Szergej Kuznyecov: Pillangóbőr

Mostanában a romantikus (ami jelen esetben gyilkososra cserélt) pornós erotikus vonalat igyekeznek becélozni a kiadók, mert hogy a Szürke sorozat nagy népszerűségre tett szert. Én azt nem olvastam, nem is érzek késztetést rá, és amit most már biztosra állíthatok, hogy se az (olvasatlanul is), se ez nem az én könyvem.

A történet körvonalakban egy fiatal újságírónőről és egy brutális moszkvai sorozatgyilkosról szól. Xénia karrierje építése céljából, egy weboldal segítségével próbál a gyilkos nyomára bukkanni. A főhősnő is kissé elvont, nem annyira hogy hobbiból gyilkolásszon meg nőket kínozzon és erőszakoljon meg, mint a gyilkos, csak a szexuális érdeklődése a BDSM felé irányul.

Kezdem a negatívumokkal, ami nem olyan sok, és azért szerencsére vannak pozitív meglátásaim is a regényt illetően. Szóval így nagyon szókimondóra véve: nem kötött le, nem érdekelt az egész, a szereplőkkel lehetetlennek tűnt szimpatizálni, együttérezni. Azonban ezeket szerintem nem is akarta becélozni az író (leszámítva, hogy az olvasót gondolom azért lekösse az írása), szóval pech, hogy én viszont igényelném. Nem vagyok nagy krimi olvasó, inkább a lányos regények felé hajlok, főleg az utóbbi időben, és nincs kedvem/energiám zsákbamacskákkal, pl. ilyen steampunk meg stb., hazánkban új keletű műfajokkal kísérletezni. A lassú folyású cselekmény nem járult hozzá, hogy megfogjon a történet, és néha előfordult, hogy azt vettem észre, oldalakon keresztül ugyanazt olvasom, mert konkrétan ismételte magát.

Viszont sok minden meg tetszett a regényben. Nagyon jó húzás, hogy több szereplő szemszögéből mesélt, ráadásul többféle elbeszélésmód között ugrál, így nem mindig volt elsőre egyértelmű, hogy egy új fejezet kezdetén most kiről olvasunk/kinek a gondolatait olvassuk. Amikor Xénia az interneten beszélgetésbe kezd egy idegennel, lett egy olyan szál, ami komolyan elkezdett érdekelni. A chat beszélgetések beleszövése különösen tetszett. A könyvet egyébként olykor megszakítják a gyilkos "költeményei" is, ami szintén színesíti az összképet, szóval ez is egy jó húzás volt. Alapvetően szerintem nem egyszerű könyv, így unalmasnak sem lehet titulálni, a cselekményre is oda kell figyelni, meg a sok szereplőre is. Egyébként orosz jellegű utalások tömkelege van a regényben, amikhez szerencsére lábjegyzetek is társulnak.

A regény remekül vázolja fel a mai internetes világot. Aki a BDSM együttléteket és a pszichopata sorozatgyilkosokat érdekesnek találja, azoknak tökéletes választás lehet a könyv, vagy a krimikedvelőknek tudnám még ajánlani, bár ez nem is annyira krimi, a borítón lévő "sokkoló" szó önmagában kifejezőbb. Úgy hittem, megedződtem a Gyilkos elméken, de több évad megnézése után is többször nehezen vette be a gyomrom az olvasottakat. Mindenesetre szerintem a mostani könyves trendbe beleillik, amit részemről sajnos passzolnék.
A fentieknek picit furcsán ellentmondva azzal zárnám a bejegyzést, hogy végeredményben, érdekes módon sikerült elérnie, hogy az utolsó oldalak után elégedettséggel csukjam be a könyvet.

Ui.: A borító nagyon jó lett!

463 oldal

Libri Kiadó

Read More

Davis A. Kessler, MD: Muszáj annyit enni? - Hadüzenet a só, a zsír és a cukor ellen

