Aranyélet - 1. évad

Nem igazán szoktam magyar műsorokat nézni, meg úgy egyáltalán tv-t sem, viszont a Válótársak után újdonságokat keresve körbekémleltem a hazai sorozatos világban.

A főszerepben egy négytagú család áll, látszólag irigylésre méltóak, jómódúak, sikeresek. Az apa, Miklós azonban bűnöző, mindenféle csalással, csempészéssel foglalatoskodik. Az anya, Janka, különösebben semmi ilyen jellegű rosszat nem csinál, mint egy gazdag férjjel büszkélkedő háztartásbeli, olyannak tűnhet kívülről, pedig emberileg és jellemre kb. ő a legrosszabb az egész sorozatban. Aki elég normálisnak mondható, a lányuk, Mira, ő elítéli ezt az életmódot, jó tanuló, stb. A fiukat, Márkot jobbára csak a zenélés (rap) érdekli, meg hogy minél ütősebb klipet forgasson egy dalához, tehát nem sok vizet zavar, ám ez nem sokáig marad így.


Tehát meglehetősen jól megválasztott alaptörténete van, azonban ez mit sem érne a kiváló színészek nélkül. Mindenki egytől-egyik nagyon jól játszik, egy pillanatra sem éreztem olyat még egy enyhe fuvallat formájában sem, mint pl. a Barátok közt esetében - nézek egy jelenetet, és csak azon gondolkodom, hogy ezek az emberek mi a rossebet keresnek itt, meg ő komolyan színész? És helyettük is kellemetlenül érzem magam. Persze ez csak általánosítás, a többi sorozatban is vannak remek színészek, de az összképet számomra teljesen lehúzzák az ilyenek.

Nem hetiben néztem, mert már lement az első évad, amikor belekezdtem, és ilyen formában teljességgel abbahagyhatatlan volt. Imádtam! Nagyon igényes a főcím is, és minden más, külföldön éppúgy megállná a helyét, mint a Válótársak, de arról majd egy másik bejegyzést szeretnék, miután lement az évad.

Most megyek és kitalálom, melyik újabb keletű magyar sorozat legyen a következő, amibe belenézek.:)

Az S könyvvel ismerkedünk

A történetünk úgy kezdődött, hogy a twitteren írta Dóri, hogy megrendelte, és felkeltette a figyelmem, kicsit utánaolvastam, de nem nagyon - annyira hihetetlenül jónak tűnt, hogy nem akartam a minimálisnál több információhoz jutni róla, hogy magam fedezhessem fel.


Karácsonyi ajándék volt, és kibírtam, hogy nem néztem meg a könyvesboltban a bemutatópéldányt (!). Így aztán 24-én meg is történt a nagy ámuldozás, hosszú időn keresztül csak vizsgálgattam, lapozgattam, majd este olvasni is kezdtem.

Kicsit lassan haladok vele, mert benne vagyok más könyvekben, amiknek már szeretnék a végére érni, de kellőképpen tetszik, úgyhogy semmiképp nem csalódtam a beszerzést illetően.

Amúgy nem tudom, hogyan kell olvasni, de én két könyvjelzővel csinálom: olvasom a regényt x oldalon keresztül, aztán visszaugrok a levelezéshez, felzárkózom vele, majd újra a regény jön.