Tari Annamária - Horváth Gergely: Rád találni - 2x33 gondolat a párkapcsolatról

Egyetlen társban találhatunk boldogságot? Létezik egyetlen? Hogyan maradhatunk meg tiszta embernek a párkapcsolatok viharában? Mit jelent az egyéjszakás kaland? (Mit jelent a férfinak, mit egy nőnek?) Hogyan kísért az exek szelleme egy szerelemben? Miért vagyunk hűségesek, miért leszünk hűtlenek? Többek között ezekről a kérdésekről beszélgetett Tari Annamária és Horváth Gergely a Dívány.hu portál Kettő látás című sorozatában. A Rád találni szerzőpárosa a társas létezés lélektanába és hétköznapi gyakorlatába vezeti be az olvasót.
Különleges párkapcsolati szótár ez a könyv. A fiatalság mámoráról - nem csak fiataloknak.


"Egy párkapcsolatban a két embert összekötik a kölcsönös érzelmek, a bizalom és a kötődés vágya. A bizalom tudattalanul jelen lévő érzelem, azt szolgálja, hogy képesek legyünk tartósan hinni a másikban, a kapcsolatban, abban, hogy "szeretve vagyunk", ami egyben azt is jelenti, hogy "szeretetre méltóak" vagyunk. Ezek az elemek adják egy kapcsolat stabilitását."

Tari Annamária összes eddigi könyvét olvastam, nem volt kérdés, hogy erre is kíváncsi leszek. Ebben a kötetben Horváth Gergely is csatlakozott hozzá, hogy együtt, mégis külön beszélgessenek sok-sok dologról. Körülírnak gyakori szituációkat, érzelmi mozgatórugókat, okokat vázolnak fel, és ha valaki hasonló cipőben jár, segíthetnek az olvasottak megoldást találni. Nem csak a párkapcsolatokra korlátozódik, hanem sokfajta élethelyzetre, rátérve arra, ahogy azokra reagálnak az egyes felek.

Tetszett, hogy sok idézetet vonultat fel és filmeket is hoznak fel példaként, amikre volt, hogy rákerestem, majd felkerültek a megnézendők közé.

"Pedig az igazi érzelmek léteznek, csak észre kell venni azokat az embereket, akik létező, hús-vér figurák és képesek kölcsönösségre, valódi kapcsolatra."

Akit érdekelnek a párkapcsolatok, vagy bármilyen emberi kapcsolatok pszichológiai háttere, bizonyosan érdeklődve fogja olvasni. Ami most engem mélyebben elgondolkodtatott, az az elköteleződés problémája volt, illetve a másokkal való összehasonlítás is örök probléma szokott lenni az embereknél, amivel kapcsolatban a következő gondolat ragadott meg: 

"Mindenki pont elég jó ahhoz, hogy a saját -és tényleg a saját- életét élje."


Nem bántam meg az egyébként nem túl hosszú könyvecske olvasását, pedig nem teljesen azt kaptam, amire számítottam. Azt gondoltam, a címből ítélve, hogy a párkapcsolatoknál maradnak, de ugye picit elmentek más irányba is.
A szerzők kibeszélnek témákat, olvassuk mindkét fél meglátásait, és közben picit elgondolkodunk a saját életünkön, vagy a környezetünkben élőkén, amit amúgy lehet, hogy nem tennénk meg csak úgy, vagy ebben a formában, miközben rohannak a hétköznapok.

255 oldal
Athenaeum Kiadó


A szürke ötven árnyalata - a film

Nem gyakran megyek moziba, általában csak akkor, ha valami nagyon érdekel, és premiernapon ritkán. Most mindkettő fennállt, és szerencsére kulturáltak voltak a nézőtársak is, ami fontos, mert el tudják rontani a szórakozást a körülöttem ülők, ha úgy viselkednek.

Mivel is kezdjem, hát az elvárásaim nagyok voltak, teljesen be voltam hülyítve, több, mint egy éve vártam a filmet, mert akkor olvastam a könyveket. Azt kell mondjam, nem csalódtam, nekem tetszett. Visszaadta a könyvet, nagyjából ugyanazokat az érzéseket váltotta ki, amiket akkor éreztem, amikor olvastam. Christian először idegesített, meg tudtam volna ütni :D pedig imádom Jamie Dornant, és nem ért meglepetésként, hogy kiválóan alakította a szerepet. Jókat vigyorogtam amikor meg épp "drámaibb" volt a szitu, immáron az egész képet ismerve, felidéződtek bennem bizonyos dolgok, illetve, hogy milyen szinten sérült ez az ember. Dakota Johnsont pedig megkedveltem, ezentúl figyelni fogom a filmjeit.

Nem emlékszem, hogy a bejárónő szerepelt-e az első kötetben, de ha igen, akkor kihagyták, aztán kb. ez tűnt fel, mint "hiányosság" (vagyis hát nekem nem hiányzott). Tényleg nem emlékszem már rá olyan részletesen, inkább csak arra, amit magamnak kiragadtam belőle, illetve úgymond "lényege" volt számomra a könyveknek.


Szerintem teljesen jó volt ez így, nem volt csoportos pornónézés, a romantikus vonal volt felerősítve benne, és teljesen jól megvagyok azzal, hogy a durvább részeket sem vitték mozgóképre.

Imádom a Love Me Like You Do című számot, és a zenék többsége is tetszett, úgyhogy a soundtrack is jöhet majd meghallgatásra.

Más: Kíváncsiságból kerestem pár kritikát, de több olyan van, amiket inkább úgy jellemeznék, hogy "kritika". Nem értem, ez miért jó, ha valaki nem egy blogot vezet (amibe nyilván mindenki azt ír, amit szeretne), hanem mondjuk egy nagyobb oldal filmes rovatát, az ne a teljes leszólást gyakorolja már. Számomra a kritika nem ezt jelenti, hogy mindenre azt írjuk, hogy szar, szar a film, a színészek (!), a rendező, szóval minden, ezt mondjuk választékosabban megfogalmazva, de akkor is, nem hiszem el, hogy egyetlen pozitívumot sem talált benne. Meg sem próbált nyilván, és az nem egy átfogó elemzés, hanem szimpla fikázás, amihez nem kell kritikusnak lenni. De legalább a könyvet/filmet utáló kommetelők kiélhetik magukat rajta, másra úgysem jó.