Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 2-6.

Együtt - Egyedül - Barátok - Remény - Ketten

"Melyik szeptember 8.?"

Az elmúlt másfél hónapom a Szent Johanna Gimiben telt, könyvileg. Az első kötetnél még sejtelmem sem volt, hogy ennyire meg fogom szeretni ezt a sorozatot. Ahogy befejeztem egy részt, folytattam a következőt, nem is igényeltem más könyvet ezalatt az idő alatt. Ez egyrészt tök jó, másrészt kicsit fura is, mert nem gyakran történik velem ilyen, ám most, hogy nincsen folytatás (egyelőre, mert még hátravan 2 meg nem jelent kötet), elég rosszul érzem magam. Azt hiszem, ez függőség.:D A második kötetnél sejtettem, hogy nem tűr halasztást a folytatás, miután kiolvastam, és visszafordíthatatlanul elmerültem az egészben, csak a sztori érdekelt, Reni és Cortez meg a többiek, minden napot és eseményt vártam, minden kis apróságot élveztem, tökre nem érdekeltek a hibái, csak a szereplők és az egész, a helyszínen zajló események. Lényegtelen volt, hogy magyar-e, vagy, hogy aktualizáltan megemlítenek hazai együtteseket, éppen futó filmeket meg ilyesmiket, ami a mai világba emeli. És persze legfőképp az érdekelt, hajtott előre, hogy Reni és Cortez mikor jönnek össze, megtörténik-e egyáltalán, és ezt a huzavonát mesterien sikerült úgy megírni, hogy huhh, és néha olyan ideges voltam már a szerencsétlenkedéseken.:D Komolyan drukkoltam, és közben nem tudtam, mi az Isten van, hiába voltak olykor sejtéseim, végeredményben, csak annyit tudtam, amit Reni megoszt az olvasóval. De most nem oszt meg velem semmi újat egy ideig.:(

Eléggé felkapott lett egyébként az szjg, ebből próbálok kimaradni, aminek szerintem az az oka, hogy félő, kiszeretnék belőle a hisztéria miatt, nem ez lenne az első könyv(sorozat), amivel így járnék. Nyilván nem osztom az olyan véleményeket, amik szerint a "világ legjobb könyve" meg hasonlók, egyrészt mert fogalmam sincs, milyen-melyik könyv érdemelné meg ezt a státuszt, másrészt, azt így is tudom, hogy nem ez lenne az. Ez egy remek ifjúsági könyvsorozat, ami megállja a helyét a külföldi társai között is akár (hány szörnyűbb külföldi könyv van, Atya Ég) hiszen szerethető, szerelmi szálak, barátságok zajlanak a lapok közt, és humorával mindig belopja az ember szívébe magát. Drámában kevésbé erős, de talán nem is célja, és bosszankodni amúgy is igencsak lehet rajta.:)

Amikor már csak 30 oldal volt hátra, nem akartam, hogy elfogyjon, 2 napig vártam vele, míg végül rávettem magam, hogy befejezzem.:D Na, de elég a siránkozásból, inkább felidézem a felidéznivalókat. Kissé összefolyik bennem minden, úgyhogy nem tudom, mennyire sikerül szétválasztanom az egyes kötetek történéseit.

Nos, megpróbáltam. Nem megy. Improvizálok, és rázúdítok a blogra mindent a 6 könyvről, úgyhogy aki nem naprakész, most inkább ne olvasson tovább, mert erős SPOILEREK következnek!

