Travis klipek

Rég volt zenés bejegyzés, gondoltam, itt az ideje. A Travis a legkedvencebb zenekarom, az énekesük, Fran Healy pedig tök aranyos.:) Ezeket a klipeket már egyszer kitettem egy énblogos próbálkozás során, de az már nem elérhető, és úgy érzem, itt a helyük. Nagyon várok egy új albumot tőlük!

Az első a legutóbbi, azt követően láthattok még hatot (kronologikus sorrendben), eredetileg az elsők közül választottam volna, de azok nem annyira nézetik magukat.

Katt a videókhoz!

Read More

Pretty Little Liars - eddig

Így nyáron követtem, de egy erős őszi mezőnyben alighanem elhullott volna. A sorozat nagy kérdésére nem derült fény, és még egy ideig nem is fog, mert kapott +12 részt.

Valahogy sikerült megszeretnem a szereplőket, viszont nem egy nagy sorozat, csak eyecandy-ban erős, tényleg mindegyik lány nagyon csinos. Szerintem a legszebb Spencer vagy Emily, nem tudnék választani, mert más típusúak, de az biztos, hogy Hanna marad utolsónak. Ahogy észrevettem, talán Spencer rendelkezik a legnépesebb rajongótáborral. Amit kicsit furcsállok, hogy helyes fiúk viszont már nem nagyon fértek bele. Ja, és általában figyeltem a ruhákat, táskákat meg a hajakat.:)

Egész érdekes szálakat sikerült felvonultatni, és a felnőtteknek is jutott hely. Az elején a Fitzes dolog  tetszett, de aztán kicsit unalmas lett a vége felé. Alison egy dög lehetett.. Mást nem is tudok írni erről, egynek elmegy, de nem lesz egy maradandó valami.

A folytatás valamikor 2011 elején várható.

Read More

Sons of Anarchy 1. évad

Ezt a motorosbandák életét bemutató sorozatot elkezdtem már egyszer, aztán valamiért abbamaradt. Pedig irtó jó, különleges témájú alkotásról van szó. Az első részekben kicsit lassúbb, de aztán észrevétlenül elkapott a hangulata, úgyhogy hamar végeztem is az évaddal. Érdekes lehet egy ilyen élet, egyszer kipróbálnám.:D

Az egyedi téma mellett további erőssége a karakterekben rejlik, és a remek zenék is sokat adnak hozzá. A főcímről nem is beszélve, nagyon tetszik!

A történetvezetés nagyszerű, beletűzdeltek meghökkentőbb dolgokat is, és amire nem számítottam, hogy néhány alkalommal hangosan felnevettem, szóval még egy-két vicces jelenetet is beleírtak. Az egyik ami megmaradt, Gemma és Cherry gördeszkás találkozása.:D Gemma a kedvenc karakterem, nőként igazgatja a klubot, ha szükségét érzi illetve ha az érdekei úgy kívánják, szinte bármire képes. Ugyanakkor helyén van a szíve, szóval nekem nagyon szimpatikus. A színésznőt is tök megkedveltem, Katey Sagal nagyon jól alakítja. Az elején volt némi kétségem afelől, hogy Charlie Hunnam mennyire volt jó választás a szerepre, de aztán ez elmúlt. Vajon igaziból is olyan a járása, amilyen, vagy csak felvett mozgás?

Szóval jól működnek az összetevők így együtt.:) Az évad zárása pedig elég drámai irányt vett.

Alighanem kezdem is a 2. évadot. A 3. nem sokára indul!

Read More

Sajátgyártású sablon

Ha a netről összeszedett néhány elemet nem számítjuk.:) Az utolsó kinézetváltozásoknál nem írtam posztot, de most ismét lehet visszatérnek az ilyen bejegyzések. Elkezdtem belekontárkodni a sablonba, és kiderült, hogy nem is különbözik sokban a freeblogtól. (Köszi kiarának, hogy elültette a bogarat.:) Jó volt megint sablonnal vacakolni, és mégiscsak egyedibb, ha belegondolok, mintha csak simán feltöltök egy mindenki által hozzáférhetőt. (Hiába hibátlanok és szépek.:) Nem lett nagy szám, többet is ki lehetett volna hozni belőle, meg igényesebbre csinálni, de most nem szántam sok időt rá. A fejléc legalább kifejezi, mennyire nem néztem semmit a nyáron, csak egy Sons of Anarchy dara esett meg így a vége felé. Ja, igen, én már távolodom a nyári hangulattól, inkább már az őszt várom, és a sorozatos premiereket. VD-t nagyon.:)

Read More

Splice (2009)

Amikor először láttam képeket a filmből, már akkor kíváncsi lettem, és vártam, de a történetet nem ismertem.

Egy részről felháborít, amit művelnek benne, más részről mégis érdekes belegondolni, hogy a legkülönbözőbb gének összekeveredéséből milyen lényt kapnánk, pláne, ha emberét is teszünk a keverékbe. Ettől függetlenül én akkor is megmaradnék elméleti síkon, mert létrehozni egy ilyet óriási kegyetlenség szerintem. Hát a filmben nem csak elmélkedtek a dolgon.

Érdekes volt látni a karakterek viselkedésének módosulását, aki az elején ragaszkodott Drenhez, a vége felé ellene fordult, és fordítva... Hát, egyik szereplő sem volt normális, ilyet ember nem csinál, főleg Clive részéről, akármennyire látni véli benne az embert... A két hernyószerű képződményt is sajnáltam, attól még, hogy nem volt pl. szemük, és nem néztek ki valami értelmes lénynek, érzéseik akkor is biztosan voltak.

A vége lehetett volna konkrétabb, de azt leszámítva tetszett a film.

Amúgy a Spore című játék jutott még eszembe erről.:)

Read More

Rizzoli & Isles 1x01

A nyomozós sorozatokkal nem vagyok barátságban, mostanában mégis egyre többe kezdek bele. Ezáltal rájöttem, hogy még ha az első rész jó is, akkor a többi sokszor már csak középszerű vagy unalmas. Úgyhogy vigyázok velük, mert azt vallom, a pilot csak a beetetés.:) Itt is az áll fenn, az első rész eléggé megfogott, de ez nem számít semmit, amíg nem láttam még legalább egy vagy két epizódot. Ha azok is lekötnek, akkor már lehet benne valami, amitől működik a dolog.

Elég bátor kezdésnek nevezném, mert rögtön egy veszélyes és beteg sorozatgyilkost kapunk, aki pályázik a főszereplőre. Általában ilyen korán még nem sikerül kellőképp megszerettetni a szereplőket a nézővel, és a személyes támadásokat inkább később szokták bedobni, talán pont ezért. Ebben az esetben viszont szerintem könnyedén megkedveljük a főhőst, néhány perc is elég volt, így megfelelően hatott az eset. Amikor ilyen aberrált embereket mutatnak, sőt, ez még gyengusz is volt a nagyon megrázóakhoz képest, elgondolkodom, hogy biztos akarok-e én Gyilkos elméket nézni, mert az állítólag sokkal durvább. Nem hiszem, hogy bírnám, de azért egyszer megpróbálkoznék azzal a sorozattal is.

Jobbára Angie Harmon miatt vártam, mert szerettem a Women's Murder Clubban. A másik főszereplő Sasha Alexander, az NCIS-es múltjával hidegen hagy, viszont itt szimpatikus volt. Továbbá látható volt benne Billy Burke, akire mostanában sokan Charlie Swanként emlékezhetnek a Twilightból.

Egyébként könyv szolgáltatta az alapot, Tess Gerritsen műve magyarul is megjelent A tanítvány címmel. A borítóra kattintva bejön a bookline oldala, ahol a tartalom spoileres lehet azoknak, akik még nem látták az első részt, úgyhogy csak óvatosan.

Read More

François Lelord: Hector utazása, avagy a boldogság nyomában

20. lecke: A boldogság egy látásmód.

Egy párizsi pszichiáter írta, de nem pszichológiai könyv, inkább egy aranyos történet sok igazsággal. Hector rájön, hogy nem tudja, mi a boldogság, ezért úgy dönt, világ körüli útra indul - legalábbis meglátogatja néhány régi barátját, akik más országokban laknak - boldogságkutatás céljából, és a tapasztalatait pontokba szedve lejegyzeteli. Sok újdonságot nem tudtam meg, de lélekemelő volt olvasni, főleg mert humoros is.

Esetleg az lehet idegesítő valakinek, hogy néhol kicsit gyerekes és túlmagyarázó, engem nem zavart, talán csak az, hogy néhány pontot többször leírt, de nem vészes az sem.

Hector jópofa figura, és elég sok minden történt vele az útja alatt, és különféle emberekkel találkozott.

Alapvetően szerencsés embernek tartom magam, mondjuk mostanában nem annyira, de ez most ilyen időszakos dolog. Az igaz, hogy vannak emberek, akiknek nagyobb tehetségük van a boldogsághoz, mint másoknak. Ők egyszerűen ilyen fajták. Valaki képtelen becsülni azt, amije van, és csak siránkozik úgymond ok nélkül. Én nem is tudok irigy lenni olyan emberekre, akiknek mondjuk jó az anyagi helyzetük, de nem boldogok. A pénz nem minden, de az biztos, hogy szép dolgokat vehetünk rajta. Szoktam azért irigy lenni, akkor, ha úgymond jogosnak érzem, vagy igazságtalanságból ered, de aztán eszembe jut, hogy nekem viszont mim van, ami másoknak mondjuk nem adatott meg, vagyis nem mindenkinek, és máris sokkal jobban érzem magam.:D Továbbá az irigység keserűséget szül, és nem viszi előbbre az embert. Szóval az összehasonlítgatás másokkal kétféle lehet. Aztán még olvastam olyat, hogy sokan csak a jövőben tudják elképzelni a saját boldogságukat. Ez is igaz szerintem. Majd ha előléptetnek, majd ha nagyobb házba költözünk, stb. Valamint tévedünk, ha azt hisszük, a boldogság a cél. Az nem cél, az csak úgy megtörténik, nem lehet erővel akarni. Ettől függetlenül lehetünk derűsek, jókedvűek, az amúgy is egy jó alap szerintem.

A jegyzeten kívül is voltak érdekes gondolatok, meg tudományos magyarázatok is. Nekem tetszett ez a könyv.:)

Read More