Victoria Stilwell: A póráz két végén - Amitől a kutya tökéletes eb

Nem vagyok tapasztalt kutyaneveléses témában, és bár régebben foglalkoztatott a dolog, nem igazán maradtak meg az évekkel ezelőtt olvasott ismeretek. Victoria Stilwell a televíziós műsorából sokaknak ismerős lehet, és Bear Grylls-hez hasonlóan ő is megosztotta tapasztalatait írásos formában az emberekkel.

Nagyon sok hasznos információt olvastam, kezdve onnan, hogy milyen bonyodalmakat tud okozni, ha kutyánkkal kapcsolatban elfeledkezünk arról, hogy nem emberi lények, és teljesen más a gondolkodásuk, tehát ha nem ismerjük tüzetesebben a miérteket, okokat, akkor előfordulhat, hogy "félreneveljük" kedvencünket. A falkavezérség megértetése, következetes nevelés alapvető fontosságúak, azonban rendkívül lényeges, hogy nem az uralmi rendszer, hanem az együttműködés a cél. A könyv azoknak is hasznos lehet, akiknek még nincs kutyusuk, de szeretnének, mert azzal is foglalkozik néhány fejezet, hogy segítsen kiválasztani, milyen kutyát vigyünk haza, milyen fajta illik hozzánk, és a menhelyekre, keverék ebekre, ivartanításra is felhívja a figyelmet. Ezután pedig a kommunikációval foglalkozik, mind a hangok mind a testbeszéd terén. A kötet negyedét elhagyva pedig rátér a "lényegre", a kutyaiskolás témákra, pl. a vezényszavakra, egészen részletes, és sok hasznos tippet ad. Foglalkozik kicsit az étrenddel, mozgásigénnyel, a szobatisztaság picivel hosszabbra nyúlik, és végül még megemlítem a kutyasétáltatással foglalkozó oldalakat és a játékokat.

Szép, igényes kiadvány, sok színes kutyás fotóval gazdagítva.

Szerintem nagyon hasznos kis könyv, gazdiknak és leendő kutyatulajdonoknak kihagyhatatlan! Néhány tanácsot én is biztos megfogadok a kutyámra nézve.:) + pl. eszembe nem jutott sajtot adni neki.:))

5/5

224 oldal

Kimberly Potts: George Clooney - Az utolsó filmcsillag

Sosem voltam George Clooney rajongó, bár kisgyerekként kedveltem a Vészhelyzetben, és a későbbi szerepeiben/szerepeivel is csak még szimpatikusabbá vált. Szóval egy kimondottan rokonszenves színésznek tartom, viszont a malacán kívül nem sok mindent tudtam róla. Nos, ezzel a könyvvel bőven be lehet pótolni a lemaradást!

Az utolsó filmcsillag cím nekem még a magyarázat ellenére is kicsit fura, de ez legyen a legnagyobb baj.:) Természetesen a gyerekkor is fontos, azonban ennél is jobban visszamegyünk az időben és a családi háttérrel kezdődik a könyv. Édesapja mellett nagynénjei is hatással voltak George karrierjére. Gyermekkorában diszlexiás volt majd arcidegbénulást kapott. A kosárlabda érdekelte a középiskolában, az egyetemet pedig nem végezte el. A karrierútja foglalja el érthető módon a könyv nagy részét, elég részletes, mesélő jellegű, néha kicsit csapong és úgy oszt meg kisebb információkat, érdekességeket az olvasóval. A Vészhelyzetről is megtudhatunk érdekes háttérinfókat, majd következik a "világító dobozból a mozivászonig" rész. Sok hírességgel, színésszel került kapcsolatba az évek során, szóval többekkel találkozhatunk a sorokat olvasva, bár esetenként csak említés szintjén. A hollywoodi "manipuláció" is szóba kerül, mikor kezdtek megijedni a Vészhelyzet emberei, hogy a filmek csábítása miatt a sorozattól a szerződésmegújítás helyett inkább megválik. Filmcsillaggá válásának története mellett persze a magánéletének ismertetése sem marad el. Az Oscar díjátadó részletessége meglepett, és nem tudtam, hogy annyit foglalkozik jótékonysági témákkal, hogy az ENSZ békenagykövete is lett.
Külön kedvencem a 100 kedvenc filmje és az élete évszámokban rész, valamint a részletes adatokkal kiegészített filmográfia. Egyedül a fotókat hiányolom belőle, csupán a végén van két színes, képes oldal. Információban viszont nagyon gazdag, és az mindenképp fontosabb egy könyv esetében, mert végülis képek vannak pl. az interneten is bőven.;)

