Jeff Hirsch: Tizenegyedik csapás

A szép borító a csúnya jövőben játszódó történetet rejt: egy Kínából származó vírus rengeteg embert megölt Amerikában, nem sokan maradtak életben. A  főhős a 15 éves Stephen, aki az elbeszélő is, édesapjával és nagyapjával járják az Összeomlás utáni Amerikát. Egy vándorlós írás is lehetne, ha nem a nagyapa halálával nyitna, majd az apa sérülésével folytatódna. A vándorélet ugyanis ezzel véget ér, Stephen egy kis közösségben talál menedéket, aminek köszönhetően az eddig megszokott életmódja véget érni látszik.

Az egész nagyon életszerűen van lefestve, a lepusztult városok, a túlélők küzdelme, a városka, amit próbálnak minél jobban emberhez méltóan élhetőbbé tenni, iskolák, gazdálkodás meg ilyesmi vannak jelen. A közösségben aztán ahogy az lenni szokott, egy lány megadja a könyv romantikus szálát is, de nem ez lesz a főszál a disztópiás regényben. Megmutatja, hogy az emberek alapvetően nem változnak, akármi is történik a világban - ennek megfelelően akadnak meglepetések a könyvben, és sajnos veszteségek is érik a szereplőket.

Ifjúsági könyv lenne, de szerintem életkortól függetlenül bárkinek jó választás lehet, és érdekesség, hogy fiúknak is kifejezetten ajánlhatónak gondolom, talán mert a mesélő is az, szóval nem kimondottan és kizárólag lányoknak való.

Nem vagyok a téma rajongója, de ez a könyv tetszett. Talán a nézőpont az oka, vagy a gördülékeny olvashatósága (amit a nyomtatás mégis kicsit megnehezített - ez a betűtípus valahogy nem jön be, és az ilyen széles oldalak sem), de valószínűleg mindkettő. Sorozatnak azért nem örülnék, szerintem ennyi épp elég, de az író következő írásaira kíváncsi lennék.

240 oldal




0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése