Sarah Dessen: Egy felejthetetlen év

Ez volt a napozós könyvem. Sajnos már az elején kiderült, hogy többre nem igazán hivatott, így elég rendszertelenül és kissé érdektelenségben teltek a vele töltött óráim. A többi magyarul megjelent könyvét (Figyelj rám!, Tökéletes) az írónőnek már olvastam, és alig várom, hogy megjelenjen egy következő, egyben pedig bízom benne, hogy ez a legrosszabb írása, mert az említett kettőnek a nyomába sem ér.

Két barátnő áll a történet középpontjában, Scarlett a "problémásabb" tinédzser, míg Halley-t kicsit szigorúbban fogják a szülei. Legjobb barátnők, egymással szemben laknak, így a kötelékük igazán szorossá vált az évek során. Szüksége is lesz erre a biztos pontra az életében Scarlettnek, amikor egy napon a barátja meghal egy motorbalesetben. Ez önmagában is épp eléggé megrázó, de hamarosan még egy dolog váratlanul éri, és a kettő együtt nem várt bonyodalmakat okoz.

Nekem ez az egész erőtlennek hatott, a fülszöveg spoileresebb, mint ahogy én fentebb összefoglaltam a lényeget, és azzal együtt, hát, nem tudom... valami hiányzik belőle, az biztos. A szereplők is valahogy távoliak maradtak, pedig pont ez nem volt jellemző az általam korábban olvasott kötetekre.

A borító még illik is hozzá, mert a könyv kb. pont annyira rossz, egy szinten vannak még a tök fehér - rányomtatott fekete színű szöveg hátuljával is. Színtelen-szagtalan kis egyszer olvasós történet, aminek volt néhány pillanatnyi kiemelkedő része is azért, csak az a baj, hogy nem azokra fogok emlékezni.

Ta-mia Sansa: Sötét Hórusz

Sansa neve a moly.hu-ról ismerős volt korábban is, és több szerencsés jóval a kiadás előtt olvashatta a művet. Nagyon pozitív vélemények születtek, így nem meglepő, hogy a Főnix Könyvműhely jóvoltából már fizikailag is a kezükben tarthatják a könyvet a korai rajongók is, ez igazán örömteli dolog.

Úgy döntöttem, nem foglalom össze, miről szól, ez esetben magát a fülszöveget elegendőnek érzem: "Az öt bolygót felölelő liberális szellemiségű Bubastis és a hagyományos, patriarchális berendezkedésű Terrai Császárság alkotta kétpólusú univerzum megrendülni látszik. A harc kereszttüzében egy különös, múltbeli sérelmeit magában mélyen elfojtó, önnön lidérceivel küzdő albínó nő, Nekhti áll… A sci-fi klasszikus Asimov nyomdokain haladó Sötét Hórusz egy politikai és társadalmi mondanivalóval megtűzdelt izgalmas, meglepetésekkel teli, fordulatokban gazdag kalandos történet, melynek átélése során az olvasó elgondolkodhat arról, mi a valódi szabadság, hol húzódik a határ lehetőség és kötelesség között, és mit is jelent áldozatot hozni egy magasabb rendű cél érdekében…"

Az olvasás kezdetekor erősen tartottam a reakcióimtól, mert ez a műfaj egyáltalán nem áll hozzám közel. Ám hamar kiderült számomra, hogy elég fantáziadús és érdekes ahhoz, hogy egy, a műfajtól egyébként ódzkodót is le tudjon kötni. A könyv nem túl hosszú, de annál töményebb és tartalmasabb, furcsa idegen nevekkel és egyiptomi beütéssel. Okos, fordulatos, izgalmas és nagyon eredeti, valamint mondanivalókból sincs hiány benne. Néha kicsit szövevényes, főleg az elején volt totál homály, szóval oda kell figyelni, de a végére azért összeállnak a dolgok. Már olyan sokan írtak róla, és ez így most olyan izé, mert elkövettem azt az óriási hibát, hogy elolvastam a véleményeket akkor, amikor én még nem írtam meg az enyémet, és most úgy vagyok vele, hogy igazából nem tudok mit hozzátenni, inkább csak egyetérteni tudok másokkal, és mivel sok idő telt el a könyv és a posztírás között, az ihletem is odalett sajnos.

Aki szereti a fantasy műfaját és esetleg a sci-fit sem veti meg, ne hagyja ki! (Várható a folytatás is!)

