Molly McAdams - Taking Chances - Kétesélyes szerelem

Az otthonról való elszakadás első éve tökéletesen alakul, de egy szenvedélytől fűtött hétvége mindent megváltoztat.
A tizennyolc éves Harper egész életét tengerészgyalogos apja szigorú felügyelete alatt töltötte, most azonban elérkezett az idő, amikor végre a saját életét élheti, és olyan tapasztalatokra tehet szert, amelyekről korábban csak az apja egységében szolgáló újoncoktól hallott. Harper hatalmas reményekkel kezdi meg első évét a San Diego-i Állami Egyetemen.
Új lakótársának köszönhetően Harper hamar belecsöppen a bulik, a helyes pasik, a családi élet és a mindent elsöprő érzelmi viharok világába. A szíve csaknem kettészakad, amikor egyszerre szeret bele új barátjába, Brandonba és szobatársa bátyjába, Chase-be. Kemény külsejük és viharos múltjuk ellenére a fiúk imádják Harpert, és bármit megtennének érte – ha kell, félreállnak, csak hogy ő boldog legyen. 

A borítóval fogott meg, valamiért nagyon megtetszett, és a fülszöveg is érdekesnek tűnt. Amikor az elején jártam, eléggé rajongtam a könyvért, tök jó kis romantikus volt, azonban ahogy haladt előre a sztori, hiába érdekelt végig amit olvastam, elkezdett elromlani. Azzal még nem lett volna nagy gond, hogy olyan gondolataim voltak, hogy Harpernek legszívesebben azt mondtam volna, hogy "ne csináld, ne legyél ribanc" :D, az sokkal inkább zavart, hogy mennyire elrugaszkodott a valóságtól az írónő egy idő után. Az elején még elnéztem azt, szimplán csak furának találtam, hogy hogyan nőtt fel Harper, hogy mennyire nem élt semmit, stb. Utána jött csak igazán a karakterek életszerűtlen viselkedése, egyszerűen ilyen nincsen a a valóságban, amit ezek csináltak. Azt sem teljesen értem, hogy mitől volt Harper olyan nagyon különleges, meg az egész, hogy mindenki így odavan érte, a két fiú szüleinek viselkedése se semmi, szóval nem tudom, de nekem ez nagyon nem volt valósághű. Az emberek egyszerűen nem ilyenek, legalábbis nem tömegesen, és oké, hogy volt egy nagy tragédia, de azon kívül ez a naaaagy szeretet, ami itt mindenkiből sugárzik, nekem ez így nem volt hiteles. 

De egyébként nem volt rossz olvasni, lekötött meg minden, csak kicsit hosszú volt, és hát eléggé zavart, hogy nem volt "igazi", életszerű.

518 oldal
Könyvmolyképző Kiadó

Read More

The Royals - 1x01

Jó régen olvastam arról, hogy jönni fog a sori, de valamiért nagyon megjegyeztem magamnak. Amint tudtam, meg is néztem az első részt. Hát nekem nagyon tetszett.:)

Fiktív angol királyi családé a főszerep, van benne gonosz királynő (Elizabeth Hurley - bírtam a Gossip Girlben is), rendes király, aki hirtelen eltörölné a monarchiát, és van három gyerek, egy fiú és egy lány, akik egyáltalán nem karót nyeltek, hanem tipikus mai fiatalok, buliznak, a lány kicsit többet drogozik, mint kéne, a fiú meg csajozik, vagyis éppen udvarolni kezd tulajdonképpen valakinek, ja és a harmadik testvér valójában már múlt idő, mert épp most halt meg... + a mai időkben játszódik.

Szépen felvezették a dolgokat, szimpatikusak a színészek, jók voltak a zenék, sokat várok ettől a sorozattól most.:)

Ui: a 2. évad már berendelve.

