Stephanie Perkins: Anna és a francia csók

"- Ki ne mondd hangosan! - St. Clair előreveti magát, mintha a testével akarná megállítani a szavaimat, mire a szívem nagyot dobban. - Hát semmit sem tudsz a kívánságokról? Csak bizonyos számú adatik egy életben. Hullócsillagok, szempillák, pitypangok...
- Születésnapi gyertyák.
Elereszti a füle mellett a megjegyzés cinikus felhangját.
- Pontosan. Ki kell használnod őket, amikor lehetőséged van rá. Ráadásul a legenda szerint mindaz, amit ezen a csillagon állva kívánsz, tényleg valóra válik."

Adott egy átlagos középiskolás lány (na jó, talán mégsem annyira átlagos, mert az apja sikeres író, olyan Nicholas Sparks kaliberű, de ez most mindegy), aki a végzős tanévet akaratán kívül egy amerikaiknak fenntartott párizsi iskolában kénytelen elvégezni. Itt csöppenünk az életébe, és kezdi mesélni az izgalmas változásokat maga körül.

Én sem örülnék, ha kiszakítanának a komfortzónámból, de itt mégis csak Párizsról van szó! Úgyhogy teljesen átszellemültem a helyszín tekintetében, és újfent eluralkodott rajtam az előtte amúgy szunnyadó érzés, hogy szeretnék eljutni a francia fővárosba. A helyszín így kedvemre való volt, és a középiskola, kollégiumi közeg is nagyon tetszett. Nem tinik a szereplők, hanem már inkább fiatal felnőttek, a továbbtanulás előtt álló, szerelmi szálakba bonyolódó emberkék. Az elején mégis az ugrott be, hogy az álompasi (Annának), St. Clair, az angol-amerikai-francia Cortez, és már-már átjárt a SzJG érzés. Még egy aprócska hasonlóságot felfedeztem a két történet között, amit a spoilerek elkerülése miatt nem részletezek, más egyezőség viszont nincs köztük, teljesen más a hangulatuk, a karaktereik, minden.


Annyira magával ragadott az egész! Anna szimpatikus, szeretnivaló, és az iskolában szerencsére rögtön befogadták, persze itt is vannak gonoszak, mint mindenhol, de a kialakult kis közösség saját viccekkel, ugratásokkal, múlttal, amibe csöppent, az első perctől kezdve támogatta a beilleszkedésben. Minden egyes tagja, kiváltképp Étienne St. Clair, a csodás hajú, "gyönyörű" fiú, aki tabu, mert van barátnője, de ha nem lenne, akkor is, valaki már régóta szerelmes belé. Barátságuk így nagyon ártatlanul és hátsó szándékok meg taktikázás nélkül indul, és a későbbiekben is őszinte marad a támogatás, a szimpátia, a szeretet kettejük közt. És akkor itt jön az a pont, hogy kifakadjak, ugyanis nem hiszem el, hogy mindig bedőlök. Hiszen másoknak bizonyára egyből megvan a kép, hogy tutira bejön A Fiúnak a lány (vagy akkor már úgy kell írni, hogy A Lány? oks, legyen inkább így), én viszont az első nyilvánvaló jelek után, sőt még utána is bizonytalankodom.:D

A szerelmi sokszögekhez az Anna és a St. Clair közti barátság/vonzalom mélyebb töltetet adott. Emellett pedig egy idegen város felfedezése és persze a koleszos élet, és hogy nincsenek szülők a közelben, mind izgalmassá tette. Vegyül bele némi szomorúság, hiszen az élet nem csupa móka, de az általános hangulata derűs, és olykor hangosan felnevettem a poénokon.

Úgy gondolom, de lehet, hogy csak többet akarok belelátni, hogy nem átlagos romantikus regény, valahogy több, az egész nem egy szokványos sémát követ, hanem próbál némileg egyedi lenni, és nem csak az egykaptafa romantikus vonalat ragadja meg. A mellékszereplők egyaránt élnek a lapokon, nem csak úgy elvannak a háttérben, és tudatosan, szépen felépített egészet alkot a könyv.

A végével nem vagyok teljesen megbékélve, mert sajnálom, hogy csak az utolsó pillanatban történtek bizonyos dolgok, de ha belegondolok, hogy más volt a lényegi rész, akkor viszont minden tetszik, ezért maximálisan pozitívan zárom az olvasottakat.