90210 - 3. évad

Egy hónappal az évadzáró epizód után kezdem érezni a kedvenc tinisorozatom hiányát, ezért úgy döntöttem, megírom a bánatom, és egyúttal megismétlem milliomodik alkalommal, hogy ez a földkerekség jelenleg futó legjobb tinisorozata (bár ez a közelmúltban némi helyesbítésért kiált, úgyhogy hamarosan írok a szorosan mellékerült új kedvencemről is).


Nem is tudom, hol kezdjem, mert hát sok minden történt itt szeptember óta. Az nem volt titok egy pillanatra sem, hogy az utolsó évük lesz a gimiben, és ez aggasztott egy kicsit, mert tartok tőle, hogy elrontja a sorozatot az, hogy kirepülnek a középsuliból - ez ősszel majd kiderül. Összességében kijelenthetem a sorozatról, hogy nem volt olyan rész, aminél azt mondtam, hogy ez most nem annyira tetszik, de ez itt amúgy is általános érvényű dolog.

Kétségkívül a legszórakoztatóbb karakter Naomi, a legjámborabb és legkevesebb rossz tulajdonsággal rendelkező titulust pedig Teddy érdemli. Vendégszereplők tekintetében sem lehet panaszunk, beugrott például egy bosszúálló angol fiú, egy idióta és idegesítő unokatesó, kaptunk egy új pszichopatát is, a végén pedig egy kedvelhető, de elszomorító helyzetű fiú lépett színre. Annie idén egész aranyos volt, Liam hát ő Liam :P Adriannát jobban utálom, mint valaha, Dixon úgy általában hozza a formáját, Silver ismét szerethető volt, Ivy-nak is megvoltak a maga problémái, Navid pedig szintén megkapta a maga történetszálait.

Amúgy láttátok már AnnaLynne McCord új külsejét? Érdekes lesz megszokni az új Naomit, ha így marad.

Ja, és szeretem, hogy a CW a régi sorozatait is megjutalmazza új promoképekkel.:(


Ősszel startol a 4. évad, addig csak egy nyarat kell elviselni. ;)

Életjel

Csak gondoltam írok egy ilyet, mert feltűnt, hogy a nyár beköszöntével a blog kb. haldoklik, plusz ihletem sincs, pedig sorozatokról igazán írhattam volna, így az olvasási válság ideje alatt, de valahogy nem jön össze soha. Úgyhogy így némi füstjelek mellé max. egy filmes napló frissüléssel tudok szolgálni. Majd ez a helyzet egyszer csak változni fog, ha eljön az ideje.

Addig is pápá, és mosolyogjatok, nevessetek sokat!:)




Sok kérdéses mém

Rég volt már ilyen jellegű játék, én szeretem őket, úgyhogy amikor ráakadtam itt, éltem az "aki kedvet érez, töltse ki" felhívással.:) Továbbadom (eredetileg 5 embernek kellene, de hát az még 2009-ben volt:D) elsősorban kiarának, nyuszisznak, Petrusnak, és igazából mindenkinek, csak nem tudom, a könyves blogosoknak van-e kedvük ilyen kis kitérőhöz, mert nem könyves témájú továbbpasszolós. Mindenesetre, akinek lesz, örömmel fogom olvasni a válaszait.:) (Ja, és akinek van tumblr oldala, az is teljesen megfelel kitöltési helyszínnek szerintem, ha nem szeretnétek blogba írni.:)

Alan Glynn: Csúcshatás

"Egyetlen tabletta kihozza belőled a maximumot."

Nagyon csábítóan hangzik a gondolat, hogy 1 óra alatt kiolvashatunk egy könyvet, mindössze 1 nap, és megtanulhatunk egy új nyelvet. Mi lenne, ha lehetőség adódna rá? Eddie Spinola kiégett szövegíróként összefut egy régi ismerősével, aki egy pontosan ilyen lehetőséget nyújtó gyógyszerrel kínálja - bár ezt Eddie akkor még nem tudja. Csupán egy apró tablettát, az MDT-48-at kell beszednie, és mindez (sőt még több is), lehetővé válik. Elsőre nem érdekli a dolog, hiszen nem sejti, miféle "drogot" kapott, de aztán mégis csak beveszi, és a hatása számára elsöprő, függőséget okozó, mert hát kit ne ragadna magával az a hatalmas tudás, memória és az a kimeríthetetlen energia, amit a segítségével megkaphatunk. Az MDT kezdetben csak a munkában segíti hősünket, majd rövid időn belül egyre magasabbra tör. Bekerül a tőzsde világába, az üzleti életbe, ám egy ponton a szer szedése kezd veszélyessé válni. Mivel nem sokára az ismeretlen eredetű tabletták nagy mennyiségben csak úgy belehullanak az ölébe mindenféle tájékoztató nélkül, és csupán egy jegyzetfüzetre támaszkodhat, hogy utánajárhasson a gyártónak, és kiderítse, kihez fordulhat segítségért, a helyzet egyre nyugtalanítóbb lesz. Miközben szenved a mellékhatásoktól, újonnan felépített élete a tudatkiesések, erős fejfájások, pánikrohamok miatt kezd széthullani, ráadásul a nyomozása során is egyre aggasztóbb dolgokra bukkan. Vajon ki, kik állnak a tabletták előállítása mögött, és hogyan lesz az egész helyzetből Eddie számára kiút?

