Blogbánatom

Nem igazán volt időm a blogra, meg a netes dolgokra az elmúlt másfél-két hónapban, ez szerintem erősen látszódott is. Ha nincs az olvasás 7 hete, lehet, hogy júliusban nulla bejegyzés lett volna, de már a június is elég halovány volt. Na, de most ám nagy visszatérést tervezek, holnaptól minden más lesz, blabla, kiolvasom az elkezdett könyveket, írok róluk bejegyzéseket, és amiket nézek, azokról a sorozatokról is jól megírom a véleményemet, és akkor nagyon jó lesz. De komolyan, hiányzik a blogolás.

Ja, és új a sablon, jelenleg még odavagyok a fejlécért.

Népszerűsítem a moly.hu-t..

..az olvasás 7 hetében. A többi heti témát inkább passzolom, így ez maradt.

A moly nagyon jó! És most akkor bővebben ki kellene fejtenem, hogy miért. Hát, nekem legelőször anno azért tetszett meg, mert kitehettem a segítségével az aktuális olvasmányokat a blogba. Azóta kicsit széleskörűbbé vált a használata. 

Változatlanul nyilvántarthatjuk olvasmányainkat, virtuális polcon rendezgethetjük a könyveket, várólistán tarthatjuk számon az elolvasásra váró köteteket, mindemellett pedig beszélgethetünk a könyvekről, meg mindenféléről a többi mollyal. Vannak események/kihívások is, pl. Olvassunk Jane Austentól!, Olvassunk Durrellt!, Olvassunk a szabadban!, stb, és a nagyon elvetemült molyok Terápiás eseményre is mehetnek, hogy megfékezzék őrült könyvvásárlási szokásukat (ez engem nem érint, de mivel be tudom tartani, így gondoltam csatlakozhatok). :) Karcolhatunk, ami talán leginkább egy üzifolyamhoz hasonló dolog, lehet hozzá kommentet is írni, és akiket követünk, azok tevékenységei (pl. karcok, olvasások, polcaik) megjelennek a frissben, de lehet böngészni a nem figyeltek között is. Ami szerintem bámulatos, az a molyok összetartása, ahogy segítik egymást. Baráti közösségek alakulnak ki, ez az oldala is nagyon szimpatikus számomra. Értékelhetjük a könyveket olvasás után, és mivel mások is így tesznek, remekül megállapítható, hogy egy könyv előreláthatólag mennyire jó vagy rossz. Szóval a moly egy remek találmány, regisztráljatok ti is!


(Ez a bejegyzés Az olvasás 7 hete című esemény keretein belül íródott (IV. hét).)

Könyvértékelések és következő olvasmányok

Mialatt olvasok egy könyvet, közben is szoktam gondolkodni, hogy miként látom az olvasottakat épp, de ezek sokszor felülíródnak később, a teljes mű ismeretében. A megítélésemet több tényező befolyásolja, pl. az aktuális hangulatom (ez nagymértékben) mindenképp, de számos olyan dolog is, amiket így hirtelen nem is tudnék összegezni. Mondjuk az sokat számít, hogy az adott műfajt mennyire érzem magaménak, olvastam-e már hasonlót, amihez hozzá tudom mérni, vagy mennyire szimpatikusak a szereplők. Általánosságban talán örökérvényű, hogy minél jobban beránt egy könyv, annál magasabb "pontszámra" (erről mindjárt) van esélye a végén. De nem minden esetben, ezt tényleg sok dolog befolyásolhatja, mondjuk ha igényes, egyszerűen jó olvasni, mert úgy van megfogalmazva, de a történet nem igazán köt le, na az megint egy másik kategória, ilyen esetekben máris átértékelődik (szó szerint) a helyzet. Visszatérve a pontszámokra, az utóbbi időben nem szeretek pontozni, nem tudom, hogyan történt, egyszer csak úgy éreztem, hogy nem szeretnék. Nem tudom, hogy állandósul-e, vagy csak néha nem lesz a blogon az értékelés effajta formája.