Nyitott vagyok, az írónő következő könyvére (már két kötet is kapcsolódik ehhez - nem konkrét folytatásként), amiben mellékesen újra találkozhatunk az itt megismert két főszereplővel is, így türelmetlenül várom a magyar megjelenést.:)

Anna, mint nagy mozirajongó, bizonyára örülne az olyan kósza híreknek, melyek szerint filmre viszik a történetét (az internetes böngészés során az sajnos nem derült ki számomra, hogy igaz-e, én mindenesetre örömmel fogadnám a dolgot).

5*/5!

384 oldal
Könyvmolyképző Kiadó

Ui: itt egy tök jó kis playlist a könyvhöz az írónő oldaláról összeszedve. Elég jó dalok, de abszolút nem ilyen zenei felhozatalra számítottam.:) Szóval egy nahát és váó gondolatmenettel végigpörgettem a listát.:))


Amanda Stevens: Örök kísértés

"- Maga szereti a temetőket, igaz?
- Belőlük élek - vontam vállat.
- Ennél azért többet jelentenek magának, nem? - vonta fel a szemöldökét. A képek felé fordult. - Ott is van egyfajta elszigeteltség-érzés. Mármint nem a temetőkben, hanem a városokban. Az emberek között. Ez a képek üzenete. Szerintem."
A gyönyörűszép borító kiválóan érzékelteti azt a hangulatot, melyet a könyv olvasása közben éreztem. A legutóbbi temetős-szellemes olvasmányom A Highgate temető ikrei volt, amit a szerzője miatt már előre imádtam, itt viszont csupán a fülszövegre támaszkodtam, ami bizony ígéretesen hangzott.

Amelia különös képessége, hogy látja az alkonyat beköszöntével megjelenő szellemeket, és felettébb fontos, hogy erről viszont a szellemek ne szerezzenek tudomást. Mivel a hivatása a temetőkhöz köti, a dolog nem a legegyszerűbben kivitelezhető, de a lány eddig mindig jól megoldotta a feladatot. Munkája mellett elismert blogot is ír, amit más "temetőrajongók" előszeretettel látogatnak. Aktuális megbízatása az Oak Grove-i temető rendbetétele, azonban egy friss holttest felbukkanása megzavarja ezt a tevékenységet... egy vonzó nyomozó pedig az életét, akivel az őt kísértő két szellem miatt még legvégső esetben sem szabadna kapcsolatba bonyolódnia, mert következményként más veszélyek is leselkedhetnek rá, vagy valami ilyesmi, Amelia sajnos nem kapott tökéletes felvilágosítást az apjától ezen a téren.


Nagyon egyben van ez a könyv, a szerelmi szál pedig egyáltalán nem hangsúlyos, és nem szorul rá a történet sem. A nyomozás során egy tizenöt éves gyilkosság is újra előtérbe kerül, de mondhatni két nyomozós szál van, hiszen Amelia részéről a szellemek ügye is elég valóságos probléma. Különállónak tekintettem az ügyet és a szellemeket, ám így a végére rájöttem, hogy valamikor mégis összefonódtak, csak ez számomra észrevétlenül zajlott.

Sajátos, baljós hangulat járt át a nappali jeleneteket kivéve szinte végig, amíg olvastam, és komolyan olyan hatása volt, mintha ilyen nyirkos, ködös, hűvös idő lenne körülöttem. Nem mellesleg pedig rémisztő a megfoghatatlan dolgok jelenléte, és rövid időre némi boszorkányság is felbukkant a sztoriban, meg démoni árnylények, melyekről nem tudtam meg túl sokat. És a legérdekesebb az egészben, hogy ezek mellett tökéletesen evilági maradt az egész, nem éreztem úgy, hogy valami fantasy sztorit olvasnék. Rengeteg információhoz jutunk a temetőkről, sok történelmi érdekességet mutat be velük kapcsolatban a könyv, és az egyetemi titkos társaságokat is megpiszkálja kicsit az írónő.

Maga a nyomozás sem emészthetetlenül van jelen, jól elvoltam vele, pedig sokszor kikapcsol az agyam a krimi műfajban, de itt jól működött minden, kellemesen eloszlottak, és jól megfértek egymás mellett a többi történetelemmel. Végig elég borzongató volt az olvasás, és a vége felé egyre csak nőtt a feszültség, amikor a gyilkos megtalálásához közelebb kerültek, és a csattanó sem maradt el.

