Az olvasás, mint kezdet

Ahogy nézegettem a bejegyzéseket az első heti témákról, úgy vettem észre, a legtöbben a gyerekkori + mesekönyvekkel kezdték. Az a helyzet, hogy nekem eszembe sem jutott olyan messzire visszamenni az időbe, mivel amikor anyu mesélt, akkor még nem tudtam olvasni, vagyis nem én magam olvastam, így azt nem olyan olvasmányélménynek kategorizáltam. És igazából nem is emlékszem olyan élénken a gyerekkori dolgokra. Szóval én kicsit máshogy írtam a témáról, ráadásul nem az a fajta vagyok, mint mindenki, akik már szinte az olvasni tudásuk előtt is olvastak...:)

Az első könyvélmények meghatározóak lehetnek az ember életében, mert ha nem nyeri el a tetszését a gyerkőcnek, úgy az olvasás sem biztos, hogy rögtön a kedvenc tevékenységei közé kerül. Erre én kitűnő példa vagyok szerintem.:D Nem szerettem a kötelező olvasmányokat, és csak három emlékem maradt meg a témában (tehát a többit gondolom meg sem próbáltam elkezdeni, bár még a Tüskevárról valami rémlik). A Pál utcai fiúkat elolvastam, abban még voltak részek, amik tetszettek is, valamikor viszont alig kötött le, amiről éppen szó volt, és elkalandozott a figyelmem. De nem annyira, mint az Egri csillagok esetében, szinte büntetésnek éreztem, és idővel már meg volt szabva, hogy naponta hány oldalt kell elolvasni belőle (azt hiszem, 30-at), hogy a végére érjek időben. Emlékszem, rendszeresen bealudtam rajta. Ami viszont tetszett, sőt, olvastam volna szívesen tovább, az A két Lotti. Kivittem nyáron a kertbe, szép napsütéses, meleg nyári idő volt, és nagyon jó kikapcsolódás volt. Amivel igazán megszerettem az olvasást, azzal nem vagyok egyedi eset: Harry Potter. A rajongásom tárgya volt hosszú ideig, és jó pár könyvet elolvastam utána, aztán valahogy a tizenéves korban ismét elvesztettem ezt a hobbyt. A környezetemben egyébként ma sem olvas szinte senki, talán emiatt is akkor ismét alig olvasós időszakom következett.

A következő nagyobb lökést talán a Twilight adta, először csak a filmről hallottam, aminek az alaptörténete tetszett, majd amikor megtudtam, hogy könyvből készült, azonnal el akartam olvasni. Még aznap elmentem a Libribe, és megvettem. Utána ezen a vámpíros vonalon akartam elindulni, de mikor Ward óriási csalódás volt, írtó vacaknak éreztem, ez a lelkesedés el is múlt. Szerencsére képbe jöttek a könyves blogok, és akkor "minden megváltozott".:) Én mindezt korai könyvélményeknek érzem, ezért nyúlt ilyen hosszúra a mesélés. Mostanában kezdem már úgy érezni, hogy elég hamar el tudom dönteni, hogy egy könyv nekem való-e, vagy nem érdemes belekezdenem, mert nagy valószínűséggel úgysem tetszene. Az ilyen pedig olyan rossz, de amikor valami magával ragad, az hatalmas élmény, napokra egy másik világba kerülni varázslatos, szóval nem szabad néhány rosszul megválasztott első olvasmány miatt lemondani az olvasásról. Én már csak tudom.;)

(Ez a bejegyzés Az olvasás 7 hete című esemény keretein belül íródott (I. hét).)