"– Soha nem írtál nekem, ugye? – kérdezem. – Mit írtam volna? Csak tizenegy éves voltál. – Igazad van – mondom, mintha elfogadnám a válaszát. Amennyire én tudom, a tizenegy évesek tudnak olvasni, arról nem is beszélve, hogy idővel felnőnek."
"- Focizol? - kérdezi. A szája megrándul, és összefonja a karját. - Csak mert én vagyok a kapitány. Oké, megértettem. Kapitány. Ne kezdjünk konkurenciaharcba. Nem akarok hencegni, de simán át tudnám venni a kapitányságot. - Hol játszottál? - faggatózik. Amikor megmondom, azt kérdezi: - Jók? Mivel eszembe jut a nem-leszek-többé-szemétláda fogadalmam, nem vágom a szemébe, hogy a csapatom benne volt a legjobb háromban az elmúlt három évben, és hogy idén a legjobb játékosok közé választottak, és a becenevem „Ágyúgolyó”. Vagyis sokkal jobb vagyok nálad, te kis szaros seggű mitugrász. Ezért csak bólintok."
A családon belüli erőszak elég kemény téma, nehéz lehet az egész jelenséget ifjúsági regénybe ölteni. Az Ököl/jog esetében ez valósult meg, egy bántalmazott fiú, Jace életén keresztül kapunk bepillantást a hasonló körülmények miatt szenvedő fiatalok helyzetébe. Az a szörnyű még, hogy az ilyen korai és rossz tapasztalat rányomja a bélyegét egy ember egész életére. A történet pedig azoknak adhat reményt, akik egyelőre hasonló helyzetben vannak, és még nem sikerült kitörni belőle. Segíthet elhinni, hogy van más út. Az egésznek amúgy nincs olyan rettenetes vagy teljesen nyomorúságos hangulata, talán mert a mesélő fiú (Jace), és erősebb jellem, meg egyáltalán a fiúk jobban bírhatják az ilyesmit, mint egy lány. De azért persze nem felemelő meg vidám könyv, Jace beszólásai viszont sokat dobnak rajta. Akit az egészben nem sikerült megértenem, az az anya karaktere. Mármint "értem", csak nem "értem meg". Nem hiszem, hogy tudnék úgy élni, ahogy ő, vagy akár eltűrni, hogy a gyerekem feláldozza magát, hogy inkább őt verje meg a "párom", mert védeni akarja az anyját. Szóval nekem ez így nem. Az apa meg szimplán egy állat, ennyi, akinek nem való család, de ha durvább akarok lenni, akkor inkább azt mondanám, hogy nem való az élet. Az, akinek teljesen idegen a téma, szimplán csak különlegességként tekinthet erre a könyvre, mert más, mint az átlag, szerelmi szálak ígéretével olvasókat szerző regény. Itt is van némi románc, de hát nyilván alapvetően nem attól fogunk ájuldozni. Nekem nagyon tetszett Jace karaktere, és örömömre szolgált, hogy azt kaptam egy fiú mesélőtől, amit általában (el)várnék. Nagyon klassz tud lenni, amikor nem lányos hangon íródik valami, de könnyű nálam elrontani. Itt nem voltak olyan fiús gondolatok, amikről inkább jobb szeretnék nem tudni, vagy ha mégis volt, hát szépen be lett csomagolva.:) Érdekes volt a két testvér kapcsolata, Christiant legalább annyira kedveltem a végére, mint az öccsét. Nem teljesen úgy ért véget a könyv, ahogy az a tündérmesékben történne, mégis elégedett vagyok a befejezéssel. Összességében, komolyan szerettem ezt olvasni, és örülök, hogy polclakó lesz a többi könyvem mellett. 5/5 296 oldal Könyvmolyképző Kiadó
A történet Dora és Luke életén keresztül mutatja be, hogy milyen amikor két embernek együtt kellene lennie, de az élet sorra másképp alakítja a sorsukat. Gyerekkorukban ismerkednek meg (a múltjuk is teljes egészében elénk tárul) azonban a kislány költözése megszakítja a kapcsolatukat és csak sok évvel később futnak össze véletlenül Párizsban. Ekkor már felnőttek így maguk hozhatják meg a döntést arról, hol/kivel szeretnének élni. Luka az évek alatt nem költözött sehova, tehát a távolság Horvátország és Franciaország között továbbra is fennáll. Több hét után a férfi hazautazik, mivel otthagyott csapot-papot, és hiába szőttek a lánnyal más terveket, többé nem hallat magáról. Idővel aztán Dora látogat el hozzá, ahol meglepő dolgokat tud meg... Érdekes hangulatú, inkább szomorkás mint kimondottan szerelmi történet, mely az érdeklődésemet nem mindig tudta 100%-ban fenntartani. Mindkét fél szemszögéből láthatjuk az eseményeket, azonban ez kb. lényegét veszti amiatt, hogy E/3-ban íródott, amit kicsit sajnáltam. Szintén picit negatívan hat a sok tőmondat, ami bár lehet figyelemfelkeltő, hatásos, vagyis lehet jól alkalmazni, de itt sokszor inkább zavaró volt. A könyv első felében volt egy félelmem, hogy biztosan a végéig húzzák a 16 év utáni egymásra találást, de nem így történt, és kimondottan örültem, mert utána lett valahogy jobb, olvasmányosabb a könyv, előtte csak úgy olvastam, alig érdeklődéssel, mindenféle együttérzés, várakozás nélkül. Utána viszont már rendesen drukkoltam a szereplőkért, hogy találják meg az utat egymás felé, és aztán maradjanak is együtt. Igaz, sokszor nem értettem a döntéseiket, főleg Luka tetteit, mégis azt akartam, hogy a félresikerült választások után happy enddel záruljon a történet. Az elején nehezen indult, de aztán végülis egészen megszerettem ezt a nem túl hosszú könyvecskét. Ez mondjuk sokkal inkább szól magának a történetnek, mint az írásmódnak, melynek sajnos nem sikerült megfognia. Ha valaki egy nem mézes-mázos csöpögős love storyt szeretne olvasni, hanem egy valóságszerű történetet, ami két ember szerelméről szól, és az egymáshoz vezető utat meséli el, ami rögös és nem szenvedések nélküli, akkor ebben a könyvben megtalálja, amit keres. 4/5 264 oldal Könyvmolyképző Kiadó
Ismét komolyabb témával foglalkozó Vörös pöttyös könyv került a kezembe, azonban ezúttal a romantika is elég erősen jelen van, illetve a fiú karakter is megfogott. Már a kezdés elég figyelemfelkeltő lett, hiszen egy nemi erőszak megkísérlésének szemtanúi vagyunk. Egyetemi helyszínt kapunk és egy teljesen kedvelhető főszereplő lányt, Jacqueline személyében. Komoly kapcsolatban volt a középiskola óta, ami nem rég ért véget, és még nem igazán sikerült feldolgoznia a szakítást. Tanulmányait is hanyagolja, mert nem akar egy órára járni az exével, emiatt kihagy néhány előadást. A "megmentője" mellett, akivel nem közömbösek egymás iránt, a korrepetitorával is érdekes levelezést folytat amellett, hogy segít neki pótolni az előadáslátogatások elmulasztása miatti lemaradását. Mindeközben zajlanak az iskolai dolgok, megismerjük lakótársát és egyben barátnőjét, illetve átéljük, hogy milyen egy népszerű fiú immáron nem barátnőjeként lejjebb csúszni a diáksereg hierarchiájában. Nem mellékesen pedig az erőszakos Buck továbbra is a közelben van... Nagyon tetszett ahogy szépen lépésről-lépésre bontakozott ki Jacqueline és Lucas kapcsolata, nem volt full szerelmi történet az egész, de erőteljesen meghatározta a könyvet, ráadásul úgy, hogy sok minden egyébnek is maradt hely. Már értem, hogy miért került be Lucas a Könyves-álompasis blogversenybe, erős, tetovált-piercinges, örülök, hogy egy olyan figura, aki egy férfias vonalat képvisel, már nem konkrétan a tetkók miatt, hanem mert tényleg egy olyan karakter, aki mellett én sem félnék egy sötét utcán. Kár, hogy ez a kép manapság nem annyira van a fiatalok előtt, amilyen nyeszledék fiúcskák tudnak rohangálni "alfahím" szerepben. Na mindegy, ez csak úgy eszembe jutott. Jacqueline