A Sírkertek Királynője trilógia (logo)
Nekem ez egy kellemes olvasmányélményt nyújtott, és azt hiszem, nem a karakterekkel fogott meg, akikkel mondjuk semmi gond nincs, hanem sokkal inkább a hangulatával, meg nagyon tetszett, ahogy összefésülte az egészet, szóval jó kis történet született.

Kíváncsian várom a folytatást, mert hogy ez egy trilógia első kötete, egyrészt mert maradtak bennem kérdések, másrészt szívesen olvasnék még többet ezzel az egésszel kapcsolatban, hiszen tetszettek az eddigieket.

Kedvemre való hír, hogy az NBC tv sorozatot tervez belőle. Az írónő honlapján akadtam az alábbi videóra, jól kifejezi a zene (a képi világa csak részben) a könyv hangulatát, aminek egyébként trailere is van.

352 oldal





  

Upfronts 2013

Tehát az alábbi új sorozatok érkeznek a következő szezonban:

nagyon várom - talán érdekel

NBC:

Ironside: már az ismertető végigolvasása közben félig elaludtam, de egye kukac, majd azért belenézek, hátha.

Dracula: milyen klassz már eleve a kép is! Úgy tűnik, Jonathan Rhys Meyers bevált főszereplőként.:)


The Blacklist: ez ilyen White Collar komolyabbra véve felállás.


sitcomok:

The Michael J. Fox Show: szerintem nem kéne hülyét csinálni egy beteg emberből.

Welcome to the Family

Sean Saves The World


midseason:

Crisis: hátha jó lesz, és vannak ismerős arcok, még egy OTH szereplő is. 2014 elejére várható.

Believe: szintén 2014 elején várható. Látok rá esélyt, hogy nézhető lesz számomra, de nem tudom..

Chicago PD: A Chicago Fire spinoff, ami rendőrös lesz. Amikor először meghallottam a hírét, hülyeségnek tartottam, ez azóta módosult és már egészen várom.



Crossbones: részemről hanyagolnám, főleg úgy, hogy még szereplők sincsenek.


The Night Shift: nem túlzottan érdekel, mert nem hiszem, hogy olyat mutatna, amit még nem láttunk, és a színészek is érdektelenek.

About A Boy: ha elolvasom addig a könyvet vagy megnézem a filmet (nem fogom), akkor érdekel.

Undateable: sitcom, de ez talán jó is lehet majd.

The Family Guide: még egy sitcom.


FOX:

Sleepy Hollow: a promókép nem rossz, de csak óvatosan, ha totál nyomozós lesz, hamar elmenekülök.

Almost Human: érdekelnek ezek az androidok.

sitcomok:

Brooklyn Nine-Nine

Enlisted: szerintem ebbe bele fogok azért nézni.

Dads


midseason:

Rake: lehet, hogy jogi, de dráma, és inkább pozitívan szeretnék hozzáállni.:D

Gang Related: uncsi!

Us & Them: sajnálom Rory, de ez egy sitcom.:/

Surviving Jack: sitcom.

Murder Police: animációs.

Wayward Pines: mivel nagyon sokára lesz (2014 nyár), ezt most inkább figyelmen kívül hagyom.

24: Live Another Day: hát ja, kéne 24-et néznem.


ABC:

Betrayal: a szereplőgárda is bizalomgerjesztő, bár nem ismerem őket szerintem, meg a történet se rossz.

Lucky 7: érdekel.

Once Upon A Time in Wonderland: hát ezen kész vagyok teljesen.

Marvel’s Agents of SHIELD: mi van? azt hiszem lemaradtam.


sitcomok:

Super Fun Night: na de csak óvatosan.:)

Trophy Wife: szintén.:)

Back In The Game

The Goldbergs


midseason:

Mixology: (2014 eleje) sitcom, de ez most mindegy.

Resurrection: mindenképp.

Mind Games

Killer Women


CBS:

Hostages: hát ez fantasztikus sztori. de sajnos Dylan McDermott miatt meg kötelező.:D


sitcomok:

Mom: az alaptörténet miatt már alapból esélytelen, hogy ez vicces legyen.