4,5/5

272 oldal
Jaffa Kiadó

Jeff Hirsch: Tizenegyedik csapás

A szép borító a csúnya jövőben játszódó történetet rejt: egy Kínából származó vírus rengeteg embert megölt Amerikában, nem sokan maradtak életben. A  főhős a 15 éves Stephen, aki az elbeszélő is, édesapjával és nagyapjával járják az Összeomlás utáni Amerikát. Egy vándorlós írás is lehetne, ha nem a nagyapa halálával nyitna, majd az apa sérülésével folytatódna. A vándorélet ugyanis ezzel véget ér, Stephen egy kis közösségben talál menedéket, aminek köszönhetően az eddig megszokott életmódja véget érni látszik.

Az egész nagyon életszerűen van lefestve, a lepusztult városok, a túlélők küzdelme, a városka, amit próbálnak minél jobban emberhez méltóan élhetőbbé tenni, iskolák, gazdálkodás meg ilyesmi vannak jelen. A közösségben aztán ahogy az lenni szokott, egy lány megadja a könyv romantikus szálát is, de nem ez lesz a főszál a disztópiás regényben. Megmutatja, hogy az emberek alapvetően nem változnak, akármi is történik a világban - ennek megfelelően akadnak meglepetések a könyvben, és sajnos veszteségek is érik a szereplőket.

Ifjúsági könyv lenne, de szerintem életkortól függetlenül bárkinek jó választás lehet, és érdekesség, hogy fiúknak is kifejezetten ajánlhatónak gondolom, talán mert a mesélő is az, szóval nem kimondottan és kizárólag lányoknak való.

Nem vagyok a téma rajongója, de ez a könyv tetszett. Talán a nézőpont az oka, vagy a gördülékeny olvashatósága (amit a nyomtatás mégis kicsit megnehezített - ez a betűtípus valahogy nem jön be, és az ilyen széles oldalak sem), de valószínűleg mindkettő. Sorozatnak azért nem örülnék, szerintem ennyi épp elég, de az író következő írásaira kíváncsi lennék.

240 oldal




George Mann: Mechanikus London

A történet 1901 Londonjába kalauzol el minket, ám kicsit módosít a dolgokon. Nagy a technikai fejlődés, amitől egyesek elzárkóznak, léghajó az aktuális, kissé extrém közlekedési mód, a pestis pedig zombik képében mutatkozik meg. A beharangozó Sherlock Holmes nevével igyekszik felhívni a figyelmet a kötetre, ha elsőkörben a borító (az eredeti is, meg a mienk is) nem lenne elég meggyőző. Ez elég találó, mert valóban hasonló stílust idéz, viszont a karakterek már kevésbé sikerültek érdekesre, legalábbis engem nem fogtak meg. Nyomoznak benne, de szorítanak helyet romantikus szálnak, viszont mégis inkább az ügyek foglalják el a könyv nagyobb részét. Ja igen, több is van, a zombiságot már említettem, aztán ott van a furcsa világító rendőr esete, meg még időközben jönnek egyebek is, amiknek köszönhetően a történet folyamatosan halad.

A nyelvezetéért kezdetben teljesen odavoltam, később is tetszett, de kicsit zavaró volt, hogy valahogy nem ment a gördülékenyen olvasás, pedig amúgy könnyed lenne, de ez a túlírtság vagy nem is tudom, micsoda, kevésbé jön be.

Nem vagyok jó véleménnyel a könyvsorozatokról, és utólag tudtam meg, hogy ez is az. Nem hiszem, hogy ez több köteten át érdekelni fog, mert nem az én stílusom, bár ez a steampunk tök jó dolog és nem is valami elterjedt (vagy az?), mégis inkább passzolnám a továbbiakban. Sokaknak tetszik, én mégsem tudom mindenestül szívből dicsérni, hiába tartom jó könyvnek.

