"Azt látják, amit akarnak! Ragassz rá címkét, gyógyszerezd be, és ha szerencséd van, elmúlik! Csakhogy ami nekünk van, soha nem múlik el!""Ebben a házban a tudás hatalom, és én gyorsan tanultam.""Normális. Micsoda egyszerű és unalmas szó! Vicces, mennyire más színben tűnt fel most: mint valami fődíj egy céllövöldében, tele ígérettel..., ám számomra elérhetetlen."
Chloé Saunders kisgyermekkori emlékével indul a könyv, ami meglehetősen félelmetes kezdés volt számomra. Majd ugrunk 12 évvel későbbre, amikor is tiniként tizenéveskori problémák foglalkoztatják - egészen addig, míg újra nem kezd szellemeket látni. Szokatlan viselkedésének pedig egy szerencsétlen iskolai incidens után következményei lesznek: a Lyle Ház elnevezésű otthonba kerül, ahol az ott lakó fiatalok mindegyike valamilyen elmezavarral küzd. Chloé nyilvánvalóan nem való egy ilyen intézménybe, az olvasó jól tudja, hogy egy szellemes fantasyt olvas. Hősünk azonban kezdetben elbizonytalanodik, hogy tényleg beteg, és a gyógyszerek amiket kap, segíteni fogják a gyógyulásban. Az események azonban érdekes fordulatot, vagy jobban mondva fordulatokat vesznek...
Az elején megfagyott az ereimben a vér kb., úgy féltem a könyvön, ehhez a szellemesdihez abszolút nem vagyok hozzászokva, és akkor még a Lyle Ház sem volt valami bizalomgerjesztő helyszín. Szóval elég nagy feszültséggel faltam az oldalakat, de egy idő után ez elmúlt, és a félelemmel vegyes kíváncsiságból inkább csak a kíváncsiság maradt. Ahhoz képest, hogy a szellemek, nekromaták nem különösebben nyűgöznek le, meg az egyéb fantázia(?)világból való elemek sem, amiket felvonultatott, nagyon tetszett a könyv, meg is lepődtem magamon.
Visszatérve a cselekményhez, mindig történt valami, és miután megismertük a lakókat és a nővéreket, orvosokat, Chloé mellett hamar Simon és bátyja, Derek lettek a legérdekesebbek, illetve a tűzimádása miatt bekerült Rae. Akták utáni szimatolás, megdöbbentő felismerések és felfedezések jellemzik ezt a remek kis könyvet. A vége és annak felvezetése pedig elképesztően izgalmas lett! Ami kis hiányérzetre adhat okot, hogy a sok kérdéstől a karakterek nem tudtak elég közel férkőzni hozzám, ám erre lesz még lehetőségük a hátralévő két kötetben, de ha nem fognak, az sem probléma, pláne, ha a történetvezetés hatására azok is ilyen letehetetlenre sikerültek.
Ami különösen tetszik benne, hogy eléggé különbözik a szereplőgárda a megszokott misztikus lényektől, több emberszereplő is van, vagyis hogy nem az unalomig ismételt és hatszázszor átformált vámpírok (akiket ettől függetlenül továbbra is szeretek, félreértés ne essék:) uralják, ők konkrétan talán egy vagy két alkalommal lettek csak megemlítve, és így is csak sejtem, hogy van-e helyük ebben a történetben.
Valamennyire előttem van, hogy vajon mi lesz a folytatásban, miről fog szólni, bár ezek inkább csak tippek. Mindenesetre a befejezés felettébb nyugtalanító..
Köszönöm szépen a könyvet a Könyvmolyképző Kiadónak!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése