Catherine Fisher - Incarceron

Először is szeretném mindenki figyelmébe ajánlani a borítót, ami gyönyörű. Rögtön megakad rajta az ember szeme. A könyv viszont olyan volt nekem, mint egy hullámvasút. Egyszer fent, máskor lent.

Ha nagyon leegyszerűsíteném, akkor egy képzeletbeli -vagy jobban mondva két képzeletbeli- világban élő ember, egy fiú és egy lány története. De ez a könyv túl bonyolult ahhoz, hogy le lehessen egyszerűsíteni. Őszintén gratulálok annak, aki összehozott hozzá egy ilyen fülszöveget.:)) Én nem lennék képes így összefoglalni a lényegét, anélkül, hogy ne legyek spoileres. Mikor elkezdtem olvasni, nem voltam felkészülve a fantasztikus elemekre, legalábbis ilyen szintűekre nem. Nagyon gazdag fantáziával megírt könyv, néhány oldal után a sok apró érdekesség, adalék teljesen magával ragadott, és azon kaptam magam, hogy nagyon érdekel, mi fog itt történni, és ezt a kuszaságot szeretném átlátni és teljesen megérteni. Ez végülis sikerült a végére, de sok helyen meg egyszerűen meghaladta a képességeimet az, amit el kellett volna képzelni.:D

Én most kicsit különcködök, mert úgy érzem nem lettem rajongója a könyvnek (inkább csak a borítónak, az meseszép) - ellentétben valamennyi vélemény írójával, amit olvastam. A rapszodikus kapcsolat egyik szelete az volt, amikor magamban Az éhezők viadalához hasonlítottam, aminek az olvasására nem tudom rávenni magam, hiába a nagy rajongótábor. Mert az is fantasy, és nekem azokkal óvatosnak kell lennem, úgy érzem, nem tetszene, így kedvem sincs elkezdeni. Tovább olvasva, újabb fejlemények történtek, amitől megint pozitívabb irányba hajlott a véleményem. Csak azt sajnáltam, hogy egy nagy csattanó viszonylag későbbre volt időzítve, de én elég korán rájöttem a dologra. Nem szeretnék spoilert írni, de van célja a könyvnek, ami jó.

A karakterek megállják a helyüket, nem sablonosak, leginkább Claudiát emelném ki, akinek édesapja az Incarceron igazgatója, és épp egy érdekházasságba készülnek belekényszeríteni, mikor az olvasó becsatlakozik. Ezt nyilván meg kell akadályozni, vagyis hát az lenne a normális, és közben ott a börtön, egy másik élet. Tulajdonképpen mindkét főhős rab, csak más értelemben és eltérő helyen tartózkodnak. A börtön működése, gyűrűbe zárt életek, egyéb trükkös elemek, csupa varázslat és képzeletbeli dolog, nem fogják untatni az olvasót. Néha a Harry Potter is bevillant tőle, csak akkor még nem voltam ilyen földhözragadt, amikor azt olvastam.

Szóval én képzelőerőben kevés vagyok ehhez a könyvhöz azt hiszem, és a műfaj sem áll hozzám közel. Ha egy emberhez hasonlítanám a könyvet, akkor olyan nekem, mint amikor ismersz és kedvelsz valakit, de tudod, hogy nem vagytok egy világ, és nincs pl. közös beszélgetési témátok. Ja, és mindehhez csatlakozik egy olyan apróság, mint a cím, sokáig kimondhatatlan és megjegyezhetetlen volt számomra.:D Fantasykedvelőknek viszont igazi csemege lehet, kis mesés vonulattal, ifjúsági beütéssel, és még ha nem is arra van kihegyezve, érződik benne, hogy mese akar lenni.

