Nem is tudom, hol kezdjem, ilyen fura olvasmányélményem - jó értelemben - nem emlékszem, hogy lett volna. Ugyebár szinte még csak ismerkedem a fantasy vonallal, azt hiszem, vannak, amik nekem túl fiúsak (= nagyobb eséllyel kevésbé érdekfeszítőek) lennének könyv formában, ami furcsa, mert filmben viszont megnézem az ilyesmit, talán a látvány az oka. Na, szóval nagyon jól kikapcsolódtam az olvasása alatt, és azt vettem észre, hogy olyan pihentető volt belemerülni, hogy szerettem volna elhúzni, amennyire lehet, hogy tovább tartson. Gyorsan lehet vele haladni, és bár az őrzők, keresők és figyelők rendszere, világa érdekes, jobban lekötötte a figyelmemet a szerelmi háromszög, ami kicsit bonyolultabb, mint egyébként lenne, egy olyan közösségben, ahol farkastörvények uralkodnak.:) Nem tudnám eldönteni, melyik volt hangsúlyosabb, úgy érzem, sikerült megtalálni az egyensúlyt.
A történetről nem szeretnék sokat elárulni, de azért vázolom a lényeget. Farkasos könyv, ahol a félig ember, félig farkas tizenéves Calla egyesülése egy másik falka alfájával hamarosan elérkezik. Ren és Calla számára ez az egyetlen járható út, ők őrzők, és ezt követeli meg a törvény. Az emberek között élnek, de nem fedhetik fel magukat, és Calla ezt a szabályt is megszegi, amikor megmenti Shay, egy emberfiú életét. Azt hiszi, le is zárhatja ezt a dolgot, Shay viszont új diák az iskolában, így újra találkoznak, ráadásul egyre inkább tudatosul benne, hogy jobban vonzódik a fiúhoz, mint az alfához. De nem ez az egyetlen probléma, miután Calla és Shay kutakodni kezd a múltban, a farkasok történelmében...
Szerintem az olvasók többsége "állást foglal", hogy melyik fiú szimpatikusabb neki, én legalábbis végig Ren párti voltam, most is, és alig inogtam meg. Sajnáltam szegényt és valahogy szimpatikusabb volt, mint Shay. Utóbbi karaktere egyébként még tartogat meglepetéseket. Callának elnézem, hogy nem tudott választani kettejük között, és ezzel bántotta őket, hiszen másban is bizonytalan volt. A feszültség, ami a szereplők közt tökéletesen érezhető (mérföldekkel jobb ez, amikor a szikrázást nem aktusok leírásával próbálják érzékeltetni), váltakozik a tilosban járás izgalmával, a kutatással a könyvekben és a nyomozással, közben pedig a falkatagokat és az idősebb farkasokat, keresőket, figyelőket is megismerjük kicsit jobban. Gondolkodásra késztethet az, hogy a fiataloknak nincs igazán választásuk, kiterjesztve ezt az élet más területeire, látni lehet mögöttes tartalmat, és az írónő még a melegek kérdését is belecsempészte a könyvbe.
A mágia is megmutatkozik, vannak más lények, a vége pedig nagyon izgalmas volt, és nem érdekel, hogy a csattanót előre sejtettem. Tetszik a stílusa, távolabb marad az egyszerűtől, olvasmányos és nincsenek üresjáratok. Ahogy lezárult a könyv, annyira megnyugtató, amennyire nyugtalanító, szóval maradtak kétségeim, hogy minden rendben lesz-e.
A borító remekül sikerült, végig ilyennek képzeltem Callát, és hangulatos, még ha nincs is olyan jelentősége, ahogy a fejezetet kezdő lapokon fogyott-hízott a Hold.
A három részre tervezett sorozat második kötete (Wolfsbane - A keresők) még külföldön sem jelent meg, ott nyárra várható. Remélem, itthon sem kell sokat várni rá, mert már most olyan szívesen olvasnám.:)
A könyvet köszönöm szépen az Egmont Kiadónak!
5/5
Jó lett a bejegyzés! :o)
VálaszTörlésEngem érdekelni érdekelt a könyv eddig is, de annyira, hogy lázban is égjek az olvasásáért. Most viszont olvasva a bejegyzésedet, valami megmozdult bennem. :oD
:) Engem megfogott, de bevallom, még csak tippem sincs, hogy neked tetszene-e.:)
VálaszTörlésbe kell szereznem!!! :-)
VálaszTörlésKíváncsi leszek, hogy neked hogy tetszik majd.:)
VálaszTörlés