovább növelheted esélyeid a végső nyereményre. Ha eddig csak papír könyvet olvastál, vagy csak az illegális letöltésekben gondolkodtál az e-könyvek kapcsán, most érdemes váltanod, hiszen a vonzó nyeremények mellett kiváló minőségű, friss és sikeres e-könyvek közül válogathatsz. Ráadásul kedvencedet saját ingyenes magyar nyelvű olvasóalkalmazásokon is olvashatod a már jól megszokott webes olvasó mellett.

Az akció időtartama: 2013. november 14 – december 6.

A játék az alábbi oldalról érhető el: http://bookandwalk.hu/nyerj-ipad3-at.html?utm_source=pr_ipad&utm_medium=referral&utm_campaign=pr_ipad


Gilles Legardinier: Állítsd le magad, Julie!

Nézzétek meg ezt a borítót! Hát nem imádnivaló ez a cica?!:)

A fülszöveg szépen vázolja amit tudni kell Julieról - hát hogy is fejezzem ki magam, nem egy szerencsés életutat járt be eddig. Úgy vélem, ezt bizonyos tekintetben magának is köszönheti, mert valljuk be, iszonyú nagy hülyeségeket képes csinálni. Tehát hogy egy idegen postaládájába szoruljon a kezem, én elképzelhetetlennek tartom, vagy hogy órákat töltsek az ajtó kukucskálójánál, hogy láthassam az új szomszédot, mert hogy lehet valami szuper pasi... Hát ez nagyon gáz.:D Julie szerencsére mindezeket maga is őrültségnek nevezi, és tulajdonképp ez ő elcseszett dolgairól szól a könyv.

Legalábbis így indult, később viszont mintha mérséklődtek volna az őrültségek. Vagy csak hozzászoktam. Az új szomszéddal (Ric) való elképesztően lassan kibontakozó románcuk mellett Julie munkahelyet vált, megismerjük a barátait, a környékbelieket, a boltosokat, és eltemetünk egy kedves idős hölgyet... Nem volt ez rossz könyv, ám azért bevallom, nem ilyet vártam. A romantikus szál bár végig jelen volt, nem az volt a lényeg, és valahogy hangsúlyosabbat vártam tőle a fülszöveg alapján.

Az én egyetlen bajom mégis csupán annyi, hogy az elején nem tudtam igazán megkedvelni Juliet. Ami, ha azt nézzük, hogy főhősként ő mesél meg róla szól a könyv, elég bajos dolog. (De legalább a macska helyette is szimpatikus volt.) Szerencsére az oldalak előrehaladtával azt vettem észre, hogy elkezdtem drukkolni neki, szóval valami megváltozott, átalakult a könyvhöz való viszonyom, és bár nem váltott ki rajongást Ric karaktere, mégis érdekelt, mit titkol, és azon kaptam magam, hogy egyre inkább kíváncsi vagyok arra, mit mesél Julie. Néha a híres szingli, Bridget jutott eszembe, miközben olvastam, de az még az őskorban volt, úgyhogy könnyen lehet, hogy egyáltalán nem hasonlítanak, csak vicceskedett a memóriám.

Az általános hangulata számomra olyan kis semmilyen volt, mégis néha sikerült elérnie, hogy felnevettem, meg voltak szomorúbb részei is. A legérdekesebbnek azt találom, hogy férfi írta, egy elsősorban női regényt, női szemszögből. És elég jól sikerült belelátnia a női gondolkodásmódba, ezáltal hiteles lett, még ha valamikor túlzó is. Lett kedvenc helyszínem, mégpedig a pékség. Valójában az egész környéket aranyosnak találtam, pontosan ilyennek kell lennie egy bájos közösségnek, akik mindig segítenek a másiknak. A vége kicsit érdekes, de nem foglalkoztat, mert alapból nem vártam semmit a befejezéstől..:)

Ui: A macskának igenis jól áll az a sapi! És biztos vagyok benne, hogy van olyan ember, akinek szintén.:)

3,1/5

348 oldal


Kalapos Éva: D.A.C. - Egy új élet

A történet főszereplője és mesélője a 16 éves Fellegi Flóra (milyen jó neve van:). Nem tartozik a népszerű diákok közé, egy lány és egy fiú van, akiket a barátjának mondhat. Anyukáját két éve sajnos elveszítette, így már csak az öccsével és néha az apjával él, aki a tragédia óta teljesen a munkájába menekül és csupán néhány hetente látogat haza, amikor egy kötelező "minden rendben a suliban és hogy vannak a barátaid?" kérdéseket megejt, azonban nincs a beszélgetésekben valódi tartalom. Egy bejárónőt azért felvett, aki takarít meg ilyenek - és Karola néni szerencsére jó fej. Flóra tehát eléggé magányos, de jólelkű és okos lány, viszont a szabadidejét leginkább a filmek töltik ki, más társasági programja alig akad. Mindez akkor változik meg, amikor új lány érkezik az iskolába, akivel hamar barátságot kötnek, és Zsani, aki amúgy nagyon érdekes személyiség, eléggé felrázza a hármasukat. Flórának nincs nagy tapasztalata a fiúkkal sem, de Zsani jóvoltából hamarosan ez is megváltozik.