Read More

Rachel Gibson: Valentin-nap és egyéb őrültségek

Minden Rachel Gibson könyvet nagyon szerettem eddig, időnként figyelem, hátha jelenik meg nálunk újabb. Igazán jöhetne gyakrabban.. :)

A jéghokis történetek újabb része ez, a recept ugyanaz, csak más szereplőkkel. Kate nagyapjához költözik, mert egyedül maradt a boltja vezetésével és már idős, de nem csak ez az egyetlen oka a lánynak. Las Vegasban magánnyomozó volt, de egy eset megviselte, és szüksége van a környezetváltozásra. Az érkezése előtt a Valentin napot magányosan egy síparadicsomban töltötte, ahol kétségbeesésében egy éjszakás kalandot tervezett el egy ismeretlen vonzó férfivel, az a terv azonban csúnyán meghiúsult. Rob Sutter, aki régebben jéghokis volt, szintén a kisvárosba érkezik, hogy igazgassa sportboltját. Az ő múltjában is vannak tragikus elemek, de ezek inkább csak háttérsztoriként funkcionálnak, mert a hangsúly a jelenen van. Természetesen aki kínos helyzetbe hozta és lepattintotta Valentin napon Kate-et, nem volt más, mint Rob...

A kapcsolatuk elég ráérősen bontakozik ki, a könyv nagy részében csak kerülgették egymást. Egyikük sem akart a másiktól semmit, de a kémiát nem tudták figyelmen kívül hagyni. Az írónő többi könyvével összevetve nem ez lesz a kedvencem, de igazán kellemes volt olvasni, könnyed, szerethető. Semmi extra, kis romantikus történet, kiszámítható, nem okoz meglepetéseket. Szimpatikusak voltak a karakterek, lekötött, tehát tényleg ami elvárható egy effajta könyvtől, azt megkapjuk, és nekem ez elég volt.

Valentin napra jelentették meg és reklámozták a regényt, de kb. csak ez elején van róla szó,  tehát az év bármely időszakában lehet olvasni, szóval aki egy kis romantikus történetre vágyik, ez ne befolyásolja.;)

Változatlanul várom egy új Rachel Gibson könyv hírét.:))

4,5/5

324 oldal

Athenaeum Kiadó

Read More

Tari Annamária - Horváth Gergely: Rád találni - 2x33 gondolat a párkapcsolatról

Egyetlen társban találhatunk boldogságot? Létezik egyetlen? Hogyan maradhatunk meg tiszta embernek a párkapcsolatok viharában? Mit jelent az egyéjszakás kaland? (Mit jelent a férfinak, mit egy nőnek?) Hogyan kísért az exek szelleme egy szerelemben? Miért vagyunk hűségesek, miért leszünk hűtlenek? Többek között ezekről a kérdésekről beszélgetett Tari Annamária és Horváth Gergely a Dívány.hu portál Kettő látás című sorozatában. A Rád találni szerzőpárosa a társas létezés lélektanába és hétköznapi gyakorlatába vezeti be az olvasót.
Különleges párkapcsolati szótár ez a könyv. A fiatalság mámoráról - nem csak fiataloknak.

"Egy párkapcsolatban a két embert összekötik a kölcsönös érzelmek, a bizalom és a kötődés vágya. A bizalom tudattalanul jelen lévő érzelem, azt szolgálja, hogy képesek legyünk tartósan hinni a másikban, a kapcsolatban, abban, hogy "szeretve vagyunk", ami egyben azt is jelenti, hogy "szeretetre méltóak" vagyunk. Ezek az elemek adják egy kapcsolat stabilitását."

Tari Annamária összes eddigi könyvét olvastam, nem volt kérdés, hogy erre is kíváncsi leszek. Ebben a kötetben Horváth Gergely is csatlakozott hozzá, hogy együtt, mégis külön beszélgessenek sok-sok dologról. Körülírnak gyakori szituációkat, érzelmi mozgatórugókat, okokat vázolnak fel, és ha valaki hasonló cipőben jár, segíthetnek az olvasottak megoldást találni. Nem csak a párkapcsolatokra korlátozódik, hanem sokfajta élethelyzetre, rátérve arra, ahogy azokra reagálnak az egyes felek.