aktuális zaklatási problémái mellett nem lehet szó nélkül hagyni Lucas múltját sem, aminek utánajárása során a lány megrázó eseményeket tár fel. Mindkét szereplőt könnyedén a szívébe zárja az olvasó, szimpatikusak, a közös jelenetek szívdobogtatóak, nem lehet nem drukkolni a párosuknak. Néhány adalék még: önvédelmi tanfolyam, Starbucks, lakásfoglaló macska, valamint falatnyi levélregény-hatás az e-mailek és sms-ek miatt. Könnyed írás, de mégsem, hiszen a nemi erőszakot halmozottan jeleníti meg, rendkívül fontos lehet, hogy például a célközönség, akik az ún. "new adult" meghatározás szerint a fiatalok, figyeljenek magukra, tudatosan kerüljék a veszélyt jelenthető szituációkat. Ja, és amit elfelejtettem, hogy van benne egy pici csavar, ami nem tudom mennyire található ki előre, mert nekem ügyesen lelőtte a moly (köszi). A fülszöveg nem sikerült valami jól, de sok rajongója van már a könyvnek, úgyhogy aki esetleg még habozik, hogy belekezdjen, ne hagyja befolyásolni magát az ismertető és a borító miatt (mert hogy nekem az sem tetszik...:) Telitalálat ez úgy ahogy van, a romantikus műfaj kedvelőinek tényleg vétek kihagyni! 5/5 334 oldal Könyvmolyképző Kiadó
A könyv különlegessége, hogy az amerikai megjelenéskor rögtön magyar nyelven is a kezükbe vehették a magyar olvasók a kötetet. A borító fantasyt és szerelmi történetet ígér, amit a fülszöveg némi cselekményleírással told meg, amiből vérfarkasos történetre lehet következtetni. Ebből hagyjuk meg a farkasokat, alakítsuk át őket Likánokká, a többit pedig kb. hagyjuk feledésbe merülni, mert kissé másról szól a könyv. A cselekmény több szálon fut, különböző szereplők által ismerjük meg az író által teremtett világot. A központi karakter Patrick Gamble, aki egyetlenként túlélt egy repülőgépen történt likán-terrorista támadást. Fontos szereplő még Claire, akinek szüleit meggyilkolják, és neki is menekülnie kell, a politikai vonalat pedig Chase, mint kormányzó tárja elénk, illetve ott van még Miriam, aki Clairhez hasonlóan menekül valami/valakik elől. Egy része kemény társadalomkritika, átültetve egy fantasztikus elemeket valóságszerűként feltüntetett történetbe.A likánságnak is megadja ennek megfelelően a hátteret, szépen kidolgozott, részletgazdagon megírt könyv, ami felülemelkedik a könnyed kategórián. Vannak elég felkavaró jelenetek, az írásmód igényes, komoly hangvételű. Mint említettem, a love storyra jobb, ha nem készülünk túlzottan rá, és Benjamin Percy nem is fantasyt akart írni szerintem, a farkasok csak eszközként szolgálnak arra, hogy egy mélyebb mondanivalót közvetítsen, és némi szeptember 11-re való emlékezést vigyen bele, mellékesen pedig "világvége", háborús hangulatot teremtsen, feltárja az emberi természet kegyetlenségeit, párhuzamot vonjon a valóságos dolgokkal.
Nekem túl hosszú, elnyújtott lett, és mivel amúgy sem könnyen olvasós, a többnézőpont ellenére, amit egyébként imádok, ez negatívan hat. Ugyanakkor remek, hogy a hátteret viszont ilyen mély mondanivalóval támasztja meg, csak jobban örültem volna, ha előre tudom, hogy erre számítsak, hiszen hangulatilag akkor máshogy készülök és állok az olvasásához.
Újabb blogos díj kering, amit én Dóritól kaptam, ezúton is köszönöm szépen.:)
A szabályok:
Jelöld meg azt a kedves bloggert, akitől a díjat kaptad.
Válaszolj a neked feltett 10 kérdésre.
Nevezz meg tíz embert, akinek szívesen továbbadnád ezt a díjat.
Tegyél fel te is 10 kérdést, ami érdekel a díjazottakkal kapcsolatban.
A tíz jelölted blogján jelezd, hogy díjat kaptak.