A cím elég lényegre törő, a kontrollálatlan, indokolatlan étkezéssel foglalkozik. Nagyon sokakat érint szerintem ez a téma, nem csak azokat, akik túlsúllyal küzdenek, hanem a normál testalkatúakat, vagy éppen a kifejezetten soványakat is. Régebben az embereknek nem volt ilyen módon elérhető az étel, mint most, és következményként úgynevezett túlevés alakult ki. Biztos sokaknak ismerős az az érzés, amikor nem vagyunk igazából éhesek, mégis eszünk, vagy azért mert egyszerűen csak finom, és nem tudunk uralkodni magunkon, vagy mert ad egy elégedettség érzetet (annak ellenére, hogy nagyon jól tudjuk, miután elfogyasztottuk, lehet, hogy szembe kell néznünk a bűntudattal), vagy pótcselekvésként funkcionál, esetleg a megszokás irányít, stb. Több oka lehet, de minden okot szépen feltár a könyv, ráadásként tudományos jelleggel is részletezi ezeket a folyamatokat. Nekem nagyon tetszett az egész, bár volt, amikor kicsit sok volt a tudományból, de akkor is érdekes maradt, mert segített jobban megérteni, hogy hol a hiba az étkezési szokásaimban, és úgy érzem, a változtatásra (amennyiben megvan a kellő eltökéltség, önuralom) hasznos meglátások vannak a segítségemre.

Ma már akkora a túlkínálat az élelmiszerekből, mindenhonnan ontják ránk, és rengeteg a haszontalan. Pl. számomra az egyik legfeleslegesebb a krémtúró, ami egy desszert lenne, de még csak nem is finom (nekem:D). Ez csak egy apró példa. Ahogy bemutatásra kerül, hogy a mai ételekben lévő különböző összetevők miképp stimulálják az agyunkat, nagyon elgondolkodtató.

Az alábbi mondat kiválóan megragadja a lényeget:

"Nem táplálékot vagy jóllakottságot veszünk meg, hanem érzelmeket."

A könyv második részében az élelmiszeriparral foglalkozik, ott is sokatmondó információkat oszt meg Kessler az olvasóval. Beleláthatunk, hogyan alakítják ki a fogyasztók számára a hiperízletes, zsír és cukorgazdag ennivalókat, amiből mi valószínűleg alig vagy rosszabb esetben semmit nem észlelünk, így sokszor mit sem sejtve habzsolunk be több száz kalóriát. Szomorú továbbá, hogy egyre fiatalabb korban jelentkezik a hiperevés.

A harmadik rész kimondottan a túlevésről szól, a mesterségesen elfogyasztott ételekről, a viselkedésünkre gyakorolt hatásáról. Teljesen úgy voltam vele, hogy amikor evésroham tör rám, arról egyedül én tehetek, unatkozom vagy pótcselekvés, de már másképp látom, sokkal inkább érzem irányítva magam, akár egy rágcsáló az állatkísérletek során, vagy nem tudom. Tudatosan lehet szerintem befolyásolni az efféle viselkedést, ha tudjuk, hogy "mivel állunk szemben". Én szeretném a saját agyamat magam irányítani, és ezért igyekszem újonnan "harcolni" a felvett rossz szokásaim ellen.

"A mai világ és az életformánk lehetővé teszi, hogy gyakorlatilag állandóan ehessünk. És sokan valóban így is tesznek."

A könyv utolsó három szelete már a leküzdésben segít és a változtatásra sarkall. Fontos a kialakult szokások átalakítása, történjen akár szabályok felállításával vagy célok kitűzésével. Nyilván semmi nem fog megváltozni, pusztán attól, hogy elolvassuk ezt a könyvet, de tényleg roppant hasznosnak gondolom - nem jellemző, hogy az ismeretségi körömben agyonajánlok könyveket, mert sajnos kevesen/keveset olvasnak, de ezt már agyondicsértem, mert úgy érzem, tényleg bárkinek érdemes elolvasni, még aki nem is pont fogyni akar vagy ilyesmi, mert ilyen motiváció nélkül is érdekes a könyv, a felvonultatott témák, ismeretek, meglátások miatt. 

Végül megemlíteném a sportot, amellett, hogy egészséges, segít megerősíteni az új önképünket. Részemről egyébként ez a legnehezebb, iszonyú lusta vagyok, de igazából 50 kiló alatt sosem volt szempont nálam a mozgás a fogyás tekintetében, de egy ideje mondhatni elkezdtem igényelni. Nem kell rögtön nagy dolgokat eltervezni, egy hétvégi biciklizés is remek kezdet lehet szerintem, vagy egy kis séta, kinek mi a szimpatikus.

Bevallom, azért nem gondoltam, hogy ilyen szinten odaleszek ezért a könyvért, 5/5!

