Eredetileg egyáltalán nem érdekelt ez a könyv, átfutottam a fülszövegét, de nem fogott meg. Aztán olvastam pár pozitív véleményt, meg, hogy időutazás is van benne, és ez felkeltette az érdeklődésemet. Ezután kisebbfajta sokk ért, amikor megláttam a kötetet: 912 oldal, ennek megfelelően egyáltalán nem nevezhető vékonynak. Nekem már az Egy nappal is problémáim voltak, pedig az csak 500+ oldal. Úgyhogy mondhatni, megküzdöttem ezzel a könyvvel.
A történet 1945-be repít minket vissza, a főhős pedig Claire Randall, aki a háború után végre rendes házasságban élhet a férjével. Na igen: épphogy megismerjük őket, Claire egyszer csak 1743-ban találja magát (ez lenne az időutazás), ismét elszakadva a férjétől, ráadásul egy egészen más időben és újra háborús területen. A skótok közt egy angol hölgy felbukkanása mindenféle kíséret nélkül, még némi fedősztori segítségével is furcsa az embereknek. Végül Claire egész jól beilleszkedik, és a jövőbeli orvoslásban hadiápolóként tapasztalatot szerezve, még az elmaradott eszközökkel is nagyobb tudása van, mint az abban az időben élő gyógyítóknak. Ez természetesen nem marad észrevétlenül, és még egy fiú is felbukkan, aki összekuszálja az érzéseit. Nem tudja, hogyan juthatna vissza a rendes életébe, de egy idő után már nem is biztos, hogy szeretne.
A vélemények eléggé különbözőek a könyvről, van aki odáig van érte, míg mások nem annyira. Én az utóbbi felé húzok, és ezek után nem tudom, hogy a kalandregények mennyire valók nekem. Persze ebben szerelmi szál is van (vagy valami olyasmi, őszintén szólva nem éreztem valami elsöprőnek), ami viszont inkább nekem való. Az a baj, hogy egy ponttól kezdve az egész érdektelenné vált számomra, így esélye sem volt szegény könyvnek nálam, bár az elején jól indult, aztán egyre jobban veszett oda az érdeklődésem, és bevallom, a második 450 oldalt nem tudtam teljes odafigyeléssel olvasni, úgy éreztem, nem kell ez nekem, ha nagy vonalakban képben leszek a többivel, nekem az már elég, csak olvasni ne kelljen.
Az utolsó lapon lévő vélemények közül minimum az elsőt odanyomorítottam volna a hátsó borítóra, mert az legalább említést tesz arról, hogy szex is van a könyvben. Valaki szerint nem sok, mások szerint igen, szerintem meg leginkább csak fárasztó, hogy kb. minden fejezet végén, meg még máskor is, ha nem is mindig részletesen, de az írónő szükségét érezte beleírni. Az erre fordított energiát belefeccölhette volna például abba, hogy úgy írja a sztorit tovább, hogy nekem is tetsszen a könyv.:) Igazából nem tudom, hol a gond, adott volt egy jó kezdés, egy jó karakter, szórakoztató párbeszédek (a történelmi dolgok annyira nem, de ugye hamar eltűnnek, mert megkapjuk elsőkézből), aztán jött 1743 és szépen odalett minden, még a karakter is. Azt viszont feltétlenül meg szeretném jegyezni, mint pozitívumot, hogy az írásmód elég igényes.
Az biztos, hogy van valami a könyvben, a molyon külön eseményt is generált magának, és a hozzá kapcsolódó karcokhoz és olvasásokhoz (a negatívabb vélemények ellenére is remek az átlaga) több száz komment született, szóval ez biztosan jelent valamit.
A könyvet köszönöm szépen a Könyvmolyképző Kiadónak!
3/5
:o :o :O :OOOO
VálaszTörlésMost vagyok a kétszázadikon, és én már avval a szemmel olvasom... tudod... hát vannak utalások, de ... mi a fenéért tért le arról az ösvényről, amin itt az elején elindult:S
Na megyek olvasni.
Igen, tudom mire gondolsz... Jó olvasást, és azért remélem, azok között leszel akik 5 vagy 4 csillagot adtak rá.:)
VálaszTörlésPedig nekem pont az ilyen történetü könyvek a kedvenceim, régebben olvastam is egy hasonlót. Csak a hosszúsága gond egy kicsit, ilyen hosszú könyvet talán még nem is olvastam.
VálaszTörlés