A kérdések-válaszok: 1. Amikor elkezdtél blogolni volt-e 'példaképed', aki miatt belevágtál? Nem is tudom, szerintem nem, mert anno a sorozatok miatt kezdtem el, de nem konkrét példakép miatt, egyszerűen csak kevésnek éreztem, hogy a junkien kommentben nyilvánítsak véleményt, szerettem volna egy saját naplót. 2. Mi az a könyv, amit szerinted mindenkinek el kellene olvasnia? Az időutazó felesége, annyira unalmas vagyok:D És az Éjszakai cirkusz, hogy ne mindig ugyanazt írjam.:)) De tényleg jó könyv mind a kettő.:) 3. Hol élnél a legszívesebben? Fú, én Kaliforniában. Vagy Hawaii. Illetve olyan helyen, ahol nem szokott hideg lenni és van tenger. De ha már választani lehet, akkor Amerika.:) Egyébként, ha egyszer valami csoda folytán eljutnék oda, szerintem csalódás lenne, mert a valóság sosem az, amit a filmek mutatnak.:( 4. Van kedvenc magyar zenekarod, énekesed (ha igen ki, kik)? Külföldi kedvencem sincs igazán, de az mégis előbb lenne, mert amúgy nem hallgatok magyar zenét. 5. Mi volt a legemlékezetesebb élményed a blogolással kapcsolatban? Több volt, nem tudok kiemelni konkrét dolgot. Mikor érkezik egy kedves vélemény, komment, vagy egy kiadó keres meg és ajánl fel recenziót, minden ilyen pozitív visszajelzés nagyon jól esik.:) 6. Ekönyvolvasókról mi a véleményed? Egyre jobban nyitok.:) 7. Szoktál idegen nyelven is olvasni? Arra sajnos nem vagyok alkalmas.:( 8. Kedvenc könyvkiadód? Könyvmolyképző, Athenaeum, talán az ő könyveik állnak hozzám általánosságban a legközelebb témában, stílusban, műfajban. 9. Melyik könyvre vágysz most a legjobban? Most épp a SzjG Kalauz és a J. A. Redmerski - A soha határa. 10. Milyen filmet láttál legutoljára? I Give It a Year/Az a bizonyos első év (nem volt túl jó). Továbbadom: Nima, Szilvamag, Dóri, Reea, Zsuzska. Kérdéseim: - Van olyan könyv, amit sokáig szerettél, netán kedvencnek is nevezted, ám egy idő után elmúlt a dolog? Ha igen, melyik? - Kik a kedvenc férfi karaktereid könyvből, és miért ők? - Kik a kedvenc férfi karaktereid filmsorozatból, és miért ők? - Nagyváros vagy pici falu? Melyik inkább a Te világod? - Milyen extrém sportot próbáltál már ki, vagy melyiket próbálnád ki? - Sportolsz valamit hobbi szinten vagy akár versenyszerűen? - Van háziállatod? Mi, hány éves, hogy hívják? - Melyik most az a sorozat, amit a legszívesebben nézel? - Van jogosítványod? Milyen sofőr vagy? - Miről írnál most szívesen, de esetleg még nem kérdezték meg a játékban? Válaszold meg most, ha van ilyen.:)
Igyekeztem elhúzni, hogy ne érjen véget számomra, felfüggesztettem az olvasását tudatosan, több könyvet (ki)olvastam közben, ám végül csak befejeztem Reni naplóját. Nagyon imádtam ezt a könyvsorozatot, úgy, hogy látom a hibáit is, és nem mindig maradtam elvakult rajongó közben. Az írónő is maximálisan szerethető személyiség, tetszik, ahogy szemmel láthatóan törődik az olvasóival. A befejező rész igen terjengős lett, a leghosszabb az összes közül, néha úgy éreztem, több is, mint kellene. Mivel újat már nem nagyon tudott mutatni, a karakterekkel sem történtek jelentős változások, ezért szerintem rövidebben is biztosan le lehetett volna zárni a gimnázium utolsó félévét. Persze nem voltam az olvasása ellen, szó sincs ilyesmiről.;) SPOILERES a folytatás! Tetszettek a megoldások, amiket Laura bevetett a hogyan tovább témában. Mindenki megtalálta az útját szerintem, Reni és Cortez helyzetén pedig nem kellett sokáig aggodalmaskodni. Na, hát ez a fiú, tényleg nem jutok szóhoz vele kapcsolatban, de azt azért elégedetten állapítottam meg, hogy ő sem tökéletes, bár nem tudok konkrét hibát megnevezni, mert nem olyan értelemben gondolom ezt. Inkább csak olyan érdekes lett az egész lénye, miután a múlttal kapcsolatban kaptunk kis infókat, hogy mi is zajlott benne. És itt a kulcs