Pat Walsh: Crowfield átka

Tudtomon kívül elolvastam az első tündéres és egyben angyalos könyvemet, ugyanis teljesen elfelejtettem, mit tartalmaz a fülszöveg, és csak annyi maradt meg, hogy nagyon érdekel a könyv. Így olvasás közben nagy meglepetésekben volt részem.:)

Ez volt az a kötet, a Méregnaplókkal párban, amit a könyves bloggerek megkaptak előolvasásra, a véleményük pedig megjelent a könyvön nyomtatásban is. Nagyon kedves dolog volt ez a kiadótól!

Meglehetősen régre repít vissza minket a történet, 1347 telén Will egy csapdába esett hobra bukkan. Sérült lába és a zord idő miatt nem hagyhatja sorsára, így magához veszi a Crowfield-apátságba, ahol azóta szolgaként él, mióta családja meghalt egy tűzvészben, de valami csoda folytán ő túlélte a szerencsétlenséget. A hob nem csak nekünk, olvasóknak új, hanem Willnek is, sosem látott még hozzá hasonló lényt, és nem véletlenül volt eddig is szinte ismeretlen az emberek számára. Barátjával, Csiga testvérrel gondját viselik a sérült hobnak, akiről kiderül, hogy a tündérfélékhez tartozik. Hamarosan váratlan látogatók érkeznek az apátságba, eleve különös, hogy miért ragaszkodnak ahhoz, hogy éppen náluk szálljanak meg, és Willnek még egy furcsa történet is a fülébe jut egy angyalról, de vajon mi lehet az összefüggés, és mi a célja a vendégeiknek?

Az ifjúsági könyvek közül szerintem kiemelkedő a stílusával és igényességével (nem ismerem az eredeti szöveget, de úgy gondolom, ebben nagy szerepe lehet a fordítónak is) és gyorsan olvastatja magát. Ilyen jellegű fantasy könyvet sem igazán vettem még a kezembe, szóval ezen a téren is újdonságot nyújtott számomra. Jó volt a több száz évvel ezelőtti apátság világába, és lakói szokásaiba látni. A nyirkos falú, hideg épületről olvasva, ahol alig lobog a meleget adó tűz, szinte már én is a szereplőkkel együtt vacogtam. Az őket körülvevő hófödte erdő, teli titkokkal és baljóslatú érzésekkel, nem is beszélve a többi fantasztikus elemről, egészen megkapó hangulatot teremtett. A hétköznapi emberek számára alig észlelhető erők mozognak a háttérben, és Willel együtt ismerjük meg Crowfield átkát, barangolunk az árnyas fák közt és fedezünk fel titkokat.

Az apátságban élő emberek bemutatását kicsit hiányolom, őket annyira nem ismertük meg, szegényeket elnyomták a misztikus alakok, de a folytatásban talán rájuk is több figyelem irányul majd. A napirendjük a könyv végén ötletes, és a szószedet is érdekes információkat tartalmaz.

A hob olyan aranyos volt, külsőleg macskaszerűnek képzelem, még ha eredetileg manószerűnek is kellene lennie, olvasás közben pedig arra gondoltam, hogy egy ilyen nekem is kell, de persze semmiképp nem fordulnék el a cicáktól, csak egy hob mégiscsak kommunikatívabb.:)

Köszönöm szépen a könyvet a Lybrum Kiadónak!

4/5