Könyvek a hörcsögök tartásáról, gondozásáról

Mielőtt hörcsög kerül a házhoz, célszerű nem csak utánaérdeklődni az állatokkal és tartásukkal, gondozásukkal kapcsolatban, hanem elolvasni egy vagy több könyvecskét is róluk, hogy még jobban elmélyítsük ismereteinket illetve felkészüljünk érkezésükre. Négy könyvre szeretném most felhívni a figyelmet (de biztos van több is a témában), amik többé-kevésbé beszerezhetők, igaz, van, amit csak antikvár példányként találtam meg. Érdekes, hogy sok dologban ugyanazokat írják, ám vannak eltérések - ilyenkor elbizonytalanodtam, hogy most akkor mit szabad és mit nem, úgyhogy szerintem nem árt, ha az állatkereskedésben vagy más hörcsögtulajdonosokhoz is fordulunk tanácsért, hasznos tippekért.

Peter Beck - Hörcsögök tartása és gondozása


Nekem ez a kötet tetszett a legjobban, úgy érzem, ez volt a leghasznosabb, amihez kivitelezésével egyaránt hozzájárult. Színes képek és kiemelések tarkítják, és keményfedeles, bár ez most épp nem szempont, azért megemlítem. Ha valaki csak ezt olvassa el, úgy vélem, tökéletesen elegendő ismeretanyagot sajátít el. Különösen tetszett, amit az aranyhörcsögök történetéről írt... kis apró csodák.:) 5/5


Monika Lange - A hörcsögök


Ez kb. egy szinten mozog a következő kötettel, de a sok színes, aranyos kép miatt előreveszem, és mert írtak benne olyanokról, amikről a többi könyvben nem igazán. Az hiszem, ez a legújabb kiadvány, így talán a legkönnyebb hozzájutni. Ez is kellőképpen részletes, és hát a fotók jól jönnek a leírások mellé (Egyébként ezt olvastam először, és már ez az ismeretanyag is nagyon hasznos volt). 5/5


Michael Kürschner - A hörcsög


Ez sem ártott, de a fekete-fehér rajzok nem veszik fel a versenyt a tökéletesen élethű fotókkal. Különösebben nem ragadt meg bennem, de egyáltalán nem rossz könyv. (Egy könyvtári példányt sikerült csak szereznem, ami rongált: a közepén volt néhány oldalnyi színes lap, de mivel kitépték, nem tudom, miről szóltak.) 4,5/5


Jean Coppendale - Aranyhörcsögök és futóegerek


Ez teljesen gyerekkönyv. Sok színes kép, kevés szöveg. Nem véletlen, hogy fele annyiba kerül, mint mondjuk a Monika Lange könyv. Hasznát nem igazán láttam, ráadásul a könyv felében a futóegerekről van szó, ami nem érdekelt most, pl. van 2 oldalnyi életcikluskép róluk, a hörikről viszont nincs. Ha már kétféle állatról szól a könyvecske, nem annyira értem ezt a megoldást. 2/5

Kelley Armstrong: The Summoning - A szellemidéző

"Azt látják, amit akarnak! Ragassz rá címkét, gyógyszerezd be, és ha szerencséd van, elmúlik! Csakhogy ami nekünk van, soha nem múlik el!"

"Ebben a házban a tudás hatalom, és én gyorsan tanultam."

"Normális. Micsoda egyszerű és unalmas szó! Vicces, mennyire más színben tűnt fel most: mint valami fődíj egy céllövöldében, tele ígérettel..., ám számomra elérhetetlen."

