Justina Chen Headley: North of Beautiful - Iránytű önmagamhoz

"- A szépség megérint. Nem arra inspirál, hogy megfeledkezz magadról, épp ellenkezőleg. - Ránéztem, és láttam, hogy nagyon figyel. Nem volt unott a tekintete. Bátrabban folytattam: - Összeköt a mindenséggel, elgondolkodtat, hogy milyen csodálatos is együtt létezni az emelkedett dolgokkal. Mint például egy napfelkelte, a tiszta kék ég, egy különleges üvegdarab. És hirtelen - már nem kulcsoltam szorosan össze a kezemet az ölemben, hanem tűzijátékként repkedtek az ujjaim a levegőben-, hirtelen mintha megvilágosodnál, hogy a világban sokkal több van, mint te magad, a terveid, a lényeged."

Picit komolyabb témát ragad meg ez a könyv, mint a tiniszerelem, de mellékesen van benne az is. Terra tökéleres alakú, szőke hajú tipikus szépség - a sminkje alatt azonban egy tűzfoltot "rejteget". Elsőre nem volt egyértelmű számomra, hogy mi is az, de a lényeg, hogy egy pirosas folt (?) vagy minek nevezzem, egy nagyra nőtt anyajegy, amivel lézeres beavatkozásokkal jó esetben el lehet bánni. Nos, Terrának ez nem sikerült, már több orvosnál jártak, de maradt az alapozó. Azt hiszem, hogy egy régi ismerősömnek is van ilyenje, vagy ha nem pont ez, de hasonlóan tudnám körülírni, és ő is lány és szintén az arcán, és bár tett rá alapozót, úgy is látszott, de én nem éltem meg olyan vészesnek a helyzetet (és úgy tűnt, ő sem), mint Terra. Persze ilyen helyzetben nem lehet állást foglalni, hiszen csak az tudja, hogy milyen, aki benne él. És igazából a könyv lényege sem ez, lehetne akár a nyúlszáj is téma, csak az jobban ismert talán, és máshogy hatna, illetve az írónő sem azt választotta, ezért hagyjuk is. Szóval az a lényege a történetnek, hogy elfogadjuk magunkat, bármilyenek is legyünk, és szintén sokat számít, hogyan viszonyulunk a világhoz.

Főhősünk családi helyzete nem túl felemelő, a zsarnokoskodó, borzasztó természetű apja az anyja önképét is szépen tönkretette, Terra testvéreit pedig konkrétan elüldözte otthonról. A lány is azt tervezi, hogy minél messzebb tanul tovább, de ezen elképzelésének néhány akadály egyelőre az útjába áll. A lány váratlanul találkozik az örökbefogadott, kicsit elvont Jacobbal, akinek hatására hamarosan alapjában változik meg Terra önmagáról alkotot képe. Az érzelmek is lassacskán felerősödnek kettejük között, a helyzetet azonban bonyolítja Terra barátja. 

Kávéimádat, geoládák, térképészet, nagy utazás, illetve a fentiek egyvelege olvasmányos történetet alkot. Kis átlagos vörös pöttyös könyv, számomra nem kiemelkedő a történet szempontjából, meg a szereplők sem kerültek közel hozzám, viszont mondanivalóban nem kicsit erős, így ezáltal mégis emlékezetes lesz.

4/5

400 oldal
Könyvmolyképző Kiadó


Sarah Addison Allen: Sugar Queen - Édes élet

Sarah Addison Allen korábban megjelent könyve letaszíthatatlanul uralkodik a kedvenceim között, hiszen A csodálatos Waverley-kert valóban csodálatos volt.

Ez egy másfajta történet, a fülszöveg mégis kicsit mást sugallt, mert hogy pincérnő a szekrényben, mi van?

