Suzanne Collins: Az éhezők viadala

Érdekes a kapcsolatom ezzel a könyvvel. Sokáig egyáltalán nem érdekelt, valószínűleg, mert nem tetszik a borítója (első benyomás), a fülszöveg pedig halál unalmasan hangzott, valamint meg voltam róla győződve, hogy nem nekem való könyv. Aztán elkezdtem kicsit unni a felhajtást körülötte, és ezzel együtt kíváncsi lettem, mitől olyan nagy szám, ezért úgy döntöttem, ideje megismerkednünk. Mikor elkezdtem olvasni, valahol az 50. oldal környékéig jutottam, majd félretettem, hogy aztán egy hét múlva folytassam. A maradék 250 oldalt egy nap alatt elolvastam. Az az igazság, hogy én nem akartam konkrétan szeretni ezt a könyvet, de ez nem jött össze ugyanis majdnem nagyon tetszik (figyelitek, a majdnem szónak azért ott kell lennie:).

Annyira tényleg nem nagy szám. De mégis... nem is tudom. A történet elég eredeti a karakterekkel meg minden kis adalékkal együtt, és nagy előnye, hogy nagyon olvasmányos és nem hosszú. A körzet, mint maga az elnevezés nem tetszik (nem tudom megmagyarázni, talán túl scifibe illő számomra), meg az sem, hogy kapitólium. Megbotránkoztató, hogy tehetnek az emberekkel, tizenéves gyerekekkel olyat, hogy mint egy valóságshowban, összezárják őket egy területen, és akkor meg kell ölniük egymást, mert csak egy nyertes lehet, aki életben marad, ez embertelen. Persze van olyan hülye, aki egész életében arra készült, hogy megnyerje, de azt most hagyjuk. Azért durva, hogy a Tizenkettedik Körzetnél is van rosszabb, nem biztos, hogy az olyanok, mint Katniss és a családja vannak a legnyomorúságosabb helyzetben. Igazságtalan alapból, hogy valaki végig erre a küzdelemre készült, más meg éhezett és nélkülözött, és örül, ha egyáltalán meg tudja védeni magát, nem hogy még harcoljon is. De hát úgy az egész igazságtalan, úgyhogy na.

Amire nem számítottam, hogy lesz a könyvben, az a szerelmi szál, és szinte Katniss után esett le, hogy mi van igaziból. Hát, tényleg nem vagyok jó az ilyesmik felismerésében.:D

Reméltem, hogy az első könyv vége a viadal vége is lesz, de most tele vagyok kérdéssel, hogy mi lesz a folytatásokban. Nem bírtam ki, és látnom kellett a film előzetesét (miután elolvastam a könyvet), elég jónak tűnik. Van amit nem úgy képzeltem el, pl. a Tizenkettedik Körzetet lepusztultabbnak, az erdő rendben van (mondjuk nem sokféleképpen lehet elképzelni egy erdőt), Katniss hasonlít, Peeta eléggé el lett találva, Gale viszont lehetne helyesebb (a könyvben valahogy felé húztam). Itt vannak a karakterposzterek, beilleszteni nem szeretném a képet. Alább az előzetes, itt pedig magyar felirattal nézhető meg.

Read More

Bear Grylls: A vadon törvényei - A túlélés és felderítés kézikönyve

Bear Grylls nevét sokan ismerhetik a Discovery Channel, A túlélés törvényei című sorozatából. Nem sok nézésre érdemes műsor van számomra a tv-ben, de az ismeretterjesztő csatornák közéjük tartoznak. Az egyes epizódok arra tanítanak, hogyan éljük túl a vadonban, sivatagban, mindenféle extrém helyen, ha magunkra maradunk. Roppant szórakoztató és érdekes, és ezt vártam a könyvétől is, és elégedett vagyok, mert ennek a várakozásnak eleget tett. Személy szerint nem tudom mikor fogom a látottakat/olvasottakat valaha a gyakorlatban alkalmazni, mert annak valószínűsége, hogy mondjuk egy dzsungelben kössek ki mindenféle segítség nélkül, netán sebesülten, kb. nulla. Esetleg az erdő még megeshet, illetve akkor ilyen cserkészet jellegű táborozásra nagyobb esély van, de magamat ismerve az sem sok. Bár tök szívesen sütnék a szabadban kenyeret, vagy indulnék állatlesre (de sosem vadásznám le őket). Viszont akkor is nagyon jó ismeretterjesztő iromány lett (megtámogatva egy híres ember arcával), ami meg mindig jó dolog.