Már a könyv alaptémája is nagyon érdekelt, amikor a körítésről még semmit sem tudtam, és jól működtek együtt, hajtott előre a kíváncsiság, hogy megtudjam, mi lesz ennek az egésznek a vége. Eddie egy emberi figura, olyan rossz döntéseket hoz, amit szerintem hasonló helyzetben sokan ugyanúgy megtennének. Valahogy közelebb vitt hozzá az, hogy E/1-ben meséli a vele történteket, és ad egy bizonyos illúziót a kezdéssel, ami igazából homályba is veszett az eseménydús sztori olvasása során, és csak a végén jutott újra eszembe, hogy jé, tényleg, és hogy ez így milyen ötletes. Nem pörög folyamatosan nagy sebességgel a könyv, mégis végig érdekes marad. Hitelesen mutatja be a tőzsdét, az üzleti élet alakjait, és más társadalmi réteg felé is elkanyarodik. A szórakoztatás mellett el is tud gondolkodtatni a világról, de azért nem viszi túlzásba, és nem is kell neki, enyhén árnyalva is kialakul a kép, ami nem újdonság, de mégis ennyivel is többet ad a lendületesség és izgalmak mellé. A főszereplő figurája nem tudom, mennyire kedvelhető, nekem valahogy könnyen ment együttérezni vele, drukkolni neki, még ha a döntéseit nehéz is megérteni - végülis nem én kerültem az MDT hatása alá, pontosan nem tudhatom, mit tesz az agyunkkal, így nem is ítélkezem. Az elején még ha ijesztő is kicsit a szer okozta változás, azért irigyelhető az élményért (magunk is eljátszadozhatunk a gondolattal, mire használnánk a hirtelen jött felfokozott képességeket), amit átél tőle. Mondjuk hamarabb kezdtem el aggódni, mint Eddie-nek eszébe jutott, hogy pl. 2-3 napja nem evett, vagy aludt, úgyhogy annyira mégsem irigyeltem. Rövid idő alatt hihetetlen-lehetetlen dolgokat ért el, élt át, ám drágán meg is fizetett érte.

A borítója remek, mi más is lehetne Bradley Cooperrel díszítve.:P Nem, de tényleg, a film posztere van olyan jó, hogy könyvborítóként is kitűnően funkcionálhasson.

Nekem 5/5-ös olvasási élményt nyújtott.

A könyvet köszönöm szépen a Partvonal Kiadónak!

A filmet régóta kinéztem magamnak, és amikor megláttam, hogy könyvből készült (a filmbemutatóval egy időben 12 országban jelent meg), alig vártam, hogy olvashassam még a film előtt, mert azt valahogy jobb sorrendnek éreztem. Most pedig, hogy eljött az idő, mihamarabb látnom kell!:)

A film előzetese (a könyv előtt szerintem spoileres):



Supernatural - 6. évad

Végre újra azt nyilatkozhatom a sorozatról, sőt, egy egész évadáról, hogy tetszett! Csak egyetlen karakter árnyékolta be, akit mostmár nem nem kedvelek, hanem egyenesen utálok: Castiel. Rajtam kívül mindenki szereti, ez egyszerűen érthetetlen számomra. Nem emlékszem olyan részre, ami ne tetszett volna, persze előfordultak kicsit gyengébbek, de semmi különös. Extrább részek viszont voltak, amik kiemelkedtek. A dupla évadzáróval elég hatásos volt a befejezés, és inkább most csak ezt írnám ki magamból, spoileresen (!), hogy hogyan jutottunk el idáig, nem taglalom.