Josey eléggé terrorban él, mindenben az anyjának kell megfelelnie, a kedvében járnia. Huszonéves (és közelebb a harminchoz, mint a húszhoz) létére úgy kell a nassolnivalókat a házba csempésznie és a gardróbjában rejtegetnie, nehogy észrevegye az anyja. Nem jár el otthonról csak ha épp fuvar vagy valami más segítség kell az anyjának, és nincsenek igazán barátai sem, azonban sok pénzük van.

Ebben a történetben leginkább Josey szerencsétlen életéről van szó, és annak megváltoztatásáról, nincsen különleges almafa, csak minimális bűbájnak van helye, mint mondjuk egy könyvmoly álmának, a random felbukkanó könyveknek. Bevallom, nem ilyen történetre számítottam, és nekem a Waverley-kert jobban tetszett, persze hozzátartozik, hogy az teljesen váratlanul tarolt, itt pedig azok a csúnya elvárások megnehezítették szegény könyv dolgát.

A könyv végéig úgy éreztem, hogy ez nem, valahogy nem sikerült, mást akartam olvasni, de a végén mégis megtetszett - utólag is-, mert sikerült kitörnöm abból a hatásból, hogy mit akartam olvasni, és átlépni oda, hogy értékelni tudjam, amit kaptam - ám ez elsősorban azért a hatásos lezárásnak köszönhető. Ez a sztori is épp elég különleges, legfeljebb a karakterek nem fogtak meg eléggé.

Joseyhoz illően a fejezetek sajátos címeket kaptak, Cukorgyöngy és csokigolyó, Kandírozott alma, Habcsók, és így tovább, úgyhogy a hangulatot a hasonló apróságok a könyvben sikeresen megalapozták. A szerelmi szál mellett fontos szerepet kap még két nő, akiknek különleges kapcsolata van Joseyval, és a sztori pedig úgy építkezik, hogy fokozatosan épülnek fel ezek a kapcsolatok. Mivel hogy a lány mondhatni eddig barátok nélkül volt, hirtelen sok újdonság robban be az életébe, és ezt az egészet jó volt olvasni. A vége után lehet még törpölni a könyvön, összességében pedig tetszett, gyorsan olvasható, könnyed, de nem szokványos, a többi közt elsikkadó írás.

"Miközben utat próbáltak törni maguknak a színpad felé, Josey eldobta a haszontalan vattacukrot. Különben is: a felnőttek nem szoktak vattacukrot enni. Nagy butaság volt megvenni."
De szoktak! És még hogy butaság! Hát ilyet...:D

Ui: a borító valami gyönyörűséges!


4,5/5

296 oldal
Könyvmolyképző Kiadó


Hemlock Grove 1x01-02

Hát ez aztán nem egy átlagos cucc. Valami egészen váratlanul aratott akkora sikert nálam, hogy csak na!

Horrorsorozat vagy mi a szösz, de nem a szokványos minden hanghatástól összecsináljuk magunkat és vajon ott lesz-e az ajtó mögött stb. módon, én inkább más műfajt adnék, mondjuk a marha furcsa helytálló? ...Sejtettem.

Miről is szól? Nem akarom körbeírni, kár lenne legalább ezt a meglepetést elvenni tőletek, mivel én egyedül annyit tudtam róla, hogy Hemlock Grove, és ebben a formában rendkívül hatásosan startoltam.


Mint már említettem, marha furcsa ez az egész. Az első rész után nem is tudtam volna mást mondani, de két rész alapján már vannak sejtéseim, hogy mi a rosseb folyik itt. Igazából az van, hogy a sötétben tapogatózunk, találgatunk, és vannak feltevések, de biztos semmiben nem vagyok. Egy dolog már kiderült, amit egyébként elsőre tippeltem, majd elvetettem, de végül bebizonyosodott, hogy az első gondolat volt a jó.