Chloé Saunders kisgyermekkori emlékével indul a könyv, ami meglehetősen félelmetes kezdés volt számomra. Majd ugrunk 12 évvel későbbre, amikor is tiniként tizenéveskori problémák foglalkoztatják - egészen addig, míg újra nem kezd szellemeket látni. Szokatlan viselkedésének pedig egy szerencsétlen iskolai incidens után következményei lesznek: a Lyle Ház elnevezésű otthonba kerül, ahol az ott lakó fiatalok mindegyike valamilyen elmezavarral küzd. Chloé nyilvánvalóan nem való egy ilyen intézménybe, az olvasó jól tudja, hogy egy szellemes fantasyt olvas. Hősünk azonban kezdetben elbizonytalanodik, hogy tényleg beteg, és a gyógyszerek amiket kap, segíteni fogják a gyógyulásban. Az események azonban érdekes fordulatot, vagy jobban mondva fordulatokat vesznek...

Az elején megfagyott az ereimben a vér kb., úgy féltem a könyvön, ehhez a szellemesdihez abszolút nem vagyok hozzászokva, és akkor még a Lyle Ház sem volt valami bizalomgerjesztő helyszín. Szóval elég nagy feszültséggel faltam az oldalakat, de egy idő után ez elmúlt, és a félelemmel vegyes kíváncsiságból inkább csak a kíváncsiság maradt. Ahhoz képest, hogy a szellemek, nekromaták nem különösebben nyűgöznek le, meg az egyéb fantázia(?)világból való elemek sem, amiket felvonultatott, nagyon tetszett a könyv, meg is lepődtem magamon.

Visszatérve a cselekményhez, mindig történt valami, és miután megismertük a lakókat és a nővéreket, orvosokat, Chloé mellett hamar Simon és bátyja, Derek lettek a legérdekesebbek, illetve a tűzimádása miatt bekerült Rae. Akták utáni szimatolás, megdöbbentő felismerések és felfedezések jellemzik ezt a remek kis könyvet. A vége és annak felvezetése pedig elképesztően izgalmas lett! Ami kis hiányérzetre adhat okot, hogy a sok kérdéstől a karakterek nem tudtak elég közel férkőzni hozzám, ám erre lesz még lehetőségük a hátralévő két kötetben, de ha nem fognak, az sem probléma, pláne, ha a történetvezetés hatására azok is ilyen letehetetlenre sikerültek.

Ami különösen tetszik benne, hogy eléggé különbözik a szereplőgárda a megszokott misztikus lényektől, több emberszereplő is van, vagyis hogy nem az unalomig ismételt és hatszázszor átformált vámpírok (akiket ettől függetlenül továbbra is szeretek, félreértés ne essék:) uralják, ők konkrétan talán egy vagy két alkalommal lettek csak megemlítve, és így is csak sejtem, hogy van-e helyük ebben a történetben.

Valamennyire előttem van, hogy vajon mi lesz a folytatásban, miről fog szólni, bár ezek inkább csak tippek. Mindenesetre a befejezés felettébb nyugtalanító..

Köszönöm szépen a könyvet a Könyvmolyképző Kiadónak!

Kerstin Gier: Zafírkék

"Virsliszáj mester valamelyest megnyugodott, visszaeresztette szokásos helyére a szemöldökét, és mivel nem hallhatta Xemeriust, aki a mennyezetről hangosan lekiabált, hogy "Tökfej!", nekifogott a lehangoló leltárnak. Arra volt kíváncsi, mit tudok az 1782-es évről a politika, az irodalom, a társasági szokások és a divat vonatkozásában, majd a válaszom hatására ("Azt tudom, hogy mi nem volt akkoriban. Például nem volt automata vízöblítéses vécé, és a nőknek nem volt választójoguk.") néhány másodpercre a tenyerébe temette az arcát."

Már nagyon vártam Kerstin Gier trilógiájának második részét, mégis amikor végre olvashattam, valahogy nem volt hangulatom hozzá. De nem hagytam magam és nem engedtem a hangulatingadozásnak, amit jól tettem, mert pillanatok alatt berántott ismételten ez a jól kitalált, időutazásal megáldott világ. Persze sokat felejtettem az első kötet tartalmából, így szükség volt az emlékeztetőkre, amik nem lettek eltúlozva, pont megfelelő mennyiségben utalt vissza az írónő az eddig történtekre.

