Második blogszülinap

Több mint 4 éve blogolok már, de a blogspotra csak két éve költöztem. Erről emlékeznék most meg.:)

Köszönök minden látogatást és kommentet, mindig nagyon jól esnek! Az elmúlt évben 95 bejegyzést írtam, Ti pedig 437 kommentet (persze ezeknek nagy része az enyém is). Bár már nem olyan intenzitással vezetem a blogot, mint régebben, de azért mégis csak itt van és szeretem. Amit sajnálok, hogy a filmes naplót nyár óta elhanyagoltam, pontosabban egyáltalán nem frissítettem - ezt pótoltam emlékezetből, amennyire tudtam. Hamarosan kezdődik januárral egy új, amit megint rendszeresen szeretnék írni.

Hát így ennyi lenne most.:)

Read More

Terra Nova - 1. évad

Elég régóta vártunk erre a sorozatra, azt hiszem, nagyszabásúnak tekinthető, Steven Spielberg producerkedik benne, és a kezdő duplarészen látszik is, hogy biztos sokat költöttek rá, nagyon látványos volt. A csúnya jövőben kezdődik a sztori, 2149-re teljesen tönkretette az emberiség a Földet, fogy a levegő és ehhez hasonló roppant felemelő dolgok történnek. De tudunk olyat, ami adhat még egy esélyt az életben maradáshoz: egy portált sikerült létrehozni, amivel visszamehetünk a múltba, amikor még voltak növények, állatok, nem pusztítottuk el a természetet. Olyannyira a múltba megyünk vissza, hogy a dinókig. Azonban nem mindenki egyszerre, csak a kiválasztottak, kiváltságosak adatik meg a lehetőség. Az exrendőr Jim Shannon (Jason O'Mara) és családja a főszereplők, velük egyszerre ismerjük meg ezt a csodálatos régi-új világot. Bár a családfő illegálisan csatlakozik a kolóniához, hamarosan mint rendvédelmi szerv erősíti Taylor parancsnok (Stephen Lang), a közösség vezetőjének csapatát. Természetesen nagyon tetszett a környezet, amiben élnek, és hogy nem kipusztítják a helyi élővilágot, hanem beilleszkednek hozzájuk, hiszen ez is része az új esély dolognak. Nem teljesen nomád módon élnek, de a legkörnyezetbarátabban, amennyire lehetséges ahhoz, hogy a tudomány fejlettségét is hasznosítani tudják. Taylor igazán a szívén viseli a közösség sorsát, az elsők között érkezett a múltba, de vannak érdekes kérdések vele kapcsolatban.

Minden epizódba írtak egy részig tartó történetszálat, de a szereplők magánéletét is folyamatosan követhetjük illetve egyéb átívelő szálak is foglalkoztatják a nézőt. Kis családias hangulatúként jellemezném általában, vagy amolyan "dzsungeles kisvárosi", és ezekhez jönnek a sajátos problémák meg a gonoszok. Kezdetben semlegesek voltak a karakterek, a színészek sem voltak ismerősek számomra, de szép lassan egyre jobban megszerettem őket. Josh (Landon Liboiron) egy szokványos kamasz fiú, Maddy (Naomi Scott) aranyos, Zoe (Alana Mansour) a nevével együtt imádnivaló, Sky-t (Allison Miller) nem mindig kedveltem, Elisabeth (Shelley Conn) számos megmozdulásával szintén megszerettette magát velem, és még van jó néhány mellékszereplő, akikre nem térek ki külön.

Nem értem a leszóló kritikákat, teljesen rendben van a sorozat, ráadásul mindig kicsit jobban vártam a soron következő epizódot. Ami esetleg számomra is érthető okot adhat a fújjogásra, hogy nem mindig tökéletesek a számítógépes dínók, és hát később nem is mutattak annyit, de engem nem érdekelt, hiszen a történet így is kellőképp lekötött, és amúgy is már alaposan meg lett teremtve az illúzió, szükségtelen teletömni drága számítógépes elemekkel, hacsak nincs valóban jelentősége mutatni őket. Találgattam néha, hogy pl. a háttér meg ilyesmik mennyire valóságosak, de láttam egy "így készült" videót, és kb. a dinókon kívül minden igazi, ez annyira jó szerintem. Visszatérve a lehúzó véleményekre, erős túlzásnak érzem őket néha, nem tudom, egyesek mégis mit vártak a sorozattól, akció is van benne elég, az meg, hogy túl családias, hát szerintem nem véletlenül sétálgat a Shannon família a főcímben (mutatom), ők a központi figurák, és az, hogy egy normális, szerető családról van szó, nem tudom, miért probléma, ezek fontos értékek, igenis közvetítsék, van elég gonoszság a világunkban is meg ebben a kitalált történetben is - és most befejezem, mert kezd átmenni a poszt más kritikákra való reagálásba, de ezt fontosnak éreztem leírni, vagy ha úgy tetszik megvédeni ezt a sorozatot.

A befejezés is duplarész, határozottan jól sikerült. Sajnálom, hogy csak 13 részt kértek egyelőre, és nagyon remélem, hogy lesz folytatás, mert kár lenne érte. Korábban nem tudtam, hogy ha a meglévő kérdések megválaszolásra kerülnek meg lezárnak benne dolgokat a végén, akkor hogyan lehetne folytatni, de már megmutatták, hogy egyáltalán nincs ötlethiányuk, úgyhogy így már pláne nagyon-nagyon szeretném a folytatást!

A szokásosaktól kicsit eltérő poszterek (kattintásra megnő a kép):

Read More

Hodor aurA nyilvánvaló titkai

Misztikus vígjáték-sorozat karácsonykor a weben!

Új, szokatlan hangvételű magyar web-sorozat debütál karácsonykor a Youtube-on. A Hodor aurA nyilvánvaló titkai című misztikus vígjátékot Pater Sparrow írta és rendezte. A sorozat címszerepben a fiatal, szuggesztív színésznő Fátyol Hermina látható majd, de a tízperces részekben feltűnik többek között Péterfy Bori, Sárosdi Lilla, Szabó Simon és Vasvári Emese is.

Read More

James Patterson - Gabrielle Charbonnet: Máris hiányzol!

Ennek a könyvnek a fő témáját a képzeletbeli barátság adja, ami szerintem nagyon érdekes dolog a gyerekeknél, és ezt a félig valótlan, de legalább annyira valós dolgot pedig az írók egy romantikus történetbe helyezték, ami kimondottan jól sikerült. A női főszereplővel először kislányként találkozunk, ez afféle előzmény, és mivel az édesanyja nem sok időt fordít rá, Jane-nek különösen szüksége van a képzeletbeli barátjára, épp ezért nagyon megviseli, amikor Michael távozik az életéből. Ám nem örökre! Igaz, Jane felnőtt korában történik meg az újbóli találkozás, viszont talán a legjobbkor. És természetesen ahogy az lenni szokott, a kapcsolatuk már nem feltétlenül korlátozódik csupán a barátságra. Problémák is vannak persze, például Jane jelenlegi "barátja" - úgy gondolom, az idézőjel mindent elmond, vagy legalábbis sejtet, de utóbbi is elég.

A karakterek szerethetők (Vivienne azért valahogy kevésbé, hiszen a viselkedéséből az vehető ki, hogy a produkciós cége fontosabb számára a saját lányánál, amivel nehéz szimpatizálni), jó érzés drukkolni nekik, és könnyen olvasós történet. Könnyedségének köszönhetően garantált a teljes kikapcsolódás, és a rövid fejezetek váltakozásával az olvasó csak sodródik Jane és Michael nézőpontjai, gondolatai között. Azt hittem, hogy olyan kis egyszerű könyvecske lesz, de végül mégis sikerült meglepetést is okoznia.