Egy könyvsorozat első része, amiről későn értesültem. Hát, ha már elkezdtem, igazából mindegy volt, de mostanában tudatosan próbálom kerülni a sorozatokat, akármiről is szóljon, kivéve kivételes esetben, amiről én döntöm el, hogy mi számít annak.;) Nem vagyok róla meggyőződve, hogy feltétlenül szükséges a történetnek a folytatás, egy könyves is lehetett volna, de az manapság nem nagyon szokás. Mindenesetre a 2. rész külföldi borítós párja is nagyon szép, itt látható (a másik verziók nem tetszenek, nagyon örülök, hogy nálunk nem azzal jelent meg):



Az oldalszámra még kitérnék: öröm a hosszú könyvek kedvelőinek az 537 lapot számláló kötet - ismét megjegyzem, hogy ~360 oldal az ideális számomra, de valahogy csak túléltem nem először és nem is utoljára, hogy többet kellett lapozni.:)

Taylor Lautner rajongóknak (az Alkonyatnak köszönhetően szerintem akad néhány belőlük) mindenképpen érdemes elolvasni, hiszen kedvencük hamarosan a könyvből készült filmben lesz látható. Én nagyon várok egy előzetest, ami ad egy mankót, hogy milyen képeket kellett volna magam előtt látnom az olvasás alatt. (Amúgy ilyen még sose történt velem.)



Köszönöm szépen a könyvet a Pongrác Kiadónak!

A könyv trailere:


The X Factor (UK) - 7. évad

Mostanában ilyen x-faktoros időket élünk. A magyarról külön biztos nem írtam volna, tavaly sem tettem, pedig akkor még teljesen odavoltam érte, főleg miután az nyert, akinek drukkoltam - most viszont egyre inkább nem szeretem. Valahogy kezd unalmassá válni, Nóri nagyon aranyos, de egyedül kicsit lapos a műsorvezetése (és nem hiszem, hogy miatta van, hanem egyszerűen jobb, ha két ember áll ott), de ez önmagában még nem lenne baj. Olyan, mintha a mentorok nem tudnának már újat mondani, többnyire csak ismétlik magukat, és hát a versenyzők sem olyan érdekesek, nem kedvelek szerintem elég embert. Na, de ennyit a magyarról.

The X Factor UK Judges: Simon Cowell, Cheryl Cole, Dannii Minogue, Louis Walsh

Akik nézik az angolt, mindig úgy vélekednek, hogy mérföldekkel jobb, mint a magyar. Korábban csak legyintettem, hogy hát nyilván, nagyobb a költségvetés meg stb., jóhogy idézőjelesen jobb. És nem érdekelt a külföldi, hiába az az eredeti, mert mégis a magyar az a miénk. Ám egyszer csak olyan indíttatásból, hogy milyen klassz lenne, ha az újonnan feltűnt énekesek, zenekarok nem lennének teljesen újak számomra, elkezdtem nézni a tavalyi angol x-faktort. Meg még közrejátszott, hogy annyira lázban égtem a műsor miatt, vártam, hogy legyen újra (nyáron még a The Voice-ot is néztem, ami egy új, hasonló verseny Amerikában: annyi a különlegessége, hogy a jelentkezőknek háttal vannak a zsűritagok, és úgy énekelnek. Aki(k)nek tetszik, megfordul(nak), jelezve, hogy szeretné(k), ha az ő csapatába tartozna. Ha többen megfordulnak, a versenyző dönt, hogy kihez szeretne kerülni. Így zajlik a válogatás, és tök izgi, hogy ki fordul meg, és, hogy mennyire meg tudnak lepődni, mikor megpillantják, hogy miféle ember társul a hanghoz. Meg ez azért is jó, mert a külsejüket sem látják, a hangjuk alapján hozzák meg az első döntésüket. Ez így elég egyedi szerintem (kíváncsi leszek, elhozzák-e Magyarországra ezt is a jövőben). A négy zsűri egyébként: Adam Levine (<3), Christina Aguilera, Blake Shelton (ő is nagyon szimpatikus) és Cee-Lo.), és mikor végre folytatódott, nem volt elég egyszerűen.:))

The X Factor USA
Kicsit máshogy zajlik a tábor az eredetiben, meg a mentorok háza részei is (a segítőik pedig értelemszerűen világsztárok, nem holmi - inkább le sem írom a nevét, olyan szinten nem szeretem), és nem feltétlenül maradnak ugyanazon a földrészen. Meg vannak egyéb eltérések is. 

És persze még óriási pozitívuma a műsornak Simon Cowell, nagyon bírom őt.:)) A 8. évadban sajnos nem lesz, mert idén az amerikai verzióban szerepel, ahol az első évadát kezdte meg a műsor most ősszel. Itthon is nagyon egyszerűen nézheti bárki, a cool kis lemaradással, és magyar hangalámondással adja a részeket. Én is úgy követem. Hát, még mindig nem jutottam el odáig, hogy a bejegyzés címénél maradjak, talán majd most:

Ja, nem is, még azt elfelejtettem, hogy az amerikai is tetszik, csak több versenyzőt "utálok", mint amennyit szeretek, így nem annyira jó...  de most várom az első élő showt, kíváncsi leszek. Nicole Scherzingert igazán kedvelem még belőle, és Paula Abdul is nagyon aranyos.

