Switched at Birth - 1. évad

Szeretem az ABC Familyt.:) Ezt tekinthetem nyári darának is, mert nem hetiben néztem, hanem mikor már lementek a részek, akkor várakozás nélkül jött, látott és győzött rögtön megszerettem.


Annyi az alapszitu, hogy két kisbabát születésükkor a kórházban elcseréltek, de van csavar is, amit nem szeretnék elárulni, hátha még valaki nem tudja, mert én sem tudtam, és az úgy tök jó meglepetés volt. Annyit talán elárulhatok, hogy sikerült találni egy olyan témát, ami szerintem kiemeli az átlagból, és érdemes belekezdeni, mert egyediséggel ruházza fel. 


Daphne gazdag szülők gyermeke lenne, de így az egyedülálló édesanyja mellett nevelkedett, míg Bay szerényebb környezetben élt volna, és sosem értette, hogy különbözhet ennyire a szüleitől és a testvérétől - a képeken látszik, hogy külsőleg is. Egy iskolai feladat során választ kap a kérdésre, és hamarosan sor kerül arra, hogy a szereplők megismerik egymást. A kezdeti meglepődés, örömködés után számtalan konfliktus jön valamennyiük életébe. A nevelés kérdése, meg egyáltalán akkor hogyan tovább, valaki perelni akarja a kórházat, valaki nem, és később e téren is lesznek fejlemények. Vannak mellékszereplők, akiket szintén lehet szeretni, és természetesen a tini lányok mellé járnak a fiúk is. Még azt szeretem nagyon a sorozatban, hogy teljesen emberiek a szereplők, és könnyű megérteni a cselekedeteiket, döntéseiket.

Az eddigi 10 részt szerintem mindenképpen érdemes megnézni, legalább esélyt adni neki, mert kár lenne érte. A csatorna már berendelt még 22 részt, a folytatás pedig 2012 elején várható - és én nagyon várom is.


Spoileresen még néhány sor, csak akkor olvassátok, ha ti is végignéztétek az eddigieket:

Andrea Cremer: Wolfsbane - A keresők

- Nem Vailben vagyunk - folytatta. - A szabályok megváltoztak. Küzdeni fogok azért, hogy én legyek az, aki melletted lehet.
Valóban megváltozhattak? Nem tudtam, kinek a szabályai érvényesek még, vagy hogy hol az én helyem ebben az egészben.

Connorral társalogni olyan volt, mintha hullámvasúton utazna az ember. Sose lehetett tudni, hogy a következő pillanatban csipkelődni fog-e, vagy feltesz egy jól átgondolt kérdést.

Egy könyvsorozat nem első köteteiről mindig nehezebb írni, hiszen olyanok is olvashatják a bejegyzést, akik még nem olvasták a korábbi rész(eke)t. Mindenesetre azoknak a fantasy illetve farkasos történeteket kedvelőknek, akiknek Andrea Cremer könyvei eddig kimaradtak, elsőnek Az őrzőkről szóló írást javaslom.

Ami a sorozat nyitó részét jellemezte, annak erősségeit nem vesztette el, és nekem teljesen egybefolyik a kettő, max. a visszautalások (ha esetleg elfelejtettük volna, mik történtek korábban, ezek a segítségünkre vannak, erre is gondolt az írónő) rondítanak bele ebbe, de nem zavaró módon, tulajdonképpen jól is jött legtöbbször, hogy felelevenített néhány részletet. Új, szerethető szereplők csatlakoznak a már meglévőkhöz, és mivel szétszakadt egy szövetség, a nem Calla oldalán harcolók szinte teljesen leszakadtak a könyv első felében, ez a helyzet egyébként érthető módon meg is viseli a lányt, bűntudatot érez és hiányoznak neki a társai. Hirtelen nem a megszokott környezetében találja magát, és mondhatni fel kellett nőnie, és az előző rész tinikönyv jellege átalakult, ha írhatok ilyet, felnőttesebb lett maga a történet is.

