2014-es listázás

A szokásos év végi poszt, mellette megjegyzem, hogy a napokban volt 5 éves a blog (és már több, mint 7 éve blogolok, ami azért tök durva számomra) - igaz, idén nem voltam túl aktív a blogolásban, más dolgok kötöttek le, például, hogy elkezdtem angolul tanulni. Az olvasás is háttérbe szorult, és most a nagy álmom, hogy angolul tudjak olvasni könyveket, amibe bele is vágtam, de természetesen még döcögős a dolog, ettől függetlenül már a próbálkozás is hatalmas örömmel tölt el.:)

Idén - alig merem leírni - csupán 21 könyvet olvastam, de folyamatban van 4, amiből az egyik angol, tehát ezeket átviszem jövő évre (Virtuális könyvespolc - egyelőre befejezetlen). Filmekből elég jó vagyok magamhoz képest, mert 74-et láttam.

Akkor következnek a kedvenceim ebből az évből, sorozatok, könyvek, filmek, és színészek, színésznők, akiket különösen szerettem 2014-ben. Sok kép, kevés szöveg. A végét még kiegészítettem néhány zenével.

Könyvek

1. Gillian Flynn - Holtodiglan

 
Nem írtam róla külön bejegyzést, de teljesen magával ragadott. Nem szoktam ilyen stílusú könyveket olvasni, ez volt az első, és hát nagyon tetszett, leszámítva talán a végét. (A filmet viszont kicsit untam, de ettől függetlenül jól sikerült.)

2. Katja Millay: Nyugalom tengere 


3. Colleen Hoover: Hopeless - Reménytelen



Sorozatok

Itt egy 10-es listát szedtem össze, csökkenő sorrendben.

10. Manhattan Love Story


Megbukott ugyan, de ezzel is kifejezem nemtetszésem. Még nem láttam az összes részt, angol felirattal lassan haladok és közben gyűjtöm az új szavakat a cuki baglyos szótárfüzetembe :)) Ebben az az egyik legérdekesebb egyébként, hogy sitcom, de olyan aranyosak, nagyon tetszik valamiért. Csajos, romantikus, párkapcsolatos. Ezentúl szívesebben fogok próbálkozni komédiákkal, főleg mert az A to Z (tökugyanúgy megbukott, remek) is hasonlóképp tetszett.

 9. The Vampire Diaries


Ahhoz képest, hogy az előző évadot nyáron pótoltam, mert év közben elment tőle a kedvem, ez az évad kellemes csalódás, eléggé tetszik ismét.

8. Suits



Erről írtam egy szösszenetet.

7. Stalker


Bejött ez a zaklatós nyomozós, még úgy is, hogy valamelyik rész kevésbé tetszik, vagy egyáltalán nem. Kedvelem a szereplőket, csak az a furcsa, hogy itt először van az, hogy nem tetszik Dylan McDermott.

6. Bitten


Szívesen elolvasnám könyvben is.


5. The Walking Dead


Azonnal nézős ahogy hazaérek hétfőn...:) (A mostani szünetre vonulás amúgy nem kicsit fájt, de nem spoilerezek.)

4. Kingdom


Nem régen pótoltam, lehet amiatt került ilyen előkelő helyre, mert friss az élmény, vagy csak mert oda meg vissza vagyok Frank Grillo sorozatbeli külsejéért.:D De tényleg nagyon jó a sori, egyedi témával.:)

3. The Affair


Ezek a megcsalós sorozatok mostanában nagy sikert értek el nálam. Nagyon érdekes jelenség, és szépen lehet rajta agyalni, hogy emberek miért cselekednek úgy, ahogy, vizsgálgatni a dolgokat mindkét fél szemszögéből, ilyesmi. Roppant jó megoldás itt a váltott nézőpont illetve a csavar.

2. The Fall


Ez az angol sorozat igazán kedvenc lett, izgalmas, a történet és a cselekmény végig fenntartja a figyelmem, Jamie Dornan játéka remek, és akkor még a kinézetét nem is említettem.:P Konkrétan elfelejtem tőle, hogy pszichopata.:D


1. Satisfaction




Egyszerűen imádtam.:) A 3. "helyezetthez" visszakanyarodva, hasonló a szitu, csak itt máshogy lett megbolondítva a körülményekkel.

+1
The 7.39



Ez tv film, 2 részes, és kétszer megnéztem - hát ilyen sincs gyakran. Tök jó, és megcsalós a téma.


Filmek


3. Begin Again (Szerelemre hangszerelve)


2. About Time (Időről időre)




1. Boyhood (Sráckor)



Nagyjából semmit nem tudtam a filmről, váratlanul ért még az is, hogy milyen hosszú, de egyben végignéztem, nagyon tetszett. Csak utólag tudtam meg a készítésének körülményeit, azóta még jobban rajongok érte...:)

Filmekből nem tudok ennél több emlékezetes darabot felidézni, úgyhogy most ilyen kis rövid lista lett.

