Mostanában inkább olvasok és sorozatozok (na meg filmeket nézek - idén már láttam harminchármat!), mint blogolok, viszont most úgy döntöttem, erről hagyok külön nyomot így utólag, nem csak a virtuális olvasmánylistámra teszem fel. Régóta kíváncsi voltam A párválasztóra, a borítót tekintve első látásra szerelem volt, annyira gyönyörű. A disztópiákkal mondjuk nem a legjobb a kapcsolatom, pl. a Futótűz olvasását annyira régóta halogatom, hogy már a film is elkészült, de ez sem elég ahhoz, hogy rávegyem magam az olvasására. Nem az én műfajom, az a nagy helyzet.
Azonban - olyan kis aranyos ez a történet! A kasztos dolog mondjuk az agyamra megy már, de itt a romantikus dolgok számítanak igazán, nem annyira az, hogy valaki éhezik - pusztán mert alsóbbrendű társadalmi csoportba született-, míg más azt sem tudja, mit kezdjen a vagyonával.
Americát gyorsan megkedveltem, és átéreztem a vívódását a két fiú között, egyedül a végén nem értettem egyet bizonyos döntéseivel. Tetszett Maxon karaktere is, nem egy idióta herceg, hanem teljesen normális ember, és drukkolok, hogy America nyerjen, még ha neki (egyelőre) ez nem is célja, és nem csak azért, mert jobb élete lenne vele, mint Aspen mellett.
Megfelelő hosszúságú könyvecske, gyorsan lehet vele haladni, könnyed kikapcsolódás, szimpatikus szereplők, szerettem olvasni. Nem rakom messzire a folytatást.:)
360 oldal
Gabo Kiadó