Már az elején szépen elkapott az egész, néhány oldal után, amiben Flóra lefesti a jelenlegi élethelyzetét, majd elmeséli a Zsanival való megismerkedésüket, be is indul a cselekmény. Fiatalos, mai és valóságos (!) az egész, egyszer nem volt olyan észrevételem, hogy hiteltelen lenne. Egyébként elvileg napló, amit Flóra egy blogba ír, viszont ez nem lett kihangsúlyozva, nincsenek dátumok meg ilyesmi, simán fejezetekből áll a könyv, és gyakran azt is körülbelül lehet belőni, hogy két fejezet között mennyi idő telt el. Nem szorul rá arra, hogy naplószerűséggel (ami spec. nálam mindig nagyon vonzó) csalogassa az olvasókat, anélkül is tök jó szerintem.

A szereplőket tehát Flóra leírásai és gondolatai által ismerjük meg, Ákos a fiú barát a csapatban, de semmi extra, Ági a tipikus könyvmoly és jókislány, aki minden 5. oldalon más-más regényt olvas (na jó, most túloztam:), Zsani pedig az új nagy változás, akivel sosem unalmas az élet, szép, csinos, és akit abszolút BF-nek tekint. A filmmániája miatt sokszor filmsztárokhoz hasonlítja a szereplőket a kinézetük leírásával egybekötve - ezzel nem mindig törődtem, például egy Ginny Weasley szerű hajat csakazértsem olyan árnyalatú vörösnek képzeltem, hanem olyannak ami nekem tetszik.:D 

 Zsanira visszatérve, tényleg jófej, menő és divatos meg minden, csak éppen valamit titkol. Sokáig nem derül ki, hogy mit, de bonyodalmak okozója lesz. Csakúgy, mint a fiúzás, ami Flóra számára új dolog, így különösen izgalmas, azonban a szerelmi szálak sem mentesek a nehézségektől, így tényleg elég sok a megfejtendő rejtély, amik mellett hullámzó az egész, hol vidámabb, máskor borúsabb a helyzet, ezáltal egy pillanatra sem laposodik el a sztori. Ami azt illeti, letenni nem nagyon tudtam a könyvet..:)

Flórának úgymond korán kellett felnőnie édesanyja halála után, míg másoknak agyára mennek a szüleik, a szabályaik, stb., addig az ő apja sosincs otthon, és eltávolodtak egymástól. A kislánynál jobban ez csak az öccsét viselte meg, Gergő ugyanis teljesen bezárkózott. Kalapos Éva nagy hangsúlyt fektetett a családi problémákra, nem ez lett a központi téma, de végig finoman ott mozgott a háttérben, szerintem legalább egy családi mintában minden tini meg fogja találni a sajátját. Lehet, hogy csak említve lesz némelyik, de akkor is, úgy gondolom, ez egy fontos eleme a könyvnek. Továbbá az is kiemeli nálam, hogy semmi sincs megszépítve, kozmetikázva, a valóságos jelző mögé nem véletlenül tettem felkiáltójelet. A mai fiatalok sok mindenben mások, mint mondjuk amilyen én voltam 10 évvel ezelőtt, akkor is voltak merészebb gyerekek, de mintha mostanában természetesebb lenne az alkoholfogyasztás, és szélsőséges esetekben még a drogok is, a szex pedig nem ritkán már a középiskola előtt bejön a képbe. Ilyen a mai világ, és ez a könyv nem félt megmutatni, és a veszélyeit kihangsúlyozni, meg foglalkozni egyéb kényes témákkal is.