Erőteljesen hatással van a soron következő kötet kiválasztására az előtte lévő olvasmány. Ha valami történelmi volt mondjuk, akkor legközelebb biztos nem lesz kedvem még egyhez (nem is olvasok olyat, úgyhogy tuti, na mindegy) - oké, szóval ez nem jó példa volt.:) A lényeg, hogy azonos műfajúak nem gyakran követik egymást, ez nem is túl szerencsés szerintem. Valami komoly után egy könnyed célszerű, sok depiset nem szabad, mert akkor az ember hangulata is világvégemindenrossz lesz, legalábbis rám olyan hatással lenne. Ezekre mindenképp próbálok figyelni, vagyis nem is, inkább magától jön, érzésre. Általában ez dönti el egyébként kb. az utolsó pillanatban, hogy mi legyen a következő, gondolok egyet, kipattan egy ötlet, és rájövök, hogy igen, pontosan ehhez lenne kedvem - és akkor nem szabad túl sok időnek eltelnie, mire ténylegesen elkezdem olvasni, különben elmúlik az érzés, hangulat.:D Azt is szoktam csinálni, amikor nem nagyon van semmi, ami felkelti aktuálisan az érdeklődésem, hogy több könyvbe belekezdek (nem a legjobb stratégia, mert aztán egyre több megkezdett könyv lesz, és az nyomasztó tud lenni, legalábbis nekem), és ami megfog, az úgyis marad, és akkor örülök meg nagyon elégedett vagyok.


(Ez a bejegyzés Az olvasás 7 hete című esemény keretein belül íródott (III. hét).)

Könyvvásárlás, Könyvtár, vagy E-Book?

Nálam ez a három lehetőség áll fenn, ha olvasásról van szó. A modern korban az e-book egyre nagyobb teret hódít magának a hagyományos könyvekkel szemben, és most, hogy hozzánk is elért az e-book olvasó-láz, arra számítok, hogy a számuk szép lassan tovább fog növekedni. Na, de most még maradjunk a jelenben.


Azt már nagyon sokszor leírtam, hogy többnyire könyvtárazós vagyok, aminek sok oka van, kezdem is az indoklást. A szinte mindenkinél meglévő könyvbirtoklási vágy nálam korlátozottan van jelen, mert csak olyan könyveket szeretek a polcon látni, ami kedvenc lett. Ebből kifolyólag a könyvvásárlás meglehetősen kockázatos üzlet számomra, és ehhez tartom magam, mikor kiadok kisebb-nagyobb összegeket egy-egy kötetre. Olyan viszont már többször volt, hogy könyvtárból olvastam egy könyvet, és olyan élményt adott, hogy muszáj volt a polcon tudnom, így megvettem.

A könyvtárakat nagyon szeretem, nem zavar, hogy nem saját a könyv, és egy régebbi példány különlegességét az is megadja, hogy ha mesélni tudna, biztos nem semmi története lenne.:) Kiknél fordult meg, hányan forgatták, persze ez a nem könyvtáras köteteknél is érvényes, tehát a régebbi könyveknek már lelke van. Ezt a hangulatot, és a csendet meg a hatalmas tudástárat mind megadja egy könyvtár számunkra. A kölcsönzési határidők néha beárnyékolhatják, de annyira mégsem, hiszen mégis csak egy könyvtárról van szó, újra megyünk, vajon mik lesznek a polcon, vagy időközben találtam valamit, amit biztosan szeretnék kivenni... szóval szeretek könyvtárba járni. A könyvvásárlás magában hordoz nálam egy közepesen magas kockázatot, amit jobb szeretek a lehetőségeimhez mérten inkább elkerülni. De ha egy nagy kedvenc kerül a polcra, az természetesen engem is örömmel tölt el, hiszen jó ránézni, bármikor levehetem, megcsodálhatom a borítóját, és ha akármikor újra akarom olvasni (igazából azt nem szoktam), akkor ott van egy karnyújtásnyira.

