Rebecca James: Gyönyörű bajkeverő

Amikor először megáttam ezt a könyvet, éreztem, hogy az én könyvem lesz. Tanulmányoztam a fülszöveget, és szinte 100%-osan biztos voltam benne - szerencsére nem tévedtem, mert tetszett.

A történetmesélés több szálon és eltérő időkben halad. Egyszer ott a jelen, Katherine a kislányával. Aztán visszamegyünk a múltba, amikor még élt Katherine testvére, és a barátnőjével, Alice-szel töltött időszak is fontos szelete a könyvnek. Nagyon jó megoldásnak tartom az ilyesmit, hiszen hajtott előre a kíváncsiság, mert bár tudtuk, hogy a húgát meggyilkolták, de érdekeltek a részletek is. Tehát nem nagyon hagyta magát letenni a könyv. Aztán ott van Alice - csupa kérdés ez a lány és nagyon sok furcsaság van vele kapcsolatban. Bűbájos és szeretnivaló, de egyben magában hordoz valami félelmetes gonoszságot is, ami nem tudni, mikor és kinek az irányába fog előtörni legközelebb. Mindenesetre a külsőségeket tekintve ő a tipikus népszerű lány, akinek mindenki a barátja szeretne lenni.

Katherine a múltja elől menekülve és névváltoztatása után ismerkedik meg Alice-szel. Sokáig nem árulja el a titkát, és hogy legbelül milyen vívódásai vannak a szülei vélt érzéseivel és a saját, korábbi cselekedeteivel kapcsolatban. A bűntudat és a "mi lett volna, ha..." kérdéskör is erősen jelen van.

Alice karaktere nagyon erőteljes a könyvben (a vele kapcsolatos mondanivalóról egyébként kicsit a The Roommate című közepesen szörnyű film jut eszembe - szóval óvatosan barátkozzunk:D). Az elején teljesen kiismerhetetlen, de azért elképzeltem, hogy mik lehetnek a háttérben (megjegyzem, nem sikerült eltalálnom a dolgot:). Biztos volt már olyan mindenkivel, hogy kialakul benned egy kép valakiről, de aztán kiderül, hogy az a kép teljesen nem passzol, és nagyon meglepődsz, mikor megtudsz róla dolgokat. Hát, az biztos, hogy Katherine alaposan meglepődött... A végén már féltem Alice-től, tartottam attól, hogy kinek fog ártani, nem tudtam, mire képes, meddig képes elmenni.

Nem annyira lett kerek a történet, mert visszagondolva, nem mindenre kaptunk választ, amik jobbára apróságok csupán, de mintha elfelejtette volna őket az írónő a végére, amikor talán inkább csak a csattanóra és a lezárásra koncentrált. Utóbbi sejtetése érdekes lett, de nem baj, mindenki belegondolhatja a sajátját.

Szépen felépített, izgalmas és jól kitalált sztori, jó volt olvasni!

Köszönöm szépen a könyvet az Athenaeum Kiadónak!

Christoph Drösser: Csábító erők - Avagy a mindennapok fizikája

A szerző korábbi könyve, a Csábító számok - avagy a mindennapok matematikája 2009-ben jelent meg hazánkban. A matematika után ezúttal a fizika tudományával foglalkozik. Bevallom, nekem mindig is totál közömbös volt a fizika, mint tantárgy, nem utáltam, de nem is fogott meg különösebben. Úgy álltam neki a könyvnek, hogy bár a téma nem túlzottan foglalkoztat, azért biztos érdekes olvasmány lesz.

Aki nem szerette a fizikát, annak azért jó a könyv, mert most szórakoztatóan, történetek segítségével magyaráz meg olyanokat, mint például a felhajtóerő, a gravitáció, a hang terjedése, a Coriolis-erő, stb. Bár a képletek elrettentőek lehetnek benne, nem kell megijedni, hiszen hétköznapi embereknek, nem pedig fizikusoknak íródott a könyv. Nincs benne minden, ahogy arra rávilágított az író, de nem is az volt a célja, hanem az, hogy akik eddig esetleg nem értették tökéletesen valamelyik fizikai jelenséget, most pótolhatják, mások pedig csak egyszerűen feleleveníthetik a tudásukat. Nekem egyébként az a rész volt a kedvencem, amikor a filmes fizikai tévedésekről volt szó.