A könyv első fele után, ami főleg a keresők megismertetéséből áll, változások jöttek, amik felpörgették a könyvet, ezt csak azért emelem így ki, mert találkoztam olyan véleménnyel, ami szerint az első kb. 150 oldal unalmas, viszont én ezt nem éreztem, talán mert a vélemények miatt számoltam a lehetőséggel, hogy így lesz. A szerelmi szálak vesztettek a hangsúlyosságukból, a keresők bemutatása sok betűt lefoglalt, de nem bánom, mert biztos unalmas lett volna még egyszer szinte ugyanarra kihegyezve közel 400 oldal. Akinek viszont elsősorban a Ren-Shay kettős adott egy nagy adag pluszt, ahogy nekem is, itt sem kell lemondania róla, hiszen ugyanúgy téma, csak kicsit háttérbe szorult a dolog. Amiket korábban megtudtunk a történelmükről, pedig csak a kezdet - személyes drámák, veszteségek, harcok tarkítják a könyvet, és új információkkal, eddig titkolt múltbéli eseményekkel tartja fent a figyelmet a könyv. A keresők élete is legalább olyan izgalmas, mint a farkaslét, és közülük a szövők például bámulatos dolgokra képesek. Az új karakterek tehát szimpatikusak, életszerű közösségük a könyv világának egy másik oldalát mutatják be.

A kiadót pedig külön dicséret illeti, amiért már a külföldi megjelenés előtt elhozta nekünk a könyvet! A lezárás biztos megint valami új kezdetét jelenti, nagyon kíváncsi vagyok, hogyan folytatódik a félbeszakadt jelenet, mi lesz a harmadik kötetben, mely 2012-ben várható Bloodrose címmel.

A borítóról még annyit, hogy az előzőnél is szebb, ráadásul össze sem lehet hasonlítani a külföldi társával,ami, hát szerintem ronda.

(Ja, és én egyébként még mindig Rennek drukkolok.:)

A könyvet köszönöm szépen az Egmont Kiadónak!

Teen Wolf - 1. évad

Az MTV új sorozata biztosította a tavalyi The Gates után az idei nyárra is a farkasokat, és ez szerencsére most nem lett kasza, berendelték a 2. évadot. Egy színész csatlakozott is a kertvárosi farkasoktól, szegény Colton Haynes változatos produkciókban kap szerepet.:)


A vérfarkasságot szerintem nagyon nehéz nem nevetségesen megjeleníteni a filmekben. A Teen Wolfnak sem sikerült igazán, de nem is számítottam nagy dolgokra. Ebben a szellemben elvárásokból is híján voltam, vagyis a lehető legkedvezőbb volt a helyzete nálam, és remekül is alakultak a dolgok: kb. az egyetlen, amit rendesen, hetiben követtem a nyár folyamán.

Többen leszólták, és tényleg vannak hibái, meg gagyi néha (értem itt a morgásokat és egyéb hatásokat) meg cikis párbeszédek, jelenetek, mégis valahogy élvezetes. Ja, Tyler Hoechlint említettem? Tudjátok, 7th Heaven, csak már megnőtt, és nem is akármilyenre cseperedett.:) 

Van tinis szerelem, titkok, rejtélyes múlt, ezek keveréke szórakoztató és izgalmas történetet alkot. Néha tényleg olyan, hogy Úristen, komolyan képesek voltak ezt így megírni? Meg amit a szereplők tudtak cselekedni, hát olykor már én éreztem magam kínosan helyettük is. Azonban az ilyenek szerencsére nem sok vizet zavarnak, egy-egy pillanatig tartó eltévelyedések.

A vérfarkas vonulat olyan formában jelentkezik egyébként, hogy egy fiút megharapnak, átváltozik, kezdetben nem tudja, mi történik vele, aztán megvilágosodik, megismer egy másik farkast (ő Tyler Hoechlin), meg van neki egy idegesítő haverja, aki később kevésbé lesz idegesítő, vagy csak időközben hozzászoktunk. Ezalatt bejön a képbe Allison (a lány, aki új a suliban), és a csapat (elfelejtettem, hogy mi volt a sport) kapitánya, Jackson, aki félti a pozícióját, mert Scott hirtelen ügyes erős és menő lett. És még van Lydia, Jackson barátnője, őt is lehet kedvelni. Meg persze az egyéb bonyodalmak mellé, amiket nem vázolok, ott vannak a vérfarkasokra vadászók.

Örülök, hogy lesz folytatás, szívesen elnézegetek a mostani 12 rész után jövőre is egy párat.