Színészek

7. Dylan O'Brien (Teen Wolf)



6. Tyler Hoechlin (Teen Wolf)



5. Michael Malarkey (The Vampire Diaries)



4. Colin Donnell (The Affair)



3. Norman Reedus (The Walking Dead)





2. Frank Grillo (Kingdom)



1. Jamie Dornan (The Fall)




Színésznők

7. Mariana Klaveno (Stalker)



6. Emily Kinney (The Walking Dead)



5. Laura Vandervoort (Bitten)


4. Holland Roden (Teen Wolf)


3.  Rachel Bilson (Hart of Dixie)


2. Jamie King (Hart of Dixie)


1. Stephanie Szostak (Satisfaction)



Zenék

Jellemzően már csak az autóban hallgatok zenét, így az indie meg stb. irányzatok háttérbe szorultak, mert a vezetéshez a pörgősebb számok passzolnak nekem (van egy kakukktojás, de egy One Direction kellett bele:D), így viszont lett pár igencsak kedveltté vált pop dal, ezekből is készítettem listát. Legalul van a legkedvencebb, a nyaram meghatározó dala volt...:)

















Hát ennyi. Ezzel le is zártam 2014-et.:)



Könyvmolyos kérdőívek

Már régebben végigmentek a blogokon, viszont én csak most írom meg egy bejegyzésben a kettőt.

1. Szoktál nassolni olvasás közben?
Nem jellemző. Egyrészt eltereli a figyelmem a könyvről, másrészt félteném a könyvet attól, hogy leeszem, maszatos lesz. A Kindlevel ugyanez a helyzet (mondjuk azt rendszeresen letakarítom).

2. Mit szeretsz iszogatni olvasás közben?
Vizen kívül rendszerint teát szoktam inni, úgyhogy ez sem érdekes téma nálam.

3. Szoktál írogatni a könyvekbe, vagy kivagy magától a gondolattól is, hogy firkálj beléjük?
Ki nem vagyok, de nem szoktam. Kivétel persze a tankönyvek, de azon meg már túl vagyok.

4. Hogyan jelölöd, hogy hol tartasz egy könyvben?
Könyvjelzővel.

5. Mindig el kell jutnod egy fejezet végéig, vagy le tudod tenni a könyvet bárhol?
Nem szoktam foglalkozni a fejezetekkel, egy mondat végén is abba szoktam hagyni, ha úgy van.

6. Olyan ember vagy, aki elhajítja a könyvet a szoba másik sarkába, ha nagyon idegesítő regényt olvas?
Vigyázok a könyveimre, nem dobálózok.:)

7. Ha szembejön veled egy ismeretlen szó, azonnal rákeresel?
70%-ban, vagy felírom. Ritka, hogy nem érdekel a jelentése.

8. Mit olvasol most?
Többet, Goodreads.

9. Milyen könyvet vettél legutóbb?
Nem emlékszem... valami olyan volt, amit már olvastam korábban, csak nem volt meg nekem. Nem mostanában volt.

10. Van kedvenc helyed vagy időpontod az olvasásra?
Este, csendben, nyugiban, elalvásig.


11. A sorozatokat vagy az egyrészes könyveket szereted jobban?
Az egy részeseket, kivétel, ha kedvencem az adott sorozat. Akkor megközelítőleg azonos lenne az állás.


12. Van olyan könyv, amit mindig előrehozol, és szeretettel ajánlasz mindenkinek?
Ez ilyen korszakfüggő, a frissen olvasottakat biztos, de vannak régebbről nagy kedvencek is.

13. Hogy rendszerezed a könyveidet?
A kedvesebbek egy csoportban, a sorozatok vagy írók egymás mellett, egyébként össze-vissza...


1. Körülbelül 20.000 könyv van az „Elolvasni” listádon. Hogy a fenébe döntöd el, hogy mit olvasol el legközelebb?
A hangulatom alapján választok könyvet, illetve az utóbbi időben jellemző lett, hogy megfilmesítés miatt kerültek előbbre, de ez nem igazán vált be.

2. Már elolvastad, több mint a könyv felét, de egyszerűen nem tetszik neked. Abbahagyod, vagy folytatod?
Régebben azt mondtam volna, hogy mindenképp befejezem, ma már nem, nem kínzom magam feleslegesen, mikor olvashatnék olyat is, ami tetszik. Viszont a feléig nem jutok el, ha csak nyűglődök vele.

3. Közeledik az év vége és oly közel, mégis távol vagy az olvasási kihívásod teljesítéséhez. Megpróbálsz felzárkózni, és ha igen, akkor mégis hogyan?
Ez nagyon egyszerű kérdés, mert nem volt olvasási kihívásom.