Gwendolyn fő tennivalójává vált, hogy elsajátítsa mindazt a tudást, amit helyette tévedésből Charlotte tanult meg. Gwen nincs elragadtatva ettől, és ha ez még nem lenne elég, egyesek nem akarják elfogadni az új helyzetet, és még nem is bíznak benne, továbbá nem avatják be a dolgokba. Mindezek hatására nem csoda, hogy Gwen maga kezd nyomozásba (amiben Leslie is segédkezik, bár kevesebbet szerepelt most), hogy némi információhoz jusson, és nem tudja, kiben bízhat. Nagy segítség számára Xemerius, a vízköpő szellem-démon, először kicsit idegesített, de aztán megkedveltem, és a beszólásai inkább viccesek, mint zavaróak lettek. A titkokhoz és kérdésekhez hozzájön természetesen Gideon, aki mit sem változott az első rész óta, ugyanolyan jóképű és megnyerő és stb.:) mint amilyen volt. Sajnos egyúttal kiismerhetetlen is, nem igazán lehet követni, hogy éppen mi vezérli a cselekedeteit...

A Gideonos huzavona mellett apránként haladunk előre a titkok feltárásban, az időutazás pedig trükkössé teszi a dolgokat, nagyon izgalmas, szerethető, és szélsebesen olvasható továbbra is ez a könyvsorozat, minden amiért szerettem a Rubinvöröst, változatlanul jelen van. Ahhoz képest, hogy kissé kiestem a történetből, ez a kötet is szinte azonnal és teljesen magával ragadott. Ráadásul megint csak a várakozást hagyta maga után, hát ilyet!!:)

A könyv végén lévő rejtvény... egyelőre függőben maradt számomra.

Köszönöm szépen a könyvet a Könyvmolyképző Kiadónak!

Ui.: a borító <3 természetesen.:)

Wendy Wax: Bombasiker

Kendal, Tanya, Mallory és Faye életét a barátságon kívül még egy, számukra fontos dolog köti össze: az írás. Különböző életet élnek, és mindannyian őriznek valamilyen titkot. Az életük figyelemmel kísérése mellett, amely önmagában nem sokban különbözne egy női regénytől, a könyvkiadás kulisszái mögé enged bepillantást a regény. Láthatjuk, milyen az írók küzdelme, hogy valaki felfigyeljen rájuk, valóra váljon az álmuk, és lehetőséget lássanak a kéziratukban. Kendal azonban már túl van ezen, és a következő szinten jelentkező problémával küzd, az írói válsággal, amikor szorítanak a határidők is, ráadásul mindez rányomja a bélyegét a magánéletére. Barátnői támogatására szerencsére számíthat, és egy olyan döntést hoznak, ami mindannyiuk életét megváltoztatja, ám ezzel együtt botrányt is kavar...

Igazából másra számítottam, kicsit túlírtnak érzem, de azt nem lehet mondani, hogy az írónő nem hozta testközelbe ezáltal a karaktereket. Konkrétan váltakozó nézőpontos könyvnek képzeltem, de máshogy oldotta meg az írónő a több(fő)szereplős történetmesélést. A fejezetek a témánál maradó, írással kapcsolatos idézetekkel nyitnak, nagyon tetszettek.

"Regényt írni olyan, mint éjszaka vezetni. Csak addig látsz el, ameddig a lámpa fénye elér, mégis az egész utat meg tudod így tenni."
E. L. Doctorow

Aki szeretne bepillantani abba, hogy milyen egy író élete, és belülről figyelni az eseményeket vagy épp egy könyv születésének körülményeit, kiváló választás lehet a könyv! Emellett persze szilárdan jelen vannak a magánéleti válságok, és a közösen megírt könyv sem marad problémáktól mentes, de a végén minden szerencsésen alakul, az olvasó megkapja a happy endet.

