Krystyna Kuhn regénysorozatának első kötete az év elején jelent meg, és már itt is a folytatás, amit nagyon vártam, hiszen A játék nagyon tetszett. Már megszoktam, hogy a könyvsorozatoknál a második résztől nem szabad sokat várni, mert gyakran nem lesz olyan, mint a kezdés, nem tud az újdonság erejével hatni, de kis szerencsével tud más lenni, hasonló színvonalon, amivel elnyeri az olvasó tetszését továbbra is. Itt pedig pontosan erről van szó.
Az első kötet ismeretében már tudjuk, hogy nagyjából mire számíthatunk, milyen stílusban, és aminek örültem, hogy nem volt túl sok ismétlés, emlékeztető, hogy mi is történt korábban a szereplőkkel, csak annyi, amennyi feltétlenül szükséges, hogy mégis felelevenítsük a memóriánkat a több hónapos szünet után. A helyszín továbbra is a Grace College, a hegységekkel szegélyezett, és múltbéli titkokkal körülvett főiskola, és ahol a titkok és megválaszolatlan kérdések szemlátomást folytatódnak a jelenben is. A szereplők ugyanazok, de csatlakoznak hozzájuk újak, illetve még annyi változás történt, hogy ezúttal nem Julia és öccse, Robert áll a középpontban, hanem inkább Katie veszi át a mesélés szerepét, és legtöbbször az szemszögéből látjuk a történteket. Már az első oldalak az ő gondolataival indulnak, és hamarosan körvonalazódik, hogy A katasztrófa fő témája a hegymászás lesz, a cél pedig a Ghost csúcsára jutni. Emellett persze az eltűnt 8 diák utáni nyomozást sem felejtik el a szereplők. Mivel az iskola és környéke már ismerős számunkra, tudjuk, hogy ez mit jelent, a legkevésbé sem veszélytelen, és persze súlyos kihágás is az iskolában. Ám ez nem szegi a diákok kedvét, és kezdetét is veszi a nagy kaland, amihez a rejtélyes és térképpel rendelkező (!) Paul, és a Sziklás-hegységet jól ismerő Ana is csatlakozik.
Holnap ő, Katie West, a Ghost csúcsán fog állni. És semmi és senki nem fogja megakadályozni ebben.
A feszített tempó ezúttal elmaradt, egy kicsit lassabb lett a történet eleje, úgy éreztem, jól van, kirándulunk egyet a Völgyben, ami kellemes, de azért az első rész erősebb hatással volt rám. Továbbá azt is gondoltam, hogy megtarthatott volna az írónő némi (hamis) misztikumot és több rejtélyt. De nem csüggedtem, és aztán egyszer csak valami megváltozott. Kezdett izgalmas lenni, amikor újabb furcsa dolgok zavarták meg a diákokat, és sikeresen meg lett teremtve a feszültség is: a klausztrofóbiát felváltotta a magas hegyről a mélybe zuhanástól való félelem, ezek mellé pedig egy kis romantikus-szerelmi szálat is sikerült csempészni, ami azért főként féltékenységben nyilvánult meg.
Hamarosan bebizonyosodott, hogy a puszta természet miatt vannak csupán igazi veszélyben, és nem is kis veszélyben, egyedül a hidegben és a kietlen tájban. Igazán izgalmassá váltak tehát az események, és egy ponton teljesen katasztrófafilm érzésem volt - innentől kezdve pedig számomra nem szorult magyarázatra a cím.:)
Egészében nézve, ismét egy jól kitalált, az egymásra épült darabkákból összefüggő történetet kaptam, és a végén a csattanó sem maradt el. Egy kirándulásba rejtve ügyesen lettek továbbfűzve a titkok, hogy aztán a végére maga az egész kaland is átértékelődjön a szereplők szemében.
Kisebbfajta kitérőt muszáj tennem, mert tetszett, amikor szóba került a történetben Chris McCandless:
- Meg is van! Chrisnek hívták, mint téged! Christopher McCandless! Igyunk a fickóra! Az a srác egy átkozott nagy hős volt!
Ana felhorkant. - Az a srác egy átkozott idióta volt!
(...)
- Hé, azért tette, hogy szabad legyen.
- Szabad? - nevetett Ana gúnyosan, és a homlokára koppintott. - Igazából csak itt fent vagy szabad.
Olvastam a könyvet, ami nem nyerte el a tetszésem, aztán láttam a filmet is, ami jobb volt valamivel, de annyi bizonyos, hogy McCandless nevét örökre megjegyeztem, és jó volt a fiúról olvasni egy másik könyvben is, ráadásul úgy, ahogy valóban szólnak róla a vélemények: vegyesen, eltérően.
Visszakanyarodva a bejegyzés eredeti témájához, úgy sejtem, a folytatásban egy másik karakteré lesz a főszerep, kíváncsian várom, és azt is, hogy az ezúttal visszavettek újból kicsit jobban jelen lesznek-e. Szeretem ezt a könyvsorozatot!
A következő rész A vihar címet viseli. A német borító:
http://avolgy.hu/
A völgy facebook oldala.
Köszönöm szépen a könyvet az eMentor-nak és a könyv fordítójának, Budai Zitának!