A kötet végén minden fontosabb szereplőről van egy oldalnyi információ meg érdekességek, amik nem véletlenül lettek a végére hagyva, nem érdemes előre elolvasni, mert spoileres lehet. Ami itt feltűnt, hogy mindenki mintha túl vékony lenne, pl. van olyan adat, hogy 165cm/47kg, ami azért szúrt szemet, mert rajtam sincs sok plusz, de most hirtelen az ehhez képest -5cm és +1kilóval nem vagyok boldog.:D Na mindegy, nekem is nagyjából annyi önbizalmam van, mint Flórának (bár azért én nem mondanék magamra olyat, hogy "csoffadt kis pocok":D) úgyhogy ez talán nem meglepő részemről..:)

Oké, nem akartam, de mégis említést teszek a Szent Johanna Gimiről. Tudjátok mi a hasonlóság a kettő között? Mindkettő szerzője magyar írónő, és mindkét történet a fővárosban játszódik + tiniregény. És ennyi, részemről le is zárnám azt, hogy összehasonlítom őket, mivel nem érdemes, és aki egy másolatra számít, az bizony nagyot fog csalódni. Hozzáteszem, én a magam részéről a Kalauz után lezártam azt az egészet és bár hazudnék, ha azt mondanám, nem merült fel bennem, hogy esetleg olyasmi, meg egyáltalán kezdetben nem sikerült egészen elvonatkoztatni, mert hát mégis azért eléggé meghatározó volt az elmúlt időben, de amint nekikezdtem ennek a regénynek, el is felejtettem, hogy mi az az SzJG, és ezt tök komolyan mondom.

Előreláthatólag tavasszal érkezik a folytatás, és hát nagyon várom! Tényleg gyorsan a végére értem, olvastatja magát, izgalmas és a szereplők is szimpatikusak. Érdekelnek a további fejlemények, amire az utolsó 3-4 bekezdés csak még jobban ráerősít...:)

5/5

272 oldal


Amanda Stevens: A birodalom

"Egy hely, ahol megállt az idő. Egy otthon, amely közelebb állt a halálhoz, mint az élethez."

A szellemeket látó Amelia világával már megismerkedtünk a könyvsorozat nyitó részében, ami az Örök kísértés címet viseli. Szerettem azt a regényt, amiben főleg a történet fogott meg, a főhős maga nem lett olyan hangsúlyos. Nos, azok a személyes dolgok, melyek a kezdésnél kimaradtak vele kapcsolatban, itt szépen be lettek pótolva.

A helyszín ezúttal Asher Falls, ahol a temetőrestaurátort egy félig víz alá került sírkert rendbehozatalára kérték fel. Kapóra jön Devlin felejtése szempontjából, csak hogy az ideiglenes otthonává vált kisváros elég furcsa, több nyugtalanító dolog van. A különös helybéliek meg a szellemek kiegészítéseként ismét gyilkosságra derül fény - mindezek együttese miatt én tuti elmenekülnék nagyon gyorsan és nagyon messzire és örökre, ám Amelia bátor, így ő nem megy sehova, sőt mi több, nyomozni kezd.

A hangulat változatlanul rémisztő, mindjárt Halloween, úgyhogy kiváló választás lehet, ha valaki hozzáillő olvasnivalóra vágyik. (Természetesen akinek még nem volt meg az első kötet, azzal kezdjen.:)

A korábbiakhoz hasonlóan remekül átadja az írónő a tájleírások és helyszínek lefestése során azt a sajátos légkört, hangulatot, ami egy elhagyatott temető és egy szellemeket érzékelő ember kettőséből születik. A hegyvidékből jövő "rezgést" én is éreztem, tökéletesen kirajzolódott előttem a babérerdő, és összerezzentem a víz alatt megszólaló harangok hangjától. Ja, az edzőkutyás dolgon pedig nagyon kiakadtam, felkavaróbb részlet volt a szellemeknél. Ami még így érdekes így utólag, hogy nem tudom azt mondani, hogy nyomozós lett volna, ellenben az első kötettel, szóval valóban tudott más lenni.

Olyan szépen ki lett találva minden, összefutottak a szálak, ezt a részét ismét élveztem, viszont a romantikáról nem teljesen megfeledkezve a szerelem kicsit hanyagolva lett, ami egyáltalán nem baj, mert ez a kötet mást helyez előtérbe. Jobban megismerjük Ameliát, sok mindenre fény derül vele kapcsolatban, és ezek közül van, ami még neki is újdonság. Nem találtam előre ki, hogy mik lesznek a válaszok a kérdésekre, viszont talán idő előtt elkezdtem sejteni a lényeget. 
Kíváncsi vagyok ezek után, hogy a következő rész milyen lesz, esetleg visszatér az Örök kísértés "forgatókönyvéhez", vagy pedig teljesen új dolgot kapunk megint
Voltak gondolataim egyébként, mielőtt nekikezdtem ennek a könyvnek, azt hittem, hogy talán elmegy fantasztikusabb irányba a sztori, de nem így történt. Több emberi szereplő jelent meg, akik pont hogy afelé igazgatták a történetet, hogy az valóságosabb legyen, és megjelentek olyan nem kimondottan pozitív emberi tulajdonságok, mint pl. a féltékenység. Volt azért némi egyéb erő emlegetése is, de szerintem az majd esetleg később kerül jobban előtérbe.

