Vicki Myron – Bret Witter: Dewey – A könyvtár macskája

Imádom a macskákat, ezért ahogy értesültem a könyvről, rögtön az elolvasandók listájára került, amikor pedig megpillantottam a könyvtárban, gondolkodás nélkül kikölcsönöztem.

Hát elég csalódás volt, a címét még kiegészíteném valahogy úgy, hogy "és Vicki Myron önéletrajza + Spencer város rövid történelmi áttekintése". Egyik sem kellett volna bele, untam ezeket az oldalakat, és szívesebben vettem volna, ha kimaradnak, akkor is, ha úgy rövidebb a könyv. Úgy éreztem, mintha Vicki felhasználta volna ezt a macskát, hogy egy kicsit kiírhassa magából a saját életének szenvedésit is. Az írónő egyébként sem volt szimpatikus, hiába érte sok szomorúság, szenvedés, amik miatt sajnálni lehet. A stílus sem tetszett.

Tudom, hogy milyen elfogultan, rajongva szeretni egy állatot, hajlamos vagyok én is elkényeztetni a saját macskámat, és tapasztaltam mekkora űr keletkezik, ha elveszítjük a szeretett kedvencünket. Viszont ahogy olvastam a könyvet, néha azt láttam, hogy kicsit többet gondol bele, például amikor arról írt, hogy éppen mit gondolt a macska. Mert macskagondolatolvasó? Mégis honnan tudhatná? Oké, ez kötözködés is, amiért nem tetszett. Legalább, ha aranyosan írta volna, de nem, még ezeket is elrontatta a stílusa. Olyan tárgyilagos vagy nem tudom, nem jöttek át az érzelmek, egyedül a végén sírtam, de az sem neki köszönhető.


Dewey nagyon szerencsés kis macska volt, jó környezetbe került, ahol gondoskodtak róla és szerették. Amúgy mindenféle macska szín tetszik, cirmos, bármilyen tarka, fekete, szürke, fehér... kivéve a vörös.:)) A könyvtárnak természetesen van honlapja is, a cicának külön oldal szentelve.

2/5 - Kizárólag a macska miatt.

Agatha Christie - Tíz kicsi néger

Az első Agatha Christie könyvem, és biztosan nem az utolsó. Mindenki ezt ajánlotta, hogy ez a legjobb, érdemes ezzel kezdenem.

Nagyon tetszett! Már az elején megragadott, mennyi ember került bemutatásra, aztán a furcsaságok, de amikor olvastam a mondókát kicsit elszontyolodtam, hogy ez olyan nagy cucc, hát ez tök kiszámítható... Hamar rájöttem, hogy ez mégsem előre kitalálható, sőt. Végig forogtak a fogaskerekek, szerencsére nem kellett sokat agyalnom, mert elég vékony kis kötet. Ez is pozitívum, szeretem a rövid könyveket. Amíg viszont tartott, voltak elméleteim, gyanúsítottjaim, és egyszer elég közel jártam a megoldáshoz.:)


5/5

A kattintás után még néhány spoileres gondolat kikívánkozik belőlem.

Könyvmoly játéka

Könyvmoly indította, a kérdés a következő:

Melyik íróval és/vagy költővel ülnél le egy jót beszélgetni, és miért? 

Ez számomra azért nehéz kérdés mert hirtelen azt gondoltam, hogy senkivel. Nem vagyok ilyen íróval/hírességgel nagyon beszélgetni akaró típus.:) De aztán kicsit jobban elgondolkodtam, és mégis találtam néhány írót. Elsőként Csernus ugrott be, de lehet, hogy azért, mert vele egy nyelvet beszélek. Nem érzem, hogy szükségem lenne pszichológusra, de egy pár dologban talán helyrerázódnék, ha leüvöltené a fejem.:D Igaz, hogy még egy könyvét sem olvastam, csak elkezdtem hármat, de azért a média miatt ismert lett. A többiekkel "látatlanban" leginkább a könyveikről beszélgetnék, biztos unnák a dolgot.:) Rebecca Miller mesélhetne még kicsit Pippáról, miért ilyen történetet írt, van-e különösebb oka a négy különböző életnek, ilyesmi. Audrey Niffeneggerrel csak úgy, mert imádom a könyvét - remélem, ebből hamarosan könyveit lesz. Marina és Szergej Gyacsenkoval, mert a könyvük annyira különleges. Hogy régebbi korban elő "írót" is írjak, szívesen találkoznék Ellen Rimbauerrel, hogy meg tudjam állapítani, mennyire hihetek a naplójának.