Olvasási szokások

Hát az utóbbi időben nagyon sokat változtak az olvasási szokásaim, mivel egyáltalán nem olvasok. Komolyabban szólva, tényleg drasztikusan lecsökkent az olvasott könyveim száma, de nem szeretném, ha ez túlságosan tartóssá válna. Most egy ilyen időszakot élek, ezelőtt meg egyébként túlolvasós időszakom volt. A könyves blogok és a moly hatására nagyon sok könyvet ismertem meg, és rengeteg került várólistára, azokból bármikor választhatok, és esélyes újabbak felkerülése is a listára.


Legszívesebben otthon szeretek olvasni, még pedig úgy, hogy akkor az egy külön program, minimum egy órát a könyvnek szentelve - ez nem mindig kivitelezhető. Legtöbbször azok adják a legnagyobb élményt, amiket nem tudok letenni. Fáradtan, vagy nem nyugodt körülmények között nem tudok olvasni, mert olyankor úgy érzem, hogy csak fél lábbal tudok a történetre koncentrálni, és én teljesen a könyvben szeretnék élni, mialatt olvasom. Amikor jó idő van, néha kiülök a szabadba is olvasni, de ez nem annyira jellemző, meg az állatkáim amúgy is legtöbbször zaklatnak, hogy ne csak úgy üljek ott, hanem velük foglalkozzak. Tömegközlekedésen nem olvasok, és nem szoktam magammal cipelni a könyveket, félteném is őket, hogy valami bajuk lesz. Az évszakok max. annyiban befolyásolnak egy könyv kiválasztásakor, hogy nyár elején egy darabig valami nyári hangulatú könyvhöz van kedvem, Karácsony előtt pedig az ünnephez illő, kapcsolódó történethez. 

Az olvasás 7 hetének utolsó hetéhez érkeztünk, ezúton is köszönöm Andiamonak a szervezést, igazán sok embert megmozgató eseményt ötletelt ki.:)

Magyar vagy külföldi irodalom és az irodalomórák hatása

Az irodalomórákról csak a saját tapasztalataim alapján tudok nyilatkozni. Azok nem szerettették meg velem az olvasást. Minden magyartanárom idősebb nő volt, és ami a lényeg, meglehetősen maradi gondolkodásúak. Az órákra hatással volt ez, elég ritkán sikerültek érdekesre, bár a tantárgyat soha nem utáltam, sőt. A versek nem kötöttek le annyira, a kötelezők nem tetszettek, szinte minden, amivel találkoztam, elavultnak és unalmasnak hatott, illetve sokszor úgy gondoltam, hogy ugyan, honnan tudhatnánk, mi járt a költő fejében, mikor lejegyezte azt a pár sort (ezzel sokszor ma is így vagyok), nem minden elemzésről gondoltam, hogy ennek a megtanulásának most van értelme. Úgyhogy én megértem, ha egy gyerek az irodalomórák hatására nem rajong az olvasásért. Ilyenkor szerintem fontos lenne modernebb alkotásokkal megismertetni a fiatalokat, ami inkább az ő nyelvükön íródott, az biztosan számítana. 


Másik téma, a magyar illetve külföldi irodalom "ellentéte". Kevés magyar írótól olvasok könyvet. Most hagyjuk a régebbi alkotásokat, inkább csak a napjainkban megjelent könyvekkel foglalkozom, mert külföldit is inkább az újak közül választok. Amikor ilyen Fejős Éva meg társai könyvek jelennek meg, eszembe sem jut a kezembe venni őket. Ez egy általános vélekedéssé alakult sajnos, pedig biztosan vannak nagyobb figyelemre érdemes alkotások hazánkból ma is, csak éppen azok marketingje nem olyan erős, mint a már említett könyvecskéké. Isa Schneider könyve pl. szerintem nagyon is érdekes és értékes, attól függetlenül, hogy nem érzem magaménak a műfajt. Csernus könyvei vajon mennyire mennének, ha nem lenne ismert a média hatására? Szerintem itt a lényeg, ha kicsit több hírverést kapnának a nem vacak magyar könyvek, akkor biztosan én is több magyar író könyvét olvasnám.

(Ez a bejegyzés Az olvasás 7 hete című esemény keretein belül íródott (VI. hét).) 