Vannak kérdések is benne, melyekhez a könyv végén megtalálható a megoldókulcs is, a függelék pedig a legfontosabb fizikai képleteket is tartalmazza. Akik nagyon lelkesek, német és angol nyelvű ajánlott irodalmat is találnak a végén..:)) A név- és tárgymutatót pedig különösen jó ötletnek tartom benne.

A külsőségeket tekintve keményfedeles, védőborítós, kívül-belül igényes kiadás.

A könyvet köszönöm szépen az Athenaeum Kiadónak!


Rachel Gibson: Jane vékony jégen táncol

Rachel Gibson Jégbe zárt szívek című könyve tavaly jelent meg, és teljesen abban voltam, hogy nagyon tetszett, de most visszatekintve a bejegyzésre, nem volt 100%-os. Na mindegy, én úgy emlékeztem vissza rá..:) Meg is örültem, amikor láttam, hogy követi egy újabb kötet, mert hogy ez egy könyvsorozat, de nem teljesen összefüggő történetekből áll, hanem a jéghokis téma kapcsolja őket össze, meg az előző rész szereplői (a fontosabbak: Georgeanne és John Kowalsky, a „Fal") is felbukkannak benne. Most viszont teljesen újak a főszereplők, és más formában kapjuk ugyanazt, amit az ember elvár egy ilyen "rózsaszín" könyvtől.

Jane, a fekete ruhákat előnyben részesítő, visszafogott külsejű újságírónő nagy lehetőséget kap a sportrovatnál, mikor megkap egy olyan munkát, amit a férfi kollégái rigykedve vesznek tudomásul: a Seattle hokicsapatáról tudósíthat, méghozzá úgy, hogy velük is utazhat a meccsek során. Az alacsony, és öltözködése miatt szürke-egér típusú nő azonban titokban egész más fajta cikkeket is ír, ami ha kiderülne, minden bizonnyal meglepné a környezetét. Luc Martineau, a hasa alján patkótetoválást viselő kapus sem tudna róla ilyesmit elképzelni, sőt, kezdetben szinte átnéz Jane-en, majd egy ponton, pontosabban egy kiöltözős rendezvényen ez heves érdeklődésbe csap át. Persze egymásba is bonyolódnak hamarosan, és nekem olyan jól esett olvasni ilyen formában egy kapcsolat kialakulásáról, régen olvastam ilyen típusú könyvet, de most úgy érzem többet kellene. Gyorsan lehet vele haladni, nem is túl hosszú, a 260 oldal nekem pont tökéletes, de inkább elnyújtottam kicsit az olvasást, hogy tovább tartson.:)

A csapat tagjai először nagyon ellenkeznek, hogy egy újságíró ennyire belemászik az öltözőjükbe meg kérdezget, magánéleti dolgokat is. Később eljön az ugratgatások ideje, a végére pedig egészen megfordul a dolog, mert Jane, mondhatni a babonás játékosok kabalája lesz.

Ez a női karakter valahogy sokkal jobban tetszett, mint Georgeanne, nem tudnám megmondani, hogy miért. Talán mert sokszor az alacsonyságát emelték ki, és én is az vagyok, meg pont mostanában jöttem rá, hogy én is több színeset szeretnék hordani, vidámabb színeket - szóval ezek miatt így jobban tudok vele azonosulni, valószínűleg ez lehet az oka.