4. Egy könyvsorozatnak, amit egyszerűen imádsz, a borítói. Nem. Egyeznek!! Hogy birkózol meg ezzel a szörnyűséggel?

Szebb lenne, ha egyformák lennének, de valahogy csak túlélem.:P

5. Mindenki imádnak egy könyvet, amit te egyszerűen ki nem állhatsz. Kivel osztod meg az érzéseidet?
Ha online felület, akkor szerintem twitter.

6. Nyilvános helyen olvasol éppen és hirtelen elkezdesz sírni a könyvön. Mihez kezdesz magaddal?
Nem szoktam nyilvános helyen olvasni.

7. A folytatása egy könyvnek, amit nagyon imádtál, éppen most jelent meg, de már nem emlékszel mindenre az előző részből. Újraolvasod az előző könyvet? Vagy inkább nem olvasod el ezt a folytatást? Keresel valami összefoglalót róla az interneten?
Az előző könyv végébe szoktam beleolvasni, annyi elég szokott lenni. Jó esetben úgyis elejt a szerző kis emlékeztetőket az elején.

8. Nem akarod senkinek, ismétlem, senkinek kölcsönadni a könyveidet! Hogyan utasítod vissza udvariasan az embereket, mikor kölcsönkérnek tőled egyet? 
Bocs, de nem szoktam kölcsönadni könyvet, mert féltem őket, és szeretem, ha újnak látszanak azután is, hogy olvastam őket. De egyébként szoktam kölcsönadni.

9. Ebben a hónapban már 5 könyvet kezdtél el és egyiket sem fejezted be. Hogyan lépsz túl ezen a „nem olvasási időszakon”?
Most pont ebben voltam. Nem volt egyszerű. Sorozatokat néztem olvasás helyett.

10. Nagyon sok könyv jelenik meg, amikért szinte haldokolsz, hogy elolvashasd. Hányat fogsz ezek közül megvenni?
Kb. az 1%-át, nem szoktam haldokolni.:)

11. Miután megvetted a könyvet, amire annyira vágytál, körülbelül mennyi ideig csücsülnek a polcodon mire elolvasod őket?
Ha friss megjelenésű könyvet veszek, az nagyon-nagyon kell, hogy érdekeljen, és eddig mindig rögtön kiolvastam.


Olvasási válság

Jelenleg kilenc megkezdett könyvem van a goodreads szerint, de csak négy számít igazán jelenleginek. Egyik sem az igazi, és nem értem az okát. Utoljára szeptemberben olvastam úgy, hogy maximálisan élveztem, mert teljesen lekötött a történet és érdekelt, ez volt a Második esély pasi.
Az elején mindegyik könyv jónak tűnt, de a negyedénél vagy egyharmadánál valami elveszett. Tök idegesítő.


A Csillagainkban a hibát ugyan kiolvastam, de nem tetszett. Eleve hiba volt belekezdeni is, de a hype és a film rávettek. Ezt csak azért nem hagytam abba, mert nyomasztott volna egy ilyen témájú könyv félbehagyása. Egyébként akinek ez tetszett, inkább olvassa el A nővérem húgát, nem pont szerelmi történet, de cserébe ötvenszer jobb.

Világítótorony út 16: Nos, megláttam a sorozatot, és gondoltam jópofa lenne először olvasni pár kötetet és utána elkezdeni a sorozatot. Hát nem igazán halad a projekt.

Mielőtt elalszom: a film miatt került a látóterembe, először izgi volt, és a feléig eljutottam, de aztán elkezdett nem érdekelni.

Az elit: a Párválasztó első része nagyon tetszett, ezért biztosra vettem, hogy jó lesz ez most nekem. Tényleg úgy volt, de aztán elkezdett idegesíteni, hogy America nem tud választani a két fiú között.

Vissza hozzád: Ha-ha, ezt is a film miatt. Őszintén, nem ilyenre számítottam.:(

És ami még probléma, hogy ötletem sincs, milyen stílusú vagy műfajú könyv tudna kirántani ebből. Azt hittem, a Nicholas Sparks jó lesz, mert szerelmes, meg nem egy bonyolult írás.

Aztán a Keserű ébredést kb. két éve kezdtem el. Nagy lelkesen megvettem a sorozat első és második részét is, de valahogy nem kötött le, nem volt jó az időzítés szerintem. (Mostanra megkopott a történet az emlékezetemben, elölről kéne kezdenem.) A Futótűz eredetileg a film megjelenése előttre volt tervezve, de csak bejelöltem az olvasását. A filmet sem néztem meg, mert eléggé hidegen hagy. A Csontvárost a film után akartam újraolvasni, hogy aztán folytassam a sorozatot. A Lenyűgöző teremtményeket félbehagytam és megnéztem a filmet, és érdekelt volna a második kötet, viszont előbb be akartam fejezni az első olvasását, de már láttam filmben és úgy nem volt az igazi. A Beavatott teljesen ugyanaz, mint a teremtmények esete. De tudjátok mit, ezeket (az ebben a bekezdésben lévőket) törlöm inkább a goodreadsen.
Máris jobban érzem magam :D


Lehet picit el kéne távolodnom a megfilmesített könyvektől, ahogy így átnéztem a választottakat.