Tetszett, hogy sok idézetet vonultat fel és filmeket is hoznak fel példaként, amikre volt, hogy rákerestem, majd felkerültek a megnézendők közé.

"Pedig az igazi érzelmek léteznek, csak észre kell venni azokat az embereket, akik létező, hús-vér figurák és képesek kölcsönösségre, valódi kapcsolatra."

Akit érdekelnek a párkapcsolatok, vagy bármilyen emberi kapcsolatok pszichológiai háttere, bizonyosan érdeklődve fogja olvasni. Ami most engem mélyebben elgondolkodtatott, az az elköteleződés problémája volt, illetve a másokkal való összehasonlítás is örök probléma szokott lenni az embereknél, amivel kapcsolatban a következő gondolat ragadott meg: 

"Mindenki pont elég jó ahhoz, hogy a saját -és tényleg a saját- életét élje."

Nem bántam meg az egyébként nem túl hosszú könyvecske olvasását, pedig nem teljesen azt kaptam, amire számítottam. Azt gondoltam, a címből ítélve, hogy a párkapcsolatoknál maradnak, de ugye picit elmentek más irányba is.
A szerzők kibeszélnek témákat, olvassuk mindkét fél meglátásait, és közben picit elgondolkodunk a saját életünkön, vagy a környezetünkben élőkén, amit amúgy lehet, hogy nem tennénk meg csak úgy, vagy ebben a formában, miközben rohannak a hétköznapok.

255 oldal
Athenaeum Kiadó

Read More

A szürke ötven árnyalata - a film

Nem gyakran megyek moziba, általában csak akkor, ha valami nagyon érdekel, és premiernapon ritkán. Most mindkettő fennállt, és szerencsére kulturáltak voltak a nézőtársak is, ami fontos, mert el tudják rontani a szórakozást a körülöttem ülők, ha úgy viselkednek.

Mivel is kezdjem, hát az elvárásaim nagyok voltak, teljesen be voltam hülyítve, több, mint egy éve vártam a filmet, mert akkor olvastam a könyveket. Azt kell mondjam, nem csalódtam, nekem tetszett. Visszaadta a könyvet, nagyjából ugyanazokat az érzéseket váltotta ki, amiket akkor éreztem, amikor olvastam. Christian először idegesített, meg tudtam volna ütni :D pedig imádom Jamie Dornant, és nem ért meglepetésként, hogy kiválóan alakította a szerepet. Jókat vigyorogtam amikor meg épp "drámaibb" volt a szitu, immáron az egész képet ismerve, felidéződtek bennem bizonyos dolgok, illetve, hogy milyen szinten sérült ez az ember. Dakota Johnsont pedig megkedveltem, ezentúl figyelni fogom a filmjeit.

Nem emlékszem, hogy a bejárónő szerepelt-e az első kötetben, de ha igen, akkor kihagyták, aztán kb. ez tűnt fel, mint "hiányosság" (vagyis hát nekem nem hiányzott). Tényleg nem emlékszem már rá olyan részletesen, inkább csak arra, amit magamnak kiragadtam belőle, illetve úgymond "lényege" volt számomra a könyveknek.

Szerintem teljesen jó volt ez így, nem volt csoportos pornónézés, a romantikus vonal volt felerősítve benne, és teljesen jól megvagyok azzal, hogy a durvább részeket sem vitték mozgóképre.

Imádom a Love Me Like You Do című számot, és a zenék többsége is tetszett, úgyhogy a soundtrack is jöhet majd meghallgatásra.

Más: Kíváncsiságból kerestem pár kritikát, de több olyan van, amiket inkább úgy jellemeznék, hogy "kritika". Nem értem, ez miért jó, ha valaki nem egy blogot vezet (amibe nyilván mindenki azt ír, amit szeretne), hanem mondjuk egy nagyobb oldal filmes rovatát, az ne a teljes leszólást gyakorolja már. Számomra a kritika nem ezt jelenti, hogy mindenre azt írjuk, hogy szar, szar a film, a színészek (!), a rendező, szóval minden, ezt mondjuk választékosabban megfogalmazva, de akkor is, nem hiszem el, hogy egyetlen pozitívumot sem talált benne. Meg sem próbált nyilván, és az nem egy átfogó elemzés, hanem szimpla fikázás, amihez nem kell kritikusnak lenni. De legalább a könyvet/filmet utáló kommetelők kiélhetik magukat rajta, másra úgysem jó.

Read More

J. A. Redmerski: A soha határa, Az örökké határa

Camryn Bennett még csak húszéves, de azt hiszi, pontosan tudja, milyen lesz majd az élete. Ám egy vad éjszaka után az észak-karolinai Raleigh legmenőbb belvárosi klubjában ismerősei és önmaga elképedésére úgy dönt, otthagyja megszokott életét, és elindul a vakvilágba. Egy szál táskával és a mobiltelefonjával felszáll egy távolsági buszra, hogy megtalálja önmagát - és helyette rálel Andrew Parrish-re.

A szexi és izgató Andrew úgy éli az életét, mintha nem lenne holnap. Olyan dolgokra veszi rá Camrynt, amilyenekre a lány sosem hitte magát képesnek, és megmutatja neki, hogyan adja meg magát a legmélyebb, legtiltottabb vágyainak. Hamarosan ő lesz Camryn merész új életének központja - olyan szerelmet, vágyat és érzelmeket kelt, amilyeneket a lány korábban elképzelni sem tudott. De Andrew nem árul el mindent Camrynnak. Ez a titok vajon örökre összehozza őket vagy mindkettőjüket elpusztítja?

"Ha a múlton rágódsz, akkor nem tudsz továbblépni, ha pedig túl sokáig tervezed a jövőt, akkor vagy visszacsúszol, vagy örökre ott maradsz, ahol voltál. – Mereven a szemembe néz, hogy hangsúlyozza a mondanivalója komolyságát. – Ha a mának élsz, ahol minden éppen megfelelő, akkor elfoglalod magad, korlátot állítasz a kellemetlen emlékeknek, és simábban, hamarabb eléred a célodat."

Volt már olyan gondolatotok, hogy fogtok egy hátizsáknyi cuccot és elindultok a világban, csak úgy utazgatni, más országokat megismerni, különösebb cél vagy útiterv nélkül? Ez a könyv egy ilyen kalandra épül, mellette pedig egy szerelmi történet. Nekem régebben többször voltak ilyen gondolataim, hogy milyen klassz lenne világot látni, szabadon, kötöttségek nélkül... de a megvalósítás elmaradt, igazából nem hinném, hogy nekem való lenne az ilyesmi, de gondolati szinten nagyon tetszik a dolog.

"Csak nézz fel néha az éjszakai égboltra, és engedd, hogy elvesszél benne."

Különösen szerettem, hogy váltakozva mindkét fél szemszögét bemutatja a könyv - és mindkét karakter maximálisan szerethető. Az első kötet teljesen beszippantott, a másodiknál már nem siettem annyira, mégis azt gondoltam az tetszett jobban, mondjuk az első 4/5, mert a végén lévő történesek negatívan hatottak, de végül elmúlt ez a dolog, és mostanra másképp vélekedek róla, de közvetlenül olvasás után még nem így volt. Azóta átértékeltem, jó volt ez így, sírtam nagyon rajta, aztán jött a második rész, és kétszer azon is... Az örökké határa viszont már teljes mértékben 5/5. Izgalmas volt  az utazás és a kapcsolatuk alakulása egyaránt, nem a szokványos mikrokörnyezetükben zajlott, mint egyéb sztorikban, bár jelen voltak mellékszereplők, de egészen más hangulat és életfelfogás árad belőle, amivel más könyvekben nem találkoztam - vagy csak nem volt ilyen hangsúlyos, ami miatt nem emlékszem rá.