Tovább kell adni két bloggernek: Nima, nyuszisz.

Brunonia Barry - A csipkeolvasó

Hát ez nem az én könyvem. Pedig annyira azt hittem, hogy tetszeni fog, a legtöbb vélemény dicséri, és milyen szép a borítója! A fülszöveg is figyelemfelkeltő, és igazából nem rossz a sztori, csak ne lenne ilyen lassú folyású. Én erre most nem voltam ráhangolódva.

A szereplőket nem tudtam kedvelni, sem utálni, tulajdonképpen "nem is érdekeltek". Ez szerintem hiba, bár gondolom másoknál nem így volt. A csipkeolvasás végigkísérte a könyvet a fejezetek elején lévő töredékekkel, de mégsem tudtam meg annyit róla, mint azt gondoltam, hogy kiderül. Talán szánni lehetett volna rá kicsit több időt, vagy inkább mégse, mert az csak a könyv hosszát növelte volna... Azt hiszem, ezek a Salemes-boszorkányos témák nem nekem valók, a Bűbájos Mary is elég szenvedős volt, pedig azt is sokan szeretik.

A hangulata egészen érdekes, borongós-rejtélyes-a többi jelző amit használnék, spoileres lenne. A végén viszont engem is nagy meglepetés ért, és úgy éjfél után, miután becsuktam, eléggé be voltam tojva egyébként.:) Szóval hatásos volt, csak mostanra elmúlt az is. Nekem ez sajnos nem volt pozitív olvasási élmény.

2,5/5

Mary Ann Shaffer – Annie Barrows: Krumplihéjpite Irodalmi Társaság

Ha az ember jó könyveket olvas, a gyomra már nem veszi be a rosszakat.

Már a címével is belopta magát a szívembe, annyira jó.:) Bájos és néha vicces stílusban íródott, ami azért érdekes, mert a háború szörnyűségei is megjelennek benne. A szerzőpáros megálmodott egy életet (többet), és aztán apránként potyogtatta az információkat róluk. Elképzeltem, ahogy a kezemben tartom a régi, megsárgult, megfakult leveleket, és mohón falom őket/az oldalakat, mert minél előbb szeretném, hogy kirajzolódjon előttem az egész sztori.

Több szereplő jelenik meg a lapokon, de kettőt éreztem főszereplőnek, az egyikük szinte velünk együtt fedezi fel Guernseyt és ismeri meg a Társaság tagjait, mialatt anyagot gyűjt az írásához, míg a másikat még csak nem is ismerjük "személyesen", mégis úgy érezzük, illetve bánjuk, hogy igazából nem. A többi szereplő is maximálisan szerethető, egy ilyen elragadó könyv nem is engedhetné meg magának az ellenkezőjét.

A végén a könyvek szeretetéből lett valami sokkal több, és a háború is háttérbe szorult, épp úgy, ahogy véget is ért, és a múlt által megszületett a jelenben egy új élet lehetősége. Említve voltak nem egyszer a Brontë nővérek, Jane Austen, Miss Marple, és Oscar Wilde is "feltűnt" egész különös módon. Az olvasás iránti szenvedély ötvözve lett a háborúval és egyéni sorsokkal - leveleken keresztül. És Juliet a kapocs ezekhez a sorsokhoz.

Szép, igényes kiadás védőborítóval, szeretném birtokolni.:)

4,5/5

Ki lennél? - játék

Nima adta nekem tovább, köszönöm szépen neki!:)

Melyik általad olvasott könyvben vállalnál szerepet, ki lennél, és miért?