Park Kiadó

296 oldal

Read More

Katarina Mazetti: Családi sírbolt

A pasi a szomszéd sír mellől folytatása ez a helyes kis kötet, melyben folytatódik Desirée és Benny szerelmének története. Az első könyvben nem volt éppen egyszerűen működő a városban élő könyvtáros és a tehenekkel gazdálkodó "farmer" kapcsolata, a folytatás pedig ugyanolyan zűrös, picit viharos sztori.

Desirée gyereket szeretne, ám az apajelölt hiányzik. Ez kétféleképpen értelmezhető, mert egyrészt ugye egyedülálló éppen, másrészt szó szerint hiányzik neki Benny, csak sajnos ő már új párt talált magának. A váltott nézőponttal írt regénybe így egy időre becsatlakozott Anita is, amit nagyon érdekesnek találtam, hiszen előjött, hogy mit érez a megcsalt fél, mert hiába szenved a főhős, másoknak is vannak érzései, szóval sajnáltam szegényt. Desirée eredetileg csak gyereket akart Bennytől, semmi többet, így ráálltak a projektre, aztán máshogy alakult a dolog.

Ez a könyv sokkal jobban sikerült szerintem, mint az első. A szereplők szimpatikusabbak lettek, és a hangulata valahogy más volt. A családalapításról szól, hogy milyen várakozni a bébire, majd utána ahogy össze kell hangolni egy nőnek az otthoni teendőket (+tehénfejés és társai...) a gyerekneveléssel és a munkájával, de a házasélet is maradjon meg, és persze a férfi részéről is változást kell eszközölni. Sajnos Benny ezen a téren nem brillírozott, de azért próbálkozott ő is. Desirée szerintem több áldozatot hozott, emiatt érzek némi keserűséget, de természetesen ennél sokkal rosszabb férjek is vannak, és Benny egyébként sem valami haladó szemléletű.

Teljesen valóságos az egész, semmi cicomázás, egy életszerűen megírt történet két olyan ember szerelméről, akik életmódjukat tekintve egyáltalán nem illenek össze, de kitartanak egymás mellett, és így mégis működőképes a kapcsolatuk. Nekem kicsit keserédes a hatás összességében, de hát nem kell mindig full vidám könyveket olvasni.:)

A regényekhez kapcsolódó hír, hogy A pasi a szomszéd sír mellőlt hamarosan színdarab formájában is láthatjuk: április 14-én mutatják be Für Anikó és Schneider Zoltán főszereplésével a Rózsavölgyi Szalonban.

4/5

220 oldal

Park Kiadó

Read More

Liz Fraser: Hoppá, jön a baba!

A mai világban nehéz egy nőnek az élet több területén megfelelnie: feleségként, a munkahelyén, és amikor eljön az idő, anyaként is helyt kell állnia. Őszintén, vannak emberek, akiket csodálok a hatékonyságukért, nekem gyakran még a szimpla időbeosztásom is totál káoszt okoz a fejemben. A Hoppá, jön a baba! segít a gyerekkel kibővült élet változásit megfelelően kezelni, de nem csak amolyan felszínesen, hogy hogyan legyünk "szuperdivatosak" meg ilyesmi, sokkal részletesebben készít fel a változásokra, és ad tanácsokat a jövőre nézve lelki téren is. A stílusa roppant élvezetes, még kikapcsolódásnak is remek a könyv, az írónő igazán szórakoztató személyiség lehet.:)

A legelején, a babára való várakozásnál, majd felkészülésnél indulunk és egészen a munkába való visszatérésig elkísér minket a témában. Nem olvastam még babaváró könyvet, de ahogy most szétnéztem a kínálatban, hát a többi nem túlzottan fogott meg. 

Irtó sok mindent tudtam meg, amik teljesen az újdonság erejével hatottak. A testi-lelki változásokat egyaránt érdekesnek találtam, de ennél sokkal többet ad a könyv, mert totál gyakorlatias dolgokkal foglalkozik, felesleges/nélkülözhetetlen babaholmik, kényelmes, de nem topis öltözködési tippek (a mamiknak), és még nagyon hosszan sorolhatnám, de itt tényleg az van, hogy mindenre teljeskörűen kitér, ami csak kapcsolódhat egy nőhöz az életében, és azt egy gyerekhez alakítva mutatja be. Szóval ezek tényleg hasznos dolgok, és nagy segítség lehet, ha időben átlátunk ilyesmit. Én eddig úgy éreztem, hogy ha gyerek lesz, minden megváltozik, és tulajdonképpen tényleg, de most már szerintem nem fogom katasztrófaként megélni a dolgot. Csak egy kicsit.:D Nos igen, a gólya nem várható mostanában nálunk, de most már tudom, hogy mit fogok tutira újraolvasni, ha erre veszi az irányt. Rám nagy hatással volt ez a könyvecske, hasznos, sok helyen kacagtató, és így együtt életmentő (komolyan).