Kíváncsi leszek az Ének a szentjánosbogarakról című kövi részre, amiben más szereplők vannak (akikkel már futólag megismerkedtünk) csak picit félreteszem, hogy ne sokalljak be, és inkább eltérő műfajban fogok olvasni.

A könyvek zenei világa nem áll hozzám közel, de megismertem egy párost, akik egész jók, alább található néhány zene tőlük.

"A legtöbb ember természetesnek veszi a sorsát. Néhánynak mindene megvan, amit csak akart, és amire szüksége van, de nem tudja kellőképpen értékelni. Mások kihagyják a lehetőségeiket, mert nem nyitják ki a szemüket, hogy meglássák őket."

Elgondolkodtató, hogy egyes döntések mennyire másképp alakíthatják a sorsunkat. Könnyedén előfordulhatott volna, hogy pl. én a párommal sose találkozom, mert egyszerűen nem ismerkedtünk volna meg, ha máshogy alakul pár dolog. És ha Camryn nem száll fel arra a buszra, ha Andrew nem hallgat hangosan zenét... és ami meg ahogy lett a kapcsolatukból, valami egészen varázslatos. Imádtam ezt az egészet!

"Az élet titokzatos, gyakran igazságtalan. De azt hiszem, az Andrew-val eltöltött idő alatt megtanultam, hogy csodálatos is lehet, és hogy általában, ha valami igazságtalan dolog történik, az csupán az Élet módszere arra, hogy helyet csináljon jobbak számára. Szeretném ezt hinni. Erőt ad olyankor, amikor a leginkább szükségem van rá."

The Old Point Bar - New Orleans

The Civil Wars:

 

 

Read More

Awkward: 1-4. évad

Ezt nézegettem az elmúlt két-három hétben, és annyira megtetszett, hogy szélsebesen naprakész lettem a sorozattal. Mondjuk néhány résztől eltekintve 20 perc körüliek az epizódok, úgyhogy akkora falat azért nem volt. Nem teljesen értem, hogy miért nem néztem eddig. A Faking It se rossz, de ez még annál is jobb. Hiányoznak a tinisorozatok amióta nincs 90210, és ez most, ha nem is a legjobb "pótlék", de jobb, mint a semmi.

Az első évad arra fókuszált, hogy Jenna milyen népszerűtlen és szerencsétlen, hogy Matty nem vállalja fel, csak lefekszik vele, aztán fokozatosan átalakultak a karakterek, Sadie-t sem utálom már, és lényeges változás a 3. évadban történt Collin érkezésével. Nagyon nem tetszett, amilyen irányba Jenna változni kezdett, amikor minden tönkrement, majdnem sírtam, azt akartam, hogy minden olyan legyen, mint régen...:D tényleg berántott, na.:)) De azért a szülinapi partinál elégedetten néztem a lebukást, mert nagyon rossz szemmel néztem, hogy megcsalta Mattyt. Aztán ahogy lennie kellett, helyreállt a világ rendje néhány rész alatt. A 4. évad újabb változást hozott, utolsó gimis év, készülés a továbbtanulásra, egy pszichopata csaj jött idegesítő elemként, illetve egy új pasi Jenna életében, aki nem gimis - ez tök jó volt, kár, hogy nem tartott hosszú ideig a dolog.:(

Hamarosan - remélem- kezdődik az 5. évad, ami az utolsó lesz, sajnálom, de úgyis fura lett volna a folytatás, mikor mindenki másik iskolában tanul tovább. Nem tudom, hogy mérgelődjek-e, amiért csak most néztem ezt a sorit, vagy örüljek, amiért legalább nem hagytam ki, hiszen annyira nekem való, de azt hiszem, mindkét dolog fennáll..:)

Read More