Kezdem Renivel és Cortezzel, mert amit ezek összeszerencsétlenkedtek, az valami fájdalmas volt már néha.:D Azt hiszem, a 3. kötetben jelent meg Viki, hát előtte sem fűztem nagy reményeket ahhoz, hogy Cortez egyáltalán érdeklődik Reni iránt, viszont a görény szőke rockhercegnő vagy punk vagy a mi a rosseb a stílusa, szóval utána már egyáltalán nem gondoltam, hogy lehet esélye, legalábbis, amíg Viki képben van, és mivel ott volt az együttes, a közös pont, előrevetítve gondoltam, hogy egy darabig nem megy sehova. Aztán amikor ment, az vicces volt.:D Ja, igen, visszakanyarodva, szilveszterkor minden megváltozott, annyira örültem, közben pedig utáltam Reni szüleit, hogy ilyen fontos eseményt így elcsesznek, meg Virágra is haragudtam, azt hittem, nem is igazi barát, de figyelembe véve, hogy Virágról van szó, megbocsátható, mert hát olyan buta szegényke... A későbbiekben viszont nagyon megszerettem, irtó aranyos.:)) Kingát mindig kedveltem, igazi egyéniség. Zsolti sokat változott, legalábbis külsőleg, belsőleg nem nagyon. És Ricsi... miután összejöttek Virággal, víííííí :D De amúgy is, tökre bírom, és jó barátnak tartom. Meg helyesnek is képzelem el, ami azt illeti.:) És persze Cortez: sokáig eléggé kiismerhetetlen volt számomra. Például nem gondoltam, hogy odalenne Reniért, maximum tetszik neki, aminek idővel mutatta jelét, de az még most sem tiszta, hogy pontosan mióta is viszonyul úgy hozzá, ahogy. Ja, és még Arnoldra szeretnék külön kitérni, sosem szimpatizáltam vele túlságosan, viszont azért kicsit sajnáltam, amikor elutazott, leginkább azért, mert Reni sajnálta, de valahogy tudtam, hogy nem fog hiányozni, sőt utólag, épp ideje volt, hogy kikerüljön a képből. Reni mennyivel korábban lehetett volna boldogabb, meg egyáltalán, nagyon nem tetszett, ahogy miatta nem csatlakozott szinte soha a többiekhez, azért az "antiszociálisságnak" is van határa, na de mindegy, mert minden jó, ha a vége jó. Dave, és a többi fiú, róluk nem tudok mit mondani, inkább háttérszereplőként funkcionálnak számomra. A stílusváltásokról: Virág nagyon helyesen megszabadult az emóságtól, Ricsi rasztája, Cortez kevésbé deszkás stílusa - mind telitalálat.:)

A borítókkal kapcsolatban még egy óriási dicséretet kell megejtenem! Nehezen tudnék kedvencet választani, a 2-nak a színe tetszik, amúgy meg talán az 5-ös.

Azt hiszem, mindent kiadtam magamból, amit szerettem volna. Most már lezárhatom az szjg-t, közben pedig türelmetlenül várom a 7. részt... remélem, pár nap múlva lesz már kedvem másik könyvhöz.:)

Hogy aggódom-e a nyár miatt? Nem.:)

ja és 5*****/5 ha nem lett volna egyértelmű:)

Read More

Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 1. - Kezdet

Bevallom, az égvilágon semmit nem hallottam a közelmúltig erről a könyvsorozatról, egyáltalán nem ismertem (vagy ha mégis olvastam róla, nem raktároztam el a memóriámban), és nem is tudom, most hogy sikerült belefutnom, de gyanítom, hogy egy molyos kihívásnak köszönhetően jött velem szembe. Mivel ennyire időben kezdtem neki, rögtön öt kötet vár rám, vagyis már csak négy, hogy az elsőt már olvastam, bár mivel hamarosan megjelenik a hatodik rész, lehet mégis helytálló az öt.:D

Nagyon helyes kis sorozat, fiatalos és menő köntösben, jól esett az olvasása. Imádtam a középiskolát, és ez a napló annyira sulicentrikus, hogy akaratlanul is felrémlett a saját négy évem is néha-néha, miközben olvastam. Rentai Reni nem volt népszerű diák általánosban, viszont most új fejezet kezdődik az életében, Pestről Budára költöznek, és megkezdi a kilencedik osztályt a Szent Johanna Francia Tagozatos Gimnáziumban. 