Szeretem, ha egy könyv olvasása után láthatok egy belőle készült filmet is, és most is ez a helyzet.:) Alyssa Milano és Eric Winter játsszák a főbb szerepeket, kíváncsi vagyok, hogy sikerült!

Köszönöm szépen a könyvet a Pioneer Books kiadónak!

//A Pioneer Books egy új könyvkiadó a hazai piacon, nagyon szép és egyedi honlappal jelentkeztek a közelmúltban, a könyveik célközönsége pedig a nők, ahogy ezt "a női kiadó" elnevezés is mutatja. Már akkor felfigyeltem a könyveikre, amikor megláttam, hogy nekik köszönhetően jelent meg Merülj alá az álmokért! címmel nálunk az a könyv, amiből a Charlie St. Cloud halála és élete című film készült. Sajnálom, hogy nem olvashattam a film előtt, de aki még nem látta, szerintem előbb a könyvet ismerje meg, és csak utána nézze meg a filmet, hiszen az a legjobb sorrend.:)

Read More

Suzanne Collins: Az éhezők viadala

Érdekes a kapcsolatom ezzel a könyvvel. Sokáig egyáltalán nem érdekelt, valószínűleg, mert nem tetszik a borítója (első benyomás), a fülszöveg pedig halál unalmasan hangzott, valamint meg voltam róla győződve, hogy nem nekem való könyv. Aztán elkezdtem kicsit unni a felhajtást körülötte, és ezzel együtt kíváncsi lettem, mitől olyan nagy szám, ezért úgy döntöttem, ideje megismerkednünk. Mikor elkezdtem olvasni, valahol az 50. oldal környékéig jutottam, majd félretettem, hogy aztán egy hét múlva folytassam. A maradék 250 oldalt egy nap alatt elolvastam. Az az igazság, hogy én nem akartam konkrétan szeretni ezt a könyvet, de ez nem jött össze ugyanis majdnem nagyon tetszik (figyelitek, a majdnem szónak azért ott kell lennie:).

Annyira tényleg nem nagy szám. De mégis... nem is tudom. A történet elég eredeti a karakterekkel meg minden kis adalékkal együtt, és nagy előnye, hogy nagyon olvasmányos és nem hosszú. A körzet, mint maga az elnevezés nem tetszik (nem tudom megmagyarázni, talán túl scifibe illő számomra), meg az sem, hogy kapitólium. Megbotránkoztató, hogy tehetnek az emberekkel, tizenéves gyerekekkel olyat, hogy mint egy valóságshowban, összezárják őket egy területen, és akkor meg kell ölniük egymást, mert csak egy nyertes lehet, aki életben marad, ez embertelen. Persze van olyan hülye, aki egész életében arra készült, hogy megnyerje, de azt most hagyjuk. Azért durva, hogy a Tizenkettedik Körzetnél is van rosszabb, nem biztos, hogy az olyanok, mint Katniss és a családja vannak a legnyomorúságosabb helyzetben. Igazságtalan alapból, hogy valaki végig erre a küzdelemre készült, más meg éhezett és nélkülözött, és örül, ha egyáltalán meg tudja védeni magát, nem hogy még harcoljon is. De hát úgy az egész igazságtalan, úgyhogy na.

Amire nem számítottam, hogy lesz a könyvben, az a szerelmi szál, és szinte Katniss után esett le, hogy mi van igaziból. Hát, tényleg nem vagyok jó az ilyesmik felismerésében.:D

Reméltem, hogy az első könyv vége a viadal vége is lesz, de most tele vagyok kérdéssel, hogy mi lesz a folytatásokban. Nem bírtam ki, és látnom kellett a film előzetesét (miután elolvastam a könyvet), elég jónak tűnik. Van amit nem úgy képzeltem el, pl. a Tizenkettedik Körzetet lepusztultabbnak, az erdő rendben van (mondjuk nem sokféleképpen lehet elképzelni egy erdőt), Katniss hasonlít, Peeta eléggé el lett találva, Gale viszont lehetne helyesebb (a könyvben valahogy felé húztam). Itt vannak a karakterposzterek, beilleszteni nem szeretném a képet. Alább az előzetes, itt pedig magyar felirattal nézhető meg.