A borítója nagyon tetszik, csak azt nem értem, miért szőke a női alak rajta, mikor Jane nem az, de ilyen nem most fordul elő először, úgyhogy különösebben nem érdekel. Tetszik, ahogy a lila átmegy rózsaszínbe, meg az egész színvilága, olyan kis vidám, rózsaszín felhős hangulatú, pont, mint a könyv. Ja, és a helyszín is tetszik, bár ez elhanyagolható apróság, de nekem akkor is számít.:)

Volt számomra egy-két fura rész benne, de nem azokra fogok elsősorban emlékezni. Ismét befogadható szexjelenetek voltak csupán, amik nem elárasztották, hanem inkább "megkoronázták" a könyvet, mert hát örültem, mikor úgy látszott, hogy végre összejönnek és minden tök jó lesz. A humoros részeken jókat derültem és fordulatokat is sikerült belevinni, bár minimális izgalmat okozott, mivel sejtettem, hogy csak egyféleképpen lehet vége a történetnek.:)

Szerettem, azt kaptam, amit általában várok ebben a műfajban egy könyvtől. Remélem, a sorozat többi része is kiadásra kerül a jövőben!

Köszönöm szépen a könyvet az Athenaeum Kiadónak!

Hart of Dixie - 1-4. rész

Már az első részt is imádtam, de most inkább megvárom, hogy mi kap azonnal kaszát, nem volt kedvem csak pilotokról írni, hátha ott fog később árválkodni magában egy bejegyzés, ha leveszik a műsorról.

Szóval nagyon tetszett az első rész, ujjongtam, hogy van egy új sorozatom, ám a folytatás nem lett annyira telitalálat, mint a kezdés. Azért még így is bőven jó.


Rachel Bilson (The O.C.) új sorozatáról van szó, ha valakinek eddig kimaradt volna, és a CW szokatlan módon egy orvosos sorozattal jelentkezett idén. Ettől egy kicsit tartottam, mi érdekeset lehet még mutatni a témában, majdnem nyomozós kaliber, csak az alapból nulla érdeklődéssel indulna nálam. Viszont itt nem is az orvososdi a fő szál, attól függetlenül, hogy azért folyton jelen van. Mert képzeljétek el, hogy szegény lány (név szerint Zoe - még a neve is <3) New Yorkból egy olyan kisvárosba (Bluebell amúgy nem létezik, de Alabama szerencsére igen;) kerül akaratán kívül, ahol senki nem látja szívesen, és nem fogadja be a közösség. Azért pár barát mégis akad szerencsére, de ahhoz, hogy vihesse a rendelőt, páciensek is kellenének, azok viszont nincsenek, mert mindenki a gonosz másik orvoshoz jár, akinek van egy gonosz hülye lánya is, és... áá, én már úgy kiakadtam, mert annyira sajnálom, szörnyű látni, hogy hiába igyekszik, nem fogadják be. A helyében már rég otthagytam volna az egyébként tök hangulatos és szeretnivaló városkát a krokodillal meg a valakinek biztos tetsző szomszéddal együtt (már kezdem megszokni, hogy a csatorna sorozatainál csak szép lányokat tudnak szerződtetni, helyes fiúkat alig), csak hát van egy, illetve kettő fontos tényező, amiket nem árultam el.

Hát most így állok ezzel a sorozattal.


Ja, és van főcíme, ami manapság nagy dolog. Mini, de tetszik:



Bonny Becker: Medve aludni megy

Nagyon aranyos kis könyv került a hétvégén a kezembe, melynek első része, a Medve látogatója nekem eddig sajnos kimaradt, de a Medve aludni megy így önállóan olvasva is remek kikapcsolódás volt - még felnőttként is.

Medve és Egér vicces páros. A történet lényege, hogy Medve vendégül látja Egeret, ám amikor alvásra kerül a sor, Egér nem tud csendben maradni, amitől Medve nem tud aludni... és igazán humoros szituációk alakulnak ki.:) Esti mesének is kiváló, de mivel szórakoztatóan tanít meg olvasni, a kezdő olvasóknak is ideális lehet. Kady MacDonald Denton által aranyos képekkel illusztrált kötet, a szöveg pedig a kis- és nagybetűkkel remekül érzékelteti a hangsúlyt és a hangerőt, ami szerintem óriási pluszt ad. A rajzok és a szöveg tökéletes összhangot alkotnak - és én igazából kétszer olvastam már el...:)

- Ezt hallod? - motyogott bele egér a párnájába.
- Igen!
-Elképesztő. És ezt? - mondta Egér a párnája alól.