Bear Grylls egyébként jelenleg a Brit Királyi Haditengerészet tiszteletbeli alparancsnoka, illetve a Brit Cserkészszövetség főcserkésze. Még néhány információ róla.

Miután túl vagyunk a rövid bevezetőn, kezdetét is veszi az első fejezet, ami érthető módon az alapokkal indul, a felszereléssel. Azt gondolnánk, a terepszínű öltözék jó ötlet, pedig nem feltétlenül, inkább csak az állatok elöli rejtőzködés szempontjából előnyös, de akkor is van más, hasonlóképpen jó megoldás. A jó zoknitól kezdve a hátizsákig, mindent érint. A fiús dolgok, mint például a kések, kevésbé kötöttek le, de szerencsére nem időzik az egyes témákban sokat. A megfelelő táborhely kiválasztása is nagyon fontos, és számtalan olyan tényezőre felhívja a figyelmet, amire egy kezdő vagy átlagos táborozó nem is gondolna. Ahogy fejezetről-fejezetre haladunk, kicsit kirándulunk is - és olyan érzést keltett, mintha egy nagy próbán vennék részt az igazi kirándulás előtt.

"Lehet, hogy nem az életünk forog kockán, de a szabadban mindig adódnak olyan helyzetek, amikor rögtönöznünk kell. És hamarosan rájövünk majd, hogy a természet a saját túrafelszerelés-boltunk, barkácsboltunk és szerszámosládánk egyszerre. Mindössze egy kis elszántságra van szükségünk, valamint arra, hogy okosan gondolkodjunk, mosolyogjunk, és sose adjuk fel!"

Több meghökkentő apróságot csempészett bele a könyvbe, ezek gyakran csak ilyen 1-1 mondatok, de akkor is: pl. föld alatt terjedő tűz, elolvadó kontaktlencse a szemben, stb. Az egyik kedvenc részem egyébként a nyomkövetés, gondolom, mert ott az állatoknak és lábnyomaiknak is nagy szerepük van. Olyan táplálkozási tippekkel is szolgál, amik nem csak a vadonban, de a hétköznapokban is hasznosak lehetnek. A tájékozódással kapcsolatban az iránytűhasználat és készítés volt a legérdekesebb nekem. A higiénia, elsősegélynyújtás is rendkívül fontosak, de nem lehet mindent kiemelni, ahhoz túl sok minden van a kötetben. Üde színfolt a fejezeteket záró valós, tábortűzinek keresztelt történetek. Egyetlen dolog nem tetszett, mert a vallás távol áll tőlem, de ez mindössze három oldalt érint a végén.

December lévén tombol nálam a karácsonyi láz, az üzletekben kutat az ember, hogy mivel lepje meg a szeretteit, ennek fényében muszáj megemlítenem, hogy férfiaknak, természetkedvelőknek, kiváló ajándék lehet a könyv, a műsor kedvelői számára pedig egyértelműen telitalálat. Azt sem tartom kizártnak, hogy valaki eddig nem nézte a műsort, de a könyv után érdekelni fogja. Jobban belegondolva, az élet meglehetősen kiszámíthatatlan tud lenni, ezért egyrészről úgy gondolom, bárkinek hasznos lehet a könyv, mert azért a mai modern korban is előfordulhat, hogy magunkra maradunk a természetben egy szerencsétlen helyzetben, védtelenül. És akkor azért nem árt, ha tudunk tüzet gyújtani (nem olyan egyszerű, legyen szó tábortűzről vagy főzőtűzről), és tudjuk, milyen fát gyűjtsünk, vagy bármi ilyesmi.