A másik lehetőség az e-book. Mostanában megtámogatják őket a piacra dobott e-könyv olvasók, ami nekem nincs, és szerintem még jó ideig meg is leszek nélküle. Vannak e-könyveim, de nem igazán jellemző, hogy ebben a formában olvassak egy könyvet. Eddig max. 5x fordult elő. Nem tekintem őket igazi könyveknek, inkább csak egy praktikus fájlnak, ami mindig elérhető (feltéve ha van áram). Laptopon kényelmesebb olvasni, mint asztali gépen, a különböző mütyürökön (mp4 lejátszó, telefon) nekem nem jön be, csak a laptoppal is az a baj, hogy hiába a laptoppárna, elég hamar kényelmetlen lesz tőle a lábamnak, ami nem valami jó. Mindezek ellenére, szeretem vadászni az e-könyveket, mert mégis csak egy parányi nagyságú adat, nem sok vizet zavar a gépen, és sose lehet tudni, mikor támad kedvem hirtelen valamihez, és ha éppen pont az elérhető úgy, akkor az egy jó dolog.

(Ez a bejegyzés Az olvasás 7 hete című esemény keretein belül íródott (II. hét).)

Az olvasás, mint kezdet

Ahogy nézegettem a bejegyzéseket az első heti témákról, úgy vettem észre, a legtöbben a gyerekkori + mesekönyvekkel kezdték. Az a helyzet, hogy nekem eszembe sem jutott olyan messzire visszamenni az időbe, mivel amikor anyu mesélt, akkor még nem tudtam olvasni, vagyis nem én magam olvastam, így azt nem olyan olvasmányélménynek kategorizáltam. És igazából nem is emlékszem olyan élénken a gyerekkori dolgokra. Szóval én kicsit máshogy írtam a témáról, ráadásul nem az a fajta vagyok, mint mindenki, akik már szinte az olvasni tudásuk előtt is olvastak...:)

Az első könyvélmények meghatározóak lehetnek az ember életében, mert ha nem nyeri el a tetszését a gyerkőcnek, úgy az olvasás sem biztos, hogy rögtön a kedvenc tevékenységei közé kerül. Erre én kitűnő példa vagyok szerintem.:D Nem szerettem a kötelező olvasmányokat, és csak három emlékem maradt meg a témában (tehát a többit gondolom meg sem próbáltam elkezdeni, bár még a Tüskevárról valami rémlik). A Pál utcai fiúkat elolvastam, abban még voltak részek, amik tetszettek is, valamikor viszont alig kötött le, amiről éppen szó volt, és elkalandozott a figyelmem. De nem annyira, mint az Egri csillagok esetében, szinte büntetésnek éreztem, és idővel már meg volt szabva, hogy naponta hány oldalt kell elolvasni belőle (azt hiszem, 30-at), hogy a végére érjek időben. Emlékszem, rendszeresen bealudtam rajta. Ami viszont tetszett, sőt, olvastam volna szívesen tovább, az A két Lotti. Kivittem nyáron a kertbe, szép napsütéses, meleg nyári idő volt, és nagyon jó kikapcsolódás volt. Amivel igazán megszerettem az olvasást, azzal nem vagyok egyedi eset: Harry Potter. A rajongásom tárgya volt hosszú ideig, és jó pár könyvet elolvastam utána, aztán valahogy a tizenéves korban ismét elvesztettem ezt a hobbyt. A környezetemben egyébként ma sem olvas szinte senki, talán emiatt is akkor ismét alig olvasós időszakom következett.