5/5

412 oldal

Sanoma Media

Read More

Bear Grylls - A farkas útja

A történet főhőse az Istenek aranyából már ismert  Beck Granger. Az árva tizenhárom éves kamasz ezúttal Alaszkát veszi célba Al bácsikájával, a híres antropológussal, és utastársukkal egy másik gyerkőccel. Az utazás nem várt szerencsétlenséget hoz, így a kalandregényben a történet mellett természetesen előlép a "túlélés törvényeinek" fontossága. Az úticéljuktól nem messze következik be a repülőgép zuhanása, és tulajdonképpen 2-3 napi járást jelentene gyalog, ám Al bácsi sérülése ezt megnehezíti, a fagyos időjárási körülményekről nem is beszélve. A tv-sorozatot nézők előtt bizonyára le is pergett a kép, hogy mit jelent egy ilyen szituáció, tehát sorra lehet venni az olvasónak is a lehetőségeket, teendőket. A helyzet mindenesetre elég kétségbeejtő, és megkezdődik a harc a túlélésért.

Több hasznos fogást is érint a könyv, amik igazodnak a szóban forgó télies időjárási körülményekhez: élelemszerzés (akár másodkézből!...), tűzgyújtás, öltözködés (mit tegyünk, ha a ruhánk vizes lesz, miközben mínuszok röpködnek körülöttünk?), menedékhely találása/kialakítása, gleccserek közt, hóval borított sziklák mászásának technikája, tutajépítés, vagy éppen hogy miként cselekedjünk, ha összefutunk valamilyen vadállattal. A repülőgép lezuhanása után az események sebesen követik egymást, a tájleírások mellett nem nagyon vannak üresjáratok a tömör kis könyvben.

Továbbra is annyit mindenképp kötelezőnek érzek nyilatkozni, hogy rajongóknak egyszerűen muszáj elolvasni, de a többi érdeklődő Bear Gryllst kedvelő se habozzon, hiszen remek, könnyed és egyben izgalmas kikapcsolódást nyújt, és mindemellett megfért mögöttes tartalom, mondanivaló is, ami nekem különösen tetszett. 

A borító szuper, a színei is jók, a cím teljesen illik a könyvhöz, a betűk pedig szép nagyban lettek nyomtatva, még kellemesebbé téve a szemnek az olvasást.

5/5

292 oldal

Jaffa Kiadó

Read More

Joss Stirling: Lélektársak - Sky

"Ne aggódj semmin, Sky, idővel minden a helyére kerül. Bízd magad a Jóistenre és a természet rendjére, majd azok mindent elrendeznek. Mikor készen állsz majd, pontosan azt fogod érezni, amit érezned kell."

"Victor megszorította a kezem:
-Nagyon bírlak, Sky. Igazi harcos lélek vagy!
– Bizony ám! Hallottad, Zed?! Bambi, az őzike a múlté. Igazi rottweiler vagyok – és nagyon mérges.
– És nagyon kicsi – tette hozzá Zed, őt még mindig nem győzte meg Victor."

A múltját nem ismerő, apró termetű Sky Londonból Coloradóba költözik a nevelőszüleivel. Új iskola, új ismerősök és új legmenőbb sulis fiú (Zed), akivel persze a főhős, ahogy az lenni szokott, kapcsolatba kerül. Azonban ennek módja nem mindennapi, hiszen a hangját véli hallani, de csak a fejében. Mi ez az egész? Hamarosan megtudjuk, kik azok a savantok, mi az a lélektárs, és ezzel egy számomra teljesen új dolog jött az ifjúsági vagy fantasy regények palettáján.