Egy szerethető ismeretterjesztő írást adott ki a kezéből Bear Grylls, ami egy kis túlélőkalauz is egyben. Nagy ötlet volt.:) Színes, rajzokkal és fotókkal illusztrált könyv, igényes kivitelezéssel, aminek köszönhetően még simán lapozgatni is remek. Tényleg csak ajánlani tudom.

A könyvet köszönöm szépen a Jaffa Kiadónak! 

Read More

Anna Sewell: Fekete Szépség

Kiskoromban láttam a filmet, ami természetesen nagyon tetszett, és egy ideje terveztem a könyv elolvasását is. Hát, természetesen az is nagyon tetszett.:) Az elsők között adnám gyereknek olvasnivalónak.

A filmből leginkább szomorú részletekre emlékszem, melyek bevillantak akkor is, amikor odaérkeztem hozzájuk a könyvben. Néhány oldalanként könnybe lábadt a szemem, hol azért, mert boldog volt, hol mert épp bántották. Ugye egy ló meséli a történetét, ami az elején fura volt, meg úgy éreztem, hogy én ehhez már túl felnőttem, de aztán mégis hamar hozzászoktam, és peregtek az oldalak. Sok gazdája volt, és az emberek bizony nem egyformák. Nem voltam nagy lovas soha, nem értek hozzájuk, úgyhogy igazán meglepett-megdöbbentett, mennyi mindent aggatnak szegényekre a nyergen, patkón, kantáron - és más nem ugrik be első gondolatra - kívül. Az sem volt túl egyértelmű számomra, hogy milyen különbségek vannak a lovaglóstílusokban, és hogy a különböző célok, amikre tartják a lovakat, hogyan befolyásolják például az egészségüket.

A könyv megmutatja nagyon érzékletesen, hogy milyen rossz emberek vannak, de szerencsére akadnak jólelkűek, akik visszaadják a reményt az olyan szörnyű élményeket tapasztalt állatoknak is, akiknek ártott már ember. Remélem, tényleg így van, mert borzasztó belegondolni, hogy milyen dolgokat művelhetnek emberek a védtelen és néma állatokkal. Visszaadni a bizalom érzését egy kutyába-macskába-lóba-bármilyen állatba nem olyan könnyű, és valószínűleg mindig viselni fogják a lelki-testi sérülés nyomait.

De ez a történet éppen arról szól, hogy létezik ilyesmi, törődéssel, gondoskodással visszaadható az állatok számára valami abból, amit elvettek tőlük, és ettől lesz boldog a befejezés. Csak amikor eszembe jut Vadóc, akkor mindez elfelhősödik, és kitör belőlem újra az állatvédő. Hát, ilyen ez a világ.:( De próbálok inkább arra gondolni, hogy sok-sok állat például a menhelyeknek köszönhetően végül jó helyre, megfelelő emberekhez kerül.

(A kép innen van.)

Read More

Catherine Fisher - Incarceron

Először is szeretném mindenki figyelmébe ajánlani a borítót, ami gyönyörű. Rögtön megakad rajta az ember szeme. A könyv viszont olyan volt nekem, mint egy hullámvasút. Egyszer fent, máskor lent.

Ha nagyon leegyszerűsíteném, akkor egy képzeletbeli -vagy jobban mondva két képzeletbeli- világban élő ember, egy fiú és egy lány története. De ez a könyv túl bonyolult ahhoz, hogy le lehessen egyszerűsíteni. Őszintén gratulálok annak, aki összehozott hozzá egy ilyen fülszöveget.:)) Én nem lennék képes így összefoglalni a lényegét, anélkül, hogy ne legyek spoileres. Mikor elkezdtem olvasni, nem voltam felkészülve a fantasztikus elemekre, legalábbis ilyen szintűekre nem. Nagyon gazdag fantáziával megírt könyv, néhány oldal után a sok apró érdekesség, adalék teljesen magával ragadott, és azon kaptam magam, hogy nagyon érdekel, mi fog itt történni, és ezt a kuszaságot szeretném átlátni és teljesen megérteni. Ez végülis sikerült a végére, de sok helyen meg egyszerűen meghaladta a képességeimet az, amit el kellett volna képzelni.:D