Na, szóval odáig már sikerült eljutnom, hogy elkezdtem az angol verziót, és, hogy miért. A válogatókból kicsit besokalltam, sokszor pörgettem bele, a házak már érdekesebbek voltak, és az élő showk. Három kedvencem volt, meg még kettő olyan, akikkel úgy voltam, hogy minél később essenek ki, mert valamilyen szinten érdekesek. És annyira jó, hogy az a három, akiknek drukkoltam, majdnem a végső 3 lett a fináléban! Azonban a győztes személye - végig neki drukkoltam, és olyan szintű elégedettséget ad, hogy ő nyert! Akit most csak egészen kicsit érdekelni kezdett, ne kattintson tovább, hanem rohanjon beszerezni mind a 30 részt, jó szórakozást kívánok hozzá.:) Ha nem zavar a spoiler, akkor mindegy, én úgy néztem végig, hogy semmit nem tudtam arról, ki mikor esik ki, vagy, hogy kik lesznek a fináléban, és hát fogalmam sem volt, ki nyeri meg, csak reménykedtem, hogy az, aki.:)

Színes csillagos díj

Új díj kering, én Erikától kaptam meg, köszönöm szépen neki.:)


Húha, és akkor most tovább kell küldeni. Elsőként Erikának szeretném vissza, mivel szeretem a blogját, és hát baromi szar rossz érzés lehetett, amikor/amire bukkant a neten nem régen.:/ Abba ne hagyd a blogot!!

Nikinek is továbbadom, és Nimának, ők a két másik nagy kedvenc könyves bloggereim. Nyuszisznak, hátha ír még bejegyzéseket, vagy legalább csiripel néha...tök jó lenne! Szilvamag is megkapta már, de nem árthat még egyszer.:) Végül pedig szeretném továbbadni Dórinak is, tumblr-on gyakran "találkozunk", és a blogja is remek.:) Még tudnám folytatni, mert több blogot olvasok, de sosem tudom követni, ki kapta már meg, néhány nap, és elszabadulnak a dolgok, szóval úgyis körbeér.

Lopott idő (In Time, 2011)

Miközben néztem, úgy voltam vele, hogy erről mindenképpen írnom kell, de aztán meggondoltam magam, viszont valahogy nem vagyok biztos benne, hogy jó dolog nem nyomot hagyni róla, legalább kitenni egy posztert, mert azért micsoda ötlet már az egész. Azt hittem, könyvből készült, de kiderült, hogy nem.


Képzeljük el, hogy az új fizetőeszköz az idő. Jelenleg ha nincs pénzed, nem halsz meg automatikusan, ám a filmbeli jövőben, ha lejár az időd, meghalsz. 25 éves korig minden megy a rendes kerékvágás szerint, de utána nem öregszel tovább külsőleg, és elindul az órád. A gazdagok akár örökké is élhetnek, a szegények viszont keményen küzdenek az életben maradásért. Óriási különbségek vannak a világban, az ok nem meglepő, de a fő sztoriszál adott lesz általa.

Hát szóval ez nekem nagyon tetszett. Itt el tudjátok olvasni a teljes tartalmat, ha eddig nem hallottatok róla. Justin Timberlake egyre jobb filmeket kap, és Amanda Seyfried pedig aranyos (a többi színész sem volt ismeretlen: Cillian Murphy, Olivia Wilde (vlee), Matt Bomer, Vincent Kartheiser (juhú, Mad Men színész:), Alex Pettyfer (nekem csak pettifiú).

Hát, minden olyan szöveget ellőttek a filmben, ami kétértelmű meg frappáns az idővel és a pénzzel ebben a helyzetben, nekem már semmi sem maradt..:)

Még régebben láttam az előzetest (amúgy nem nézném meg a film előtt), de csak arra emlékeztem, hogy jónak tűnt. És tényleg az lett! Igazán fantáziadús, izgalmas és a fentebb említett szereposztás is jó.