Marina és Szergej Gyacsenko - Alekszandra és a Teremtés növendékei

"Nem követelek lehetetlent."

Alighanem a legkülönösebb könyv, amit valaha olvastam. Amikor először pillantottam a borítóra, azt hittem, valami mesekönyv. Hát nem az, de a külseje akkor is csodaszép, bár nem látok sok kapcsolatot a belsejével. Mindenesetre küllemre (is) igazán igényes, és nem utolsósorban strapabíró.

A tizenhat éves Szaska az anyjával tölti a nyaralását, amikor egy idegen alak furcsa feladatok végrehajtására kéri, utasítja. Események sorozata után, amiket nem taglalok most, Szaska egy különös főiskolán találja magát - és innentől kezdve, ha akarnám, sem tudnám spoiler nélkül, pontosan megfogalmazni, így elmondani, hogy miről szól. Illetve, ahogy a könyvben fogalmaznak, mindenkinek magának kell megértenie, mi zajlik benne. Szaskával együtt kezdjük érteni, és világosodik ki az, amit a főiskolán tanulnak. Szaska szinte függő lett, mohón fogadta magába az új ismereteket. Magam is.:) Tipikusan az a könyv, amin akkor is gondolkozik az ember, amikor épp nem olvassa. A könyvben szereplő nevekkel nem találkozom nap mint nap, úgyhogy ettől csak még idegenebbnek éreztem az egészet. Amikor a végét olvastam, elég tompa voltam, úgyhogy az utolsó öt oldalt újra kellett olvasnom, mert nem egészen volt tiszta. Remélem, helyesen értelmezem a végét, mert akkor egy kerek egész, és belegondolva, logikusnak látszik. Az egyszer biztos, hogy nem mindennapi könyv, legalábbis ehhez hasonlóval én még nem találkoztam.

1 megjegyzés:

  1. ez nekem is olyan könyvem volt, amin gondolkodtam egy csomót még azután is, hogy régen visszatettem a polcra.
    különben meg, életemben nem olvastam még ennél különösebb könyvet, pedig jópárszázon túlvagyok már.

    VálaszTörlés