A következő nagyobb lökést talán a Twilight adta, először csak a filmről hallottam, aminek az alaptörténete tetszett, majd amikor megtudtam, hogy könyvből készült, azonnal el akartam olvasni. Még aznap elmentem a Libribe, és megvettem. Utána ezen a vámpíros vonalon akartam elindulni, de mikor Ward óriási csalódás volt, írtó vacaknak éreztem, ez a lelkesedés el is múlt. Szerencsére képbe jöttek a könyves blogok, és akkor "minden megváltozott".:) Én mindezt korai könyvélményeknek érzem, ezért nyúlt ilyen hosszúra a mesélés. Mostanában kezdem már úgy érezni, hogy elég hamar el tudom dönteni, hogy egy könyv nekem való-e, vagy nem érdemes belekezdenem, mert nagy valószínűséggel úgysem tetszene. Az ilyen pedig olyan rossz, de amikor valami magával ragad, az hatalmas élmény, napokra egy másik világba kerülni varázslatos, szóval nem szabad néhány rosszul megválasztott első olvasmány miatt lemondani az olvasásról. Én már csak tudom.;)

(Ez a bejegyzés Az olvasás 7 hete című esemény keretein belül íródott (I. hét).)

Az Olvasás 7 Hete eseménysorozat

Jövő héten veszi kezdetét ez az Andiamo által kitalált és szervezett eseménysorozat, melynek lényege: 7 héten át népszerűsíteni az olvasást különböző korábban megszavazott témákról szóló véleményekkel, bejegyzésekkel. Itt tudtok részletesen olvasni erről. Nyeremények is vannak, de anélkül is ez egy nagyon klassz dolog szerintem.

Íme a témacsoportok, az elkövetkező hetekben tehát efféle bejegyzések is várhatók a blogon:


I. hét (júl. 4-10.)
  • Az első könyvélmény(ek)
  • Ki adott először könyvet a kezébe? Kinek a hatására kezdett el olvasni?
  • Könyvek, amiket utált, de mindenki más szerette
  • Könyvadoptáció: vegyünk védelmünkbe egy kevésbé olvasott könyvet!
II. hét (júl. 11-17.)
  • Könyvtár vagy könyvvásárlás?
  • E-book vagy könyv?
  • Sorozatok: olvas-e, gyűjt-e sorozatokat?
  • Milyen rendszer alapján rendezi a könyveit? (ábécérend, műfaj, sorozat, szín, szerző szerint, stb.)
III. hét (júl. 18 – júl. 24.)
  • Mi alapján értékel egy könyvet?
  • Mi alapján választja ki a következő olvasmányát?
  • Filmadaptációk: kedvencek, a legpocsékabb adaptáció
  • Miért vezet/olvas Ön könyves blogot? Van-e hatása egy-egy könyves blognak az olvasásra? (pl.: a következő olvasmányát egy blogbejegyzés hatására választotta ki) Van-e/Vannak-e kedvenc blogjai/bloggerei?
IV. hét (júl. 25 – 31.)
  • Védőbeszéd a szépirodalom mellett
  • Védőbeszéd a szórakoztató irodalom mellett
  • Ha a kedvenc írójával/íróival készíthetne interjú, ki lenne/kik lennének a kiválasztott(ak)?
  • A Moly.hu könyves közösségi oldal népszerűsítése
V. hét (aug. 1 – 7.)
  • Kedvenc műfajok
  • „Az vagy, amit olvasol”, azaz lehet-e valakinek a személyiségére következtetni az olvasmányai alapján?
  • Könyvek, amik megváltoztattak, amik hatottak rám
  • Milyen könyvet írna legszívesebben?
VI. hét (aug. 8 – 14.)
  • Klasszikusok kontra kortárs irodalom
  • Magyar kontra külföldi irodalom, avagy miért félünk egy-egy magyar/külföldi író művétől?
  • Regények kontra novellák: Ön melyiket preferálja? Miért? Olvas-e novellákat?
  • Az iskolai irodalomórák bátorítanak vagy tántorítanak? Miért olvasnak egyre kevesebbet a fiatalok? Ön mit olvastatna az ifjúsággal?
VII. hét (aug. 15 – 21.)
  • Olvasási szokások változása
  • Évszakok és könyvek, avagy milyen könyvet olvas tavasszal, nyáron, ősszel, télen?
  • Olvasási szokások: hol, mikor olvas szívesen? (otthon, tömegközlekedésen, parkban, erkélyen, reggel, délben, este, stb.)