Én most kicsit különcködök, mert úgy érzem nem lettem rajongója a könyvnek (inkább csak a borítónak, az meseszép) - ellentétben valamennyi vélemény írójával, amit olvastam. A rapszodikus kapcsolat egyik szelete az volt, amikor magamban Az éhezők viadalához hasonlítottam, aminek az olvasására nem tudom rávenni magam, hiába a nagy rajongótábor. Mert az is fantasy, és nekem azokkal óvatosnak kell lennem, úgy érzem, nem tetszene, így kedvem sincs elkezdeni. Tovább olvasva, újabb fejlemények történtek, amitől megint pozitívabb irányba hajlott a véleményem. Csak azt sajnáltam, hogy egy nagy csattanó viszonylag későbbre volt időzítve, de én elég korán rájöttem a dologra. Nem szeretnék spoilert írni, de van célja a könyvnek, ami jó.

A karakterek megállják a helyüket, nem sablonosak, leginkább Claudiát emelném ki, akinek édesapja az Incarceron igazgatója, és épp egy érdekházasságba készülnek belekényszeríteni, mikor az olvasó becsatlakozik. Ezt nyilván meg kell akadályozni, vagyis hát az lenne a normális, és közben ott a börtön, egy másik élet. Tulajdonképpen mindkét főhős rab, csak más értelemben és eltérő helyen tartózkodnak. A börtön működése, gyűrűbe zárt életek, egyéb trükkös elemek, csupa varázslat és képzeletbeli dolog, nem fogják untatni az olvasót. Néha a Harry Potter is bevillant tőle, csak akkor még nem voltam ilyen földhözragadt, amikor azt olvastam.

Szóval én képzelőerőben kevés vagyok ehhez a könyvhöz azt hiszem, és a műfaj sem áll hozzám közel. Ha egy emberhez hasonlítanám a könyvet, akkor olyan nekem, mint amikor ismersz és kedvelsz valakit, de tudod, hogy nem vagytok egy világ, és nincs pl. közös beszélgetési témátok. Ja, és mindehhez csatlakozik egy olyan apróság, mint a cím, sokáig kimondhatatlan és megjegyezhetetlen volt számomra.:D Fantasykedvelőknek viszont igazi csemege lehet, kis mesés vonulattal, ifjúsági beütéssel, és még ha nem is arra van kihegyezve, érződik benne, hogy mese akar lenni.

Egy könyvsorozat első része, amiről későn értesültem. Hát, ha már elkezdtem, igazából mindegy volt, de mostanában tudatosan próbálom kerülni a sorozatokat, akármiről is szóljon, kivéve kivételes esetben, amiről én döntöm el, hogy mi számít annak.;) Nem vagyok róla meggyőződve, hogy feltétlenül szükséges a történetnek a folytatás, egy könyves is lehetett volna, de az manapság nem nagyon szokás. Mindenesetre a 2. rész külföldi borítós párja is nagyon szép, itt látható (a másik verziók nem tetszenek, nagyon örülök, hogy nálunk nem azzal jelent meg):

Az oldalszámra még kitérnék: öröm a hosszú könyvek kedvelőinek az 537 lapot számláló kötet - ismét megjegyzem, hogy ~360 oldal az ideális számomra, de valahogy csak túléltem nem először és nem is utoljára, hogy többet kellett lapozni.:)

Taylor Lautner rajongóknak (az Alkonyatnak köszönhetően szerintem akad néhány belőlük) mindenképpen érdemes elolvasni, hiszen kedvencük hamarosan a könyvből készült filmben lesz látható. Én nagyon várok egy előzetest, ami ad egy mankót, hogy milyen képeket kellett volna magam előtt látnom az olvasás alatt. (Amúgy ilyen még sose történt velem.)