The Crazy Ones: itt meg mi történt színészek terén?

We Are Men: Jerry O’Connel, hátha.

The Millers


midseason:

Intelligence: nagyrészt a színészek miatt.
junkie; guru

Reckless: itt meg Cam Gigandet a húzóerő, bár nem tudom, mitől.

Friends with Better Lives: sitcom, de Kevin Connolly, vííííííí.



CW:

Reign: ez mi a rosseb, de most komolyan.

The Tomorrow People: várni nem merem, de ez még mindig normálisabb, mint a többi CW felhozatal.

midseason:



The Originals: amennyire értetlenkedtem az elején, most annyira várom. és mennyire jó már ez a kép?!:)

Star-Crossed: csak mert Matt Lanter.

The 100: a CW esze elment teljesen, több hozzáfűznivalóm nincs..
 

Nem lett éppen pozitív poszt, de ez van.:D
Azért van egy ősszel induló sorozat, amire kimondottan kíváncsi leszek, de inkább sok midseason lett várós.


Rachel Gibson: Ments meg!

- Éjjelente futni járok.
- Magadtól? - Sadie elhúzódott tőle annyira, hogy lássa az arcát: - Úgy értem, nem kerget senki?
- Mostanában már nem (...)

Bárcsak valahányszor, amikor olyan igazán szerethető romantikus könyvet szeretnék olvasni, akkor egy ilyen regény akadna a kezembe!

Rachel Gibson tollából eddig két magyar nyelven elérhető könyv jelent meg (Jégbe zárt szívek; Jane vékony jégen táncol), és mindkettő nagyon tetszett. Az írónő követte az eddig bevált sémát, két egyedülálló felnőtt szereplőt varázsolt a lapokra, akik kezdetben nem érdeklődnek egymás iránt, de ez persze megváltozik - cseppet sem meglepő módon. Sadie egy olyan texasi városkába tér haza, ahol van olyan nő, aki inkább férjhez megy 25 évesen egy börtönben csücsülő elítélthez, akit az interneten ismert meg, minthogy megkapja a vénlány címkét. Mivel főhősnőnk 33 éves és - fejezzük ki modernen - szingli, mindjárt furcsán jönne ki, ha kísérő nélkül jelenne meg az unokahúga esküvőjén. Azonban nagy esélye van erre, egészen addig, amíg a hazatérése küszöbén össze nem fut egy jóképű idegennel, akinek lerobbant az autója, és szintén a városba tart... Vince-ről sokáig nem sokat tudunk, csak amit az első benyomás alapján megállapíthatunk: igazi férfias jelenség, erős, izmos, stb., mely tulajdonságok minden bizonnyal SEAL osztagos múltjának tudhatók be.

Egyikük sem tervez hosszabb ideig időzni Texasban, csak éppen az élet más lapokat oszt... Nincs sok mellékszereplő de nem is hiányoztak, ez a kettős remekül kitöltött egy regényt. Kezdetben a kapcsolatuk a szexre épült, nem is akart egyikük sem többet, és még én is jól megvoltam a normálisan, nem igénytelenül megírt erotikus jelenetekkel. De az érzelmek mégiscsak utat törtek, a kérdés, hogy hagyják-e - mindketten -, hogy a szívükre hallgassanak?

Semmit nem hiányoltam a könyvből, kellemes volt olvasni, érdekesek a mellékszálak is, hogy milyen megörökölni egy családi vállalkozást, miközben kifejezetten sosem akartuk magunk továbbvinni, tetszett, hogy foglalkozott azzal, hogy mit művel lelkiekben egy emberrel a háború, és az is, hogy nem csak egy névtelen szülővárosról volt szó, hanem megelevenedett az egész közösség, ráadásul úgy, hogy végig a háttérben mozogtak ezek a történetelemek.

Maximálisan szimpatikusak a szereplők, akik történetét akár újra is olvasnám. Az egyetlen amit sajnálok, hogy van olyan szál, ami nem lett lezárva, de talán egy másik kötetben meglenne rá a válasz (?). Totálisan kikapcsolt, megnevetett, vagyis szórakoztatott, az írónő tudja, hogyan kell tökéletes női regényt írni. Nagyon várom egy következő könyvét magyarul (mondjuk a jéghokis sorozat - amire ebben a könyvben is volt utalás - soron következő kötetét).