Igyekeztem nem spoilerezni, és a lehető legkevesebbet elárulni a sztoriról, hiszen a fülszöveg egyáltalán nem lő le semmit (nagyon helyesen), így minden felfedezés megmarad az olvasónak.
Jó volt megint borzongani, és mire jön a folytatás, addigra ki is heverem a dolgot.:D

Ó, és a borító, hát az csodálatosan szép!

4,5/5 (szerintem most kicsit szigorú kedvemben vagyok)


376 oldal


Az Ulpius jövőbeli New Adult könyvei

Most annyira meglepődtem, hogy ez posztot érdemel. A szóban forgó kiadó kínálata sosem foglalkoztat túlzottan, mert alapvetően az az irányvonal, amiben mozog, nem egyezik az ízlésemmel, bár az utóbbi időben komolyabban felfigyeltem egy-egy már megjelent kötetre. Még egyiket sem olvastam, de várólistán vannak (nem a vsz. sosem kerülök oda, hogy olvassam, hanem a valóságos listán).
Ezektől még érdekesebb, amikre tegnap bukkantam, könnyű egy csokorba szedni őket, mert tök ötletesen %-os felsorolást láthatunk a borítók alján, úgymint pl. 20% arrogancia, 20% önbecsülés, 30% bizalmatlanság, 30% love, amivel az adott könyvet gondolom jellemezni lehet, és ezek olyan jók szerintem. Egy Monica Murphy könyv már megjelent, ez lesz a soron következő, úgyhogy a Heti csajt tényleg ideje lenne előrevennem.


J. Sterling: A hibátlan játék - The Perfect Game

Nem így és nem ezt akarták.
És mégis...
Két fiatal, Cassie Andrews és Jack Carter kezdi meg tanulmányait a főiskolai előkészítőn. Amikor Cassie megismeri az emelkedő csillagú baseballreménységet, Jacket, határozott szándéka, hogy nagy ívben elkerüli ezt a beképzelt fölényes alakot. Ám Jack egészen másképp képzeli: randizni akar a lánnyal.
Mindketten sérült lelkűek, tele bizalmatlansággal, félnek kitárulkozni a másik (és önmaguk) előtt, és így vágnak bele ebbe az érzelmi utazásba, amely a szerelemről és a megbocsátásról szól. De a hosszú út végén talán meg lehet ragasztgatni az összetört szíveket...
Mert az élet néha durva és kegyetlen, mielőtt gyönyörűvé válna...

Várható megjelenés: 10.28

Amire számítok: a fülszöveg jól hangzik, szerintem érzelmes lesz és szórakoztató, és ha szerethetőek lesznek a karakterek, az már félig nyert ügy.
Borító: 4,5/5





Jay Crownover: Rule


Shaw Landon attól a pillanattól fogva szerelmes Rule Archerbe, hogy meglátta őt.
A lányt nem taszítják piercingjei, tetoválásai és vad természete. Noha tisztában van vele, hogy Rule nem hozzá való, szívének nem tud parancsolni.
Rule tökéletes ellentéte mindannak, amit Shaw, a tiszta lelkű orvostanhallgató képvisel.
Egy olyan fenegyereknek, mint Rule Archer, Shaw Landon egy beképzelt királykisasszony - és nem utolsó sorban halott ikertestvére ex-barátnője. A lány mások szabályai szerint él, Rule csakis a saját feje után megy. Nincs ideje a Shaw-féle jóravaló, rendes lányokra, még akkor sem, ha ő az egyetlen, aki igazán ismeri őt.
De a rövid szoknya, a túl sok pohár születésnapi koktél és a megvallott titkok egy olyan estéhez vezetnek, melyet egyikük sem tud feledni.
A párnak most azzal a nehézséggel kell szembenéznie, hogy egy olyan lány, mint Shaw és egy olyan fiú, mint Rule hogy tudnak együtt maradni anélkül, hogy tönkretennék szerelmüket, vagy ami még rosszabb... egymást.

Várható megjelenés: 10.30.

Amire számítok: Tipikus nem illünk össze de mégis összetartozunk sztorit.
Borító: 2/5




Addison Moore: Someone to love - Szeretni valakit 

Mi történik, amikor két ember, aki nem hisz a szerelemben, őrülten egymásba esik úgy, hogy azt életükben elképzelni sem tudták? Vonatszerencsétlenség.
Amikor a húszéves Kendall Jordan átkel az országon a Garrison egyetemre, az utolsó dolog, ami eszébe jutna, egy egyéjszakás kaland. Sajnos az elbűvölő Cruise Elton pontosan ezt kínálja neki.
Kendall már régen ráébredt, hogy a szerelem illúzió, amely nem tart örökké, és ezt Cruise is teljes mértékben osztja - valami a lány lelkében mégis azt súgja, hogy szőröstül-bőröstül magának követelje a fiút. Ezért azután maga is szeretne részt venni a játszmában, és azt javasolja, hogy Cruise tanítsa ki őt a Garrison egyetem női playboyának szerepére.
Közben feltámadnak az igazi érzelmek, és sem Kendall, sem Cruise nem tudja, miképp kezelje ezeket. Minden, amiről úgy képzelték, hogy tudják, megváltozik akkor, amikor megtalálják egymásban azt, akit szeretni kell.