Köszönöm szépen a könyvet a Pongrác Kiadónak!

A könyv trailere:

Read More

The X Factor (UK) - 7. évad

Mostanában ilyen x-faktoros időket élünk. A magyarról külön biztos nem írtam volna, tavaly sem tettem, pedig akkor még teljesen odavoltam érte, főleg miután az nyert, akinek drukkoltam - most viszont egyre inkább nem szeretem. Valahogy kezd unalmassá válni, Nóri nagyon aranyos, de egyedül kicsit lapos a műsorvezetése (és nem hiszem, hogy miatta van, hanem egyszerűen jobb, ha két ember áll ott), de ez önmagában még nem lenne baj. Olyan, mintha a mentorok nem tudnának már újat mondani, többnyire csak ismétlik magukat, és hát a versenyzők sem olyan érdekesek, nem kedvelek szerintem elég embert. Na, de ennyit a magyarról.

The X Factor UK Judges: Simon Cowell, Cheryl Cole, Dannii Minogue, Louis Walsh

Akik nézik az angolt, mindig úgy vélekednek, hogy mérföldekkel jobb, mint a magyar. Korábban csak legyintettem, hogy hát nyilván, nagyobb a költségvetés meg stb., jóhogy idézőjelesen jobb. És nem érdekelt a külföldi, hiába az az eredeti, mert mégis a magyar az a miénk. Ám egyszer csak olyan indíttatásból, hogy milyen klassz lenne, ha az újonnan feltűnt énekesek, zenekarok nem lennének teljesen újak számomra, elkezdtem nézni a tavalyi angol x-faktort. Meg még közrejátszott, hogy annyira lázban égtem a műsor miatt, vártam, hogy legyen újra (nyáron még a The Voice-ot is néztem, ami egy új, hasonló verseny Amerikában: annyi a különlegessége, hogy a jelentkezőknek háttal vannak a zsűritagok, és úgy énekelnek. Aki(k)nek tetszik, megfordul(nak), jelezve, hogy szeretné(k), ha az ő csapatába tartozna. Ha többen megfordulnak, a versenyző dönt, hogy kihez szeretne kerülni. Így zajlik a válogatás, és tök izgi, hogy ki fordul meg, és, hogy mennyire meg tudnak lepődni, mikor megpillantják, hogy miféle ember társul a hanghoz. Meg ez azért is jó, mert a külsejüket sem látják, a hangjuk alapján hozzák meg az első döntésüket. Ez így elég egyedi szerintem (kíváncsi leszek, elhozzák-e Magyarországra ezt is a jövőben). A négy zsűri egyébként: Adam Levine (<3), Christina Aguilera, Blake Shelton (ő is nagyon szimpatikus) és Cee-Lo.), és mikor végre folytatódott, nem volt elég egyszerűen.:))

The X Factor USA

Kicsit máshogy zajlik a tábor az eredetiben, meg a mentorok háza részei is (a segítőik pedig értelemszerűen világsztárok, nem holmi - inkább le sem írom a nevét, olyan szinten nem szeretem), és nem feltétlenül maradnak ugyanazon a földrészen. Meg vannak egyéb eltérések is. 

És persze még óriási pozitívuma a műsornak Simon Cowell, nagyon bírom őt.:)) A 8. évadban sajnos nem lesz, mert idén az amerikai verzióban szerepel, ahol az első évadát kezdte meg a műsor most ősszel. Itthon is nagyon egyszerűen nézheti bárki, a cool kis lemaradással, és magyar hangalámondással adja a részeket. Én is úgy követem. Hát, még mindig nem jutottam el odáig, hogy a bejegyzés címénél maradjak, talán majd most:

Ja, nem is, még azt elfelejtettem, hogy az amerikai is tetszik, csak több versenyzőt "utálok", mint amennyit szeretek, így nem annyira jó...  de most várom az első élő showt, kíváncsi leszek. Nicole Scherzingert igazán kedvelem még belőle, és Paula Abdul is nagyon aranyos.