5/5

320 oldal
Athenaeum Kiadó


Upfront előtt

A sorozatvilágban ez a hét a következő szezon újoncainak bemutatásával telik, a hétvégén elkészítem a szokásos összefoglalómat, de előtte visszatekintek kicsit, hogy mi történt a tavalyi mezőnyben.

Nagyon kevés maradt nézős, és igazából sokba bele sem kezdtem, valahogy nem fogtak meg, vagy az időhiány tehetett róla, illetve inkább a könyvekkel voltam elfoglalva. Továbbá sokszor kivártam, hátha néhány adásba került epizód után elkaszálják az adott sorit, és több esetben így is lett.

szerettem - abbahagytam 
nem lesz 2. évad így vsz nem pótolom  - talán pótolom


Chicago Fire: néhány résszel el vagyok maradva, de kedvenc lett! (lesz 2. évad!)

Revolution: gyorsan ráuntam (lesz 2. évad!)

The New Normal: tök bírtam, de annyira nem, hogy minden héten szakítsak rá időt, így rendesen elmaradtam vele. (elkaszálták)

Guys With Kids: nem néztem.

Animal Practice: talán megnéztem a pilot epizódot, vagy csak akartam? Nem emlékszem. Ha igen, hát ennyire hagyott mély nyomot. (és elkaszálták)

Go On: szerintem ezt sem néztem.

Do No Harm: mire oda jutottam volna, hogy nézzem, már kasza is lett.

Deception (Infamous volt): pedig ez tetszett... 2 részt is láttam.:D

Hannibal: nem kezdtem még el. még nem dőlt el, hogy folytatják-e.

Next Caller: ez mi? nem emlékszem rá abszolút, de kasza, úgyhogy mindegy is.

1600 Penn: szintén.

Save Me: még nem került műsorra, de nem érdekelt tavaly sem.

The Mob Doctor: ez is tetszett! láttam, lássuk csak... két részt.:D sajnos nem lesz 2. évad.

The Mindy Project: egy percet nem láttam belőle, de berendelték a 2. évadot.

Ben & Kate: nem néztem, de kasza.

The Following: ez nagyon elmebeteg, de szeretem. csak persze le vagyok maradva. Folytatják!!

The Goodwin Games: jövő héten kezdődik, megjegyzem és lehet, hogy belelesek.

Last Resort: alapból nem érdekelt és még kasza is.

666 Park Avenue: tetszett, amíg néztem, de aztán kasza lett, ami után már nem erőltettem a pótlást.

Nashville: idegesített az első rész, ami miatt nem jutottam a végére (pedig 2x is próbáltam). de mivel lesz folytatás.. elképzelhető, hogy nekifutok még egyszer.

The Neighbors: ez annyira elvetemült :DDD abbamaradt a nézése, de a 2. évad berendelése miatt komolyan gondolkodom a pótláson.

Malibu Country: nem néztem, de kaszálva lett.

Mistresses: nyárra lett eltolva (kezdés: június 3.)

Red Widow: kasza (nem néztem bele).

Zero Hour: ugyanaz, mint az előző.

How to Live with Your Parents: -||-

The Family Tools: -||-

Elementary: lesz 2. évad, de én az első résznél tovább nem jutottam.

Vegas: az első részt végignéztem (vagy nem), de nem lesz 2. évad.

Made in Jersey: nem néztem és kaszálták.

Partners: -||-

Golden Boy: -||-

Beauty & The Beast: az első rész után úgy gondoltam, ezt nekem nem kell néznem - a második évad berendelve. (de minek)
/a 90210 kasza nagyon fáj! :( rendelték volna inkább azt be helyette./

Arrow: oda meg vissza voltam tőle a pilot megnézése után, de aztán odalett a lelkesedésem. azért örülök, hogy berendelték a folytatást. (upsz, 11 részt láttam eddig :D - úgy érzem, a pótlás nyárra marad)

Emily Owens: vegyesek voltak az érzéseim, 2 rész után nem folytattam, és összesen 13 készült, úgyhogy szerintem megleszek nélküle. Iszonyú idegesítő a főszereplő.

The Carrie Diaries: elvagyok vele, de mindig volt más, amit fontosabb volt nézni. Bepótolom a 13 részes első évadot a második kezdése előtt. (az még 10 rész, pff)

Cult: ez valami borzalom. végignéztem az első részt, de nem rajtam múlt.