Grey's Anatomy - 5. évad

Elég régen néztem, utoljára 2009-ben. Nem is tudom, hogy azóta miért nem folytattam. Ez egy nagyon jó sorozat, pedig már nem az első évadait tapossa, és még mindig azt tudom rá mondani, ez nagy szó ám.:)

Szó szerint abbahagyhatatlan volt, és majdnem úgy is zajlott a nézése. Imádom, mikor egy sorozat így beránt, csak nézem, és érdekel, és leköt, és szóval ez szuper.:)

Az új szereplők többé-kevésbé semlegesek, ahogy korábban is voltam velük, ez alól most Hunt (Kevin McKidd) volt kivétel, egyből megkedveltem. Örülnék, ha maradna a továbbiakban is, sok mindent ki lehetne hozni a karakterből. Plusz Cristinát is érdekesebbé tette, ami még egy pozitívum.

Több szempontból is nagy változások történtek az évadban, a női főszereplő (így tudom minimalizálni a spoilert) távozásáról tudtam, azt is tudtam, hogy hogyan történik, a férfi viszont igazán meglepett. Vagyis még nem tudom, hogy mi lesz pontosan. És persze ezeken túl is zajlottak a dolgok.


Az nem tetszett, hogy több páciens szála átnyúlt 2-3 részekre is. Mivel ilyen nagy kihagyásom volt, nem emlékszem, hogy régebben ez mennyire volt jellemző, úgy rémlik, hogy csak a magánéletekre hatással lévő esetek tartottak több részen keresztül, és azokkal nem is volt gondom. Így önmagukban, látszólag céltalanul kicsit unalmassá váltak.

A lényeg azonban, hogy továbbra is remekel a sorozat, nem féltem egyáltalán, és remélem, hogy legalább a 10. évadig eljut. Na, de most már muszáj spoileresnek lennem! Próbálok a szereplőkön keresztül összegezni a látottakat. A lelkem romantikus részének nagyon jól jött most a sori, de többször sírtam is, és sokszor nevettem - alapvetően ilyen ez a sorozat, nem kell bemutatni. Most már tényleg spoilerek:

„Az vagy, amit olvasol” + kedvenc műfajok

Az olvasás 7 hetének V. hetén ezt a két témát választottam ki.

Kezdem a kedvenc műfajokkal. Régebben biztos rávágtam volna, hogy a romantikus, lányos könyvek. Bár ez részben igaz ma is, most már valamivel több műfaj közül szeretek választani. A már említett szinte mindig jöhet, mert általában egyszerű, könnyen olvasható történetekről van szó, és többnyire pihentető kikapcsolósást keresek, nem nehéz olvasmányokat (pedig legalább néha, azt is kellene, de valahogy nem nagyon sikerül összejönnöm az ilyen könyvekkel). Az ifjúsági történeteket is szeretem, illetve a drámába hajló sztorikat. Állatos történeteket is szívesen olvasok, illetve az Agatha Christie jellegű krimiket. Általánosságban igaz, hogy ha izgalmas, olvasmányos egy könyv, akkor az elnyeri a tetszésemet. A lassú, unalmasabb történetek nem kötnek le, és a fantasy műfajában is úgy vettem észre, hogy válogatós vagyok.


Az, hogy lehet-e következtetni egy ember személyiségére az olvasmányai alapján, érdekes kérdés. Igen és nem. Ha valakit mondjuk a buszon látok egy könyvvel, akkor nem gondolom, mivel nem tudhatom, hogy éppen miért pont azt olvassa, lehet, hogy nem is tetszik neki, stb. De az is lehet, hogy az a kedvenc műfaja, nem lehet tudni, nem lehet messzemenő következtetéseket levonni ilyen esetekben. Azonban ha hosszútávon megfigyelhetjük, hogy valaki milyen könyveket olvas, megint más kérdés, vagy ha rápillantunk a könyvespolcára, az is árulkodó lehet. De nem tudom, milyen mélységekben kellene gondolkodni, túlzottan szerintem nem sok mindent fog mesélni az illetőről. Arról, hogy emberileg pl. milyen, semmiképp. Egyszerűbb, kb. lényegtelen dolgokat megtudhatunk, pl. ha Star Wars könyvek sorakoznak a polcon, már előttem van, milyen ember lehet az illető, miért rajong, de ez meg általánosítás.

(Ez a bejegyzés Az olvasás 7 hete című esemény keretein belül íródott (V. hét).)