Két különös család is a képben van, az egyik új a városban, a másik nem, és egy gyilkosság is befigyel, amit nem ember követett el. Illetve a nyomok nem arra utalnak, de itt még az embernek vélt alakok sem biztos, hogy nincsenek megspékelve valamivel. Nem tudom honnan erednek a "rendellenességek", de ááááá, veszettül kíváncsi vagyok. Az apró elejtett dolgok után a második részben olyat csaptak az arcomba, ami után elismeréstől hüledezve ültem, részben annak a meglepetésétől, hogy nem ment át gagyiba, részben mert a történet, a jelenet és az egész szituáció baromi hatásos volt, élethű, odavarázsolódtam abba az erdőbe én is. Mostanra két szereplőt meg is kedveltem (a lenti kép ezt akarja kifejezni), meg van akit sajnálok, illetve szeretném megismerni, hogy miért lett olyan, amilyen.

A sok szarság után hazajöttem ma, és úgy kapcsolt ki ez az egész, ahogy hetek, sőt talán hónapok óta egy sorozat sem tudott. Nem foglalkoztam semmivel, minden gondolatom a látottak körül forgott. Na ezt ismételje meg most valami!


Elérhető már az egész évad, 13 résszel.
Egyébként Brian McGreevy tollából született azonos című könyv az alapja - örülnék, ha nálunk is kiadnák, amire talán akkor látok esélyt, ha szinkronnal is elindul a sorozat.

Szereplők: Landon Liboiron (Terra Nova!!), Bill Skarsgård (a True Blood rajongók radarja már biztos bekapcsolt, igen, nem csak a vezetéknév közös, tesók:), Famke Janssen, és más nincs, akit különösképp említenék. 

Ha még nem tettétek, nézzétek!



Joss Stirling: Zed története


A lira.hu oldalán van egy vonzó kis akció július 31-ig, méghozzá az, hogy aki megvásárolja a Lélektársak 1. és 2. kötetét e-könyv formájában, megkapja bónusznak ezt a kiegészítő írást. Nem hosszú, mert mindössze 30 oldal, de mégis, szerintem jó kezdeményezés.

Külföldön sem jelent meg papír alapon, csak elektronikus úton vált hozzáférhetővé.

Nagy élvezettel olvastam ezt a pár oldalt, picit betekinthetünk a Benedict fiúk közé Zed szemszögéből, visszatekintve korábbi időkre is, illetve mivel Sky volt a mesélő az első kötetben, az olvasónak nem volt lehetősége a lélektársa szemén át megélni a dolgokat. Ezt is megkapjuk, még ha csak elenyésző mennyiségben is ebben a novellában. Hogyan reagált Sky megjelenésekor Zed, milyen gondolatok cikáztak a fejében, szóval egy plusz töltet az eddigiekhez, érdemes elolvasni.;)

Ui: volt egy Valentin-napi játéka a Manó Könyveknek, amikor még hozzá lehetett jutni Zed történetéhez, de úgy tűnik, azt "átaludtam".


A Kindle és én

Az e-könyvekkel sokáig elég távol álltunk egymástól, és sokáig egyáltalán nem akartam e-könyv olvasót. Aztán tavasszal mint derült égből villámcsapás valami bekattant, és azon kaptam magam, hogy a csomagolást bontogatom az új kütyümön. Furcsa, mert nem igazán örültem neki, úgy gondoltam, úgysem fogom használni, mert bár előtte is lett volna lehetőségem csomó olyan könyvet olvasni, ami nem volt meg papír alapon, nem tettem (összesen talán kettőt olvastam el laptopon). És első nekifutásra idegenkedtem az egésztől. Aztán a gyakorlati használat során megmutatkoztak az előnyök. Pihekönnyű! Emiatt egyszerű tartani, szóval mindenképpen kényelmes. Azt is észrevettem, hogy mintha gyorsabban menne az olvasás ezen az elektronikus módon. Mellette szól az is, hogy egyszerre nagyon-nagyon sok könyvet cipelhetünk magunkkal, csak ez nálam nem szempont, mivel a vezetést nehéz lenne összehangolni az olvasással (de mikor tömegközlekedtem, akkor sem olvastam közben, nem vagyok az a típus, aki úgy el tud merülni egy könyvben, nekem csend kell és nyugalom a teljes kikapcsoláshoz).