A fentiek alapján őszig lesz némi pótolnivalóm.:)



Cuki, virágos-kislányos rózsaszín díj :)

Időről időre feltűnnek ilyen blogos díjacskák, ezt a napokban láttam elszaporodni a könyves blogokon, és mindjárt gondoltam, hogy mivel én annyira visszafogottan működöm jó ideje a régi kerékvágáshoz képest, hogy biztos senkinek nem fogok az eszébe jutni. Ezek után főleg jól esett, hogy ketten is gondoltak rám, ezúton is köszönöm szépen a díjat Dóri és Diamant!:)


A szabályok szerint 4 olyan bloggernek kell továbbadni, akinek a rendszeres olvasóinak száma nem lépi át a 200-at (én ettől messze vagyok, eszembe is jutott most, hogy talán nem kéne elrejteni a panelt, hogy úgy kelljen keresni, úgyhogy inkább megjelenítettem az oldalsávban - hátha így kedvet kapnak a feliratkozáshoz az olvasók:)). Továbbá linkelni kell azokat, akik megajándékoztak (megtörtént) és értesíteni azokat, akiknek továbbadom - ez is meg fog történni a bejegyzés megírásának végeztével.

Továbbadom:





Indoklásul csak annyit írnék, hogy mindannyiuk blogját nagyon szeretem, és tökéletesen illik rájuk a képen lévő felirat.:)


Orphan Black 1x01

Mostanában nagyon népszerűvé váltak az olyan jellegű alapötletek, hogy ugyanaz a színész nem egy karaktert játszik el: elszakított testvérek, klónok, vagy csak egyszerű hasonmás a szitu. Ez a sorozat is ezt a hullámot lovagolja meg, de nem árulom el, hogy melyik verzióba illik.:)


Sarah (Tatiana Maslany) épp látja magát meghalni, pontosabban valakit, aki úgy néz ki, mint ő, amikor azon igyekszik, hogy túladjon némi kábítószeren. Hamar észrevehető, hogy nem a legpéldásabb állampolgár, így kapóra jön neki, hogy akár át is veheti valaki más életét, ha már úgyis jókor volt jó helyen. A halott lány táskáját magához veszi, ezzel pedig kinyílik az ajtó, és életmódot meg mindent válthat...na - de biztos, hogy ezt szeretné?

A másik lány konkrétan öngyilkos lett, amit általában nem akkor csinálnak az emberek, amikor tök kiegyensúlyozottak, és minden rendben van. Hát nincs is rendben, sőt kijelenthető, hogy Sarah nem semmi sztoriba csöppent, valójában jobban járt volna, ha jó messzire elkerüli azt a táskát.

Ha nem jut tudomásomra az az egyetlen szó, ami megadja a fő vonalát az egésznek, még hatásosabb lett volna az első rész. Mások dicsérték, így elvásásaim vannak a folytatást illetően. Majd meglátom, hogy alakul a dolog, mindenesetre komolyan szeretném szeretni a sorozatot. Bonyodalmakból nem lesz hiány úgy érzem, és ha nem esnek túlzásokba, nem lesz hülyeség, akkor még akár kedvenc is lehet belőle. A második évadot berendelték, szóval hosszabb távon lehet vele tervezni.

Jaj, azt azért remélem, hogy nem nyomozós-féleség lesz!


Trailer (szerintem spoileres):


Shameless 3. évad


Csak nyomot hagyok róla, mert egyrészt végignéztem hétről hétre egy sorozat teljes évadát, ez már önmagában rekordnak számít nálam mostanában, másrészt mert hát nagyon jó volt!

Néha kicsit túlzásokba estek, de még talán belefért, meg azért sikerült tartania a szintet, szeretem ezt a sorozatot. Amikor nézem, annyira normálisnak érzem magam.:D Ilyen elcseszett életeket, hát szóval.. na mindegy.

Egy szereplő mérföldekkel mélyebbre zuhant a szememben: eddig bírtam Jimmyt, de amit most Fiona háta mögött leművelt, az undorító volt. Odáig jutottam, hogy remélem, kiírják.

A korábbi posztok errefelé elérhetők.