A borító nagyon tetszik, ötletes és illik a könyvhöz (össze sem hasonlítható külföldi társával, ami, hát szerintem nagyon nem lett eltalálva), és maga az egész kiadvány is olyan kis aranyosra sikerült, apró, kisebb, mint az átlag könyvek mérete, viszont így több lapot számlál (458 oldal).

A könyvet köszönöm szépen a Pioneer Books kiadónak! Oldalukon olvashattok egy interjút is a szerzővel.

Könyvespolc ezentúl a blogon

Arra gondoltam, hogy ha a filmes naplót úgyis vezetem, meg a sorozatokról is írok, ha épp úgy esik a lépés (mison viszont mindent bejelölök), akkor miért ne legyen a könyvekről is egy polcom a saját birodalmamban. Szóval csináltam. Ez az idei, már pakolgattam is rá, tiszta szerencse, hogy mivel saját gyártmány, nem csak könyveket tehetek rá:). Így nekem személyesebb, és jobban tetszik, mint az eddigi rendszerezés, amit a könyvekhez használtam (bár kevésbé professzionális, de túlélem).

Minden idén olvasott könyv felkerül a polcra, a polc alatt pedig a könyvek címei is megtalálhatók (a szerzőjükkel együtt természetesen). Amihez tartozik külön bejegyzés, az linkkel ellátott, amiről nem írtam bővebben, arról esetleg pár szóban megemlékezem a szerző-cím páros mellett.

A tavalyi polc folyamatban van, és majd a 2009-es olvasmányaimat is szeretném hasonlóan archiválni a blogon.

Diana Peterfreund: Ébredj velünk

Általában, ha megtudom, hogy egy film, amit várok, könyv alapján készült, mindenképpen először az írott anyagot szeretném elolvasni, és csak utána megnézni a filmet. Itt viszont az a nem annyira gyakori eset van, hogy a filmből íródott egy könyv. Ez annyiból szerencsés, hogy bármelyikkel is kezdjük, valószínűleg nem csalódunk a mozgóképben, hiszen tökugyanaz a történet, nem tértek el tőle, nem kellett filmesíteni a sztorin. Tavaly tavasszal néztem meg a filmet, és csak később értesültem a könyv létezéséről, amikor már itthon is megjelent. Rögtön felfigyeltem rá, és kíváncsi lettem.

Becky Fuller (a filmben a bájos Rachel McAdams alakítja) egy televíziós csatorna híradójánál dolgozik, hajnalban kel, korán fekszik, így a magánélete kissé nehézkes, mert a felborult életritmus ellehetetleníti például a vacsorarandikat. Amikor elbocsátják az állásából, már nem csak a szerelmi élete, hanem a karrierje is a padlóra kerül. Szerencsére állást kap egy másik csatornánál, bár a fizetésénél talán csak a műsor nézettsége nevetségesen alacsonyabb. Ráadául újdonsült munkája is veszélyben van, amennyiben nem sikerül feltámasztania az érdeklődés a műsor iránt. 

képek a filmből
Cselesen eléri, hogy az elismert riporter, Mike Pomeroy (Harrison Ford) csatlakozzon a Pirkadat stábjához, az egykori szépségkirálynő, Colleen Peck (Diane Keaton) oldalán, mint műsorvezető. Mike méltóságán alulinak érzi a feladatot, de mondhatni nincs más választása. Mialatt a nézettség lassan felfelé ível, úgy tűnik, Becky is megtalálja a párját. Mindenesetre mind az olvasó, mind pedig a néző szurkolhat neki, miközben jókat kacaghat a vicces szituációkon.