Ez ilyen elit magánsuli, mindig is odavoltam a filmekben bemutatott hasonló iskolákért, tök jó lenne, ha Magyarországon is kicsit elterjedtebb lenne az ilyesmi. Az elején nagyon érdeklődő voltam, de picit belerondított a képbe, amikor azt éreztem, hogy na ez azért nem túl életszerű, de jobbára elhessegettem az ilyen gondolataimat. Reni szülei, a gyereknevelési (szak)könyveket bújó, legszülősebb szülők a világon... komolyan rácsodálkoztam néhány dologra, meg szóhasználatra, de tulajdonképpen nem vészes, a poénok mindig működtek, csak még ami érdekes, hogy olyan tökéletes gyereknek van beállítva a főszereplő, amitől - felületesen nézve - még egyéniség se nagyon jutott neki. Stréber, de nem túlságosan, azért látom benne a lehetőséget, ám eddig tényleg az iskola, az órák, az osztályzatok körül forgott szinte minden, legalábbis a naplójában javarészt csak ilyenekről ír, hogy délután mi történik vele, vagy a téli szünetben, az vagy le van zavarva néhány mondatban, vagy csak egy az egyben átugorja. Én nem bánom, hiszen így is jó meg szerethető az egész, voltaképp kötekedésnek is lehetne venni, hogy  ezt így felhozom, csak belegondolva akkor is fura, de a címet figyelembe véve már annyira nem is. Ja, és nagyon tetszett, hogy a Sims, WoW, msn és a "közösségi portál" mellett jutott 2 percnyi idő arra is, hogy a srácok sorozatokat is néznek - na ez már életszerűbb.XD
Adatlapokkal kezdődik a könyv, amiből minden osztálytársának látszik az érdeklődési köre, hobbija, és még az ülésrendet is mutatja. Ezeket visszaolvastam a könyv végeztével, és úgy, hogy már ismertem őket, egész máshogy szemléltem a "profilukat".:) A szereplőket könnyű megszeretni, a diákokat és a tanárokat egyaránt, és az iskola hangulatát, szellemiségét is igazán jól sikerült megteremteni, nálam találó és helytálló az "egy gimi, ahova mindenki szívesen járna" szlogen.

Azt gondoltam amúgy, hogy egy ilyen iskolában mindenki jó tanuló, ám itt szembesültem azzal, hogy nem is... a legviccesebb a francia diák, aki remekelt a francia nyelven zajló felvételin, ám magyarból koránt sem olyan jó.:D Virág se semmi, butuska, ám nagyon jó barát, és emós (Istenem:D). A szuperintelligensként lefestett Arnold azonban már teljesen különbözik tőlük. Három lány van egyébként a mindössze 12 fős osztályban, a többiek mind fiúk. Kinga meglehetősen érdekes jellem, többször elképedtem rajta. Cortez meg egyfolytában csak a vállát vonogatja, miközben hihetetlenül laza és menő, de Reni odavan érte, így az olvasó is, vagy legalábbis én.:D Komolyan kíváncsi vagyok, mi lesz ebből.:) Reni pedig megfontolhatná Kinga tanácsát (váó), mert rávilágított a lényegre.

Egy kötet egy félév, és én most azonnal szeretném tovább olvasni az első tanévet.

Helyén kell kezelni ezt a könyvet, ahol engem teljesen elvarázsolt, belemerülős, vicces (mennyiszer kacagtam fel hangosan:D) és olvasmányos, még a hibák ellenére is remek, ráadásul hazai. Imádom a bögréket, könnyen lehet, hogy beszerzek egy SzJG-set is.:))

4,5/5

Read More

Tari Annamária: Z generáció

"A meg nem ismert dolgok elvesztése nem fájdalmas, és nem vált ki hiányérzetet sem."

"Nem érdemes megvárni, amíg már látszik, hogy probléma van."

"Ma a Z generációs kamasz a párkapcsolati szorongások területén nehezebb helyzetben van, mert ha valóban 12-13 évesen foglalkozik ezzel, az körülbelül olyan, mintha a Gellért-hegy helyett a Himaláját kellene megmásznia. Se gyakorlata, se érettsége, sem felkészültsége nincs hozzá. Csak a kortárs- és médianyomás van, amely azt sugallja, el kell érnie mindazt, ami elérhető."

"Ebben a változáshullámban tehát sokféle régi határ lazul, és ebben a helyzetben a kamaszok valóban csak annyit tesznek, mint amit életkori jellemzőjük diktál: elmennek a határokig."

Tari Annamária Y generáció című könyvét még régebben olvastam, és most itt a folytatásának tekinthető újabb kötet. Míg az Y generáció inkább rólam szólt, a Z-s korosztály egyre jobban távolodik tőlem, de ez nem jelenti azt, hogy nem érnek különböző hatások a fiatalokkal, tinikkel kapcsolatban. Ezzel szerintem valamennyien így vagyunk. A mai gyerekek teljesen más világba születnek, mint amilyenben én felnőttem. A különböző technikai kütyük jutnak először eszembe, hogy mennyire háttérbe szorítanak olyan dolgokat, melyek korábban fontosak voltak, azonban ez csak a felszín, érdemes mélyebbre ásni, mert problémák akadnak bőven. Minden korosztály más gondokkal küzd, eltérő dolgok foglalkoztatják őket, és a mostani fiatalságra ez kiemelten igaz, pl. már én is nehezen tudok lépést tartani a már említett technika fejlődésével, igaz, túlzottan nem is érdekel, melyik a legújabb mobil, vagy milyen táblagép a legjobb választás - hiszen alapból a táblagépek sem érdekelnek, leragadtam a laptopnál, vagy az olyan számítógépnél, ami csak egy monitorból áll. 

Folyamatosan cikáztak a gondolataim, miközben haladtam a könyvvel, mindig megfogalmaztam magamban a saját véleményemet is, vagy előtűntek előttem az ismert, tapasztalt jelenségek, amiket most jobban illetve más szempontokból is átlátok.

Tari Annamária

Könnyed, olvasmányos stílus jellemzi ezt a könyvet is, és nagyon jó meglátások vannak benne, valamint érdekes, olykor megdöbbentő adatokat is felvonultat. A fejezetek elején lévő életképek tökéletes bevezetőként funkcionálnak, rálátást ad a rákövetkező témakörökre, melyeket tárgyal a kötet. Teljes körűen átjár valamennyi szóba kerülhető témát: a tv negatív hatása, ami már 1-3 évesen (!) elkezdődik, a már említett internet, számítógép, facebook kérdéskört, az online személyiség kialakulását, pszichológiai szempontból is, a család átalakulását, és mindezek következményit vizsgálja, az emósság (ez azért eléggé eltűnt már, nem?), koraérettség, agresszió... tényleg nem tudom kellőképp összefoglalni, annyira részletes, jól kidolgozott, alapos és mindemellett tényszerű. Fontos belelátni mindazokba a testi-lelki-érzelmi folyamatokba, amiket taglal, és érdemes lépést tartani a világgal, én is próbálok nyitott szemmel járni, és nem lemaradni túlságosan. Szülőknek és igazából bárkinek hasznos olvasmány lehet, és még jobb, ha komolyabban bele is gondolunk az olvasottakba, nem csak tudomásul vesszük, hogy igen, pontosan így van, mert rengeteg építő jellegű dolgot, összefüggést is találhatunk benne - nagyon tetszett!

5/5

A könyvet köszönöm szépen a Tericum Kiadónak!