Cím nélkül

Az utóbbi időben teljesen elment a kedvem attól, hogy kövessem az új könyves megjelenéseket és blogokat olvassak. Könyveket sem olvasok már annyit, mondjuk hozzátartozik, hogy az erre szánt időt ebben az évben nyelvtanulásra fordítottam. A könyves blogokat még mindig szívesen nézegetem, azonban ha meglátok egy recenziós írást, ignorálom. Egyszerűen tök csalódott vagyok, kiábrándult. A múltkor a beauty blogokról pedig megtudtam, hogy ott is kb. hasonló a helyzet, hogy a kapott termékeket nem biztos, hogy valósan dicsérik, és amikor eszembe jut, hogy milyen termékeket vettem meg (és ebből mennyi volt kidobott pénz) egy bejegyzés hatására, mérges leszek.:(

Szóval nem tudom, általában kizárólag a régről ismert, több ideje működő blogokat olvasom, néha belenézek egy-egy újba, de ritka, hogy utána is visszajárjak. Valahogy ez a reci időszak így elmúlt. Már magam sem szeretek recenziós könyvet kapni, mármint kapni továbbra is jó érzés meg megtisztelő, csak utána az jut eszembe, hogy lehet másnak is elege van (vagyis ezt így olvastam is), és szintén nem szeretik a reciposztokat. A muszájolvasásból is sok volt, az időre olvasásból, meg abból, hogy próbáljak megfelelni az elvárásoknak, nem teljesen szar minőségben írni, mivel nem vagyok kritikaíró, csak egy egyszerű emberke. Meg aztán ott van az, ami mindig probléma volt számomra, hogy lelkiismeretes vagyok, és egyszerűen bűntudatom van, ha egy könyvet nem tudok agyondicsérni, mikor mennyi ember dolgozott azon, az íróján túl, hogy megjelenjen, biztos büszkék a "gyermekre", és akkor hogy jövök én ahhoz, hogy esetleg leszóljam, kicsit a munkájukat is ezzel. Ettől függetlenül, volt, hogy nem tudtam igazán szeretni könyveket, de nem esett jól. Hiába próbáltam nagy körültekintéssel, megfontoltan kiválasztani a recipéldányt, végeredményben lutri maradt. De persze születtek nagy rajongások, ami meg olyan szuper.:) Illetve még az szokott gondot okozni egy idő után, hogy esetenként alig tudtam összekaparni egy posztnyi gondolatot - gondolom, kiégtem. Ha pedig csak úgy simán elolvasok egy könyvet, megtehetem, hogy nem írok róla a blogba. Hát szóval most érzem igazán úgy, eddig csak magamban gondolkodtam róla, hogy lezárult egy korszakom. Továbbra is élni fogok a recenzió lehetőségével, ha úgy tartja kedvem, csak nagyon lekorlátozva (lehetett érzékelni, hogy már ebben az évben elkezdtem visszavenni a dologból). Nem érdekelnek túlzottan az új könyvek, néha nézegetem, de inkább teljes mértékben a hangulatom alapján választok olvasnivalót (amit simán félbehagyhatok, és meg is teszem, ha úgy tetszik), és nem hagyom befolyásolni magam. Ezeket persze csinálhatnám ugyanúgy recik mellett, ha tudnék időt szakítani rájuk, ami viszont nem megy. És azon gondolkodom, hogy leiratkozom a könyvesboltos hírlevelekről.

Igazából most az lenne az álmom, hogy angolul tudjak olvasni. A nyelvtanulásomban éppen van egy törés, elhanyagoltam, mert közbejött az élet, de egyébként ez az évem eddig tényleg azzal telt, mint hobby. Illetve visszatértem a sorozatokhoz, egészen sokat nézek.

Ezt most csak így le akartam írni.

Manhattan Love Story & A to Z

Mostanában nem készül igazán jó romantikus vígjáték, ezt megállapítottam egy ideje. Elkezdtem nézni kettő olyan sorozatot is, amik elvileg komédiák, de nem olyan idióta fajták, amik miatt nem bírom a sitcomokat, és arra jutottam, hogy elég jól elmulasztják az említett filmek hiányát. Az A to Z-t vártam az upfronts óta, de a Manhattan Love Story valahogy kimaradt, nem rég értesültem róla. Mindkettőből láttam már két részt, és viszonylag hasonlóak, stílusra és történetre is.

A to Z


Andrew és Zelda az elmesélés szerint 8 hónapig, 3 hétig, 5 napig és 1 óráig voltak kapcsolatban, és mi a megismerkedésüktől követjük őket. Vannak viccesnek szánt jelenetek, csak nem fárasztó módon, és az egész olyan aranyos, jól esik mosolyogni rajtuk.