---------------------------------------------------------------

Akartam írni még egy sorozatos bejegyzést, mert kihalóban vannak a blogról, pedig hát nézem őket is rendszeresen, a témája a tavalyi upfronts lett volna, csak épp rá kellett jönnöm, hogy nem tudok mit hozzáfűzni, mert siralmas a helyzet: Összesen 2, azaz kettő darab sorozatot nézek közülük, és sokba bele sem kezdtem. És ez biztosan nem a sorozatok hibája, én tehetek róla.


Isaac Marion: Eleven testek

"Először felzaklatott, de elég illetlen dolognak számít, ha felfigyelünk mások halálára, ezért inkább elfoglaltam magam és hörögtem egy kicsit."

"– A múltat meg a jelent látom, de mi a jövő?
–Hát… – feleli kis, erőtlen kacajjal – , gondolom, ez benne a nehéz. A múlt tényekből van meg történelemből… azt hiszem, a jövő viszont csak reményből."

"Nem létezik ideális világ, amire várni kellene. A világ mindig éppen az, ami, és rajtad múlik, hogy reagálsz rá."

A Warm Bodies filmes infói, poszterei már jó ideje folyton szembe jöttek velem, mikor végre rátaláltam a hírre, miszerint megjelenik nálunk a mozi alapjául szolgáló regény. Előtte nem nagyon foglalkoztatott a film, zavart a hype, de mégis motoszkált valami bennem az iránt, hogy a könyvet bizony olvasnom kell, mielőtt akár csak az előzetest látnám a filmből. Nos, ez megtörtént.:)

A zombikkal kapcsolatban én a Resident Evil vagy Walking Dead stíluson nevelkedtem, így tehát a szememben a zombik értelmes tudat nélküli, halottan járkáló, csúnya vírust terjesztő és csúnyán kinéző húscafatok. Ezt a szemléletet kellett valahogy félresöpörnie első körben a regénynek.

A helyzet teljesen egy zombik elözönlötte világot generált a könyvben, lepusztultak a városok, megfogyatkoztak az emberek, átalakult a társadalom, vagyis minden úgy történt, ahogy eddig más sztorikban is láttam. A változás a mesélő személyében rejlik, aki nem más, mint egy zombi. A neve R, mert csupán a nevének kezdőbetűjére emlékszik, és tulajdonképpen másra nem is az életéből. A napjai nem túl eseménydúsak, maradtak beszédfoszlányai és még gondolatai is, de általában csak hörögnek a többi zombival, ezt a tevékenységüket többnyire akkor módosítják, ha a környéken felbukkan egy eleven, egy még normál módon élő ember, mert akkor rájuk tör, hogy enniük kell belőle. Mivel R elég emberi maradt a gondolatai miatt, így a zombis téma picit újra lett gondolva Isaac Marion által. Ez az, ami nekem nem volt világos, amíg csak a film posztereit láttam, és nem tudtam feldolgozni egy zombi és egy még élő lány "szerelmét".:D Egy nap R találkozik Julie-val, és társaival, és amíg a többi zombi elfogyasztja az utóbbiakat, addig R ahelyett, hogy megenné a lányt, inkább kimenti a biztos halálból. Mivel R korlátozottan képes a kommunikációra, így beszélgetni tudnak Julie-val, R-ben pedig fokozatosan változni kezdenek a dolgok, vágyni kezd a rendes emberi életre, és eljut odáig, hogy rövid ideig képes is elhitetni az elevenekkel, hogy nem zombi. A zombitársadalom eközben szintén változásokon megy át...

Azt kell mondjam, végeredményben tetszett ez az "idealizált" zombis világ, az érzés, amit sugall, hogy nem szabad belenyugodni helyzetekbe, ha nagyon akarunk, képesek vagyunk változást elérni. Kezdetben lehangolónak éreztem, mikor egy zombi mesélte, hogy milyen az élete, majd fokozatosan átalakult a könyv, célja lett és sikeresen megszerettette a szereplőket. Voltak benne kimondottan izgalmas részek, és érdekes megoldásokat használt az író. Kellemesen olvasmányos a stílusa, és néha még meg is mosolyogtatott. Így a végére konkrétan megszerettem az egészet, ami nem kis változás, ha azt nézzük, honnan indultam.:)

A filmet sajnos még nem volt lehetőségem látni, csak az előzetest néztem meg, annyi alapján a mozit szerintem viccesebbre vették.

312 oldal