Várható megjelenés: 11.04

Amire számítok: igazán jó kis szerelmi történetre, pontosan olyanra, amit a fülszöveg ígér.
Borító: 1/5



Monica Murphy: Second Chance Boyfriend - Második esély pasi 

Romokban hever az életem. Így tudnám összefoglalni jelenlegi helyzetemet. A futballedzőm engem hibáztat a szezonzáró meccs kudarcáért, ahogy az egész csapatom is.
Két teljes hónapot töltöttem azzal, hogy a sebeimet nyalogattam, mint egy igazi lúzer. Elvesztettem a barátnőmet, Fable Maguire-t, az egyetlen lányt, aki igazán fontos nekem, mert azt gondoltam, hogy csak szenved mellettem.
Most rájöttem, én vagyok az, aki nem tud nélküle létezni. Ő hiába csinál úgy, mintha már túltette volna magát a dolgon, tudom, hogy legalább annyit gondol rám, mint amennyit én őrá. Túl jól ismerem. Annyira sebezhető... én csak segíteni szeretnék neki, átölelni és szeretni őt.
Csak annyit kérek, hogy adjon még egy lehetőséget.
Egymás nélkül elveszettek vagyunk, de együtt az örök szerelem vár ránk!

Várható megjelenés: 10.30

Amire számítok: itt tulajdonképpen "megelőlegezem a bizalmat", mivel az első könyvet még nem olvastam, csak szeretném.
Borító: 4/5



Igazán kíváncsi leszek a fenti könyvecskékre, a Goodreads szerint elméletileg jók, a Szeretni valakit leszámítva mindegyiknek 4 feletti a pontozása, és annak is csak alig van alatta. Mondjuk ezekre én már egyre kevésbé adok, de most úgy érzem, mindenképp jelent valamit. (És persze sorozatok mind.. amire már tojok újabban:)


Őszi sorozatok, amiket passzolok

Néhány pilot epizódba már belenéztem, amik alapján eléggé nem jó a felhozatal, meg kellett állapítanom.:/ A képesek azért még nem estek ki teljesen.

Reign: ezt néztem utoljára, borzalom. Hozzátartozik, hogy nem is akartam szeretni, úgyhogy ez van. 14 percet néztem belőle amúgy.

Witches of East End: végülis nem olyan rossz, csak olyan kis gagyi. Még fontolgatom a folytatást.



Hostages: tűrhető volt, csak valahogy mégsem akarom nézni a második részt.

Brooklyn Nine-Nine: szörnyű.

Marvel's Agents of S.H.I.E.L.D: kikapcsoltam a második rész közepén, engem ez marhára nem érdekel.:/

Sleepy Hollow: nem volt olyan rossz, viszont akkor is, szerintem inkább kihagyom.

The Tomorrow People: Őszintén, nem nagy szám, de a többihez képest fantasztikus.





D.A.C. bemutató

Új hazai tiniregény került a boltok polcaira, aminek bemutatója csütörtökön lesz. A részleteket lentebb találjátok. Én egészen izgatott lettem, mert az SzJG-t nagyon szerettem, és ez biztos másféle lesz, de Kalapos Éva szintén magyar írónő, a könyv pedig tiniknek szól, emiatt nem tudok teljesen elvonatkoztatni. Várom, hogy olvashassam! Aki részt tud venni a bemutatón, ne hagyja ki, mert biztos jó lesz.;)

https://www.facebook.com/pages/DAC/204827186359847
http://dac-world.tumblr.com/
https://twitter.com/dacworld