Na, szóval odáig már sikerült eljutnom, hogy elkezdtem az angol verziót, és, hogy miért. A válogatókból kicsit besokalltam, sokszor pörgettem bele, a házak már érdekesebbek voltak, és az élő showk. Három kedvencem volt, meg még kettő olyan, akikkel úgy voltam, hogy minél később essenek ki, mert valamilyen szinten érdekesek. És annyira jó, hogy az a három, akiknek drukkoltam, majdnem a végső 3 lett a fináléban! Azonban a győztes személye - végig neki drukkoltam, és olyan szintű elégedettséget ad, hogy ő nyert! Akit most csak egészen kicsit érdekelni kezdett, ne kattintson tovább, hanem rohanjon beszerezni mind a 30 részt, jó szórakozást kívánok hozzá.:) Ha nem zavar a spoiler, akkor mindegy, én úgy néztem végig, hogy semmit nem tudtam arról, ki mikor esik ki, vagy, hogy kik lesznek a fináléban, és hát fogalmam sem volt, ki nyeri meg, csak reménykedtem, hogy az, aki.:)

Read More

Színes csillagos díj

Új díj kering, én Erikától kaptam meg, köszönöm szépen neki.:)

Húha, és akkor most tovább kell küldeni. Elsőként Erikának szeretném vissza, mivel szeretem a blogját, és hát baromi szar rossz érzés lehetett, amikor/amire bukkant a neten nem régen.:/ Abba ne hagyd a blogot!!

Nikinek is továbbadom, és Nimának, ők a két másik nagy kedvenc könyves bloggereim. Nyuszisznak, hátha ír még bejegyzéseket, vagy legalább csiripel néha...tök jó lenne! Szilvamag is megkapta már, de nem árthat még egyszer.:) Végül pedig szeretném továbbadni Dórinak is, tumblr-on gyakran "találkozunk", és a blogja is remek.:) Még tudnám folytatni, mert több blogot olvasok, de sosem tudom követni, ki kapta már meg, néhány nap, és elszabadulnak a dolgok, szóval úgyis körbeér.

Read More

Lopott idő (In Time, 2011)

Miközben néztem, úgy voltam vele, hogy erről mindenképpen írnom kell, de aztán meggondoltam magam, viszont valahogy nem vagyok biztos benne, hogy jó dolog nem nyomot hagyni róla, legalább kitenni egy posztert, mert azért micsoda ötlet már az egész. Azt hittem, könyvből készült, de kiderült, hogy nem.

Képzeljük el, hogy az új fizetőeszköz az idő. Jelenleg ha nincs pénzed, nem halsz meg automatikusan, ám a filmbeli jövőben, ha lejár az időd, meghalsz. 25 éves korig minden megy a rendes kerékvágás szerint, de utána nem öregszel tovább külsőleg, és elindul az órád. A gazdagok akár örökké is élhetnek, a szegények viszont keményen küzdenek az életben maradásért. Óriási különbségek vannak a világban, az ok nem meglepő, de a fő sztoriszál adott lesz általa.

Hát szóval ez nekem nagyon tetszett. Itt el tudjátok olvasni a teljes tartalmat, ha eddig nem hallottatok róla. Justin Timberlake egyre jobb filmeket kap, és Amanda Seyfried pedig aranyos (a többi színész sem volt ismeretlen: Cillian Murphy, Olivia Wilde (vlee), Matt Bomer, Vincent Kartheiser (juhú, Mad Men színész:), Alex Pettyfer (nekem csak pettifiú).

Hát, minden olyan szöveget ellőttek a filmben, ami kétértelmű meg frappáns az idővel és a pénzzel ebben a helyzetben, nekem már semmi sem maradt..:)

Még régebben láttam az előzetest (amúgy nem nézném meg a film előtt), de csak arra emlékeztem, hogy jónak tűnt. És tényleg az lett! Igazán fantáziadús, izgalmas és a fentebb említett szereposztás is jó.

Read More