Szóval mostanra teljesen pozitív a bennem kialakult kép az e-könyvekkel kapcsolatban, igaz, hogy mióta Kindle tulajdonos lettem, egy könyvet sem olvastam ki rajta.:D Többe belekezdtem, de eddig úgy alakult, hogy mindig az igazi könyvek nyertek, és inkább azokat olvastam. 

(az én példányom és a könyvek amik mostanában győztek)

De újabban érzem, hogy mennyire változnak hazánkban is a dolgok, és biztos azért élem meg így, mert már nekem is van e-olvasóm, de tényleg feltűnt, hogy mintha a kiadók is kifejezetten jobban nyitnának a dolog felé. Az igazi könyvek úgysem fognak megszűnni, de egyre jobban helyet követel majd magának a jövőben ez az alternatív megoldás, abban biztos vagyok. Az árak tekintetében néha úgy érzem, lenne mit újragondolni, mert továbbra is praktikus fájlt látok bennük, picit nagyobb különbséget lehetne tenni köztük és a papírkönyvek között, mert utóbbiak esetében mégis csak kapunk egy fizikailag megfogható dolgot, és nekem pl. ~400 Ft különbség nem éri meg az e-könyv javára. Biztos nehéz árat kalkulálni, mert ugyanúgy le kell fordítani meg mit tudom én, milyen költségekkel jár pontosan egy könyv kiadása, de akkor is, ha példának veszem a farmeramat, havi max. 700 Ft alkalmanként még belefér, de 2-3 ezer Ft-ot nekem már nem ér meg az, hogy mondjuk néhány animált képpel gazdagabb lesz a farmom, lehet akármilyen aranyos. Hát, most elkalandoztam, de tényleg sokszor még túl drágának érzem az árakat.

Nem rég megismerkedtem a Book&Walk webáruházzal, ahol e-könyveket lehet vásárolni, és ez adta meg az utolsó lökést, hogy végre készüljön egy bejegyzés a témában, bár eredetileg csak arról akartam áradozni, hogy a Kindle milyen jó, és jaj de klassz, hogy már nekem is van. Még ha kezdetben úgy is voltam vele, mint az Oreo keksz esetében, mindenki el van ájulva tőle, nagyon drága és nagyon kicsi, és megállítottam, hogy cserébe viszont nem finom, de azért megettem fél dobozzal. Megint másról kezdtem írni, szóval az a lényeg, hogy a Kindle viszont bár nem olcsó, de megéri, nem úgy mint az Oreo. Ezt most ugye csak én értem?

A fentebb említett e-könyv áruházban több olyan könyvet találtam, amit szívesen olvasnék, és újdonságok is fellelhetők, de azért szerintem a jövőben ott is lesz bővülés, mert folyamatosan törekednek a vásárlóigények kielégítésére.

Ja, és tök jó lenne egy tartó is a Kindle számára, már többször majdnem vettem is.



Coert Voorhees: A Torres fivérek

A borító önmagában annyira nem hozott lázba, viszont a fülszöveg már annál inkább. Gimnazista fiú, Mexikó, a kiszemelt lányért pedig a város legpénzesebb családjának porontyával kell "megküzdeni". Ez még csak amolyan lányos húúú ez biztos jó lehet gondolatokat váltott ki bennem, na de hozzáadva a tetovált kart mutató borítót felderengett előttem a Fuentes-sorozat, és irányíthatatlanul megnőttek az elvárásaim a könyvvel szemben. És ezen a ponton rontottam el igen erősen, ugyanis cseppet sem hasonlít a kettő.

A főszereplő fiú nem sorolható a menő diákok közé, igazából kifejezetten nyomi. A bátyja népszerű, de Frankie a félszemű haverjával nem tartoznak ahhoz a körhöz. Esélye sincs Rebeccánál, aki tetszik neki, és akit Dalton, a fentebb említett gazdag srác is kiszemelt, és aki mellesleg egy óriási görény.