Manhattan Love Story


Dana New Yorkba költözik: új város (nemisakármilyen), új munka, és a címből következtetve új szerelem teszi izgalmassá az életét. A barátai révén a pasijelölt Peter, tehát össze lennének boronálva, ám nem indul zökkenőmentesen az ismeretségük. Érdekesség, hogy olykor beszúrják aláfestésnek a gondolataikat, amitől nem kell megijedni, mert nem idegesítő. Szóval ez is tök aranyos, másképp, mint Zeldáék, viszont ugyanúgy megmosolyogtat és jól esik nézni.

A színészek nem most kezdték, láthatók voltak (számomra) ismertebb dolgokban, mégis inkább csak Jake McDormant - a képen felismerhetetlen - emelném ki a MLS-ból, akit a Shameless illetve a Greek című sorikban láttam.


Új őszi sorozatok + visszatérők

Elkezdődött a szezon, és belenéztem néhány új sorozatba.

Forever: tipikusan az a nyomozós sorozat, amit rövid időn belül megunok, ezért másfél részt láttam, több nem érdekel, de egyébként nem rossz.

How to Get Away with Murder: na igen, ebből már két rész is lement, kicsit kusza, néha zavaros, de fenntartja az érdeklődésem, úgyhogy még maradok.

A to Z: hát, ebbe még augusztusba tekintettem bele, egyelőre tetszik.:)

Stalker: jófajtának látszik. Sajna Dylan McDermott ebben nem szép, nem gondoltam, hogy ilyen történhet.

Constantine: nem tetszik. de nem lepődtem meg, mert a film sem jött be, pedig direkt emiatt szenvedtem végig, na mindegy.

Gotham: nem vagyok elájulva tőle, nem is tudom.

The Affair: érdekes volt az első rész, egyelőre maradok. ezek a félrelépések mostanában divatos témák lettek úgy néz ki. A Satisfaction is tök jó volt, ez mondjuk másfajta lesz, de remélem, szintén tetszeni fog.



A visszatérők közül eddig a The Vampire Diaries változatlanul csalódás, a Blacklist valamivel jobb, de az sem az igazi... remélem, javulni fog.


Sorozatok - ezeket néztem nyáron

Elég tekintélyes mennyiségű elmaradást halmoztam fel az elmúlt néhány évben. Sok sorozat már véget is ért, mással évadokkal vagyok elmaradva vagy épp el sem kezdtem. Az elmúlt három hónapban daráltam és pótoltam a következőket:

The Blacklist s1: ezért teljesen odavagyok, itt írtam róla.
Mixology: Fogalmam sincs miért néztem, semmi extra, de egy estét ölel fel az egész, és valahogy elkezdett érdekelni, mi lesz a szereplőkkel, "megtalálják-e a szerelmet". (Nem lesz második évad.)
Gossip Girl s5-6: Végre befejeztem!!! Amúgy nem volt rossz, csak örülök, hogy letudtam. Amikor még ment a 90210, nem volt esélye mellette.


Graceland s1, és nézem a másodikat is. Semmi világmegváltó, egynek jó a kis nyári hangulatával, és sikerült megkedvelnem a szereplőket.
The Vampire Diaries s5: sok a hülyeség, de még bírom/elnézem.
Chicago Fire s1: a második évad folyamatban van, aztán a Chicago PD is érdekel.

Hetiben néztem:
Suits
Teen Wolf

Most tervezem a Pretty Little Liars folytatását, Gossip Girl helyettesítés céljából, meglátjuk,  mennyire válik be. Illetve a One Tree Hillt is be szeretném teljesen fejezni. Aztán még lenne rengeteg más, csak most ezek élveznek prioritást - viszont lehet két nap múlva meg már egész más jellegűekhez lesz kedvem.:)

Suits 4x01-10

Sokaknak nem tetszett, és volt aki abba is hagyta a nézését - én egészen máshogy vagyok vele. Kifejezetten szerettem, hogy megbolygatták a dolgokat, sok változás (még ha ideiglenes is) történt, és mintha nagyobb hangsúlyt fektettek volna a párkapcsolatokra. Nekem ezzel semmi problémám nem volt. Jobb lett volna, ha újra ugyanazokat a köröket futják le, hogy jajj Mike le ne bukjon? Én azt sokkal inkább tartottam volna unalmasnak, de mindegy.


Igaz, a lezárásban visszatértek az alapproblémához, ám nem kicsit lett aggasztó. A folytatás megint hoz majd némi megújulást, mivel az egyik főbb szereplő ellenséggé alakult... Szóval én továbbra is tök szeretem ezt a sorozatot, és semmi bajom a magánéleti drámával, így is ügyvédeskedtek eleget.

