Rosamunde Pilcher: Elmúlt a nyár

Valami romantikus-szerelmes, "abszolút nem kell gondolkodni rajta, és repülnek az oldalak" könyvre vágytam, olyanra, ami nem túl hosszú, de mivel ilyesfélém nincs olvasatlan állapotban, kénytelen voltam elballagni a könyvtárba, amit egyébként elég régen tettem meg, és hát a blogon is látszik, hogy mennyire voltak jelen nálam a könyvek, meg úgy általában a blogom mostanság.

Tehát bementem a könyvtárba, és beálltam a romantikus polc elé válogatni. Nem befolyásolt igazán semmi, az "ösztöneimre" hagyatkoztam, ami ősidők óta nem fordult elő, ugye ilyen molyos időkben hogyan is történhetett volna. Kivettem még négy könyvet ezen kívül, de már most megmondom, hogy azokat nem fogom elolvasni. Legalábbis nem ebben a négy hétben, az biztos.

Az oldalszám csodálatos értéket mutat, ez már eleve nagyon tetszett, és a hétvége egyik napján reggel elkezdtem, és valamikor délután kényelmesen a végére is értem. Nem egészen ilyenre számítottam, azt hittem a szerelmi szálakban fogok lubickolni, de máshogy alakult. Jane Kaliforniában, egy tengerparti házban éldegél apjával, ez tökre irigylésre méltóan hangzik, de valójában nem az, mert hogy télen is maradnak, amikor mindenki más elmegy onnan a nyári szezon végén, és akkor a ház cseppet sem klassz meg ugye az időjárás sem. Egyébként sokat utaztak, miután elhagyták Skóciát, és a lány sehol sem találja a helyét Amerikában. Egy (vagy kettő?) váratlan vendég érkezése után úgy alakul, hogy Jane visszautazik nagyanyja skóciai birtokára, ami az otthont jelenti számára, és ott újra találkozik az unokatestvérével, akit bálványozott már fiatalkorában is. A könyv vége felé nem csak egy lehetőség van, vagyis ember, akivel összejöhet, de most komolyan, unokatestvér? Hát ez elég gáz, de mindegy, csak nem értettem, egy szomszéd fiú vagy ilyesmi befogadhatóbb lenne. És a végén meg happy end lesz persze, de azt nem árulom el, hogyan. Kaliforniában volt egyébként egy kutya is, na most ha az enyém lett volna, én nem hagyom ott, ezt csak így megjegyeztem a végén.

Tényleg rövid, meg nem nagy szám, de mégis jól esett.

160 oldal
Magyar Könyvklub

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése