Nicola Morgan: Látlak…

Catriona McPherson kiváló sportoló, tehetségét nagyapjától örökölte, és a szülei nagyon örülnek neki, büszkék rá, hogy újabb sikeres  atléta van a családban. Cat jó eredményeket ér el a versenyeken, szereti is a sportot, a hajnali edzésekkel, és a sok időt igénylő felkészüléssel együtt, azonban egy kicsit elbizonytalanodik, hogy biztosan ezt akarja-e csinálni, mert talán jobb lenne, ha több időt tölthetne a barátaival, esetleg diákmunkát is vállalhatna, mint a társai. Sokáig gondolkodik ezen, akkor is ez az egyik fő problémája, amikor biológia órán egy bogaras férfi (= rovarokkal foglalkozik) előadást tart az osztálynak. Cat utálja a bogarakat, még a Fizzi nevű közösségi oldalra is kiírta, elvégre ha olyanokat is feltesz, mint a napirendje, egy ilyen apró kis információ már igazán semmiség. Danny bogárimádatát sem tolerálta, ezért sincsenek már együtt. Bár szülei eltiltották a Fizzitől, ő mégis használja, hiszen kinek árthat egy internetes oldal? Még akkor is így gondolja, mikor egy bogár profilképű személy jelöli meg, majd egy furcsa vírust kap a számítógépe.

Spoilereket kerülve, röviden igyekeztem összefoglalni miről szól, azonban ami ez után következik, jóval bonyolultabb sztorivá változtatja az egyszerűnek tűnő alapszituációt.

Nagyon jó ötletnek tartom, hogy egy ifjúsági könyv felhívja a figyelmet a közösségi oldalak veszélyeire. Vigyázni kell, milyen információkat ad meg magáról az ember, sok gyerek viszont nem foglakozik ezzel, sőt, néha még a felnőttek sem.

Cat jó ideig nem tudja, hogy valaki figyeli, követi az utcán, csak az olvasó, azonban a kiléte végig elég ijesztő kérdésként lebeg előttünk. Voltak fura érzései, és gyanúsítottja is a Fizzis "zaklatásra", de sokáig nem igazán foglalkozott ezzel, és eltelt egy kis idő mire a nyugtalanság félelemmé változott. Tehát ez egy olyan tizenéveseknek szóló könyv, ami kicsit komolyabb, nem a szerelem, egy lány és/vagy egy fiú kapcsolata a húzóerő, hanem próbál tanulságosabb és elgondolkodtató lenni az ifjú olvasók számára.

Könnyen félrevezetett az író, több lehetséges gyanúsított is volt, a vége pedig izgalmas lett, és rácsodálkoztam arra a képre, ami összeállt az addig elpotyogtatott, sokszor jelentéktelennek tűnő információdarabkákból. Cat szemszögét néha megszakítják más szereplők gondolatai is, például annak a személyé is, aki figyeli a főhőst. Az egész könyv egy kerek egészet alkot, még a kisebb mellékszereplőről is megtudjuk, hogy alakult az élete, tetszik ahogy elvarratlan szálak nélkül véget ért a történet.

Eszembe jutott, hogy mostanában írt Niki egy bejegyzést arról, hogy az ifjúsági könyvekben a szülő gyakran negatív figura. Na, hát itt Cat szülei nem voltak azok (talán egy kicsit az elején, de az később módosult), ez is egyfajta elégedettséggel tölt el. Jó volt például olyat olvasni, hogy a szülők nem engedik sötétedés után egyedül mászkálni a gyereküket.

Szinte külön szereplőként jelennek meg a különböző bogarak, ehhez hűen a fejezetek címeinél mindig egy rajzolt ízeltlábú van, sőt, még az oldalszámok mellett is díszelegnek, ezzel is hozzájárulva a könyv hangulatához. Cathez hasonlóan én sem rajongok értük, de azt hiszem, ezzel nem vagyok egyedül, bár kétség kívül érdekes állatok. Jobban éreztem magam, ha nem lent fogtam a könyvet olvasás közben, de amikor arra eszméltem, hogy mégis, gyorsan feljebb vittem a kezem.:)

Kiadja a Pongrác Kiadó. Köszönöm nekik a könyvet!

4,5/5