272 oldal
Főnix Könyvműhely

Saul Bellow: Sammler bolygója

Artur Sammler szó szerint a sírból jött vissza. Fél szemét kiverték, feleségét megölték, méltóságától megfosztották. Amerikában élő rokonai fedezték fel nevét a túlélők listáján, majd New Yorkba költöztetik, segítik és támogatják. Mindannyian szeretik az intelligens, sziporkázó humorú, mindig mindenkire odafigyelő öregurat, azonban Sammler nemigen tud mihez kezdeni se velük, se a világgal, amelyben élnek.
Egytől egyig eszelősnek tartja őket. Nem tudja eldönteni, melyikük a nagyobb bolond: a guberáló Shula-Slawa, aki a virágokkal beszélget; az "agyonbaszott" szemű Angela; a munkahelyén kizárólag keresztrejtvényt fejtő Wallace; az illegális abortuszokért a maffiától kapott pénzt a zsámolyba rejtő Elya vagy a zenekritikus Bruch, aki mocskolódó leveleket írkál a muzsikusoknak. Ám egy szép tavaszi napon Sammlert két váratlan esemény zökkenti ki szokásos elmélkedéseiből életről és halálról, na meg a holdra szállásról. Rajtakap a buszon egy fekete zsebtolvajt, megmentője, Elya Gruner pedig kórházba kerül...

Bevallom, nem ismertem Saul Bellow könyveit, pedig nem ez az első magyarul megjelent műve. Ezt viszont elég későn adták ki, mert 1970-ben jelent meg először. A fülszöveg annyira szépen összefoglalja a lényeget, hogy nem is tudok mit hozzátenni, inkább csak a véleménynél maradnék. Nekem összességében tetszett, csak az a baj, hogy nem tudtam, mibe kezdek bele, és nem ilyenre számítottam, valahogy könnyedebb történetet most szívesebben vettem volna, emiatt eléggé elhúzódott az olvasása, pedig nem egy terjengős valami - szerencsére, mert a túlságosan hosszú, túlírt könyvekért nem rajongok.:) Olyan kis elmélkedős jellege van többször, és mintha nem is a cselekmény lenne a lényeg, hanem a meglátások, amik a sok mindent megélt, félszemű Sammler úrnak nagyon is jól mennek. 

"Mr. Sammler azonban néha úgy érezte, hogy ő az, aki nem jól látja a dolgokat. A tapasztalatai túl szélsőségesek, és attól tartott, hogy ezeket a szélsőségeket vetíti az életre. Az élet minden bizonnyal nem makulátlan, de gyakran érezte úgy, hogy mégsem olyan, nem lehet olyan, amilyennek ő látja. Időnként meg épp ellenkezőleg, úgy érezte, hogy a valóság milliószor felülmúlja a képzeletét. Bizarr!"

Ha kicsit kitörnénk a könnyed, netán romantikus irodalomból (nekem mostanság jobbára csak arra van kapacitásom), akkor ez a könyv kiváló választás lehet. A regény írásakor aktuális események már távoliak, mégis vannak gondolatok, amik napjainkban is éppúgy helytállóak, hiába változott sokat a világ. Amit még megjegyeznék, hogy személy szerint jobban szeretem a párbeszédekkel gazdagított könyveket, hát azok itt elenyésző mennyiségben vannak, úgyhogy picit hiányoltam őket.
Még úgy is azt gondolom, mindenképpen értékes írás, hogy jellemzősen nem az én stílusom.

A kiadvány nagyon igényes, keményfedeles, belevarrt könyvjelzővel, és a védőborító alatt olyan a tapintása, mint a régi könyveknek, ez nagyon tetszik. 

4/5

288 oldal

New Girl - 1. évad

Az első rész után abbamaradt a nézése, aztán április környékén nekiláttam a pótlásnak. Rövid idő alatt megszerettem a szereplőket, és onnantól kezdve nem számított, ha becsúszott egy-egy gyengébb rész (amit leginkább a túlzott idiótaság okozott), nem vette el a kedvem a sorozattól. Azt szerettem benne, hogy mindig jó kedvem lett tőle, és ugye az ember általában vevő a vidámságra. Rájöttem, hogy simán nézhetek sitcomokat is, csak válogatós vagyok, és az a titka az egésznek, hogy milyen színészek játszanak benne. Legyenek szimpatikusak már első ránézésre is, a következő fontos dolog pedig, hogy a megformált karaktereket is megszerettessék, valamint az atmoszférája is legyen a kedvemre való, és itt ez pont így történt. Úgyhogy most várom ám az őszi sitcomokat, az elmúlt évekkel ellentétben sokba tervezek belenézni.


A kedvencem Jess és Nick lett, és szerintem utóbbinak tetszik az előbbi, és talán fordítva is így lehet.:) Schmidt nagyon hibbant, Cecet is kedvelem, Winstont viszont kb. észre sem vettem, elég kis jelentéktelen, legalábbis nálam mindig a háttérben mozgott.

Örülök, hogy lesz 2. évad!