Patrick Ness: Kés a Zajban

Képzeljük el, hogy a világ, amiben most élünk, megszűnt létezni. Nincsenek nők, és már csak egyetlen fiú, Todd maradt, és ő is egy hónap elteltével férfivé válik. Az emberek hallják egymás gondolatát, sőt még az állatokét is. Nem sok lehetőség van kizárni, így meglehetősen Zajos az élet. A mocsárban szerencsére csöndesebb, Todd szívesen el is látogat oda Mentcs nevű kutyájával, akit nyugodtan tekinthetünk külön személyiségnek. Todd egy napon különös felfedezésre jut, olyan tudás lesz a birtokában, ami miatt el kell hagynia az otthonát. Az élete állandó veszélyben forog, és nincs hova menekülnie, legalábbis mindez idáig úgy tudta, hogy nem maradt más hely a világon Prentissvároson kívül, ahol több dolog eltér attól amit mi megszoktunk, például az időt is kicsit máshogy mérik. Édesanyja naplójából vélhetően sok mindenre magyarázatot találna - kár, hogy nem igazán volt lehetősége megtanulni olvasni.

Ebben a reménytelennek tűnő helyzetben kezdi meg útját a 12 éves fiú. A kutyán kívül társra talál Viola személyében, aki nem beszél, és minden szempontból maga a Csönd. Minden amiben eddig a fiú hitt, mondtak neki, hazugság. Az olvasó pedig Toddal együtt szeretné megtudni az igazságot.

Kicsit olyan érzésem volt, mintha valami jövőképet tártak volna a szemem elé, és mivel nem ismerjük a jövőt, még az is lehet, hogy ilyen vagy hasonló történik egyszer. Dicséretet érdemel az író mindezeknek a megteremtéséért, a leépült nyelvezet mondjuk kissé zavaró, folyton kijavítottam gondolatban, minden egyes "nem van"-t, és a többit, ami egy idő után kicsit fárasztó, de mégis folytatni akartam Toddal az utat, megtudni az igazságot, hogy van-e kiút, és Violának sikerül-e, ami miatt a bolygójukra érkezett. Több szereplő jelenik még meg, nem csak emberek, róluk (is) szándékosan hallgatok, maradjon még felfedezni való a könyvben. Viszont valamennyien nagyon érzékletesen vannak ábrázolva, a jellemük elég könnyedén kiismerhető.

Voltak számomra unalmasabb részek, nagy erőssége viszont tényleg a világa, és a sajátos nyelvezete, akik szeretik az ilyen jellegű, kicsit sci-fibe nyúló történeteket, azoknak csak ajánlani tudom.

A borító nagyon tetszik, és strapabíró is, nem csak egy vékony kis valami. A "KÉS" szónál tényleg egy vágás van, a szűnni nem akaró zsibongást pedig remekül érzékelteti már a könyv külseje is.

A kés a Zajban a Chaos Walking trilógia első kötete, kíváncsian várom a folytatást!

Az olvasás lehetőségét és az apró ajándékokat köszönöm szépen Ágoston Alexandrának (Vivandra Könyvek)!

4/5

5 megjegyzés:

  1. Amit te is Niki írt a könyvről, arról egy másik regény jutott eszembe. Lois Lowry: Az emlékek őre. Egy rövid, de nagyon ütős történet.

    VálaszTörlés
  2. A vége nagyon ütős volt, ugye? ;o)

    VálaszTörlés
  3. Örülök neki, hogy tetszett. :) Úgy látom a csillagozási listát még mindig én vezetem azért. :D
    Ha az emlékek őre ilyen történet, akkor előbbre kellene vennem a várólistámon.

    VálaszTörlés
  4. Könyvmoly: emlékszem arra a könyvre, még amikor a Harry Potter a korábbi részeknél járt, én is felfigyeltem rá, de aztán végül nem olvastam.:)

    Niki: Igen.:))

    Mónika: :)) Én főként az idegen nyelvezet miatt vontam le egy csillagot/pontot, hiába ötletes, nem tudtam egészen megbarátkozni vele. De nagyon jól ki van találva az egész, egyedi meg minden.:) Örülök, hogy a folytatásban nem lesz ennyi nem van és társai.:)

    VálaszTörlés
  5. Tényleg nagyon jó a borítója, ötletes, tetszik.
    Érdekes lehet a történet is.

    VálaszTörlés