Read More

Bear Grylls: A vadon törvényei - A túlélés és felderítés kézikönyve

Bear Grylls nevét sokan ismerhetik a Discovery Channel, A túlélés törvényei című sorozatából. Nem sok nézésre érdemes műsor van számomra a tv-ben, de az ismeretterjesztő csatornák közéjük tartoznak. Az egyes epizódok arra tanítanak, hogyan éljük túl a vadonban, sivatagban, mindenféle extrém helyen, ha magunkra maradunk. Roppant szórakoztató és érdekes, és ezt vártam a könyvétől is, és elégedett vagyok, mert ennek a várakozásnak eleget tett. Személy szerint nem tudom mikor fogom a látottakat/olvasottakat valaha a gyakorlatban alkalmazni, mert annak valószínűsége, hogy mondjuk egy dzsungelben kössek ki mindenféle segítség nélkül, netán sebesülten, kb. nulla. Esetleg az erdő még megeshet, illetve akkor ilyen cserkészet jellegű táborozásra nagyobb esély van, de magamat ismerve az sem sok. Bár tök szívesen sütnék a szabadban kenyeret, vagy indulnék állatlesre (de sosem vadásznám le őket). Viszont akkor is nagyon jó ismeretterjesztő iromány lett (megtámogatva egy híres ember arcával), ami meg mindig jó dolog.

Bear Grylls egyébként jelenleg a Brit Királyi Haditengerészet tiszteletbeli alparancsnoka, illetve a Brit Cserkészszövetség főcserkésze. Még néhány információ róla.

Miután túl vagyunk a rövid bevezetőn, kezdetét is veszi az első fejezet, ami érthető módon az alapokkal indul, a felszereléssel. Azt gondolnánk, a terepszínű öltözék jó ötlet, pedig nem feltétlenül, inkább csak az állatok elöli rejtőzködés szempontjából előnyös, de akkor is van más, hasonlóképpen jó megoldás. A jó zoknitól kezdve a hátizsákig, mindent érint. A fiús dolgok, mint például a kések, kevésbé kötöttek le, de szerencsére nem időzik az egyes témákban sokat. A megfelelő táborhely kiválasztása is nagyon fontos, és számtalan olyan tényezőre felhívja a figyelmet, amire egy kezdő vagy átlagos táborozó nem is gondolna. Ahogy fejezetről-fejezetre haladunk, kicsit kirándulunk is - és olyan érzést keltett, mintha egy nagy próbán vennék részt az igazi kirándulás előtt.

"Lehet, hogy nem az életünk forog kockán, de a szabadban mindig adódnak olyan helyzetek, amikor rögtönöznünk kell. És hamarosan rájövünk majd, hogy a természet a saját túrafelszerelés-boltunk, barkácsboltunk és szerszámosládánk egyszerre. Mindössze egy kis elszántságra van szükségünk, valamint arra, hogy okosan gondolkodjunk, mosolyogjunk, és sose adjuk fel!"

Több meghökkentő apróságot csempészett bele a könyvbe, ezek gyakran csak ilyen 1-1 mondatok, de akkor is: pl. föld alatt terjedő tűz, elolvadó kontaktlencse a szemben, stb. Az egyik kedvenc részem egyébként a nyomkövetés, gondolom, mert ott az állatoknak és lábnyomaiknak is nagy szerepük van. Olyan táplálkozási tippekkel is szolgál, amik nem csak a vadonban, de a hétköznapokban is hasznosak lehetnek. A tájékozódással kapcsolatban az iránytűhasználat és készítés volt a legérdekesebb nekem. A higiénia, elsősegélynyújtás is rendkívül fontosak, de nem lehet mindent kiemelni, ahhoz túl sok minden van a kötetben. Üde színfolt a fejezeteket záró valós, tábortűzinek keresztelt történetek. Egyetlen dolog nem tetszett, mert a vallás távol áll tőlem, de ez mindössze három oldalt érint a végén.

December lévén tombol nálam a karácsonyi láz, az üzletekben kutat az ember, hogy mivel lepje meg a szeretteit, ennek fényében muszáj megemlítenem, hogy férfiaknak, természetkedvelőknek, kiváló ajándék lehet a könyv, a műsor kedvelői számára pedig egyértelműen telitalálat. Azt sem tartom kizártnak, hogy valaki eddig nem nézte a műsort, de a könyv után érdekelni fogja. Jobban belegondolva, az élet meglehetősen kiszámíthatatlan tud lenni, ezért egyrészről úgy gondolom, bárkinek hasznos lehet a könyv, mert azért a mai modern korban is előfordulhat, hogy magunkra maradunk a természetben egy szerencsétlen helyzetben, védtelenül. És akkor azért nem árt, ha tudunk tüzet gyújtani (nem olyan egyszerű, legyen szó tábortűzről vagy főzőtűzről), és tudjuk, milyen fát gyűjtsünk, vagy bármi ilyesmi.

Egy szerethető ismeretterjesztő írást adott ki a kezéből Bear Grylls, ami egy kis túlélőkalauz is egyben. Nagy ötlet volt.:) Színes, rajzokkal és fotókkal illusztrált könyv, igényes kivitelezéssel, aminek köszönhetően még simán lapozgatni is remek. Tényleg csak ajánlani tudom.

A könyvet köszönöm szépen a Jaffa Kiadónak! 

Read More

Anna Sewell: Fekete Szépség

Kiskoromban láttam a filmet, ami természetesen nagyon tetszett, és egy ideje terveztem a könyv elolvasását is. Hát, természetesen az is nagyon tetszett.:) Az elsők között adnám gyereknek olvasnivalónak.

A filmből leginkább szomorú részletekre emlékszem, melyek bevillantak akkor is, amikor odaérkeztem hozzájuk a könyvben. Néhány oldalanként könnybe lábadt a szemem, hol azért, mert boldog volt, hol mert épp bántották. Ugye egy ló meséli a történetét, ami az elején fura volt, meg úgy éreztem, hogy én ehhez már túl felnőttem, de aztán mégis hamar hozzászoktam, és peregtek az oldalak. Sok gazdája volt, és az emberek bizony nem egyformák. Nem voltam nagy lovas soha, nem értek hozzájuk, úgyhogy igazán meglepett-megdöbbentett, mennyi mindent aggatnak szegényekre a nyergen, patkón, kantáron - és más nem ugrik be első gondolatra - kívül. Az sem volt túl egyértelmű számomra, hogy milyen különbségek vannak a lovaglóstílusokban, és hogy a különböző célok, amikre tartják a lovakat, hogyan befolyásolják például az egészségüket.

A könyv megmutatja nagyon érzékletesen, hogy milyen rossz emberek vannak, de szerencsére akadnak jólelkűek, akik visszaadják a reményt az olyan szörnyű élményeket tapasztalt állatoknak is, akiknek ártott már ember. Remélem, tényleg így van, mert borzasztó belegondolni, hogy milyen dolgokat művelhetnek emberek a védtelen és néma állatokkal. Visszaadni a bizalom érzését egy kutyába-macskába-lóba-bármilyen állatba nem olyan könnyű, és valószínűleg mindig viselni fogják a lelki-testi sérülés nyomait.

De ez a történet éppen arról szól, hogy létezik ilyesmi, törődéssel, gondoskodással visszaadható az állatok számára valami abból, amit elvettek tőlük, és ettől lesz boldog a befejezés. Csak amikor eszembe jut Vadóc, akkor mindez elfelhősödik, és kitör belőlem újra az állatvédő. Hát, ilyen ez a világ.:( De próbálok inkább arra gondolni, hogy sok-sok állat például a menhelyeknek köszönhetően végül jó helyre, megfelelő emberekhez kerül.

(A kép innen van.)

Read More