A Pongrác kiadótól ismét egy igényes, minőségi gyermekkönyv került kiadásra, ahogy már megszokhattuk tőlük. Köszönöm szépen nekik a könyvet!

5/5

Krystyna Kuhn: A völgy 1. évad - A katasztrófa

Krystyna Kuhn regénysorozatának első kötete az év elején jelent meg, és már itt is a folytatás, amit nagyon vártam, hiszen A játék nagyon tetszett. Már megszoktam, hogy a könyvsorozatoknál a második résztől nem szabad sokat várni, mert gyakran nem lesz olyan, mint a kezdés, nem tud az újdonság erejével hatni, de kis szerencsével tud más lenni, hasonló színvonalon, amivel elnyeri az olvasó tetszését továbbra is. Itt pedig pontosan erről van szó.

Az első kötet ismeretében már tudjuk, hogy nagyjából mire számíthatunk, milyen stílusban, és aminek örültem, hogy nem volt túl sok ismétlés, emlékeztető, hogy mi is történt korábban a szereplőkkel, csak annyi, amennyi feltétlenül szükséges, hogy mégis felelevenítsük a memóriánkat a több hónapos szünet után. A helyszín továbbra is a Grace College, a hegységekkel szegélyezett, és múltbéli titkokkal körülvett főiskola, és ahol a titkok és megválaszolatlan kérdések szemlátomást folytatódnak a jelenben is. A szereplők ugyanazok, de csatlakoznak hozzájuk újak, illetve még annyi változás történt, hogy ezúttal nem Julia és öccse, Robert áll a középpontban, hanem inkább Katie veszi át a mesélés szerepét, és legtöbbször az szemszögéből látjuk a történteket. Már az első oldalak az ő gondolataival indulnak, és hamarosan körvonalazódik, hogy A katasztrófa fő témája a hegymászás lesz, a cél pedig a Ghost csúcsára jutni. Emellett persze az eltűnt 8 diák utáni nyomozást sem felejtik el a szereplők. Mivel az iskola és környéke már ismerős számunkra, tudjuk, hogy ez mit jelent, a legkevésbé sem veszélytelen, és persze súlyos kihágás is az iskolában. Ám ez nem szegi a diákok kedvét, és kezdetét is veszi a nagy kaland, amihez a rejtélyes és térképpel rendelkező (!) Paul, és a Sziklás-hegységet jól ismerő Ana is csatlakozik.

Holnap ő, Katie West, a Ghost csúcsán fog állni. És semmi és senki nem fogja megakadályozni ebben.

A feszített tempó ezúttal elmaradt, egy kicsit lassabb lett a történet eleje, úgy éreztem, jól van, kirándulunk egyet a Völgyben, ami kellemes, de azért az első rész erősebb hatással volt rám. Továbbá azt is gondoltam, hogy megtarthatott volna az írónő némi (hamis) misztikumot és több rejtélyt. De nem csüggedtem, és aztán egyszer csak valami megváltozott. Kezdett izgalmas lenni, amikor újabb furcsa dolgok zavarták meg a diákokat, és sikeresen meg lett teremtve a feszültség is: a klausztrofóbiát felváltotta a magas hegyről a mélybe zuhanástól való félelem, ezek mellé pedig egy kis romantikus-szerelmi szálat is sikerült csempészni, ami azért főként féltékenységben nyilvánult meg.