Read More

Könyvek a hörcsögök tartásáról, gondozásáról

Mielőtt hörcsög kerül a házhoz, célszerű nem csak utánaérdeklődni az állatokkal és tartásukkal, gondozásukkal kapcsolatban, hanem elolvasni egy vagy több könyvecskét is róluk, hogy még jobban elmélyítsük ismereteinket illetve felkészüljünk érkezésükre. Négy könyvre szeretném most felhívni a figyelmet (de biztos van több is a témában), amik többé-kevésbé beszerezhetők, igaz, van, amit csak antikvár példányként találtam meg. Érdekes, hogy sok dologban ugyanazokat írják, ám vannak eltérések - ilyenkor elbizonytalanodtam, hogy most akkor mit szabad és mit nem, úgyhogy szerintem nem árt, ha az állatkereskedésben vagy más hörcsögtulajdonosokhoz is fordulunk tanácsért, hasznos tippekért.

Peter Beck - Hörcsögök tartása és gondozása

Nekem ez a kötet tetszett a legjobban, úgy érzem, ez volt a leghasznosabb, amihez kivitelezésével egyaránt hozzájárult. Színes képek és kiemelések tarkítják, és keményfedeles, bár ez most épp nem szempont, azért megemlítem. Ha valaki csak ezt olvassa el, úgy vélem, tökéletesen elegendő ismeretanyagot sajátít el. Különösen tetszett, amit az aranyhörcsögök történetéről írt... kis apró csodák.:) 5/5

Monika Lange - A hörcsögök

Ez kb. egy szinten mozog a következő kötettel, de a sok színes, aranyos kép miatt előreveszem, és mert írtak benne olyanokról, amikről a többi könyvben nem igazán. Az hiszem, ez a legújabb kiadvány, így talán a legkönnyebb hozzájutni. Ez is kellőképpen részletes, és hát a fotók jól jönnek a leírások mellé (Egyébként ezt olvastam először, és már ez az ismeretanyag is nagyon hasznos volt). 5/5

Michael Kürschner - A hörcsög

Ez sem ártott, de a fekete-fehér rajzok nem veszik fel a versenyt a tökéletesen élethű fotókkal. Különösebben nem ragadt meg bennem, de egyáltalán nem rossz könyv. (Egy könyvtári példányt sikerült csak szereznem, ami rongált: a közepén volt néhány oldalnyi színes lap, de mivel kitépték, nem tudom, miről szóltak.) 4,5/5

Jean Coppendale - Aranyhörcsögök és futóegerek

Ez teljesen gyerekkönyv. Sok színes kép, kevés szöveg. Nem véletlen, hogy fele annyiba kerül, mint mondjuk a Monika Lange könyv. Hasznát nem igazán láttam, ráadásul a könyv felében a futóegerekről van szó, ami nem érdekelt most, pl. van 2 oldalnyi életcikluskép róluk, a hörikről viszont nincs. Ha már kétféle állatról szól a könyvecske, nem annyira értem ezt a megoldást. 2/5

Read More

Kelley Armstrong: The Summoning - A szellemidéző

"Azt látják, amit akarnak! Ragassz rá címkét, gyógyszerezd be, és ha szerencséd van, elmúlik! Csakhogy ami nekünk van, soha nem múlik el!"

"Ebben a házban a tudás hatalom, és én gyorsan tanultam."

"Normális. Micsoda egyszerű és unalmas szó! Vicces, mennyire más színben tűnt fel most: mint valami fődíj egy céllövöldében, tele ígérettel..., ám számomra elérhetetlen."

Chloé Saunders kisgyermekkori emlékével indul a könyv, ami meglehetősen félelmetes kezdés volt számomra. Majd ugrunk 12 évvel későbbre, amikor is tiniként tizenéveskori problémák foglalkoztatják - egészen addig, míg újra nem kezd szellemeket látni. Szokatlan viselkedésének pedig egy szerencsétlen iskolai incidens után következményei lesznek: a Lyle Ház elnevezésű otthonba kerül, ahol az ott lakó fiatalok mindegyike valamilyen elmezavarral küzd. Chloé nyilvánvalóan nem való egy ilyen intézménybe, az olvasó jól tudja, hogy egy szellemes fantasyt olvas. Hősünk azonban kezdetben elbizonytalanodik, hogy tényleg beteg, és a gyógyszerek amiket kap, segíteni fogják a gyógyulásban. Az események azonban érdekes fordulatot, vagy jobban mondva fordulatokat vesznek...

Az elején megfagyott az ereimben a vér kb., úgy féltem a könyvön, ehhez a szellemesdihez abszolút nem vagyok hozzászokva, és akkor még a Lyle Ház sem volt valami bizalomgerjesztő helyszín. Szóval elég nagy feszültséggel faltam az oldalakat, de egy idő után ez elmúlt, és a félelemmel vegyes kíváncsiságból inkább csak a kíváncsiság maradt. Ahhoz képest, hogy a szellemek, nekromaták nem különösebben nyűgöznek le, meg az egyéb fantázia(?)világból való elemek sem, amiket felvonultatott, nagyon tetszett a könyv, meg is lepődtem magamon.

Visszatérve a cselekményhez, mindig történt valami, és miután megismertük a lakókat és a nővéreket, orvosokat, Chloé mellett hamar Simon és bátyja, Derek lettek a legérdekesebbek, illetve a tűzimádása miatt bekerült Rae. Akták utáni szimatolás, megdöbbentő felismerések és felfedezések jellemzik ezt a remek kis könyvet. A vége és annak felvezetése pedig elképesztően izgalmas lett! Ami kis hiányérzetre adhat okot, hogy a sok kérdéstől a karakterek nem tudtak elég közel férkőzni hozzám, ám erre lesz még lehetőségük a hátralévő két kötetben, de ha nem fognak, az sem probléma, pláne, ha a történetvezetés hatására azok is ilyen letehetetlenre sikerültek.

Ami különösen tetszik benne, hogy eléggé különbözik a szereplőgárda a megszokott misztikus lényektől, több emberszereplő is van, vagyis hogy nem az unalomig ismételt és hatszázszor átformált vámpírok (akiket ettől függetlenül továbbra is szeretek, félreértés ne essék:) uralják, ők konkrétan talán egy vagy két alkalommal lettek csak megemlítve, és így is csak sejtem, hogy van-e helyük ebben a történetben.

Valamennyire előttem van, hogy vajon mi lesz a folytatásban, miről fog szólni, bár ezek inkább csak tippek. Mindenesetre a befejezés felettébb nyugtalanító..

Köszönöm szépen a könyvet a Könyvmolyképző Kiadónak!

Read More

Kerstin Gier: Zafírkék

"Virsliszáj mester valamelyest megnyugodott, visszaeresztette szokásos helyére a szemöldökét, és mivel nem hallhatta Xemeriust, aki a mennyezetről hangosan lekiabált, hogy "Tökfej!", nekifogott a lehangoló leltárnak. Arra volt kíváncsi, mit tudok az 1782-es évről a politika, az irodalom, a társasági szokások és a divat vonatkozásában, majd a válaszom hatására ("Azt tudom, hogy mi nem volt akkoriban. Például nem volt automata vízöblítéses vécé, és a nőknek nem volt választójoguk.") néhány másodpercre a tenyerébe temette az arcát."

Már nagyon vártam Kerstin Gier trilógiájának második részét, mégis amikor végre olvashattam, valahogy nem volt hangulatom hozzá. De nem hagytam magam és nem engedtem a hangulatingadozásnak, amit jól tettem, mert pillanatok alatt berántott ismételten ez a jól kitalált, időutazásal megáldott világ. Persze sokat felejtettem az első kötet tartalmából, így szükség volt az emlékeztetőkre, amik nem lettek eltúlozva, pont megfelelő mennyiségben utalt vissza az írónő az eddig történtekre.