A film műfaja romantikus vígjáték, ennek megfelelően a könyv is igazi csajos olvasmány. Nem emlékeztem részletesen a filmre, de nekem úgy tűnik, nem különböznek egyáltalán, szóval az olvasónak élmény lesz, hogy végre "egyszer" nem változtattak a könyvön. Amitől kicsit tartottam, hogy nem lesz meg úgymond az irodalmiság, de egyáltalán nem éreztem, hogy az olvasás élményének rovására menne a fordított helyzet. Érdekes, hogy a film alatt nem tudatosult bennem, csak a könyv olvasásakor, hogy egy nagyon fontos és aktuális téma nyomait lehet felfedezni a történetben: az állásából kirúgott szerencsétlen munkanélkülivé vált ember (és nem azért rúgták ki, mert annyira rosszul dolgozott, hiszen Becky kb. munkamániás), akinek az esélye új munkát találni nagyon-nagyon rossz, így hát elvállal egy alulfizetett állást, ami ráadásul cseppet sem nevezhető még biztosnak sem. Mondjuk alapból kiakaszt ez a téma, talán ezért is látok bele ilyesmit. Mindegy, ez úgyis egy sikertörténet, a vidámság és a szórakoztatás kerekedik felül, én is azt látom benne. Nekem tök tetszett.:)

Köszönöm szépen a könyvet a Cor Leonis Kiadónak és Szilvamagnak!
A kiadó Facebook-oldala.
4,5/5

Előzetes a filmhez:



Maria Murnane: Papíron príma - Waverly Bryson (félre)sikerült kalandjai

"Hogy lehet az, hogy a romantikus vígjátékok annyira kiszámíthatóak, és mégis minden egyes alkalommal bedőlünk nekik?"

"Ne izgulj azon, hogy milyennek kellene lennie az életednek. Csak alakítsd olyanná, amilyennek te szeretnéd."

Waverly Bryson élete tökéletes, nagyszerű állás, vőlegény, látszólag sikeres és mindene megvan, mikor azonban Aaron lefújja az esküvőt, egészen magába zuhan. A barátnői mindenben segítik, és számos dolog kitölti a napjait, de azért mély sebet okozott az eljegyzésének felbontása, illetve hogy közel a 30-hoz még mindig egyedülálló. Humorérzéke szerencsére nem hagyta el, és kipattan a fejéből egy ötlet, amiből reményei szerint egy napon megszülethetnek az "Édesem üzeneteknek" keresztelt levelezőlapok (az elején picit zavart a sok "édesem" szó, idővel viszont hozzászoktam). Ezek a kis szösszenetek gyakran elgondolkodtatóak, de ha azt épp kevésbé teszik, akkor csak szórakoztatnak, megnevettetnek, és minden fejezet elején ott egy kis boríték a kártyával, amiknek tartalma illik az aktuális történésekhez, hiszen Waverly elméletileg akkor írja a szövegeket, melyeket az élete ihlet.

Az üzenetek szellemisége egyébként a könyv egészére is jellemző, ettől lesz olyan szerethető. És a karakter is, bár néha kevésbé sziporkázó vagy kacagtató (itt szeretném mellékesen megjegyezni, hogy szerintem kár Bridget Jones-hoz hasonlítani, az egészen más volt, nekem elég csak a naplószerűségét figyelembe venni, és talán ha nem olvasok olyan véleményt, ami szóba hozza, nem is gondoltam volna Bridget-re e könyv kapcsán), ám mégsem vitte el unalmas irányba, és mulattattak a csetlés-botlásai, nem zavart a kiszámíthatóság, elvégre a műfaj általában megköveteli a végén minden jól alakul majd kötelező érvényű szisztémát. Azért a végét sikerült kanyargóssá tenni. Waverly magánélete mellett a szakmai előmenetele is előkelő szeletet foglal el, mellé pedig a barátairól is gyakran olvashatunk.

A fő helyszín a könyvben San Francisco, hát ezt egyenesen imádtam.:)

Az írónő a saját életéből merített, amikor írta a könyvet, érdekes, hogy ezt valahogy éreztem is olvasás közben, de csak a végén tudtam meg, hogy így volt. 
Csevegős stílusú, olykor jelentéktelen dolgokat írt le Maria Murnane, de ettől valahogy még könnyedebbé vált, és nem csak felületes mesélést kapunk, például részletesen "szemrevételezhetjük", milyen ruhába öltözött épp.
A borító olyan kis vidám, színes, egyszerű de mégis ötletes, illik a könyvhöz, tetszik.

Köszönöm szépen a könyvet a Cor Leonis Kiadónak és Szilvamagnak!
A kiadó Facebook-oldala.

4,5/5

Wild Boys 1x01

 Sehol nem találtam semmit erről a sorozatról, ami elég hihetetlen, tekintve, hogy mennyire jó.


Ausztrál és westernes, de nem ilyen dögunalmas és csúf, aranyfogú vénemberekkel telezsúfolt minőséginek kategorizált HBO produkció szerűen (nagyon is jók a kábeles sorozatok, de amiket mostanában kezdtem el, a Róma és a Spartacus, hát azok nagyon nem jöttek be), hanem sokkal inkább kalandos formában, emészthetően, szerethető karakterekkel.



Banditák a főszereplők, akik most a jófiúk, akiknek szurkolni kell, főleg miután egy új felügyelő érkezik a korhűen ábrázolt településre, aki kb. törvénytelenebb dolgokat művel, mint a banditák. A főhős, Jack Keenan és cimborája, Dan Sinclair elég nagy bajba kerülnek, körözni kezdik őket, pedig Mary, a sikeres üzletasszony remélte, hogy Jack végre véget vet a rablós életmódnak. Kettejük kapcsolata és a módos fiatal lány és a kovácsfiú, Conrad Fischer szerelme adja a romantikus vonalat, emellett még pörgős, fordulatos, egy pillanatra sem unalmas a történet. Humoros vagy épp felbosszant, szóval nagyon tetszik. Daniel MacPherson is elég helyes, de ez csak egy plusz adalék a fentiekhez. Érdekesség, legalábbis engem kicsit meglepett a téma miatt, hogy nem férfiak a készítői a sorozatnak, hanem két nő. Ősszel indult, és már adásba került az első évad mind a 13 része.

Kedvcsinálónak(:




(Magyar felirat egyelőre 2 epizódhoz készült.)

Mindent összegző-rangsoroló post 2011-ről

Mindenki évértékelő, listázó bejegyzéseket ír, én nem akartam, de hirtelen rám tört, hogy mégis szeretnék, úgyhogy gyorsan meg is valósítom.

2011-ben 60 könyvet olvastam, 53 filmet néztem meg, és fogalmam sincs mennyi sorozatrészt láttam, de biztos kevesebbet, mint az elmúlt években - alig néhányat követek rendszeresen hetiben, épp ezért szenvedtem úgy decemberben, hogy az összes szünetre ment és nincsen semmi néznivaló. De bepótoltam a The Lying Game-et, ami holnap folytatódik is, úgyhogy lesz még egy hetiben nézősöm.

Legjobb tíz az elmúlt egy évben: könyvek, filmek, sorozatok - ezeken túl még a színészekből-színésznőkből is csináltam egy összeállítást, íme:

A könyveket volt a legkönnyebb összeszedni, mert csak a molyos virtuális polcról kellett kiemelnem 10-et.

10. Krystyna Kuhn: A völgy – A játék
9. Lucy Kellaway: Forró túlórák
8. Andrea Cremer: Nightshade – Az őrzők
7. Rachel Gibson: Jane vékony jégen táncol
6. Suzanne Collins: Az éhezők viadala
5. Kerstin Gier: Rubinvörös
4. Alan Glynn: Csúcshatás
3. Simone Elkeles: Perfect Chemistry – Tökéletes kémia
2. Sarah Addison Allen: A csodálatos Waverley-kert
1. Daniel Glattauer: Gyógyír északi szélre


Az év felfedezése Az éhezők viadala, nem leszek akkor sem rajongó, de hát na. A legnagyobb csalódás pedig valószínűleg Marisa de los Santos: És besétált a szerelem című könyve, megvettem, de alig pár oldalig jutottam. Nem mondtam még le róla, viszont nem tudom, mikor próbálkozom újra az olvasásával, eléggé elment a kedvem tőle.