A cselekmény olyan kis ráérősen bontakozott ki, nem siette el az írónő a pár egymásra találását és a bonyodalmak megjelenését sem. Engem nagyon megfogott, hogy teljesen egyszerű emberekről szól, akik csupán kaptak némi extra képességet/érzékelést. Így megmaradt az evilágiság benne, mégis megbújik kicsi természetfeletti is, ami ráadásul akár igazi is lehetne. Szóval kezdetben ez egyszerre volt kellemes felüdülés (semmi vámpír vagy vérfarkas és a többiek) és picit fura Zed miatt, mert a viselkedése elég érdekes volt. Ahogy Sky, én se éreztem át ezt a lélektárs dolgot, de később úgy belejöttem a témába meg egyértelműsödtek az olvasottak és Zed tettei, hogy természetessé vált. A túlzott féltés, amit úgy éreztem, túlmutat az egészségesen, a végére már sokkal inkább tűnt magától értetődőnek. Most nem tudnám megmondani, hogy vajon azért lett változás bennem, mert Zed is visszavett kicsit, vagy csak hozzászoktam, lehet, hogy mindkettő. Másrészről a lélektárs dolog romantikus is tud lenni, mégsem ez adja az alapot a könyvben, hanem szépen összekapcsolódik a karakterekkel, a Benedict családdal, a sulis barátokkal, Sky nevelőszüleivel, a gonosz Kellykkel, és persze a többféle képességgel, ami legyen tárgyak reptetése, az elme befolyásolása, vagy épp a jövőbe látás (nem fedtem fel mindet!), és ezekből az összetevőkből elég megkapó sztori kerekedett. Szerettem olvasni! Kicsit tinis jellegű, de az nem tűnt erősnek, szerintem simán próbálkozhat vele olyan is, akit alapból vonz a fantasy műfaj. Tartogat meglepetéseket és lehet izgulni is a szereplőkért, főként a vége felé vesznek az események olyan irányt. A karakterek maximálisan szerethetőek, rokonszenvesek, összességében remek és pihentető kikapcsolódás, és hát olyan könyv, ami képes kiváltani rajongást is.:)

Hangyányit zavart, hogy szerintem a kelleténél kicsit többször használta az írónő a "?!" kettőst, de ez legyen a legnagyobb baj.:)

Egy könyvsorozat első kötete Sky és Zed története, a folytatás tavasszal várható, de más, már ismert szereplő kerül a középpontba. Kíváncsian várom.:) 

(Mindkét borító nagyon szép!!)

346 oldal

Manó Könyvek

Read More

The Carrie Diaries - pilot

Ez volt kb. az egyetlen sorozat a CW újonc kínálatából, amit vártam. Nem elvárásokkal, de mégis kíváncsian észben tartottam a kezdés dátumát.

A Szex és New York tök jó sorozat volt, érthető, hogy miért próbálnak belőle utódot/elődöt varázsolni, viszont az elég gyorsan kiderül, hogy nagyjából csak a Carrie név és Manhattan hasonlóak a két produkcióban, ami mondjuk nem meglepő, hiszen a szingli nők és a tinik nem éppen egyformák. Hozzáadjuk, hogy CW, és máris kitalálható a célcsoport.

Azt hittem, hogy ilyen mesterkélt izé lesz, olyasmi, mint a Gossip Girl, de egyáltalán nem lett az. Sokkal természetesebb hatása van valahogy, és ez tetszett. Carrie anyukája halála után kezdődik a történet, és új iskolai tanév indul, amiben egy új fiú is szerepet kap. Amúgy Carrie-nek van egy húga, erről (is) milyen sok szó esett a Szex és New Yorkban, na mindegy. Tehát az apukájukkal él a két tesó, és még mindegyiküknek nagyon nehéz az elhunyt édesanya után. Carrie barátait is megismerjük az első részben, és a szüzesség téma került előtérbe velük kapcsolatban. Ja, és van menő ribanc csaj is a suliban. Szóval nagyjából ők a szereplők. New York pedig úgy jön képbe, hogy Carrie elkezd dolgozni az iskola mellett Manhattanben, és rögtön imádja a várost, majd a rész végére úgy tűnik, el is indul azon az úton, amit már ismerünk.

A színészekért egyelőre nem vagyok túlzottan oda, AnnaSophia Robb aranyos, de semmi olyan vonást nem fedeztem fel az arcán, ami hasonlítana Sarah Jessica Parkerére. Talán a hajuk hasonló.

A ruháknak itt is fontos szerepük lesz szerintem, azok nagyon tetszettek.:)

Egyébként könyv is íródott Carrie fiatalkoráról, de nem olvastam, így nem tudom, mennyire építkeztek rá. 

Read More