Colleen Hoover: Hopeless - Reménytelen

Készen állsz a reménytelen igazságra? Vagy szívesebben hiszel a hazugságoknak?
Colleen Hoover, közkedvelt bestseller-író lebilincselő története. Ez a szenvedélyes, magával ragadó románc két, szörnyű múltat cipelő fiatalról szól, akik az élet, a szerelem és a bizalom útvesztőjében bolyongva együtt ismerik meg az igazság gyógyító erejét.
A korántsem szent Sky végzős középiskolásként találkozik Dean Holderrel – egy sráccal, aki fáradhatatlan nőcsábász hírében áll. A fiú már a legelső találkozás alkalmával rabul ejti a szívét, ugyanakkor félelmet is kelt benne. A múltjára emlékezteti Sky-t, aki hosszú időn át próbálta eltemetni magában a régen történteket. Eldönti, hogy távol tartja magát a fiútól, de annak kitartása és ellenállhatatlan mosolya hamar semmivé foszlatja az elhatározását. Dean azonban maga is nyomasztó emlékeket őrizget. Amikor ezekről tudomást szerez, az visszavonhatatlanul megváltoztatja Sky-t, talán örökre szétrombolva lelkében a bizalom érzését.
A múlt mindkettőjükön mély sebeket ejtett, melyek csak akkor gyógyulhatnak be, ha bátran szembe tudnak nézni a történtekkel. Az őszinteség az egyetlen út, hogy végre szabadon, korlátok nélkül éljenek és szeressenek. A Reménytelen egy olyan regény, amitől eláll a lélegzeted. Elvarázsol, magával ragad, transzba ejt. Készülj fel, hogy újra átéld az első szerelmet...

"- Mert - néz újra a csillagokra -, az ég mindig gyönyörű. Még akkor is, ha sötét, vagy esős, vagy felhős, jó érzés ránézni. Ez a kedvenc dolgom, mert ha bármikor elveszettnek vagy magányosnak érzem magam, vagy félek, csak fel kell néznem, és mindig ott lesz. És mindig szép lesz."

Felkészültem egy romantikus regényre, és izgatottan vártam, hogy az újabb New Adult könyvem milyen lesz. Még nem sok könyvet olvastam ezzel a címkével, azonban most kezd körvonalazódni a lényegük, mert az is hasonló volt a többihez, ami részben jó, másrészt pedig sajnos kicsit unalmas - de még nem telítődtem szerencsére.

Figyelmen kívül hagytam a felhívást a borítón, mely szerint szükségem lesz zsepire, főleg, mert annyira lefoglalt a szereplők közt alakuló kapcsolat, a szerelmi szál, szóval a romantikus vonal teljesen elvarázsolt. Aztán jöttek a visszaemlékezések, amik miatt lehet, hogy érzéketlennek fogok tűnni, de én akkor sem sírtam. Helyette teljesen ledöbbentem, és minden idegszálam megfeszült az egésztől. Több részből tevődik össze ez a könyv, a szerelem is fontos, meg, hogy két ember lelki társra talál egymásban, de van egy sötétebb rész is, ami nagyon felkavaró.

Egy része tehát elborzasztott, nem kicsit. Lehet, hogy a NA könyvek hasonlóképp épülnek fel, azonos üzenetet hordoznak, mégis működnek, és hiánypótlóak a jelenlegi friss megjelenések közt. Lehet, hogy eljön az a pont, amikor már sok lesz, vagy nem fognak tudni újat kitalálni, de most igenis kellenek, és jó, hogy megírják őket.

Van némi nem túl valósághű megoldás benne, megnézném, hány olyan háztartás van manapság, ahol egy tizenéves él, de nincs tv, internet, de még telefonja sincs a gyereknek, ja, és emellett iskolába sem jár, mert magántanuló... Ezt az apróságot leszámítva, ami nem is olyan lényeges, úgy ahogy van, tökéletes ez a könyv. Sky szimpatikus, Holder szintén, aranyosak együtt, és a könyv egész stílusa teljesen betalált. Ahogy írásban kifejezi Colleen Hoover az érzelmeket - nem csak a szépeket, hanem a nagyon rosszakat is - amiket megélnek, megragadott. Jól megszerkesztett, mindig a megfelelő oldalon, kellő felvezetés után tudunk meg valami új, jelentőségteljes dolgot. Nagyon gyorsan kiolvastam, nem hagyta magát letenni.

Van/lesz folytatása, de nem gondoltam volna, mert lezárt vége van. Szívesen megismerném Holder történetét bővebben.
Egyébként millió idézetet ki tudtam volna írni, végül ezt választottam, mert ennek mélyebb jelentése van, a többi csak szimplán megtetszett, és feljegyeztem olvasás közben.

5/5

406 oldal
Könyvmolyképző Kiadó


Pilotok: Extant, The Lottery

Ma belekezdtem két új sorozatba, és mivel egymás után néztem őket, meg hasonlítanak egymásra abból a szempontból, hogy a gyermektelenség lett bennük téma és a jövőben játszódnak, úgy döntöttem, megférnek egymás mellett egy bejegyzésben.