Hamarosan bebizonyosodott, hogy a puszta természet miatt vannak csupán igazi veszélyben, és nem is kis veszélyben, egyedül a hidegben és a kietlen tájban. Igazán izgalmassá váltak tehát az események, és egy ponton teljesen katasztrófafilm érzésem volt - innentől kezdve pedig számomra nem szorult magyarázatra a cím.:)

Egészében nézve, ismét egy jól kitalált, az egymásra épült darabkákból összefüggő történetet kaptam, és a végén a csattanó sem maradt el. Egy kirándulásba rejtve ügyesen lettek továbbfűzve a titkok, hogy aztán a végére maga az egész kaland is átértékelődjön a szereplők szemében.

Kisebbfajta kitérőt muszáj tennem, mert tetszett, amikor szóba került a történetben Chris McCandless:

- Meg is van! Chrisnek hívták, mint téged! Christopher McCandless! Igyunk a fickóra! Az a srác egy átkozott nagy hős volt!
Ana felhorkant. - Az a srác egy átkozott idióta volt!
(...)
- Hé, azért tette, hogy szabad legyen.
- Szabad? - nevetett Ana gúnyosan, és a homlokára koppintott. - Igazából csak itt fent vagy szabad.

Olvastam a könyvet, ami nem nyerte el a tetszésem, aztán láttam a filmet is, ami jobb volt valamivel, de annyi bizonyos, hogy McCandless nevét örökre megjegyeztem, és jó volt a fiúról olvasni egy másik könyvben is, ráadásul úgy, ahogy valóban szólnak róla a vélemények: vegyesen, eltérően.

Visszakanyarodva a bejegyzés eredeti témájához, úgy sejtem, a folytatásban egy másik karakteré lesz a főszerep, kíváncsian várom, és azt is, hogy az ezúttal visszavettek újból kicsit jobban jelen lesznek-e. Szeretem ezt a könyvsorozatot!

A következő rész A vihar címet viseli. A német borító:

http://avolgy.hu/
A völgy facebook oldala.

Köszönöm szépen a könyvet az eMentor-nak és a könyv fordítójának, Budai Zitának!


Supernatural - 7.évad, eddig

Már az előző évad is tetszett, és örömmel tapasztalatom, hogy az eddigi 3 rész alapján sincsen változás a 7. évad esetében. Mindig van kedvem nézni, mert úgy hiszem, hogy remek és folyamatos kikapcsolódás lesz arra a negyven-egynéhány percre, és eddig úgy is lett. Vannak az új főgonoszok főlények, akik eléggé el lettek találva, mert érdekesek, újak, és nagyon-nagyon ijesztőek, szóval eléggé feldobják a dolgokat.

A 3. részről csak annyit írnék még külön, hogy Dean elég szemét volt, nem értem, mire volt a jó a végén, amit tett.

90210 - 4. évad - kezdetek

Nem vettem egészen komolyan az aggodalmamat, amikor az előző évadról írtam, pedig lehet hogy kellett volna. Eddig 3 részt néztem, és csak remélem, hogy a folytatás nem ilyen lesz. Sajnos sikerült az eddigi legrosszabb irányba vinni az egészet. Teljesen eseménytelen, nem jó, kizárólag azért jó nézni, mert ugyanazok a megszokott szereplők láthatók. Már aki! Hiányolom a kiírtakat, visszavetteket, és az újak nem érik el az ő szintjüket, pedig csupán mellékesebb szereplőkről van szó. A következő bekezdésben konkrétumok is lesznek árnyaltabban, akit esetleg zavar, az most inkább hagyja abba az olvasást.


Várom, hogy Naomi visszatérjen önmagához, mert nem a mostani helyzetét szoktam meg, úgy a suli-társasalmi ranglétrát tekintve. Liam cselekedete teljességgel érthetetlen volt, bár már megtudtuk a hátterét, de így is tök hülyeség, az általa hozott új szereplő pedig abszolút hidegen hagy. A másik új dolog viszont legalább tetszik vele kapcsolatban. A többiekre nem térek ki, egyáltalán nem érdekes, ami történik velük.

Mi lesz így ezzel a sorozattal? Nem akarom nem nézni.:(