Leiner Laura: A Szent Johanna gimi kalauz

Jól éreztem én, hogy nem sürgős elolvasnom ezt a kiegészítő kötetet. Valószínűleg nem vagyok óriási hatalmas rajongó, hát ez van. Őszintén, nem sok minden újdonság volt benne, ami kimondottan tetszett az Reni levele - a legötletesebb plusz dolog, az elvetett borítótervek,  az érdekességek az SzJG-ről rész, meg kicsit a rajzok.
A Gyakran ismételt kérdések és válaszok már olvashatóak voltak nem egyszer az interneten.
A Best of fejezetet teljesen feleslegesnek tartom, köszönöm, de egyszer már megvettem/olvastam ezt, nem igénylem a duplázást.
A kimaradt jelenetek igazából nem rosszak, csak így különválasztva a könyvektől nem igazán tudtam elhelyezni "időben", ezért azt nem is olvastam végig, és inkább félreraktam arra az esetre, ha majd hiányzik az SzJG, és szeretnék új jeleneteket - újraolvasásra úgyis kicsi az esély.
Az Előszó meg a Búcsú érdekes volt, mégsem tartom különösképp kihagyhatatlannak. Az, hogy Laura jó fej, átjött a szövegből, de twitterről és a blogjából már amúgy is tudtam.
Szép, mutatós kötet meg minden, azonban tartalom tekintetében majdnem semmiség, az ára miatt szerintem csak azoknak érdemes beruházni rá, akik a kiegészítő kötettel érzik teljesnek a sorozatot a polcukon.


Beth Reekles: Kissing Booth - Csókot vegyenek!

"Egyesek azt mondják, hogy amikor igazán szerelmes leszel valakibe, az lesz az a személy, akivel majd leéled az életed. Aki ismeri a legmélyebb és legsötétebb titkaidat, de ennek ellenére ugyanúgy szeret téged. Aki mindig pontosan tudja, mit kell mondania, hogy mosolyt csaljon az arcodra, hogy megnevettessen, vagy egyszerűen csak jobb kedvre derítsen. Ő lesz az, aki nélkül nem tudsz majd élni, bármi is történjen."

Elle legjobb barátja egy fiú, ami alapból különleges nekem egy szerelmes regényben, mert azért a lányokkal alapvetően más jelleget tud felvenni pl. egy srác iránti rajongás, közös vihogások, meg ilyesmi, biztos értitek, mire célzok. Picit zavarosak a gondolataim a fiú-lány barátságokat illetően, nem tudom elhessegetni azt, hogy mi van, ha az egyik fél érzései átlépik azt a bizonyos határt, aztán akkor annyi a barátságnak. Először itt is gyanús volt, de hamar rájöttem, mi a szitu. (:D) Ugyanakkor marha jó egy fiú barát, tök más az egész, szóval tényleg klassz tud az is lenni.

A fülszöveg kiválóan ismertet annyit a leendő olvasóval, amennyi éppen elég, de azért néhány szóban: Elle és Lee gyerekkoruktól kezdve legjobb barátok, remekül kiegészítik egymást, az iskola tavaszi karneváljára pedig egy csóksátor ötletével állnak elő, ami meg is valósul. Ott pedig elkezdődik valami Elle és Lee bátyja, Noah között, pedig eddig folyton veszekedtek, és Noah idegesítő dolgokat művelt, meg alapból nem egy klasszikus udvarló alkat, legalábbis állítólag. Lesz tehát romantika, ám bonyodalmak is. (+ Meyert inkább szeparáljuk ettől külön szerintem.)

Ami elsőként megfogott, az nem a karakterek milyensége volt, hanem, hogy annyira érződik, hogy olyan mai, és közvetlen, mintha az olvasó is lehetne egy közülük, akár az egyik szereplőként, illetve sokszor éreztem úgy, hogy tisztára olyan, mintha testközelből hallgatnám/látnám a történteket. További újdonságot hozott számomra az, hogy nem egy friss ismeretség a szerelmeseké, hanem jól tudják, a másik milyen ember, és így jön létre a kapcsolat (ám ettől még nem akadályoktól mentes). Noah inkább csak körvonalakban lett megismertetve velünk, valahogy nem kaptam 100%-os képet róla, de jó volt így, nekem elég volt azt tudni, hogy amolyan rosszfiús, de védelmező és természetesen nagyon vonzó, ami ugye elmaradhatatlan.

Nem egykaptafa, ez teljesen érződik, és utólag főleg, hogy ez különbözik, attól, hogy egymásra találnak és akkor happy end, mindenki boldog és rózsaszínfelhő meg ilyenek. Ez más, a befejezés pedig még életszerűbbé tette, és nagyon pozitív, hogy az írója mert egyedi lenni, és bevállalta az esetleges leszólást emiatt. Hármójuk kapcsolata egyébként elég sajátos, engem az is megfogott. Mondjuk igazából minden megfogott, csak most, miközben írok róla, kezdek rájönni, hogy milyen szinten rajongok ezért a könyvért.:) Már olvasás közben sejtettem, hogy nem lesz felejthető, mindig motoszkált, hogy mikor olvashatom már, nem hagyott nyugodni, hogy vajon mi lesz, hogyan folytatódik tovább, mi fog történni.

Több dologban olyan ez a könyvecske, mint az élet. Nem biztos, hogy úgy alakulnak a dolgok, ahogy tervezi az ember, nem lehet tudni, de bennem annyira kialakult egy kép a regény vége utánra, azt akarom, hogy úgy történjen, és mivel szabadon eldönthetjük, úgy is lesz.;D

Amúgy tudok olyat írni, ami nem tetszett: a borító. Nekem nagyon nem...:)

Hát ez igen jó volt.:)


5*/5

299 oldal



Joss Stirling: Lélektársak - Crystal

"Nagyon sok út vezet a teljességhez, Crystal, bármit mondjanak is a romantikusok."

 A trilógia befejező kötete is megjelent, örülök, hogy nem kellett túl sokat várni rá, szép sorjában követték egymást a könyvek. Új főszereplők, de ismert karakterekkel körülvéve - mindig kellemes egy könyvsorozat újabb kötetébe belemerülni, most is így éreztem. Akik esetleg még nem olvasták a sorozatot ezzel a bejegyzéssel kezdjék, a második részről pedig itt írtam, illetve megjelent (nem papír alapon) egy kiegészítő kötet is.

Az elején rémüldöztem pár pillanatra, attól tartva, hogy Crystal és Xav egymásra találása is olyasmi lesz, aminek tanúi lehettünk, hogy "Te vagy az!" és csók és nagy boldogságban élnek tovább. Ez meglehetősen unalmas és butácska lett volna, és tényleg nem volt hosszantartó az erre vonatkozó gondolatom, de mivel más szereplőkkel így történt, csak mellékesen megjegyzem, hogy hát az tök béna volt szerintem. Itt most az van, hogy Crystal konkrétan utálja a Benedict fiút, és ez a szitu felettébb szórakoztatott, a csipkelődő párbeszédeik kimondottan tetszettek. Kicsit sajnálom, hogy nem tartott hosszabban a dolog, mert aztán elég korán jött a főgonosz, és utána már végig az általa okozott baj/károk helyrehozásán munkálkodtak a szereplők, és a párocska is megvilágosodott emiatt.

Azt hiszem, Crystal az eddigi legkülönlegesebb savant, picit selejtes, mert a telepátia nem megy neki, vagyis nem bírja, ha a fejében turkálnak, és a képessége elsőre picit haszontalannak tűnik. Azonban amikor kiteljesedik... emiatt egyébként valamilyen szinten átértékeltem ezt a savant dolgot. Mert ugye egy sima embernek akár több "nagy Ő" is lehet az életében, ám egy savantnak csak egy dobása van, ha bármilyen tragédia történik, akkor meg tényleg elveszti a másik felét, és olyan boldog egyszerűen nem lehet már még egyszer nélküle. Aztán van az a verzió is, hogy egyáltalán meg sem ismeri valaki a társát. Lehet, attól még szép élete, csak nem lesz olyan módon teljes. Úgyhogy bármennyire romantikusan hangzik hogy van egy nekik szánt párjuk a világban, bőven vannak negatívumok a dologban. És a sima emberek számára sem elérhetetlen (sőt), hogy megtalálja a lelki társát, és még előnyben vagyunk a savantokhoz képest, hiszen nem olyan véresen komoly, előre megírt, mint náluk.

A Benedict család mellett fontos szerepet kap egy filmszínész és egy lány, akik hatására mellékszálként megjelenik a média, hogy mennyire képesek az újságírók elferdíteni a valóságot. Az "ellenség" egyébként egyáltalán nem volt félelmetes, inkább a képessége durva, szörnyű lehet annak, akinél alkalmazza. A filmsztár Steve-et pedig nem is gondoltam volna, de már-már megkedveltem a végére.

Jó volt ez, nem túlírt, olvasmányos, szerettem:) És érdekes, mert nem szomorkodom, hogy befejeződött, pont jó volt így ez a történet, örülök, hogy nem lett elhúzva 600 részen keresztül, pl. hogy minden testvérnek külön kötetet szentel az írónő, pedig lehet, hogy elbírna még folytatást, de én elégedett vagyok ennyivel. A vége talán túl idilli, de nem zavar.:)


5/5

288 oldal
Manó Könyvek



Jennifer E. Smith: Vajon létezik szerelem első látásra?

"Nagyon kevésen múlott, hogy ne másként történjen minden."

Be lett nekem harangozva rendesen ez a könyv, hogy milyen romantikus és így meg amúgy, hú de jó. Meg a cím is olyan beszédes, így természetes, hogy voltak elvárásaim, és olyan hangulattal álltam neki, hogy ez egy valóságos szerelmi tündérmese lesz.

