Mr Selfridge - 1x01

Tök véletlenül történt, hogy belekezdtem ebbe a sorozatba, ugyanis, én valamiért teljesen abban a hitben voltam, hogy sitcom.:D A tv újságban olvastam el a tartalmat, és akkor esett le a dolog, hogy ez biztos jó női sorozat - szeretek vásárolni, szeretem a plázákat, a szép kirakatokat, még akkor is elvagyok egy boltban, ha tudom, hogy csak nézelődni szeretnék. Régebben nem úgy működött a kereskedelem, hogy ki voltak téve az áruk, stb., és a londoni Selfridge áruház volt az, ami elindított valamit 1909-ben.


A középpontban Harry Gordon Selfridge áll, az áruház kitalálója és alapítója, az ő élete mellett pedig bepillantást nyerhetünk az alkalmazottak magánéletébe is - az első részben már körvonalazódott, hogy kiken lesz nagyobb hangsúly. Különösebben szimpátiát egyikük sem váltott ki, azonban Mr. Selfridge igen érdekes személyiség, és csodálom, hogy ha nem fáj az arca, annyit vigyorog. Jeremy Pivent nagyon bírom az Entourage óta, a többi színészt, ha láttam is már valamiben, nem hagyott mély nyomot.

Aki szereti a régi időkben játszódó történeteket, kosztümös filmeket, annak telitalálat. Részemről a pilot lekötött, de szerintem ez hosszútávon nem sikerülne, ezért egyelőre ennyi elég volt.



The Fall - 1. évad

Lassan egy éve került adásba ez az 5 részből álló évad, amiben Gillian Anderson nyomoz Belfastban egy sorozatgyilkos után, úgyhogy szerintem nagyjából már mindenki látta, aki akarta...:) Olvastam róla pozitív véleményeket, de valahogy a nyomozós sorozatok általában nem keltik fel az érdeklődésem. Így hát leginkább a színészek tehetnek arról, hogy belekezdtem. GA-ra is kíváncsi voltam, rég volt az X-Akták (nem mintha néztem volna, de mindegy), viszont Jamie Dornan volt az oka annak, hogy belekezdtem, aki ugye jövőre Christian Grey lesz. Nem láttam őt korábban csak képen, és kíváncsi voltam, mire számítsak tőle a filmekben. (Hát nem kicsit meggyőző volt!)

Az első részt konkrétan úgy ültem végig, hogy elkezdődött, és amikor először levettem a szemem a képernyőről, már vége is volt, rendesen odaszegezett a tv elé. Megdöbbentem, és teljesen lekötött, emellett pedig még a karakterek is nagyon érdekesek. A menete picit lassú, ám ettől nem unalmas, csak sajátos hangulatot teremt. Végig tudjuk a gyilkos kilétét, látjuk, mit követett el korábban, és azt is, jelenleg, mire készül. A nyomozónő most érkezett, hogy felülvizsgálja ez eddigi nyomozásokat, meggyőződése, hogy sorozatgyilkosról van szó, és az ügyek összefüggnek, de a helyi rendőrség kezdetben ezt nem akarja belátni. Aztán következik egy újabb és még egy gyilkosság, meg persze a gyilkos életét is nyomon követjük, szóval tök izgi és érdekes, jó gyorsan végignéztük az évadot.


A szürke ötven árnyalata sorozat

Aki kicsit képben van azzal kapcsolatban, hogy milyen könyveket szoktam olvasni, most biztos meglepődött. Tudom, tök gáz vagyok, amiért elolvastam.:D Nem akartam soha, alapból mert Ulpius, és az ő könyveiket kb. átugrottam eddig, amikor szembe jöttek velem, és hát egyszerűen nem is érdekelt. Igen ám, de jött a film híre, aztán akkor kezdett rendkívül idegesíteni, hogy ugyan mit tudhat ez a könyv, hogy már filmet is készítenek belőle... végül aztán nem ez adta a végső lökést, hanem megtudtam, hogy az egyik barátnőm, aki szokott ugyan olvasni, de ideje/energiája nem nagyon van rá, így olyan sokat mégsem, szóval ő is olvasta, és tetszett neki. Aztán csak motoszkált bennem a kíváncsiság, a színészváltás előtt CH miatt, utána meg fotók készültek a szereplőkről, stb. és baromira csesztetett, végképp tudni akartam, mire a nagy felhajtás. Aztán nekikezdtem.

Az elején rettenetesen irritált Christian beképzeltsége, és fel nem tudtam fogni, hogy Ana mit jött tőle úgy zavarba, és pontosan úgy fogalmaztam twitteren, hogy "Ez lenne Grey, akiért oda kéne lenni?" - tökre felidegesített az egész, de vártam, hogy mikor történik valami durva dolog, amitől majd úgyis leteszem a könyvet, és igenis helytálló lesz az a meggyőződésem, hogy nekem aztán nem való. Szóval ez a várakozás tartotta fenn az érdeklődésem, vagy lehet csak azt gondoltam, mert utólag nem tartom kizártnak, hogy már az elejétől érdekesnek találtam a sztorit, de ezt mégsem merném 100%-ra kijelenteni. Azt viszont mindenképp, hogy az udvarlós időszak nagyon tetszett.:D Aztán amikor az első kötetnél 70%-nál tartottam, már nem volt kérdés, hogy kiolvasom. Nem történt olyan nagyon durva dolog, ami miatt félbehagytam volna, és azt azért szögezzük le, hogy én valami nagyon aberrált dolgokra számítottam, mivel valami olyan rémlik, hogy volt aki kenyérpirítóba dugta a farkát miatta vagy mi a rosseb, hát azt igazán nem értem, milyen indíttatásból, de szerintem az az ember a könyv nélkül is idióta lehet. A következő fordulópont az volt, amikor Ana megkapta a szerződést illetve megtudtuk az okokat, és onnantól kezdve nagyon sajnáltam Greyt (akkoriban még nagyban vezetéknév volt). És akkor elkezdtem valamit várni ettől az egésztől, méghozzá, hogy ezután majd Christian változni fog, és Ana hatására képes lesz normális kapcsolatra, mert pl. mi az, hogy nem érintheti meg, hát ez tök gáz. Aztán még volt az, hogy a neten olvastam a film kapcsán, hogy a készítőknek valami történetet is kell írni köré, mert amúgy csak szexelnek és más nem történik. Ezzel nem értek egyet. Végig van történet, ha nem is konkrétan az események menetére gondolok, bár az is, akkor pedig a szereplők érzelmei, amik mozgatják és igenis megtöltik tartalommal. Az mondjuk igaz, hogy sok fontos mozzanatot szex zár le, dehát most ez van. Az első könyv végétől kicsit összezavarodtam, nem igazán abba az irányba mozdult a dolog, amit szerettem volna, de rögtön neki is kezdtem a második kötetnek. Aminél aztán nagyokat vigyorogtam, bírom a párbeszédeiket, és még a romantikus jelzőt is kiérdemli nem egyszer. Szerintem emiatt ekkorra már eléggé szimpatizáltam Christiannal, az egész lénye tetszett, még a sötét is, mert inkább ilyen legyen, mint hogy a Gyilkos elmékbe illő személyiségváltozás következzen be a gyerekkora miatt. 

A fenti sorokat decemberben írtam, a harmadik kötetet viszont csak most fejeztem be, mert picit ráuntam, és inkább más könyveket olvastam helyette. Az utolsó rész már nem volt olyan hatású, mint az első, se olyan érdekfeszítő, mint a második, de a szereplőket megszerettem, és emiatt is nagyon érdekelt a befejezés. Már nagyban benne voltam a történetben, amikor értesültem a Twilight-hatásról, amit nem éreztem egészen egy bizonyos fordulatig. Nem tetszett az a történés, egy teljesen hétköznapi kapcsolatban is gáz lett volna, ahol anyagi problémákat okozhat egy ilyen változás, de így is rossz volt az időzítés szempontjából. Egyébként szép és jó ez a kapcsolat, de megnézném, hogy akkor is olyan gondtalan lett volna-e, ha Christian nem milliomos. Amikor egészen átlagemberek kapcsolatáról van szó, amire mindenféle külső tényező hatással van, nem csak a pénz, hanem mondjuk a munka, időhiány, stb., és úgy harmonikus és működik, az az igazi és valóságos. De azért nekik is volt problémájuk, csak mégsem olyan. Ettől függetlenül szeretem ezt a párost, a szexuális kapcsolatuk is érdekes volt, nem olvastam még ilyesmiről, azonban nem ebben rejlik a lényeg. Ezt a könyvet számomra Christian személyisége adja el, és az, amire az árnyalatai rész is emlékeztet, hogy honnan hova jutott a kezdetek óta.

Nagyon várom a filmet, Jamie Dornan veszett jó Christian lesz.:)

4,5/5
Ulpius