Az első olyan általános szerintem, Harry Potter világa sokakat elvarázsolt. Más valaki bőrébe nem bújnék, inkább megmaradnék saját magam, de azt a világot mindenképpen látni akarnám, ha létezne. A Roxfortba járni, és mágiát tanulni milyen jó lenne már!:) De még mugliként is élnék benne, csak láthassam azt a sok csodát valahogy.
A második nem kifejezetten egy könyv lenne. Bármilyen régebbi korban élnék, sokkal jobban vonzanak a múltban történt dolgok, mert azt már semmiképp nem tudnám megélni, a jövő viszont nem tűnik olyan reménytelennek, szóval ha egyszer időutazhatnék, biztosan a múltba mennék és nem a jövőbe. Hogy írjak konkrétumot is, legyen Jane Austen - Értelem és érzelem. Itt sem lennék konkrét személy. Érdekel az akkori emberek gondolkodásmódja, viselkedése, vonz, mert mindig úgy tűnik nekem, akkoriban egyszerűbb lehetett az élet, egy más világ, de alapvetően mégsem változott az emberiség.

Továbbadom: nyuszisz, Könyvmoly, Niki

Rachel Gibson - Jégbe zárt szívek

Ez a könyv olyan, mint a borítója, viszont néha kicsit több is. Ez a fekete megy hozzá igazán szerintem. Örülök, hogy a neten nem olvastam utána, mert mindenhol spoilerekbe botlottam most, amik agyoncsapják azt, hogy magunk fedezzük fel a könyvet, és a szórakozásom igencsak megszenvedte volna.

Sokszor látjuk, amikor csinos fiatal lányok hozzámennek idős(ödő) nem annyira szép pasikhoz. Ez sokaknak nem érthető (a néhány év korkülönbséget a férfi javára pártolom, de azért nem 30+ évet:) és persze rögtön arra gondolunk, hogy nyilván a pénz miatt. Georgeanne ilyesmi okból került hasonló helyzetbe, de az ő útja odáig kicsit bonyolultabb. Utána meg főleg, mert meglép az esküvőjéről egy ismeretlen férfi segítségével. Hamarosan élete óriási fordulatot vesz.

Könnyed romantikus, és tudom szeretni. A 100. oldal előtt volt egy kis mélypont, félre is tettem, de ez nem a könyv hibája, hanem az enyém. Aztán kaptam egy jó nagy lökést amitől kedvem lett tovább olvasni, és hamar be is fejeztem. Nagyon aranyos történet, a kevés szexjelenettől pedig nem lett igénytelen. Bár kiszámítható, egyszer mégis leesett az állam. Kis cukormázas, semmi dráma, néha megmosolyogtatott, néha felnevettem, jó volt.:) Folyton nem tudnék ilyeneket olvasni, de most jót tett a kis lelkemnek.

4/5

Sons of Anarchy 2. évad

A sajátos atmoszféra adott a motorosbandás környezet miatt, és azzal a minőséggel társulva, amit kivétel nélkül minden rész produkál, ez a sorozat valami fantasztikusan jó. Igazán nagy kedvenc lett. A karakterek fejlődése is remek, történtek meglepő dolgok. Mikor nézem, teljesen átszellemülök, és én is része akarok lenni egy ilyen közösségnek. Persze csupa feszültség és bonyodalom az életük, meg veszélyes is, úgyhogy igazából nem vállalnék be egy ilyet, Charlie Hunnam ide vagy oda.:) Ja, hát itt is az van, ami oly sokszor, egyetlen jól eltalált karakter megszeretteti a színészt, a külseje sem lényeges.


Ebben az évadban a történések kevésbé tetszettek, talán a gonoszokat alakító színészek miatt, vagy nem tudom. A karakterfejlődések viszont nagyszerűen felépítettek voltak (és az előző mondat ellenére a történet nemkülönben), és a következő bekezdés spoileres lesz, javaslom az átugrását azoknak, akik még nem látták.