is, mert hogy ő pontosan úgy volt, ahogy Reni, hogy nem gondolta, hogy érdeklődhet egy olyan lány, mint ő (ráadásul Arnold hatása alatt..), egy olyan fiú iránt, amilyen ő. Jól ki lett ez az egész találva.:)) Még ott a kalauz, amit lapozgathatnék, amivel kapcsolatban azonban eldöntöttem, hogy nem fogom megvenni, és ha lehet egy negatív gondolatom, szerintem nem véletlenül van lefóliázva. Hiába drága maga a kiadvány a kivitelezése miatt, engem mégis a tartalom érdekelne, ami nincs összhangban számomra azzal az összeggel, amit ki kellene adnom rá. Szóval ráérek azt még olvasni. Tetszett a középiskoláról alkotott véleménynyilvánítás, hogy megbeszélhetik, hogy tartják a kapcsolatot meg stb., de az életben úgyis máshogy alakul, csak a szorosabb barátságok élhetik túl a ballagást, és az osztály már sosem tud úgy együtt lenni utána, miután kirepülnek az iskolából. Az a korszak utána elmúlik, és átveszi a helyét valami más. És ez így van jól.:) Egy élmény volt, köszönöm Renit és Cortezt, Virágot és Ricsit, Kingát, és az egész hangulatot, történetet, imádtam vagyis hát imádom továbbra is a SzjG-t.:) < 3
"- A szépség megérint. Nem arra inspirál, hogy megfeledkezz magadról, épp ellenkezőleg. - Ránéztem, és láttam, hogy nagyon figyel. Nem volt unott a tekintete. Bátrabban folytattam: - Összeköt a mindenséggel, elgondolkodtat, hogy milyen csodálatos is együtt létezni az emelkedett dolgokkal. Mint például egy napfelkelte, a tiszta kék ég, egy különleges üvegdarab. És hirtelen - már nem kulcsoltam szorosan össze a kezemet az ölemben, hanem tűzijátékként repkedtek az ujjaim a levegőben-, hirtelen mintha megvilágosodnál, hogy a világban sokkal több van, mint te magad, a terveid, a lényeged."
Picit komolyabb témát ragad meg ez a könyv, mint a tiniszerelem, de mellékesen van benne az is. Terra tökéleres alakú, szőke hajú tipikus szépség - a sminkje alatt azonban egy tűzfoltot "rejteget". Elsőre nem volt egyértelmű számomra, hogy mi is az, de a lényeg, hogy egy pirosas folt (?) vagy minek nevezzem, egy nagyra nőtt anyajegy, amivel lézeres beavatkozásokkal jó esetben el lehet bánni. Nos, Terrának ez nem sikerült, már több orvosnál jártak, de maradt az alapozó. Azt hiszem, hogy egy régi ismerősömnek is van ilyenje, vagy ha nem pont ez, de hasonlóan tudnám körülírni, és ő is lány és szintén az arcán, és bár tett rá alapozót, úgy is látszott, de én nem éltem meg olyan vészesnek a helyzetet (és úgy tűnt, ő sem), mint Terra. Persze ilyen helyzetben nem lehet állást foglalni, hiszen csak az tudja, hogy milyen, aki benne él. És igazából a könyv lényege sem ez, lehetne akár a nyúlszáj is téma, csak az jobban ismert talán, és máshogy hatna, illetve az írónő sem azt választotta, ezért hagyjuk is. Szóval az a lényege a történetnek, hogy elfogadjuk magunkat, bármilyenek is legyünk, és szintén sokat számít, hogyan viszonyulunk a világhoz. Főhősünk családi helyzete nem túl felemelő, a zsarnokoskodó, borzasztó természetű apja az anyja önképét is szépen tönkretette, Terra testvéreit pedig konkrétan elüldözte otthonról. A lány is azt tervezi, hogy minél messzebb tanul tovább, de ezen elképzelésének néhány akadály egyelőre az útjába áll. A lány váratlanul találkozik az örökbefogadott, kicsit elvont Jacobbal, akinek hatására hamarosan alapjában változik meg Terra önmagáról alkotot képe. Az érzelmek is lassacskán felerősödnek kettejük között, a helyzetet azonban bonyolítja Terra barátja.
Kávéimádat, geoládák, térképészet, nagy utazás, illetve a fentiek egyvelege olvasmányos történetet alkot. Kis átlagos vörös pöttyös könyv, számomra nem kiemelkedő a történet szempontjából, meg a szereplők sem kerültek közel hozzám, viszont mondanivalóban nem kicsit erős, így ezáltal mégis emlékezetes lesz. 4/5 400 oldal Könyvmolyképző Kiadó