Halle Berry a főszereplője az Extant címet viselő sorinak, az a munkája, hogy néha felmegy az űrbe, és ott valamit csinál, az még nem derült ki számomra, hogy pontosan mit, de nem is ez a lényeg, hanem, hogy a párjával nem lehetett gyerekük, de mégis lett. Egy robot. Teljesen emberkinézetű, csak épp programozza az "apja", és van egy felhajtható elemtartó helyett valami más izé a hátán... hát nem tudom. Aztán furcsa dolog történik, mert Halle Berry magától megtermékenyült az űrben, és most terhes. (Biztos ufók voltak.:D)
Nagyjából ennyi az első rész, van még egy összetett nagy kérdés, de azt nem árulom el, a robotgyerekkel még lesznek problémák, és a terhességgel kapcsolatban is van mit megmagyarázni. Végülis érdekel továbbra is, csak az a bajom, hogy HB-n kívül szinte az összes színész unszimpatikus. Nekem kicsit lassú tempójú volt, valamikor unatkozni kezdtem, meg a hosszú "hatásszünetek" alatt elsötétült tv miatt először mindig azt hittem, hogy valami elromlott. De tényleg van vagy 5 másodperc.


The Lottery: itt sem lesznek a kedvenceim a színészek, esetleg Michael Graziadei nevét meggondolandó megjegyezni. Ez is a jövőben játszódik, és az a probléma, hogy több éve nem született egyetlen gyerek sem. Kutatásokat végeznek, hogy mi lehet az oka annak, hogy egy nő sem tud teherbe esni. Utoljára 2019-ben született 6 baba és azóta semmi. Látjuk az elnököt (képviselve a kormányt, vagyis a politikai vonal jelenlétét) a kutatást végző nőcit, akit igazából éppen kirúgnak, miután végre elér valami áttörést, mert jönnek a pajtás kutatók átvenni az irányítást, és megismerjük az egyik utoljára született kisfiú apját, aki egy tök rendes ember (meg elég jól néz ki), ettől függetlenül el akarják tőle venni a fiát. Szóval így ezek voltak benne, és ha választani kellene, akkor ez jobban tetszett, igaz, hogy alapvetően más vezérvonala van a kettőnek, de biztos közrejátszik, hogy ez a Lifetime-on fut, úgyhogy ez szól inkább nőknek, az Extant sci-fi, csak a családi beütéssel.








Rachel Hawkins: Hex Hall

Amióta először megpillantottam a borítót, azóta vártam ezt a könyvet, szóval nagyon régóta, mivel a megjelenése sokáig tolódott. De nem vártam hiába.:)

Nem rajongok a boszorkányokért, se filmekben se könyvekben nem szoktak érdekelni, valahogy nem bírom őket, kivételt képez a Harry Potter - úgy vélem, nem szükséges részleteznem az okait. Hozzá csatlakozott most ez a könyv (több hasonlóság van amúgy köztük), ami olyan, mint egy egyveleg, mert bentlakásos iskolában játszódik, és sokféle természetfeletti lény csoportosulása: boszik, alakváltók, tündérek, vámpírok... és tök jól sikerült. A főszereplő egy jó fej lány, és az egész kellőképp szórakoztató, humoros és érdekes karaktereket sikerült megformálni. Ez pont olyan, mint az SzJG-nél, életszerű és vicces párbeszédek vannak benne, mert Laura is jó fej, ezért úgy gondolom, Rachel Hawkins esetében is ez a helyzet. Na oké, több összehasonlítás nem lesz, ígérem.

A sorozat kezdő kötete a bemutatkozás és ismerkedés időszaka. Sophie bekerül a szörnyikék iskolájába, mert szerelmi bűbájt alkalmaz, ami enyhén szólva nem marad észrevétlen, pedig az embereknek nem kéne tudniuk, hogy vannak boszorkányok, vérfarkasok, stb.
Jól ki lett találva ez a suli, még ha tényleg ilyen továbbgondolás jellege is van. Sophie egy jólelkű, kedves fiatal lány, aki nem repes az örömtől, hogy boszorkány. A szobatársa, Jenna, pedig szintén nem boldog attól, hogy vámpírként kell élnie, és olyan mókás, hogy így szereti a rózsaszínt, mikor a "sztereotípia" szerint inkább a feketét kellene. Nem túl népszerűek, és rögtön az elején kiderül, hogy melyik lánycsapat lesz az, akikkel meggyűlik a bajuk. A gyilkossági kísérletek, melyekben gyanúsítják Jennát, lesz az egyik probléma, de közben Sophie egy szellemet is látni kezd. Tetszett, ahogy fel lett építve a könyv, még ha picit lehetett is sejteni, hogy ki lesz a gonosz benne. Az első kötetben viszonylag egyszerű az, hogy jól megszerkesztett legyen és a karakterek is megfelelően legyenek mozgatva, nálam teljesen betalált, jól esett az olvasása. A következő részre leszek kíváncsi, bár viszonylag le lettek csupaszítva a dolgok, szükség lesz további/új mellékszereplőkre, és maradtak megválaszolatlan dolgok, illetve amik nem lettek kibontva, de mégis ott a kérdés előttem, hogy milyen probléma jön majd elő. A Demonglass cím mindenesetre beszédes - várom.:)

Az iskola hangulata tetszetős, és a könyv maximálisan olvasmányos, könnyed stílusban íródott. Bírtam a sulit, a varázslatokat, az órákat, a pincemunka során megismert varázstárgyakat, a popkult utalásokat, a cseppnyi szerelmi szálat (mert az sem árt, ha van). 