Következzenek a filmek:

10. Szerelem és más drogok (Love and Other Drugs)
9. Last Night
8. Csak szexre kellesz (No Strings Attached)
7. Őrült, dilis, szerelem (Crazy, Stupid, Love.)
6. Sanctum
5. Sorsügynökség (The Adjustment Bureau)
4. Forráskód (Source Code)
3. Ilyen az élet (Life as We Know It)


2. A majmok bolygója: Lázadás (Rise of the Planet of the Apes)


1. Lopott idő (In Time)



Az év első filmje nálam az Ilyen az élet volt, harmadik helyig ért fel, szeretem a (jó) romantikus vígjátékokat. Az új majmok bolygója nagyon tetszett, a Lopott idő meg teljesen betalált.

És a sorozatok:

10. Teen Wolf
9. The Lying Game
8. Supernatural
7. Switched at Birth
6. The Walking Dead
5. Terra Nova
4. Revenge
3. Suits


2. Shameless (US)


1. The Vampire Diaries



Kíváncsi vagyok, a VD mikor fog elromlani, egyelőre nem mutatja semmi jelét. A Shamelessről írtam korábban, angol feldolgozás, az eredetit nem láttam. Nagyon jó kis ügyvédes a Suits, karakter centrikus, de vannak ügyek is mindig. (Az évadzárót még tartogatom.)

Terveztem eyecandy listát amúgy is, ezért gondoltam beépítem ide képekkel meg minden.

Színészek:

10. Matt Lanter - A 90210 pótlás alatt van, az egyedüli fiú, akit ki lehet belőle emelni, itt a helye.


9. Charlie Humman - Sokat ad hozzá a Sons of Anarchys szerepe.


8. Liam Neeson - Először talán a Szupercsapatban jegyeztem meg.


7. Robert Downey Jr. - Ha nem ő játszaná Sherlock Holmest, nem is nagyon érdekelne az új film (az elsőtől sem voltam elájulva).


6. Patrick J. Adams - Suits. Pedig tök kölyökfeje van, de olyan aranyos.:) Nem nézném 30 évesnek.


5. Alex O’Loughlin - A Five-o-val kissé elmaradtam, ezt az embert viszont olyan jól lehet fotózni, hogy tele van vele a tumblr-om.


4. Patrick Dempsey - Nem szorul magyarázatra, vagy tévedek?:D


3. Jake Gyllenhaal - Ő az új felfedezettem, mármint eddig is tudtam a létezéséről, de miután láttam gyógyszerügynökként meg a Forráskódban, teljes a rajongás.


2. Jon Hamm - Nem először nyilvánítom ki, hogy szimpatizálok vele.:)


1. Bradley Cooper - Elég stabilan kedvenc, annyira furcsának tartom ezt amúgy.




Színésznők, itt nem tudtam 10-et találni, persze nyilván másokat is szépnek tartok, de csak őket emelném most ki:

4. Ashley Madekwe - Jelenleg a Revenge-ben látható, én a Bedlam című angol sorozatban ismertem meg.


3. Rachel Bilson - Régen Narancsvidék, most Hart of Dixie.


2. AnnaLynne McCord - A 90210 legjobb karaktere.


1. Nina Dobrev - Hát ő nagyon szép sokak szerint, szerintem is. Ian Somerhaldert elcsúfították a Vampire Diaries-ben, őt nem sikerült.




Nem gondoltam, hogy ennyi ideig tart megírni egy évértékelőt. Te jó Ég!:D

(Azért erősen hangulatfüggők az ilyen dolgok, legalábbis a könyveknél vagy a filmeknél biztos módosulna valamennyire a lista, ha máskor állítanám össze.)