Hogy is fejezzem ki magam, hát nem varázsolt el a könyv. Frankie nem váltott ki különösebb szimpátiát a robbantgatós hobbijával, és nem segített a helyzeten a haverja, Zach sem. Meg tőle aztán végképp fura lett a könyv, nem tudom, ismerek olyat, akinek üvegszeme van, de nem csinál olyanokat vele, mint Zach.

A stílusa könnyed, és a megtűzdelt spanyol kifejezések színesítik, bár a fordítást hozzájuk hiányoltam. Többen panaszkodtak a lezárásra, nekem azonban pont azzal nem volt semmi problémám. Az iskolai hierarchia remekül megmutatkozik, értékelendő, hogy valósághűen ábrázolja a különbségeket az egyes rétegek között. Itt-ott izgalmas, verekedős jelenetek tarkítják, és a város háttere is pluszt ad a sztorihoz, ahogy egy monopolhelyzetbe törő és terjeszkedő (felvásároló) vállalat elveszi a kis helyi vállalkozók, jelen esetben vendéglátósok megélhetését.

A végére kicsit jobb színben tűnt fel Frankie úgy összességében, de így másfél hét távlatából, nem friss emlékekkel nem is tudok mást írni, csak hogy sajnos nekem csalódás volt a könyv. Néhány gondolat Frankie-től homlokráncolást váltott ki nálam, oké, hogy férfi az író, de lehet, hogy a hímnemű egyedek nem minden gondolatát muszáj tudnunk nekünk lányoknak, pedig amúgy kifejezetten örülök, amikor fiú a mesélő, mert egészen jót tud tenni a könyvnek, érdekesebbé teheti, de ez most nem lett nyerő. Emiatt talán inkább a fiúkat szólítja meg, és ők biztos máshogy is értékelnék, nem tipikus romantikus lányregény. Szóval nekem megmarad egyszer olvasós, kicsit furcsa ifjúsági történetnek, ami igazán nem rossz, csak valószínűleg hangulatban sem voltam ehhez időzítve.

255 oldal




Tana Vasilkova: A pók hálójában

Szlovákia legsikeresebb írónőjének egyik könyvével volt lehetőségem megismerkedni, mikor ezt az érdekes kék színű, igényes, keménytáblás-védőborítós kiadványt a kezembe vettem. Amikor egy nem amerikai vagy angol írótól olvasok, mindig ott van bennem a kérdés, hogy vajon milyen atmoszféra fogja körüllengni, és mialatt olvasom, természetesen engem is, mivel "ahány nemzet, annyi szokás". Bár nyilván a műfaj is behatárolja, akkor is legtöbbször érezni különbségeket.

Blanka, sikeres színésznő, a rivaldafény mögött azonban nem annyira tökéletes magánélet bújik meg. A közönség számára nem igazán derül ki ez a háttér, azonban mi bizony alaposan megismerkedünk az életével. Édesanyja korai halála, és finoman szólva nem a legpéldásabb apja miatt korán kellett felnőnie, ez az élettapasztalat pedig alakította a jellemét is. A húszas éveit végigkísérte egy viharos viszony, erős kapcsolat alakult ki közte és Zdenó, a későbbi színházigazgató között. Blanka ennek ellenére egy másik férfihez ment feleségül, részben uralkodó természetű apja hatására, részben pedig tulajdonképpen az anyagi biztonság érdekében.

És most felfüggeszteném a történetmesélést, mert muszáj kitérnem arra, hogy milyen szinten felidegesített a könyv, de egy jó darabig, nem is tudom, melyik szakaszban feledkeztem meg erről. Nem tudtam elfogadni (helyeselni meg semmiképp), hogy mennyire irányítják az életét, beleszólnak a döntéseibe, és ezt hagyja. Az apja egy állat, ezen nincs mit szépíteni. Egy idő után kikerült a képből, de még akkor is Blanka egy belekényszerített házasságban ragadt. Mi ez, a középkor? Jut eszembe, azt hiszem, nem derült ki, hogy pontosan mikor játszódik a történet, de akkor sem olyan régen, az 100%. Aztán végülis megszokta a helyzetet, időközben születik egy gyermeke, ez a rész szintén nem felhőtlen sajnos, de szinte már kezdett volna boldog lenni, amikor megint történik valami, nehogy már jó legyen neki...

Blanka nem tökéletes szereplő, sokat hibázott, de nem érzem, hogy most ezért ítélkezni kéne. Rengeteg becsülni való dolgot tett ugyanis, kitartott a testvére mellett, rendkívül szorgalmas volt, a karrierjét pedig csak magának köszönheti. Ebben a történetben nem feketék és fehérek a dolgok, hanem szürkék (sokszor túl sötétszürkék).  Ennek a hatására kicsit melankólikus hangulatú, szóval nem kifejezetten vidám könyv, viszont ennek köszönhetően maximálisan életszerű, mert emberiek, hitelesek a szereplők, cseppet sem túlírt és kozmetikázott karakterek vannak jelen. A vége azért ad kis elégedettségérzetet a rossz dolgok után, Blanka megtalálja a harmóniát, barátokra lel, de persze nem kapunk cukormázas befejezést, és nem is várjuk el egy ilyen sztori után. A fogalmazás és stílus meglehetősen egyszerű, de ezt a sok probléma, csalódás, illetve a tempósan haladó események kellőképpen feledtetik, nem gondolkodtam az olvasás közben ilyesmin.

Nem mindenkinek tökéletes az élete, még azoké sem, akikét külső szemlélőként így ítéljük meg, de még ha fel is tornyosulnak a gondok, akkor sem szabad boldogtalanságba süllyedni, hajtani kell tovább, hiszen sosem tudhatjuk, mikor leljük meg azt, ami számunkra a boldogságot jelenti. Számomra ez a könyv üzenete.

4/5

317 oldal



Joss Stirling: Lélektársak - Phoenix

"- Fogd vissza magad, ne kutakodj a gondolataimban!
- Erre még szükségem sem volt, minden az arcodra van írva - mondta, aztán egy harapással eltüntette a lekváros zsömle maradékát, és elkezdte vajazni a következőt.
- A családom elég nagy, hat fiútestvérem van, a kettes meg az ötös számúval már volt szerencséd találkozni.
- Ti komolyan sorszámozzátok egymást?
Yves felnézett a nyammogásból.
- Igazából utáljuk az egészet, csak bizonyos dolgokat könnyebb így elmagyarázni az embereknek. Azt hiszem, leginkább mindegyikünk csak önmaga szeretne lenni, és nem folytonos összehasonlításban élni."

"Ha valamit megtanultam az életben, hát az az, hogy a vér szerinti rokonok, a család, amibe az ember beleszületik, néha nagyon-nagyon gázos tud lenni. Ha megtalálod azt, akit szeretsz, az lesz az igazi otthonod."

Sky és Zed története után nagyon vártam a folytatást, ami egy másik Benedict testvér és lélektársa egymásra találásáról szól. Aki esetleg ezzel a kötettel kezdené a trilógia olvasását, először lebeszélném róla, mert szerintem érdemes tartani a sorrendet és a megjelenést követve megismerkedni ezzel a különleges savant világgal. Másodszor viszont megjegyezném, hogy azért úgy érzem, ha valaki véletlenül ezt venné először a kezébe, az sem tragédia, és gond nélkül be tud kapcsolódni a regénysorozatba. Kisebb-nagyobb emlékeztetőket ejtett el az írónő, amik az első könyv olvasóinak is hasznosak lehetnek, hiszen nem feltétlenül raktároztunk el minden részletet kristálytisztán. Ehhez jön még segítségül ezúttal is a "Ki kicsoda a könyvben" rész, ha az utolsó oldalakra lapozunk.