Gwendolyn fő tennivalójává vált, hogy elsajátítsa mindazt a tudást, amit helyette tévedésből Charlotte tanult meg. Gwen nincs elragadtatva ettől, és ha ez még nem lenne elég, egyesek nem akarják elfogadni az új helyzetet, és még nem is bíznak benne, továbbá nem avatják be a dolgokba. Mindezek hatására nem csoda, hogy Gwen maga kezd nyomozásba (amiben Leslie is segédkezik, bár kevesebbet szerepelt most), hogy némi információhoz jusson, és nem tudja, kiben bízhat. Nagy segítség számára Xemerius, a vízköpő szellem-démon, először kicsit idegesített, de aztán megkedveltem, és a beszólásai inkább viccesek, mint zavaróak lettek. A titkokhoz és kérdésekhez hozzájön természetesen Gideon, aki mit sem változott az első rész óta, ugyanolyan jóképű és megnyerő és stb.:) mint amilyen volt. Sajnos egyúttal kiismerhetetlen is, nem igazán lehet követni, hogy éppen mi vezérli a cselekedeteit...

A Gideonos huzavona mellett apránként haladunk előre a titkok feltárásban, az időutazás pedig trükkössé teszi a dolgokat, nagyon izgalmas, szerethető, és szélsebesen olvasható továbbra is ez a könyvsorozat, minden amiért szerettem a Rubinvöröst, változatlanul jelen van. Ahhoz képest, hogy kissé kiestem a történetből, ez a kötet is szinte azonnal és teljesen magával ragadott. Ráadásul megint csak a várakozást hagyta maga után, hát ilyet!!:)

A könyv végén lévő rejtvény... egyelőre függőben maradt számomra.

Köszönöm szépen a könyvet a Könyvmolyképző Kiadónak!

Ui.: a borító <3 természetesen.:)

Read More

Wendy Wax: Bombasiker

Kendal, Tanya, Mallory és Faye életét a barátságon kívül még egy, számukra fontos dolog köti össze: az írás. Különböző életet élnek, és mindannyian őriznek valamilyen titkot. Az életük figyelemmel kísérése mellett, amely önmagában nem sokban különbözne egy női regénytől, a könyvkiadás kulisszái mögé enged bepillantást a regény. Láthatjuk, milyen az írók küzdelme, hogy valaki felfigyeljen rájuk, valóra váljon az álmuk, és lehetőséget lássanak a kéziratukban. Kendal azonban már túl van ezen, és a következő szinten jelentkező problémával küzd, az írói válsággal, amikor szorítanak a határidők is, ráadásul mindez rányomja a bélyegét a magánéletére. Barátnői támogatására szerencsére számíthat, és egy olyan döntést hoznak, ami mindannyiuk életét megváltoztatja, ám ezzel együtt botrányt is kavar...

Igazából másra számítottam, kicsit túlírtnak érzem, de azt nem lehet mondani, hogy az írónő nem hozta testközelbe ezáltal a karaktereket. Konkrétan váltakozó nézőpontos könyvnek képzeltem, de máshogy oldotta meg az írónő a több(fő)szereplős történetmesélést. A fejezetek a témánál maradó, írással kapcsolatos idézetekkel nyitnak, nagyon tetszettek.

"Regényt írni olyan, mint éjszaka vezetni. Csak addig látsz el, ameddig a lámpa fénye elér, mégis az egész utat meg tudod így tenni."

E. L. Doctorow

Aki szeretne bepillantani abba, hogy milyen egy író élete, és belülről figyelni az eseményeket vagy épp egy könyv születésének körülményeit, kiváló választás lehet a könyv! Emellett persze szilárdan jelen vannak a magánéleti válságok, és a közösen megírt könyv sem marad problémáktól mentes, de a végén minden szerencsésen alakul, az olvasó megkapja a happy endet.

A borító nagyon tetszik, ötletes és illik a könyvhöz (össze sem hasonlítható külföldi társával, ami, hát szerintem nagyon nem lett eltalálva), és maga az egész kiadvány is olyan kis aranyosra sikerült, apró, kisebb, mint az átlag könyvek mérete, viszont így több lapot számlál (458 oldal).

A könyvet köszönöm szépen a Pioneer Books kiadónak! Oldalukon olvashattok egy interjút is a szerzővel.

Read More