Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 2-6.

Együtt - Egyedül - Barátok - Remény - Ketten

"Melyik szeptember 8.?"

Az elmúlt másfél hónapom a Szent Johanna Gimiben telt, könyvileg. Az első kötetnél még sejtelmem sem volt, hogy ennyire meg fogom szeretni ezt a sorozatot. Ahogy befejeztem egy részt, folytattam a következőt, nem is igényeltem más könyvet ezalatt az idő alatt. Ez egyrészt tök jó, másrészt kicsit fura is, mert nem gyakran történik velem ilyen, ám most, hogy nincsen folytatás (egyelőre, mert még hátravan 2 meg nem jelent kötet), elég rosszul érzem magam. Azt hiszem, ez függőség.:D A második kötetnél sejtettem, hogy nem tűr halasztást a folytatás, miután kiolvastam, és visszafordíthatatlanul elmerültem az egészben, csak a sztori érdekelt, Reni és Cortez meg a többiek, minden napot és eseményt vártam, minden kis apróságot élveztem, tökre nem érdekeltek a hibái, csak a szereplők és az egész, a helyszínen zajló események. Lényegtelen volt, hogy magyar-e, vagy, hogy aktualizáltan megemlítenek hazai együtteseket, éppen futó filmeket meg ilyesmiket, ami a mai világba emeli. És persze legfőképp az érdekelt, hajtott előre, hogy Reni és Cortez mikor jönnek össze, megtörténik-e egyáltalán, és ezt a huzavonát mesterien sikerült úgy megírni, hogy huhh, és néha olyan ideges voltam már a szerencsétlenkedéseken.:D Komolyan drukkoltam, és közben nem tudtam, mi az Isten van, hiába voltak olykor sejtéseim, végeredményben, csak annyit tudtam, amit Reni megoszt az olvasóval. De most nem oszt meg velem semmi újat egy ideig.:(

Eléggé felkapott lett egyébként az szjg, ebből próbálok kimaradni, aminek szerintem az az oka, hogy félő, kiszeretnék belőle a hisztéria miatt, nem ez lenne az első könyv(sorozat), amivel így járnék. Nyilván nem osztom az olyan véleményeket, amik szerint a "világ legjobb könyve" meg hasonlók, egyrészt mert fogalmam sincs, milyen-melyik könyv érdemelné meg ezt a státuszt, másrészt, azt így is tudom, hogy nem ez lenne az. Ez egy remek ifjúsági könyvsorozat, ami megállja a helyét a külföldi társai között is akár (hány szörnyűbb külföldi könyv van, Atya Ég) hiszen szerethető, szerelmi szálak, barátságok zajlanak a lapok közt, és humorával mindig belopja az ember szívébe magát. Drámában kevésbé erős, de talán nem is célja, és bosszankodni amúgy is igencsak lehet rajta.:)

Amikor már csak 30 oldal volt hátra, nem akartam, hogy elfogyjon, 2 napig vártam vele, míg végül rávettem magam, hogy befejezzem.:D Na, de elég a siránkozásból, inkább felidézem a felidéznivalókat. Kissé összefolyik bennem minden, úgyhogy nem tudom, mennyire sikerül szétválasztanom az egyes kötetek történéseit.

Nos, megpróbáltam. Nem megy. Improvizálok, és rázúdítok a blogra mindent a 6 könyvről, úgyhogy aki nem naprakész, most inkább ne olvasson tovább, mert erős SPOILEREK következnek!

Kezdem Renivel és Cortezzel, mert amit ezek összeszerencsétlenkedtek, az valami fájdalmas volt már néha.:D Azt hiszem, a 3. kötetben jelent meg Viki, hát előtte sem fűztem nagy reményeket ahhoz, hogy Cortez egyáltalán érdeklődik Reni iránt, viszont a görény szőke rockhercegnő vagy punk vagy a mi a rosseb a stílusa, szóval utána már egyáltalán nem gondoltam, hogy lehet esélye, legalábbis, amíg Viki képben van, és mivel ott volt az együttes, a közös pont, előrevetítve gondoltam, hogy egy darabig nem megy sehova. Aztán amikor ment, az vicces volt.:D Ja, igen, visszakanyarodva, szilveszterkor minden megváltozott, annyira örültem, közben pedig utáltam Reni szüleit, hogy ilyen fontos eseményt így elcsesznek, meg Virágra is haragudtam, azt hittem, nem is igazi barát, de figyelembe véve, hogy Virágról van szó, megbocsátható, mert hát olyan buta szegényke... A későbbiekben viszont nagyon megszerettem, irtó aranyos.:)) Kingát mindig kedveltem, igazi egyéniség. Zsolti sokat változott, legalábbis külsőleg, belsőleg nem nagyon. És Ricsi... miután összejöttek Virággal, víííííí :D De amúgy is, tökre bírom, és jó barátnak tartom. Meg helyesnek is képzelem el, ami azt illeti.:) És persze Cortez: sokáig eléggé kiismerhetetlen volt számomra. Például nem gondoltam, hogy odalenne Reniért, maximum tetszik neki, aminek idővel mutatta jelét, de az még most sem tiszta, hogy pontosan mióta is viszonyul úgy hozzá, ahogy. Ja, és még Arnoldra szeretnék külön kitérni, sosem szimpatizáltam vele túlságosan, viszont azért kicsit sajnáltam, amikor elutazott, leginkább azért, mert Reni sajnálta, de valahogy tudtam, hogy nem fog hiányozni, sőt utólag, épp ideje volt, hogy kikerüljön a képből. Reni mennyivel korábban lehetett volna boldogabb, meg egyáltalán, nagyon nem tetszett, ahogy miatta nem csatlakozott szinte soha a többiekhez, azért az "antiszociálisságnak" is van határa, na de mindegy, mert minden jó, ha a vége jó. Dave, és a többi fiú, róluk nem tudok mit mondani, inkább háttérszereplőként funkcionálnak számomra. A stílusváltásokról: Virág nagyon helyesen megszabadult az emóságtól, Ricsi rasztája, Cortez kevésbé deszkás stílusa - mind telitalálat.:)

A borítókkal kapcsolatban még egy óriási dicséretet kell megejtenem! Nehezen tudnék kedvencet választani, a 2-nak a színe tetszik, amúgy meg talán az 5-ös.

Azt hiszem, mindent kiadtam magamból, amit szerettem volna. Most már lezárhatom az szjg-t, közben pedig türelmetlenül várom a 7. részt... remélem, pár nap múlva lesz már kedvem másik könyvhöz.:)

Hogy aggódom-e a nyár miatt? Nem.:)

ja és 5*****/5 ha nem lett volna egyértelmű:)