Virtuális könyvespolcom - 2012





Január











Sir Arthur Conan Doyle: A bíborvörös dolgozószoba - 5/5

Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 2. - Együtt

Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 3. - Egyedül

Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 4. - Barátok



Március

Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 5. - Remény

Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 6. - Ketten

SzJG post a 2-6. részről



Április

Erin Morgenstern - Éjszakai cirkusz

Bear Grylls: Istenek aranya



Május

Andrea Cremer: Bloodrose - A döntés

Rebecca Skloot: Henrietta Lacks örök élete

Katarina Mazetti: A pasi a szomszéd sír mellől


Június

Saul Bellow: Sammler bolygója

George Mann: Mechanikus London

Jeff Hirsch: Tizenegyedik csapás

Kimberly Potts: George Clooney - Az utolsó filmcsillag

Victoria Stilwell: A póráz két végén - Amitől a kutya tökéletes eb



Július

-


Augusztus

Rosamunde Pilcher: Elmúlt a nyár

Sarah Dessen: Altatódal



Szeptember

Nathalie Somers: Lányok regénye

Tera Lynn Childs: Forgive My Fins – Hableányok kíméljenek

Gail Carriger: Soulless - Lélektelen



Október

Elizabeth Bard: Ebéd Párizsban - Szerelmi történet receptekkel

Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 7. - Útvesztő



November

Dan Wells: Nem vagyok sorozatgyilkos

Emily the Strange: Elveszett emlékek



December

Isabel Wolff: Mesés ruhák kalandjai - egy vintage bolt körül

Simone Elkeles: Rules of Attraction - A vonzás szabályai

Cat Clarke: Entangled - Összekuszálva

Bear Grylls: Tűzön-vízen át! - Életem története

Cat Patrick: Forgotten - Úgyis elfelejtem



Megújult kinézet

Már leszoktam arról, hogy külön bejegyzést írjak a sablonváltozásokról, de most írok, mert ez most nagyon megváltozott. Megváltam szeretett és jól bevált alapsablonomtól, bizonyítva magamnak, hogy nem vagyok maradi és tudok nyitni a web2 vagy mi a szösz felé.

Nem tökéletes, de megteszi, apránként valószínűleg még alakítgatni fogom, amennyire tőlem telik. A felső menüért odavagyok személy szerint, és rajta leszek az ügyön, hogy rendesen megtöltsem tartalommal - ehhez vissza kell címkéznem minden egyes bejegyzést 2 évre visszamenőleg, annyira jó lesz.:D A képek besötétednek, ha föléjük húzzuk az egeret, van szuper képnézegető, de görgős kattintással megnézhetők a képek külön oldalon is. Egy darab bejegyzés látható a főoldalon, ennek oka, hogy ott van a slide elem fent (oldalt meg az archívum), és ez így látványosabbá teszi a blogot (vagy nem). Legalulra is kerültek cuccok, kitettem google követős dobozt, meg facebookost, de ettől még ugyanúgy nem szeretem a fb-ot, de mások igen, ez is része a nyitok a modern netvilág felé dolognak. És végre-végre gyönyörűszép CímkeFelhőm van! Azt hiszem, minden lényeges újdonságról beszámoltam.

Ja még nem: A fejlécet meg tudom magyarázni. Egész egyszerűen az van. hogy nem jövök ki jól a polyvore nevű oldallal, viszont annyi benne a lehetőség, hogy időről-időre mindig megpróbálkozom vele, hátha majd most sikerül egy normális fejléc. Mint látható, ez most sem jött össze, majd lecserélem valamikor. De már 2 és fél napja sablonozok, és annyira unom...ezért egyelőre ez marad.

Remélem, ha nem is tetszik, azért olvastok továbbra is..:) Oldalt nyilváníthattok véleményt egy kattintással, fontos lenne nekem a visszajelzés, reakciók, ezért előre is köszönöm, ha szavaztok!