Yves természetesen már ismerősként tér vissza a lapokra, az elbeszélő azonban Phoenix (tök jó neve van), egy londoni savant alvilági közösség tagja. Na nem ám valami magas posztot tölt be a csoportban, csupán egy "piti tolvaj", akinek hasznos képességét a vezetőjük alaposan kihasználja. Eléggé terrorban él szegény, iskolába nem járt, csak könyvtárba, mert szerencsére az édesanyja, aki teljes mértékben a főnök hatása alatt állt, a halála előtt megtanította olyan alap dologra, mint például az olvasás. Egy rablás célpontjaként kerül képbe Yves, aki meglehetősen tanult, vagyis ebben a tekintetben nem hasonlítanak egymásra a lélektársával. Ugyebár piszok szerencsés, aki rálel a másik felére, azonban Zed után Yves-nek talán még nehezebb dolga van, és nem egyszerűen elhárítható akadályokba ütközik. Kezdve ott, hogy az elején Phoenix túlzott együttműködést a kapcsolatuk szorosabbra fonására nem mutat, de még nagyobb probléma maga a közösség, vagyis hogy meg kell küzdeniük a vezetőjükkel (Mylord).

Hamar egy kisebbfajta savant "háborúba" csöppenünk, mert ugye vannak a jók, mint a Benedict család, és a nem jók, az a térfél, amibe eredetileg Phoenix tartozik. Yves-nél volt egy értékes dolog, amit meg kellett volna szerezni, csak a rablás nem sikerült, a körülmények pedig erőteljesen megváltoztak a lélektárs dolog miatt. A savant alvilág szervezkedik, a Benedictek pedig megkísérelnek túljárni az eszükön. Igazából mindenki a saját feje után ment idővel, és Yves például úgy gondolta, képes egyedül "leszámolni" a Mylorddal, ez pedig feszültséget és izgalmas eseményeket generált. Bizonytalanságban rövid ideig tartott, mert azért idealizált végkifejletet jósoltam, ami megtörtént, csak csavarosan lett megvalósítva.

Jópofa volt, hogy a bűnözőknek minden városban van egy feje, vagyis nem ez, hanem, ahogy hívták egymást: Mr. Sydney, Mr. New York, Phoenix pedig Miss London volt, ezekre gondolok.

Tetszett Phoenix személyisége, sajnos kiszolgáltatott helyzetben élt egész életében, ezért kihívás neki a bizalom, és nem egy elveszett ember, ki tud állni magáért, ráadásként pedig a képessége is nagyon érdekes. Örömmel vettem, hogy feltűnt a könyvben Zed és Sky is - az összes Benedict, vagyis az egész család nagyon aranyos, mondjuk olykor úgy éreztem, hogy már-már zavarba ejtően szeretetteljes a légkör, vagy csak kicsit félresikerültek (erőltetett lett?) bizonyos jelenetek, de sebaj, nem számottevő ezek jelenléte, és összességében nem érzem, hogy ez negatív irányba mozdítaná a könyvet, csak kicsit kizökkentett. A humor a helyén volt, viszont a romantikus vonal mintha hangyányit visszaszorult volna, legalábbis úgy emlékszem, Zedék esetében hangsúlyosabb volt, de furcsa módon pont jó volt így, nem igényeltem többet.

Nagyon kedvelem ezt a világot, szeretem a szereplőket, a könyvsorozat pedig stabilan helyet bérelt magának a kedvenceim között. Nem tudnék választani, hogy melyik kötet jobb, mindkettő egyformán tetszett. A lélektárs dolog még mindig rendkívül ötletes (ez a feltétel nélküli szeretet, amire annyira nehéz rálelni, olyan hatású, mint mikor csodálunk valamit, amiről tudjuk, hogy nem nekünk lett leosztva), a képességek egyaránt, és továbbra is remek, hogy egyszerű halandókról van szó, akik abszolút hihetően élhetnének a jelenünkben is.

A harmadik kötet ősszel várható, a középpontban Xav lesz, a helyszín pedig újra Amerika.

5/5

315 oldal