Ui.: Vajon a borítókon látható fekete macska csak úgy odakerült, vagy helyet kap később a sztoriban?

5/5

272 oldal
Könyvmolyképző Kiadó

Amanda Stevens: A próféta

"A Sírkertek királynője-trilógia befejező részében hősnőnk, a szellemekkel suttogó Amelia Gray visszatér Charlestonba, hogy pontot tegyen az őrjítő kísértet-históriák végére. A szívdöglesztő detektív, John Devlin nyomában még mindig ott lohol elhunyt kislánya és csodaszép felesége szelleme, ám ezúttal Amelia szeme alatt is sötét karikák gyűlnek: az ő életerejét is parazitaként szívja el egy kísértet, akinek csak ő segíthet.
Vajon beteljesedik Amelia és Devlin szerelme, és nyugovóra térhetnek a kósza lelkek? Elhagyja végre a várost a Gonosz? A próféta romantikus történet, kalandregény és kísértet-sztori egyben, a paranormális románcok rajongóinak új kedvence."

Annyira szerettem a könyvsorozat 1-2. részét, viszont ebbe valahogy nehezen rázódtam bele, nem fogott meg túlzottan. Miután már túl voltam néhány fejezeten, szerencsére egyre inkább kíváncsi lettem, és így megjött a kedvem az eredetileg utolsónak szánt kötethez. Sajnálatomra, ahogy utánaolvastam, megtudtam, hogy lesz még legalább három további rész. Nekem ez tökéletes lett volna trilógiának, erre most kiderül, hogy mégsem, hát csalódott vagyok. Nagyjából csak az epilógus miatt "bír el" ennél többet ez a sorozat, és csak remélni tudom, hogy nem fullad kudarcba a project.

Devlin visszatér a történetbe - magával hozva több romantikát a borzongás mellé - de sajnos egy nővel az oldalán: Isabel különös személyiség, azonban nem ez az egyetlen nyugtalanító dolog ebben a részben. Ami azt illeti, elég összetett lett ez a könyv, Ameliát sok tényező foglalja le, és a szellemek mellett egy drog és terjesztője utáni szaglászás miatt is veszélybe kerül, ráadásul nagyon úgy néz ki, hogy valaki követi. Több mindent tudunk meg Devlin szellemeiről, és a túlvilág mellé betolakodott valamiféle misztikum, a furcsasága miatt meglehetősen ijesztő formában.

Az írói stílussal, a hangulat megteremtésével ezúttal sincs gond, kiválóan működik minden, csak valahogy nem tűnt olyan erőteljesnek, és már nem féltem annyira, mint pl. az első könyv olvasásakor. Érdekes, de az utóbbi időben olvastam "más krimit" (azért az idézőjel, mert ez nem annyira az, mégis ez hozta meg a kedvem hozzájuk), és meglehet, hogy megedződtem ezen a téren. A sztori ezúttal sajnos kevésbé fogott meg, talán túl zavarosnak tűnt, vagy túl nyomozós, nem is tudom. Mindenesetre sikerült megújulni szerintem - most az eddiginél is nagyobb hangsúly a szövevényes gyilkosságokon volt, a temetők valahogy eltűntek, elenyésző szerep jutott nekik. Devlin múltja előtérbe került, és nagy titkokra derült fény. Összességében nem lett rossz, csak elmarad az előző rész mögött, az elsőről nem is beszélve. Azok annyira szépen egyben voltak, és bár most is összefutottak a szálak és minden értelmet nyert a végén, mégis valami nem úgy sikerült, hiányérzetem van. Ezért is tartok a folytatástól, mert mi van, ha teljesen elrontják vele az egyébként teljesen jó, egyedi, izgalmas és szerethető világot, meg ezt a tök érdekes temetőrestaurátorságot. Ne legyek ilyen negatív, ugye?

Lehetséges, hogy azért, mert említették a regényben, de most tök folytatnám a Szellemekkel suttogó című sorozatot.

Jaj, most úgy tűnhet, hogy nem tetszett, pedig nem így van, szerettem olvasni, és érdekelt a karakterek sorsa. És igazából ha pozitívan állok/állnék hozzá, akkor örülnöm kellene a további részeknek, és ki tudja, lehet, hogy tök jó lesz.

3/5

352 oldal