"Hogy lehet az, hogy a romantikus vígjátékok annyira kiszámíthatóak, és mégis minden egyes alkalommal bedőlünk nekik?""Ne izgulj azon, hogy milyennek kellene lennie az életednek. Csak alakítsd olyanná, amilyennek te szeretnéd."
Waverly Bryson élete tökéletes, nagyszerű állás, vőlegény, látszólag sikeres és mindene megvan, mikor azonban Aaron lefújja az esküvőt, egészen magába zuhan. A barátnői mindenben segítik, és számos dolog kitölti a napjait, de azért mély sebet okozott az eljegyzésének felbontása, illetve hogy közel a 30-hoz még mindig egyedülálló. Humorérzéke szerencsére nem hagyta el, és kipattan a fejéből egy ötlet, amiből reményei szerint egy napon megszülethetnek az "Édesem üzeneteknek" keresztelt levelezőlapok (az elején picit zavart a sok "édesem" szó, idővel viszont hozzászoktam). Ezek a kis szösszenetek gyakran elgondolkodtatóak, de ha azt épp kevésbé teszik, akkor csak szórakoztatnak, megnevettetnek, és minden fejezet elején ott egy kis boríték a kártyával, amiknek tartalma illik az aktuális történésekhez, hiszen Waverly elméletileg akkor írja a szövegeket, melyeket az élete ihlet.
Az üzenetek szellemisége egyébként a könyv egészére is jellemző, ettől lesz olyan szerethető. És a karakter is, bár néha kevésbé sziporkázó vagy kacagtató (itt szeretném mellékesen megjegyezni, hogy szerintem kár Bridget Jones-hoz hasonlítani, az egészen más volt, nekem elég csak a naplószerűségét figyelembe venni, és talán ha nem olvasok olyan véleményt, ami szóba hozza, nem is gondoltam volna Bridget-re e könyv kapcsán), ám mégsem vitte el unalmas irányba, és mulattattak a csetlés-botlásai, nem zavart a kiszámíthatóság, elvégre a műfaj általában megköveteli a végén minden jól alakul majd kötelező érvényű szisztémát. Azért a végét sikerült kanyargóssá tenni. Waverly magánélete mellett a szakmai előmenetele is előkelő szeletet foglal el, mellé pedig a barátairól is gyakran olvashatunk.
A fő helyszín a könyvben San Francisco, hát ezt egyenesen imádtam.:)
Az írónő a saját életéből merített, amikor írta a könyvet, érdekes, hogy ezt valahogy éreztem is olvasás közben, de csak a végén tudtam meg, hogy így volt.
Csevegős stílusú, olykor jelentéktelen dolgokat írt le Maria Murnane, de ettől valahogy még könnyedebbé vált, és nem csak felületes mesélést kapunk, például részletesen "szemrevételezhetjük", milyen ruhába öltözött épp.
A borító olyan kis vidám, színes, egyszerű de mégis ötletes, illik a könyvhöz, tetszik.
Köszönöm szépen a könyvet a Cor Leonis Kiadónak és Szilvamagnak!
A kiadó Facebook-oldala.
4,5/5