Nos, én több romantikára számítottam. A kiindulópont, hogy Hadley (17) és Oliver egy repülőtéren találkoznak, és ezután véletlenül úgy alakul, hogy egymás mellett ülnek a repcsin. Beszélgetnek az utazás alatt, és miután megérkeznek Londonba, elvileg szétválnának útjaik, gyakorlatilag persze nem így történik. Nagy hatású a fülszövegben, hogy a történet huszonnégy órát ölel fel, és valahogy a Mielőtt lemegy/felkel a nap című filmek ugrottak be miatta, amiben csak beszélgetnek és beszélgetnek, és nagyon sodró lendületű, székbe szegező, és hát valami ilyesmire számítottam a könyvnél is. Sajnos hiba volt az összehasonlítás.

Nagy szeletet foglal el a lány kapcsolata az apjával, meg az újraházasodásával kapcsolatos nyavalygás, ami nem volt valami érdekes számomra. Ráadásul sok volt a visszaemlékezés, merengés a múlton, ami szintén nem túlzottan foglalkoztatott, túlságosan elnyomta a szerelmi szálat, pedig hát jobban érdekelt volna a fiúval való megismerkedésük sztorija, példásul szívesen olvastam volna több párbeszédet, mert amúgy amik voltak, azok tetszettek.

Hadley-t eléggé megviselte a szülei különválása, amit igen érzékletesen jelenít meg a könyv, úgy éreztem, inkább erre koncentrált az írónő. Meg ami eszembe jutott a végén, hogy talán azért találtak ilyen jól egymásra a szereplők, mert mindketten elveszettnek tűntek, ha jobban belegondolok az élethelyzetükbe.

Ami mindenképp pozitívum, az a rövidsége, így nem sajnálom egyáltalán, hogy elolvastam, mert a fentiek zárásául azért annyit megjegyeznék, hogy ha minden előzetes véleményt mellőzök, akkor nem rossz könyv, gyorsan olvasható, könnyed, csak engem mégsem fogott meg.

3/5


256 oldal
Maxim Könyvkiadó

Milly Johnson: Yorkshire puding Klub

Elég csupán a borítóra pillantani, és a fülszöveg olvasása nélkül is kitalálhatjuk, nagyjából, mire számíthatunk ettől a könyvtől: három várandós barátnő egy csajos regényben, és pontosan ezt is kapjuk. Az eleje ebből kifolyólag nem sok meglepetést tartogat, mindannyian megtudják, hogy gyereket várnak, amire mindenki máshogy reagál. A karaktereket folyamatosan egyre jobban megismerjük az oldalak előrehaladtával, eltérő háttérrel rendelkeznek, az egyikük szeretett volna gyereket (a férje viszont nem...), a másik két nő nem, és persze az élethelyzetük is egészen különböző.

Nem kell megijedni és ódzkodni a könyvtől annak, aki kb. sikítófrászt kap a terhesség gondolatától, mert elárulom, hogy magam is ezt a tábort erősítem, mégsem volt gondom a témával. Ráadásul némi azonosulásra is van esélyünk, hiszen az egyik szereplő szintén hasonlóképp érez. Amikor megtudja, hogy gyereke lesz, persze ez szépen megváltozik, ami ugye természetes dolog. Mindenki életét érdeklődve figyeltem, és az egyik karakter igazán szomorú múlttal rendelkezik, így vele nagyon ment az együttérzés. Helen egy zsarnokoskodó vadbarom férjjel van megáldva, Janey házasságában is akadnak furcsaságok, és Elizabeth élete sem épp tökéletes, aki egyedülállóként vág bele a gyerekvállalásba. Szóval mindegyiküknek vannak problémáik, ezzel a regénnyel nem egy rózsaszínfelhős történetbe csöppenünk.

Nagyon emberi az egész, és teljesen valóságos. Nem rossz könyv, csak én félúton valahogy elvesztettem az érdeklődésemet, talán túl hosszúra sikeredett, vagy csak alapból nem fogott meg eléggé (esetleg mindkettő). Pedig még a karakterek is szerethetőek, érdekesek, és mégis. Mindhárom terhesség kilenc hónapját végigkövethetjük az összes nyűgével és szépségével együtt, ami kiegészül a magánéleti részekkel, és időnként bepillantást nyerünk a szereplők múltjába is. Totálisan női regény tényleg, minden megvan benne, ami kellhet, hogy remek legyen, csak az én tetszésemet annyira nem nyerte el. Az epilógust viszont kiemelném a végén, mert egészen meghatódtam rajta...:)

3/5

Ezt és még sok más elektronikus könyvet beszerezhettek a bookandwalk.hu oldalról! Nézzetek szét, ha eddig még nem tettétek meg, folyamatosan kerülnek fel újdonságok.;)