A cím elég lényegre törő, a kontrollálatlan, indokolatlan étkezéssel foglalkozik. Nagyon sokakat érint szerintem ez a téma, nem csak azokat, akik túlsúllyal küzdenek, hanem a normál testalkatúakat, vagy éppen a kifejezetten soványakat is. Régebben az embereknek nem volt ilyen módon elérhető az étel, mint most, és következményként úgynevezett túlevés alakult ki. Biztos sokaknak ismerős az az érzés, amikor nem vagyunk igazából éhesek, mégis eszünk, vagy azért mert egyszerűen csak finom, és nem tudunk uralkodni magunkon, vagy mert ad egy elégedettség érzetet (annak ellenére, hogy nagyon jól tudjuk, miután elfogyasztottuk, lehet, hogy szembe kell néznünk a bűntudattal), vagy pótcselekvésként funkcionál, esetleg a megszokás irányít, stb. Több oka lehet, de minden okot szépen feltár a könyv, ráadásként tudományos jelleggel is részletezi ezeket a folyamatokat. Nekem nagyon tetszett az egész, bár volt, amikor kicsit sok volt a tudományból, de akkor is érdekes maradt, mert segített jobban megérteni, hogy hol a hiba az étkezési szokásaimban, és úgy érzem, a változtatásra (amennyiben megvan a kellő eltökéltség, önuralom) hasznos meglátások vannak a segítségemre.
Ma már akkora a túlkínálat az élelmiszerekből, mindenhonnan ontják ránk, és rengeteg a haszontalan. Pl. számomra az egyik legfeleslegesebb a krémtúró, ami egy desszert lenne, de még csak nem is finom (nekem:D). Ez csak egy apró példa. Ahogy bemutatásra kerül, hogy a mai ételekben lévő különböző összetevők miképp stimulálják az agyunkat, nagyon elgondolkodtató.
Az alábbi mondat kiválóan megragadja a lényeget:
"Nem táplálékot vagy jóllakottságot veszünk meg, hanem érzelmeket."
A könyv második részében az élelmiszeriparral foglalkozik, ott is sokatmondó információkat oszt meg Kessler az olvasóval. Beleláthatunk, hogyan alakítják ki a fogyasztók számára a hiperízletes, zsír és cukorgazdag ennivalókat, amiből mi valószínűleg alig vagy rosszabb esetben semmit nem észlelünk, így sokszor mit sem sejtve habzsolunk be több száz kalóriát. Szomorú továbbá, hogy egyre fiatalabb korban jelentkezik a hiperevés.
A harmadik rész kimondottan a túlevésről szól, a mesterségesen elfogyasztott ételekről, a viselkedésünkre gyakorolt hatásáról. Teljesen úgy voltam vele, hogy amikor evésroham tör rám, arról egyedül én tehetek, unatkozom vagy pótcselekvés, de már másképp látom, sokkal inkább érzem irányítva magam, akár egy rágcsáló az állatkísérletek során, vagy nem tudom. Tudatosan lehet szerintem befolyásolni az efféle viselkedést, ha tudjuk, hogy "mivel állunk szemben". Én szeretném a saját agyamat magam irányítani, és ezért igyekszem újonnan "harcolni" a felvett rossz szokásaim ellen.
"A mai világ és az életformánk lehetővé teszi, hogy gyakorlatilag állandóan ehessünk. És sokan valóban így is tesznek."
A könyv utolsó három szelete már a leküzdésben segít és a változtatásra sarkall. Fontos a kialakult szokások átalakítása, történjen akár szabályok felállításával vagy célok kitűzésével. Nyilván semmi nem fog megváltozni, pusztán attól, hogy elolvassuk ezt a könyvet, de tényleg roppant hasznosnak gondolom - nem jellemző, hogy az ismeretségi körömben agyonajánlok könyveket, mert sajnos kevesen/keveset olvasnak, de ezt már agyondicsértem, mert úgy érzem, tényleg bárkinek érdemes elolvasni, még aki nem is pont fogyni akar vagy ilyesmi, mert ilyen motiváció nélkül is érdekes a könyv, a felvonultatott témák, ismeretek, meglátások miatt.
Végül megemlíteném a sportot, amellett, hogy egészséges, segít megerősíteni az új önképünket. Részemről egyébként ez a legnehezebb, iszonyú lusta vagyok, de igazából 50 kiló alatt sosem volt szempont nálam a mozgás a fogyás tekintetében, de egy ideje mondhatni elkezdtem igényelni. Nem kell rögtön nagy dolgokat eltervezni, egy hétvégi biciklizés is remek kezdet lehet szerintem, vagy egy kis séta, kinek mi a szimpatikus.
Bevallom, azért nem gondoltam, hogy ilyen szinten odaleszek ezért a könyvért, 5/5!
296 oldal
