Cím nélkül

Az utóbbi időben teljesen elment a kedvem attól, hogy kövessem az új könyves megjelenéseket és blogokat olvassak. Könyveket sem olvasok már annyit, mondjuk hozzátartozik, hogy az erre szánt időt ebben az évben nyelvtanulásra fordítottam. A könyves blogokat még mindig szívesen nézegetem, azonban ha meglátok egy recenziós írást, ignorálom. Egyszerűen tök csalódott vagyok, kiábrándult. A múltkor a beauty blogokról pedig megtudtam, hogy ott is kb. hasonló a helyzet, hogy a kapott termékeket nem biztos, hogy valósan dicsérik, és amikor eszembe jut, hogy milyen termékeket vettem meg (és ebből mennyi volt kidobott pénz) egy bejegyzés hatására, mérges leszek.:(

Szóval nem tudom, általában kizárólag a régről ismert, több ideje működő blogokat olvasom, néha belenézek egy-egy újba, de ritka, hogy utána is visszajárjak. Valahogy ez a reci időszak így elmúlt. Már magam sem szeretek recenziós könyvet kapni, mármint kapni továbbra is jó érzés meg megtisztelő, csak utána az jut eszembe, hogy lehet másnak is elege van (vagyis ezt így olvastam is), és szintén nem szeretik a reciposztokat. A muszájolvasásból is sok volt, az időre olvasásból, meg abból, hogy próbáljak megfelelni az elvárásoknak, nem teljesen szar minőségben írni, mivel nem vagyok kritikaíró, csak egy egyszerű emberke. Meg aztán ott van az, ami mindig probléma volt számomra, hogy lelkiismeretes vagyok, és egyszerűen bűntudatom van, ha egy könyvet nem tudok agyondicsérni, mikor mennyi ember dolgozott azon, az íróján túl, hogy megjelenjen, biztos büszkék a "gyermekre", és akkor hogy jövök én ahhoz, hogy esetleg leszóljam, kicsit a munkájukat is ezzel. Ettől függetlenül, volt, hogy nem tudtam igazán szeretni könyveket, de nem esett jól. Hiába próbáltam nagy körültekintéssel, megfontoltan kiválasztani a recipéldányt, végeredményben lutri maradt. De persze születtek nagy rajongások, ami meg olyan szuper.:) Illetve még az szokott gondot okozni egy idő után, hogy esetenként alig tudtam összekaparni egy posztnyi gondolatot - gondolom, kiégtem. Ha pedig csak úgy simán elolvasok egy könyvet, megtehetem, hogy nem írok róla a blogba. Hát szóval most érzem igazán úgy, eddig csak magamban gondolkodtam róla, hogy lezárult egy korszakom. Továbbra is élni fogok a recenzió lehetőségével, ha úgy tartja kedvem, csak nagyon lekorlátozva (lehetett érzékelni, hogy már ebben az évben elkezdtem visszavenni a dologból). Nem érdekelnek túlzottan az új könyvek, néha nézegetem, de inkább teljes mértékben a hangulatom alapján választok olvasnivalót (amit simán félbehagyhatok, és meg is teszem, ha úgy tetszik), és nem hagyom befolyásolni magam. Ezeket persze csinálhatnám ugyanúgy recik mellett, ha tudnék időt szakítani rájuk, ami viszont nem megy. És azon gondolkodom, hogy leiratkozom a könyvesboltos hírlevelekről.

Igazából most az lenne az álmom, hogy angolul tudjak olvasni. A nyelvtanulásomban éppen van egy törés, elhanyagoltam, mert közbejött az élet, de egyébként ez az évem eddig tényleg azzal telt, mint hobby. Illetve visszatértem a sorozatokhoz, egészen sokat nézek.

Ezt most csak így le akartam írni.

Manhattan Love Story & A to Z

Mostanában nem készül igazán jó romantikus vígjáték, ezt megállapítottam egy ideje. Elkezdtem nézni kettő olyan sorozatot is, amik elvileg komédiák, de nem olyan idióta fajták, amik miatt nem bírom a sitcomokat, és arra jutottam, hogy elég jól elmulasztják az említett filmek hiányát. Az A to Z-t vártam az upfronts óta, de a Manhattan Love Story valahogy kimaradt, nem rég értesültem róla. Mindkettőből láttam már két részt, és viszonylag hasonlóak, stílusra és történetre is.

A to Z


Andrew és Zelda az elmesélés szerint 8 hónapig, 3 hétig, 5 napig és 1 óráig voltak kapcsolatban, és mi a megismerkedésüktől követjük őket. Vannak viccesnek szánt jelenetek, csak nem fárasztó módon, és az egész olyan aranyos, jól esik mosolyogni rajtuk.

Manhattan Love Story


Dana New Yorkba költözik: új város (nemisakármilyen), új munka, és a címből következtetve új szerelem teszi izgalmassá az életét. A barátai révén a pasijelölt Peter, tehát össze lennének boronálva, ám nem indul zökkenőmentesen az ismeretségük. Érdekesség, hogy olykor beszúrják aláfestésnek a gondolataikat, amitől nem kell megijedni, mert nem idegesítő. Szóval ez is tök aranyos, másképp, mint Zeldáék, viszont ugyanúgy megmosolyogtat és jól esik nézni.

A színészek nem most kezdték, láthatók voltak (számomra) ismertebb dolgokban, mégis inkább csak Jake McDormant - a képen felismerhetetlen - emelném ki a MLS-ból, akit a Shameless illetve a Greek című sorikban láttam.


Új őszi sorozatok + visszatérők

Elkezdődött a szezon, és belenéztem néhány új sorozatba.

Forever: tipikusan az a nyomozós sorozat, amit rövid időn belül megunok, ezért másfél részt láttam, több nem érdekel, de egyébként nem rossz.

How to Get Away with Murder: na igen, ebből már két rész is lement, kicsit kusza, néha zavaros, de fenntartja az érdeklődésem, úgyhogy még maradok.

A to Z: hát, ebbe még augusztusba tekintettem bele, egyelőre tetszik.:)

Stalker: jófajtának látszik. Sajna Dylan McDermott ebben nem szép, nem gondoltam, hogy ilyen történhet.

Constantine: nem tetszik. de nem lepődtem meg, mert a film sem jött be, pedig direkt emiatt szenvedtem végig, na mindegy.

Gotham: nem vagyok elájulva tőle, nem is tudom.

The Affair: érdekes volt az első rész, egyelőre maradok. ezek a félrelépések mostanában divatos témák lettek úgy néz ki. A Satisfaction is tök jó volt, ez mondjuk másfajta lesz, de remélem, szintén tetszeni fog.



A visszatérők közül eddig a The Vampire Diaries változatlanul csalódás, a Blacklist valamivel jobb, de az sem az igazi... remélem, javulni fog.